Az elfogadásról (16. nap)

Én csak annyit mondok, hogy nekem baromira nehéz elfogadni Boni személyiségének bizonyos aspektusait. Olyan dolgok ezek, amelyek mindenkinél zavarnak, hát még a gyerekemnél! Hanyagság, lustaság, megúszásra játszás, felületesség, felelősség áthárítása, hazudozás és még sorolhatnám (sajnos). Talán azért nehéz mindezeket elfogadnom, mert úgy érzem: a mi feladatunk az, hogy ne törődjünk bele ezekbe a tulajdonságaiba, hogy átprogramozzuk, úgymond, a gyereket. Egyébként hiszek abban, hogy példamutatással és azzal, hogy később esetleg megjön majd az esze, megváltozik. De addig basszus...

Azért jut ez most eszembe, mert vért izzadunk továbbra is az iskolai teendőinek számonkérésével. Nagyon úgy tűnik, hogy ennek az iskolának a színvonala sem elég magas neki: csupán csak azzal, hogy részt vesz az órákon, lazán kirázza a kisujjából a tananyag 80–90%-át, és nem érti, hol itt a probléma. Mi meg csak fogjuk a fejünket, hogy basszus mi mindenre képes lenne, ha egy kicsit is jobban odatenné magát. Mondjuk önállóan leülne tanulni naponta 20 percet. Jelenleg a napi 20 perc úgy jön ki, hogy könyörgünk neki egy órán keresztül, aztán megfenyegetjük, aztán már mindenki tök ideges és így nagy nehezen, lefekvés előtt megcsinálja a megcsinálandót, duzzogva, méltatlankodva. 

Minden, de minden (anyagi, időbeli és kognitív) képessége megvan rá, hogy tökéletesen teljesítsen, és a megszerzett alapokkal később azt a foglalkozást válassza, amit szeretne. Leginkább azt nem értem, hogy képességei birtokában (jó emlékezőtehetsége, elemzőkészsége van, átlátja az összefüggéseket, jó helyesíró stb.) miért ilyen látványosan undorodik mindattól, ami kötelező iskolai tanulás. Mert ha buta lenne, érteném, na de így? Amúgy pedig anyjaként úgy látom, hogy csakis az eszére fog tudni támaszkodni később, mert a szociális készségei nem jók, hogy ilyen eufemisztikusan fogalmazzak.

Elmeséltem neki egy filmet, amit nagyon régen láttunk, és jól emlékszem egy ideváró részletére. A főszereplő (asszem Leonardo Di Caprio ) pénzhamisító és csaló volt. Azzal boldogult az életben, hogy ahol tudott átvágott mindenkit, talán még különböző foglalkozásokat is hazudott magának (pilóta rémlik). Jól csinálta, mert profi volt átverésből, hazudozásból és csalásból. Egyszer azonban valójában le kellett tennie egy ügyvédvizsgát, és csalásra, puskázásra semmi lehetősége nem volt: bezárták a vizsgaterembe egyetlen tollal és papírral. 

A vizsgán 100%-ban teljesített. Később, a bíróságon, ahol felgöngyölítették a dolgait, az ügyész (?) annyit mondott neki, hogy csak egyetlen egy valamit nem ért: hogyan tudott azon a vizsgán csalni?? Leonardo Di Caprio azt válaszolta: „Nem csaltam. Az előtte lévő hétvégén leültem és bevágtam a tananyagot.”

Boni is ilyesmi típus. Hamar és könnyen megtanul bármit, de tízszeres energiával és erőbedobással próbálja meg elérni, hogy ne kelljen azt a valamit megtanulnia. Egy piramist fel lehetne építeni azzal az energiával, amit ő a megúszásra fordít.