Zab, avagy példa egy véletlen egybeesésre

Még jóval a Covid előtt egyszer egy kolléganőmnél aludtam, mert reggel korán kellett odaérnem valahova, és nem akartam megkockáztatni, hogy elkéssek. Munka után egyenesen odamentem hozzá. Kérdezte, hogy mit szeretnék vacsorázni. Mondtam, hogy mindegy, amit ő szokott. Azt válaszolta, hogy ő növényi tejben megfőzött zabpelyhet szokott vacsorázni gyümölccsel. Tökéleteses lesz, feleltem.

Ez a vacsora, túlzás nélkül állíthatom, megváltoztatta az életemet. Ilyen távlatból már nem is értem, pedig tényleg így volt: egészen addig fogalmam sem volt arról, hogy a zabpehellyel ki lehet váltani egy étkezést. Én ott megvilágosodtam! Azóta is rendszeresen mesélem a kolléganőmnek (az elején még fotókat is küldtem neki), hogy milyen új és új módszerekkel eszem a zabpelyhet: tejjel, rizstejjel, mandulatejjel, joghurttal (Amerika óta vízzel is), melegen vagy hidegen, főtt vagy nyers almával, aszalt szilvával, mélyhűtött gyümölcsökkel, magokkal stb. stb.

Nem is tudom, hogyan éltem volna túl a Covidot zabpehely nélkül. Milyen iszonyú praktikus, hogy ennyivel el lehet intézni egy főétkezést! Érthetetlen (és elképzelhetetlen), hogy ezt addig nem tudtam. Változatos, tápláló, nem hizlal, hamar megvan, könnyen emészthető, egészséges. Számításaim szerint azóta megettem vagy 35–40 kiló zabpelyhet.

A munkahelyemen mindenkinek van egy hárombetűs rövidítése, amely a vezetéknév és az utónév bizonyos betűiből áll. Ha hiszitek, ha nem, ennek a kolléganőmnek a rövidítése: ZAB.