Örökösök

Boniék osztálya állítólag kivételesen erős osztály, sok jó tanulóval, okos és motivált gyerekekkel, akik felfelé húzzák egymást. Jófajta versengés van közöttük. Boni tényleg jól érzi magát, úgy tűnik. „Divat” jó jegyeket szerezni, különfeladatra jelentkezni. Komolyan veszik a sulit, a házikat. Mindezt már én is hallottam a szülői értekezleten, de más fórumokon is. Nemrég az egyik anyuka megjegyezte az igazgatónő előtt, hogy micsoda szerencse, hogy ilyen jó az osztályközösség. Az igazgatónő csak annyit válaszolt, hogy:

– Hát csak használják ki, amíg ilyen jó. Jövőre nem lesz az, mert megváltoztatjuk az osztályok összetételét! – utalt arra, hogy Fro-ban gyakran (mindig?) megkeverik az évfolyamra járó gyerekeket, így minden évben más és más osztályokat alkotnak az adott 100–120 gyerekből.

Boninak sem volt eddig soha állandó osztályközössége, szóval a jelenség nem új. Az igazgatónő válasza ugyanakkor most is meglep, és nagyon sok mindent elárul a francia közoktatásról és úgy általában a társadalomról.

Szerintem logikusabb lenne egy olyan döntés, hogy ha egy osztály átlagon felül teljesít, akkor megtartják az osztály összetételét úgy, ahogy van. Hát nem zseniális, hogy évek óta nem láttak ilyen jó tanulmányi átlagot, hogy kivételesen jól tanulnak a gyerekek ebben az osztályban?

A rendes francia reakció erre az, hogy szétrobbantják a jól teljesítő közösséget. Miért? Az attól való félelmükben, hogy ez kivételezést, vagy az elit és a kulturális tőke továbbörökítését jelenti. Minden, ami az uralkodó társadalmi réteg újrateremtésének veszélyét hordozza magában, tiltandó és kerülendő. A hangsúly folyton az egyenlőségen és a szegregáció megszüntetésén van – a jó tanulók, a tehetségesek és a motiváltak rovására.

Amikor a szülői értekezleten bementem a matektanárhoz, az megkönnyebbülten mondta: Ah, a Boni anyukája? Jaj, de jó, akkor hamar végzünk – mivel a problémás gyerekek szüleivel gondolom több a megbeszélnivaló. Kicsit rosszul esett; egy jól teljesítő gyerekről miért nem beszélünk annyit? Az miért nem téma, hogyan lehetne gondozni a tehetségét, elérni, hogy ne unatkozzon órán, hogy ő is tudjon haladni a saját tempójában? Nekem pl. tök nagy probléma az, hogy Boni beéri a „még jóval”, holott tudna „kiválóan” is teljesíteni.

Hallottam, hogy a múlt hétvégén írták a központi felvételiket Magyarországon. Ha jól értem, 11–12 (tehát Bonikorú) éves gyerekek felvételiznek hatosztályos iskolákba. A végeredmény egy erősen szegregált, teljesítményalapú elit- és tömegképzés – ami totális ellentéte a francia rendszernek, ahol a jó tanulókat szándékosan beolvasztják a kevésbé jók közé. Lehet, hogy elméletben szimpibb a francia szemlélet (nem biztos), de amikor az embernek jó képességű, de problémás gyereke van, akkor az mégiscsak jobban szeretné, hogy az a gyerek egy dinamikus és felfelé húzó osztályközösségben tanuljon.

(Elkezdtem megíratni Bonival a felvételi feladatsorokat, ha befejezte, majd megírom, hogy milyenek a tapasztalataink!)