2024. november 14., csütörtök

Francia szavak (14. nap)

Hallottam ma reggel a rádióban, hogy a Francia Akadémia huszonöt év munkája után ma lezárta a nagyszótár legújabb (kilencedik) kiadásának kéziratát. Az új verzióban 53 ezer szó szerepel. Erről eszembe jutott, hogy a suli kezdetekor megkérdeztem Bonit, hogy szerinte én ismerek több francia szót, vagy ő.

Most tekintsünk el a szó definiciójától. A Francia Akadémia valószínűleg külön szónak ismeri el a köszön és a köszönés, sőt a köszöntő és a köszönet szavakat, de vegyük úgy, hogy ez mind egyetlen szó. Azt mondtam Boninak, hogy majdnem biztos vagyok benne, hogy nekem nagyobb a(z aktív és passzív) francia szókincsem, mint neki. Ő persze azt állította, hogy több szót tud nálam. Szerintem abból indult ki, hogy nekem akcentusom van és követek el nyelvtani hibákat, ő viszont elvileg hibátlanul beszél.

Javasoltam neki, hogy keressünk három-három szót, és teszteljük le egymást. Én neki az exegéta (exégėte) és a magasztaló (dithirambique) szavakat mondtam, a harmadikra már nem emlékszem, de egyiket sem ismerte. A kis cukikám nekem a kördiagramot (diagramme circulaire) adta fel, pont akkor tanulták matekból*. Amúgy tegnap, amikor kikérdeztem a törit, kiderült, hogy nem ismeri a fertile (termékeny) és az apiculture (méhészet) szavakat sem.

Viszont biztos vagyok benne, hogy a következő négy évben túl fog szárnyalni engem. Most jön el az idő, amikor értelmes dolgokat fog tanulni a suliban és érdekes fogalmakat fog megismerni, legalábbis nagyon remélem. Nemrég le kellett adnia egy olvasónaplót, amihez egy baromi részletes leírást kaptak: mit és hogyan kell ismertetni, elemezni, idézni, sőt, a tanárnő azt is utasításba adta, milyen legyen a külalak: a fejezetcímeket új oldalra kell írni, az alcímek között ki kell hagyni egy sort stb. Amúgy érdekes, hogy ez mennyire nem volt egyértelmű és magától értetődő Boninak. A könyv a görög mitológia egyik fejezetét mesélte el (Perszeusz és Medúza történetét), nem volt könnyű, és voltak benne ismeretlen szavak: szitok (imprécation), szíj (courroie) és gondoskodás (sollicitude).

Javasoltam neki, hogy az olvasónaplóban, külön pontként, tüntesse fel az ismeretlen szavakat és definíciójukat. Hú, de nem akarta. Nem mert eltérni a kapott utasításoktól, ahol nem szerepelt az, hogy holmi ismeretlen szavakat meg definíciókat is fel lehet tüntetni. Végül abban maradtunk, hogy fogadóórán megkérdezem a tanárnőtől. Persze az első pár hét alapján borítékoltam, hogy a nő meg fogja engedni, sőt, még azt a kijelentést is megengedtem magamnak Boni előtt, hogy ha nem hagyja beírni a szavakat, akkor nem jó tanár.

Persze egyetértett velem, tök szimpi volt. Nagyon fura ugyanakkor, hogy egyik nyelvtanár, sem az angol, sem a német sem kért szótárfüzetet, noha még azt is megszabták, hogy milyen színű és hány oldalas füzetbe írjanak a gyerekek. Érdekes nyelvet szótárfüzet nélkül tanulni, teljesen meg vagyok zavarodva, hogy ez most mi. Pedig lehet kapni. Nem értem, hogy ez valami modern dolog (olyan mint a lexikális tudás, ami már avítt és lenézett) vagy francia dolog (a franciák legendásan rosszul beszélnek idegen nyelveket) vagy csak véletlen?

* Az akkor nem jutott eszembe, de képzeljétek, hogy teljesem meglepődtem, hogyan mondják franciául azt a prózai és félreérthetetlen szót, hogy átfogó (a derékszöggel szemközti oldal a háromszögben): hypoténuse. Mennyire sokkal tudományosabban hangzik franciául!

3 megjegyzés:

  1. Ó, A SZÓTÁRFÜZET, kedvenc gumicsontom. èn szótárfüzetekkel nöttem fel, és tanárként is jópár évvel ezelöttig mindig melegen ajánlottam tanév elején, esküdöztem, hogy aki beleteszi a melót, és szótárfüzetet vezet, példamondatokkal annak megtérül a fáradság, jobb jegyet ír a szódogákban és tovább emlékszik a szavakra. Magyaráztam, mind a beakadt lemez, minden évben, hogy amit kézzel leír az ember, azt jegyzi meg, mert brit tudósok... ez volt a pandémia elöttig. Azóta meg a kutya se hallgat már rám és lassan be kell látnom, hogy tényleg eljár felettem az idö, mert a mai gyerekek a neten nönek fel és használat közben tanulnak angolul, ragad rájuk, ha elég korán kezdik. Azt hittem, csak én érzékelem rosszul, de aztán a tvben is hallottam erröl egy riportot, hogy az angoltanulás az egyetlen, amit tényleg meggyorsitott a járvány, a bezártság, a lockdown alatti távoktatás, a neten lógás. Szóval ugyan még ma is minden szeptemberben elrebegem, hogy jó dolog a kézzel írt szótárfüzet, de úgyis maximum app-ekkel tanulnak, mint a Quizlet és titokban én is átszoktam a Quizletre. Szóval tök nehéz, hogy szótár vagy sem, mert dinoszaurusznak érzem magam, hisz ma már senkit se érdekel, én hogy tanultam a nyelvet a pre-internet érában. Meg ki ír manapság még kézzel felsö tagozatban.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szerintem is ez a helyzet. A testvéremnél (25) úgy alakult, hogy általánosban németet tanult, a gimnáziumában pedig nem lehetett második nyelvként angolt választani, így ott franciául. Kb. 22-3 éves koráig nem tanult semmilyen strukturált formában angolul, és ő maga sem tett ebbe extra energiát (hogy mondjuk kiírta volna magának az új szavakat, vagy utánanézett volna bárminek), de addigra simán nézett angol nyelvű youtube videókat bármilyen őt érdeklő témában B2, meg akár azt is meghaladó szinten, és tökéletesen megértett mindent, a szókincse tényleg egészen nagyra nőtt ahhoz képest, hogy mennyit foglalkozott ezzel. Aztán fél évig járt magántanárhoz heti 1 órában (az önálló gyakorlást itt sem vitte túlzásba), és utána simán letette a B2 nyelvvizsgát. Amit franciából pl. 4 év (egyébként színvonalas) gimnáziumban tanulás után sem, és németből is csak nagyságrendekkel több küszködés árán. Úgyhogy szerintem az angolnál tényleg működik ez, ez a generáció már ebben nő fel, és ragad rájuk. (Z.)

      Törlés
  2. Hat új francia szót tanultam ebből a posztból; köszi!

    VálaszTörlés