Francia szavak (14. nap)

Hallottam ma reggel a rádióban, hogy a Francia Akadémia huszonöt év munkája után ma lezárta a nagyszótár legújabb (kilencedik) kiadásának kéziratát. Az új verzióban 53 ezer szó szerepel. Erről eszembe jutott, hogy a suli kezdetekor megkérdeztem Bonit, hogy szerinte én ismerek több francia szót, vagy ő.

Most tekintsünk el a szó definiciójától. A Francia Akadémia valószínűleg külön szónak ismeri el a köszön és a köszönés, sőt a köszöntő és a köszönet szavakat, de vegyük úgy, hogy ez mind egyetlen szó. Azt mondtam Boninak, hogy majdnem biztos vagyok benne, hogy nekem nagyobb a(z aktív és passzív) francia szókincsem, mint neki. Ő persze azt állította, hogy több szót tud nálam. Szerintem abból indult ki, hogy nekem akcentusom van és követek el nyelvtani hibákat, ő viszont elvileg hibátlanul beszél.

Javasoltam neki, hogy keressünk három-három szót, és teszteljük le egymást. Én neki az exegéta (exégėte) és a magasztaló (dithirambique) szavakat mondtam, a harmadikra már nem emlékszem, de egyiket sem ismerte. A kis cukikám nekem a kördiagramot (diagramme circulaire) adta fel, pont akkor tanulták matekból*. Amúgy tegnap, amikor kikérdeztem a törit, kiderült, hogy nem ismeri a fertile (termékeny) és az apiculture (méhészet) szavakat sem.

Viszont biztos vagyok benne, hogy a következő négy évben túl fog szárnyalni engem. Most jön el az idő, amikor értelmes dolgokat fog tanulni a suliban és érdekes fogalmakat fog megismerni, legalábbis nagyon remélem. Nemrég le kellett adnia egy olvasónaplót, amihez egy baromi részletes leírást kaptak: mit és hogyan kell ismertetni, elemezni, idézni, sőt, a tanárnő azt is utasításba adta, milyen legyen a külalak: a fejezetcímeket új oldalra kell írni, az alcímek között ki kell hagyni egy sort stb. Amúgy érdekes, hogy ez mennyire nem volt egyértelmű és magától értetődő Boninak. A könyv a görög mitológia egyik fejezetét mesélte el (Perszeusz és Medúza történetét), nem volt könnyű, és voltak benne ismeretlen szavak: szitok (imprécation), szíj (courroie) és gondoskodás (sollicitude).

Javasoltam neki, hogy az olvasónaplóban, külön pontként, tüntesse fel az ismeretlen szavakat és definíciójukat. Hú, de nem akarta. Nem mert eltérni a kapott utasításoktól, ahol nem szerepelt az, hogy holmi ismeretlen szavakat meg definíciókat is fel lehet tüntetni. Végül abban maradtunk, hogy fogadóórán megkérdezem a tanárnőtől. Persze az első pár hét alapján borítékoltam, hogy a nő meg fogja engedni, sőt, még azt a kijelentést is megengedtem magamnak Boni előtt, hogy ha nem hagyja beírni a szavakat, akkor nem jó tanár.

Persze egyetértett velem, tök szimpi volt. Nagyon fura ugyanakkor, hogy egyik nyelvtanár, sem az angol, sem a német sem kért szótárfüzetet, noha még azt is megszabták, hogy milyen színű és hány oldalas füzetbe írjanak a gyerekek. Érdekes nyelvet szótárfüzet nélkül tanulni, teljesen meg vagyok zavarodva, hogy ez most mi. Pedig lehet kapni. Nem értem, hogy ez valami modern dolog (olyan mint a lexikális tudás, ami már avítt és lenézett) vagy francia dolog (a franciák legendásan rosszul beszélnek idegen nyelveket) vagy csak véletlen?

* Az akkor nem jutott eszembe, de képzeljétek, hogy teljesem meglepődtem, hogyan mondják franciául azt a prózai és félreérthetetlen szót, hogy átfogó (a derékszöggel szemközti oldal a háromszögben): hypoténuse. Mennyire sokkal tudományosabban hangzik franciául!