Eddig sem árultam zsákbamacskát, de most is elmondom: nem bírom ezt az adventi időszakot. A karácsonyt sem. Nekem ehhez nincs fantáziám, nincs kedvem, nincs ízlésem. Ma reggel az Amazon kihozott egy csomagot (porzsák volt benne) és láttam, hogy a dobozt olyan ragasztóval zárták le, amelyen karácsonyi díszítés van (körbe-körbe fák, csillagok stb.). Hirtelen tök rossz kedvem lett; engem ettől inkább a hideg kiráz, pedig eléggé esztétikus volt így a doboz. Érzem a társadalmi nyomást, hogy most varázsütésre úgymond befelé kell fordulni (jézusom), meg várakozni és hangolódni kell (jaj) a szeretet ünnepére (merkantilis agyrém), mindenkinek személyre szóló ajándékkal (persze..) készülni. Közben decemberben itt gyakran tavasziasan enyhe az idő, ennek ellenére a mesék és a reklámok hópelyhes tájképpel bombázzák az embert – már eleve ettől olyan bűntudatom van! Már ez megágyaz annak az érzésnek, hogy ez idén sem fog sikerülni.
Nem tudok elképzelni giccsesebb és szomorúbb eseményt, mint egy karácsonyi vásár. Állva enni, tömegben, miközben az agyonhallgatott Frank Sinatra szól (jobb esetben), döbbenet, hogy vannak, akik ezt önként vállalják, minden évben!
Pedig próbálkozom amúgy a szívemet ünneplőbe öltöztetni és mosolyt csalni gyermekem arcára (remélem, átjön az irónia, azért a biztonság kedvéért kurzívval szedem), vannak évek, amikor úgy-ahogy sikerül is. De ennek az ideinek nagyon nyomottan futok neki, hatalmas púp a hátamon. Ízléstelenséget és rohanást látok magam körül. Már a gondolat is elfáraszt, hogy ki kell választani és föl kell cipelni egy fenyőfát. Itt már sok ablakban látom, hogy felállították; amúgy is hetek (ha nem hónapok) óta kerülgetem az üzletekben a karácsonyi dekorációkat. Az Auchanban térdig gázolunk a kínai télapókban és a fényfüzérekben, a könyvtár, az uszoda, a zenesuli mind-mind fölállította a saját nyomi kis karácsonyfáját. Hogy lehet, hogy valaki (aki nem gyerek) minden évben örömmel abszolválja ezt az évvégi feladatot, ami lassan már november elején-közepén elkezdődik?
Pedig van ilyen. Az egyik barátnőm pl. olyan tehetséges, olyan őszinte adventező és karácsonyozó, hogy minden évben irigykedve gondolok rá ilyenkor. Árasztja magából az ún. autentikus karácsonyi hangulatot, hamis hang nélkül. Szívmelengető.
Azt sem tudom nagyon hová tenni, hogy a világ a feje tetejére áll és az emberek meghülyülnek mindössze két nap miatt. Ami nálunk kb. ugyanúgy zajlik mint a többi 363. Annyi különbséggel, hogy felteszem a karácsonyi abroszt...
A karácsonyi sütiket viszont tökre szeretem. Ez itt fent svájci leckerli, amit egész decemberben lehet kapni a helyi pékségben. A péknek van valami kapcsolata a germán konyhával és hagyományokkal; velem például állandóan németül akar beszélni (nem beszélek németül).
Most képzeld el, hogy nálunk senki sem ünnepli a Karácsonyt a családban, se fa, se ünnep, se semmi (másoknak: más vallás). Viszont én örömmel vegyes izgatottsággal várom az egy hetes szünetet, az új évvel kapcsolatos terveimet és az irodai karácsonyi ebédet (mindig jó étterembe visznek és szeretem a kollegáimat). Lehet, hogy majd veszek egy pár szelet beiglit is a lengyel boltból (a lengyel beigli is finom, nem vettem észre különbséget).
VálaszTörlésEzzel én is így vagyok. Még annyit tennék hozzá, hogy az egészre ráül a betegség réme. Ma -miki napja - már volt egy hányásos epizód az egyik gyereknél, és nem a csokik miatt. És ilyesmi innentől bármikor jöhet. Ha hangulatba akarnék jönni egyáltalán, akkor is reménytelen lenne. (Alice)
VálaszTörlésnekem az ev egyik legnagyobb unnepe a teli napfordulo, amikor kezd visszajonni a feny! de kozben en is karacsony- es adventfanatikus is vagyok, mint a kozos baratnonk🩷. iden mar november kozepen csorgattam a nyalam a luxembourgi karacsonyi konyvesboltban, ami november elejetol karacsonyig tart nyitva. anyukam utalja a karacsonyt (is, meg a szulinapjat, anyak napjat, meg meg meg…- nyilvan ez egy cdomo gyerekkori elakadas meg serules miatt van, amikbol nem sikerult soha kijonnie; apukamnak meg kb mindegy volt, milyen nap van, neki volt egy ilyen derusen egykedvu hozzaaallasa a dolgokhoz), szoval en ezt vsz magamnak fejlesztettem ki, vedekezeskent? belso eroforraskent? vagy mert eleve fogekonyabb voltam ra? pl. van az Abigelben az a mondat az adventrol, en azt is annyira unnepinek erzem. de pl az ajandekvadaszat brrrr, neha sikerul zsenialisat talalnom mar nyaron, neha meg semmit, akkor ez egy ilyen ev. mi itthon ‘izlandi’ karacsonyt tartunk: sok konyv, egy kis csoki meg valami szep meleg (gyapju)holmi: egy uj sal, sapka, zokni (!, haha). minden evben kicsit szerelmes vagyok a karacsonyfankba🙈. imadom nezegetni, ahogy a feny tukrozodik a gombokon. szeretek sokat setalni kint a dombok kozott, olyan pogany hangulata van ilyenkor a tajnak. varni, lesz-e zuzmara vagy kod, az annyira magikus transzformacio! en a karacsonyi vasarokat is szeretem, csak nem hetvegen! van abban valami osi, kint enni hidegben, embertomegben (csak legyen az a tomeg pici, lol), tuz kozeleben. de total megertem, aki nem szereti ezt az idoszakot, van egy iszonyu, nagyon eros kommersz vetulete is, meg az az erzes, hogy egy csomo mindent kell csinalni, venni stb, kulonben kimaradsz, lemaradsz, brrr.
VálaszTörlésÉn csak a karácsonyi fényeket szeretem :) olyan más hangulata van a lakásnak. A karácsonyfát fel szoktuk diszíteni, de csak 24-én, utána meg elfelejtjük leszedni egy ideig, amíg útban nem lesz :)) De amúgy egyet értek, nagyon nem bírom azt, hogy november végétől a karácsony folyik minden csapból!
VálaszTörlésRemélem gyermeked mosolya bevésődik (commentben nincs kurziv). (FElla).
VálaszTörlésDe van :)))
VálaszTörlésGyermekem katalógusból válogatja ki, hogy mit szeretne karácsonyra, azt hiszem, kicsit meglepődne a gyapjúzoknin :)) Ezt jól elrontottuk!
Köszönöm a kommenteket, amelyekből leesett, hogy ma van Mikulás (elszámoltam magam egy nappal!!) és nem tudtam azt sem, hogy létezik lengyel bejgli.
A karácsonyi szünetet viszont én is nagyon várom már!!
Én meg arra, hogy a metrón kapaszkodva nem tudok helyesírni :).
TörlésTeljesen mértékben értelek, hasonlóan látom én is ezt az időszakot. A tavalyi volt életem egyik legjobb karácsonya. Pont annyira voltam beteg, hogy se jönni nem tudott senki, se nekünk nem kellett felvonulni senkihez...Évek óta arra vágyok, hogy elutazzunk erre a hétre, persze a két gyerek és az apjuk nem szeretné. Ők élvezik, hogy egy másodperc nyugi sincs, mindig menni kell vagy jön valaki és ennek kötelezően örülni kell. Az éves, kényszeretetés, menü körüli mizériától meg már túlevés érzetem van. Pfujj.
VálaszTörlésFú, tök felszabadító ezeket a kommenteket olvasni. Én a nagymamáméknál töltött szentestéket nagyon szerettem, a hangulatot és a kaját is, de a karácsony többi részét már nem annyira, és mióta a nagymamámék nem élnek, leginkább az ő hiányuk lengi nekem körbe a karácsonyt.
VálaszTörlésA "felnőtt" karácsonyaim közül a tavalyi volt az első, ami igazán jól sikerült és komfortos volt - megünnepeltük a karácsonyt valamikor még 20-a előtt, karácsonykor elutaztunk egy hétre valami napsütéses helyre, aztán jött anyukám, és vele volt "családi" karácsony. Úgyhogy idén is így fogjuk csinálni.
Az adventet csak nézni szeretem, valahogy így átmenetileg jólesik a giccs, tudok benne gyönyörködni, főleg a fényekben.
Tamko, mintha az én gondolataimat fogalmaztad volna meg. Évek óta szeretném átlapozni ezeket az ünnepi napokat. A(z ötből) három Magyarországon élő unokám miatt viszont erőt veszek magamon, és próbálok úgy tenni, mintha számomra is szép és élvezetes lenne ez az ünnep. A gyermekeim kicsi kora idején még kézzel kötött babaruhák és barkácsolt gyerek játékok elkészítésére is alkalmas szülők voltunk, aztán szépen lemerültek az elemeink. Ma már meg sem próbálom eltalálni, minek örülnének az unokáim. Díszes borítékban a jókívánságaimmal átadom a pénzes borítékot és a szülők kiválasztják a kívánságlistáról azokat az ajándékokat, amikre vágynak a gyerekek. (Nem vagyok büszke magamra, de már nem tudok erőszakot elkövetni magamon, hogy nagy bevásárlóközpontokban fárasszam magam, és keresgéljek tanácstalanul.) És én, aki abszolút nem vagyok irigy természetű, ilyenekben nagyon is irigylem azokat, akik boldogságárban úsznak az ünnepek előtt, alatt meg még esetleg utána is.
VálaszTörlésHú, én meg imádom a karàcsonyt novembertôl, minden giccsel együtt - szerencsére a gyerekeim is hasonlóan fanatikusok, úgyhogy együtt olvadozunk az összes karàcsonyi tevékenységen: a gyerekek még a panírozàst is àhitattal emlegetik😄
VálaszTörlésOhh, szerintem nem kell semmit túlagyalni, ami nem jön belülről. Mióta a gyerekeim felnőttek, nekem sem ugyanazt jelenti a karácsony, de valamiért mikor magányos voltam a válás után, sokszor elkeseredtem, hogy szétbomlasztottam a családot és soha nem lesz olyan a karácsony, mint régen, szomorkodtam, ha romantikus karácsonyi dalokat hallottam és néha itthon egyedül még karácsonyfát sem díszítettem. Az unokáim és az új kapcsolatom hozták meg ismét azt az otthonos, családias érzést, amit fiatal anyukaként éreztem, hogy van kiért és van miért díszíteni, készülni. Mondjuk mi a családban nem görcsölünk, csak a gyerekeket ajándékozzuk, a felnőtteknek a karácsony az együttlevés, együttevés öröme, ami mindig jól sikerül.
VálaszTörlésÉn imádom a karácsonyt és az adventet. A ház és a kert felcsicsázása, forraltborozás, kézműveskedés, saját készítésű adventi koszorút karácsonyi képeslapokat készíteni, adventi vásárban nézegetni és teát, forralt bort inni, barátokkal találkozni. Gyerekként is szerettem most pedig nekem tényleg bevésődik a gyerekeim szemének csillogása.
VálaszTörlésAz ajándékvadászat tényleg nehéz. Mondjuk én ezt már leredukáltam a gyerekekre, bár így is nehéz értelmes ajándékokat kitalálni két olyan gyereknek, akiknek minden megvan (már ami a tárgyi dolgokat illeti). Nem szeretek haszontalan ajándékokat sem adni sem kapni. Ami nekem kell megveszem magamnak. A nagyszülőknek is próbálom mantrázni, (sajnos kevés sikerrel), hogy a legnagyobb ajándék, amit az unokáknak adhatnak az a figyelem és a velük töltött idő.
Nekem az az egy dolog hiányzik, hogy legyen több időm megélni az adventet. Olyan hamar vége ennek a 4 hétnek, aztán marad a január meg a február sötétsége, hidegsége, unalmassága. Mióta nem járunk síelni azóta (anyagi okok) rettenetesen utálom ezt az időszakot.