Amikor meséltem az egyik barátnőmnek, hogy a Fro-ban a középiskoláktól kezdve 0–20-ig vannak a jegyek, nagyon meglepődött, mert, mint mondta, szakmai körökben elfogadott tény, hogy az 1–6-os rendszer a legjobb, mert a legigazságosabb. Azt hiszem, azt mondta, hogy ez a skála teszi lehetővé a legjobban a minősítést úgy, hogy ne szankcionálja nagyon a rossz tanulókat.
A francia rendszer úgy néz ki, hogy ez a húsz pont azért fel van osztva különböző kategóriákra: elég jó (12 vagy 13), jó (14 vagy 15), nagyon jó (16-tól). A rendszer egyik furcsasága magyar szemmel az, hogy az elégtelen (0–9?) osztályzat is különböző minősítést kap, tehát létezik jobb meg rosszabb elégtelen is (magyarán nagyon szar meg kicsit szar dolgozat). Egy 0-ás meg egy 9-es feleletnek nem ugyanaz a súlya, ez első pillantásra látszik is, hát még amikor átlagot számolunk.
Boni sulijában például 2023-ban a vizsgaátlag 12,1 volt. Azaz elég jó, pedig ugye milyen kevésnek tűnik ez a húszhoz képest? És ez egy jó suli! Nekem az egyetemen nagyon nehéz volt megszoknom azt, hogy a 12-es jó jegynek számít (második furcsaság).
A rendszerből következő harmadik furcsaság az, hogy itt nincs kitűnő bizonyítvány. Sem a szó, sem a mögötte lévő fogalom (koncepció) nem létezik: egyrészt olyan itt nincs, hogy valaki tökéletes legyen, másrészt pedig olyan sincs, hogy két jó tanuló tudása, felkészültsége és teljesítménye egyforma legyen.
