Mindig is az volt az érzésem, hogy nagy átlagban a franciák udvariasabban és civilizáltabban viselkednek a magyaroknál (vagy fordítva: a magyarok szókimondóbbnak és őszintébbnek tűnnek a franciáknál) és ez most megint beigazolódott ennek a kislánynak a halála kapcsán. Semmiféle pletykálkodás vagy sugdolózás nem megy nyíltan az iskola előtt. Nem látom, hogy az eset téma lenne bárhol is, és se nekem, se a férjemnek nem sikerült még kiderítenünk, hogy pontosan mi történt (és kivel). Igaz, a közhangulathoz alkalmazkodva, mi sem merünk csak úgy kérdezősködni.
Azóta jött több e-mail is az iskolából más témákban (igazgatónőtől, tanárnőtől), napok óta sztrájkol a menza, szóval mindig történik valami, és mégis úgy érzem, semmi sem tudja feledtetni azt a bizonyos értesítést szomorú hír címmel. Nehéz helyzetben is vagyunk: kaptunk egy infót, amivel egyedül kell megbirkóznunk, kontextus nélkül, magunkra hagyartva. Az a bizonyos pletykálkodás, mások életében vájkálás és folytonos véleménynyilvánítás, ami szerintem olyan tipikusan magyaros jelenség (vagy lehet hogy a saját családomra jellemző?), antropológiai szempontból végül is hordoz egyfajta funkciót, és van értelme. Emberibb.
Gondolkodtam azon is, hogy miért szeretném annyira megismerni a baleset körülményeit. Egyrészt elemi kiváncsiságból, másrészt lehet hogy mert azt szeretném hallani, hogy gondatlanságból történt (azaz elkerülhető lett volna, azaz mi el tudjuk kerülni!). De mára már eljutottam odáig, hogy lehet, hogy jobb lenne nem is tudni semmit.
A "rempülni" kifejezésről hallottál? Exemék ültek össze minden családi és nem családi összejövetel után és jól "megrempültek" mindenkit. Soha senkiről nem mondtak jót. Ezután gondolkodtam el, hogy máshol nem látok ennyi pletykát, rempülést, és vajon mennyi köze lehet ennek a magyar néplélek általános rossz kedélyállapotához.... Ebben lehet valami, hogy segíthet gyógyulni? Tovább lendülni? Feszkót levezetni? - Verde
VálaszTörlésJé, nem hallottam soha ezt a „rempül” kifejezést, de most látom, hogy Vas megyei tájszó lehet, „sziggya” jelentésben :)
TörlésTalan te kevesbe fogsz attól traumatizalodni, hogy nem hallod meg a részleteket, mint a szülők a potencialisan érzéketlen kommentektől/kérdésektől. Szerintem sokkal jobb a tiszteletteljes tavolsagtartas, plane ha tenyleg gondatlansag is előfordulhatott (kiveve ha a szülők fognak szót emelni).
VálaszTörlésVerde, nálunk " rentyülni' szoktak ..ugyanazt jelenti.Sokszor akar az ember többet tudni,pedig nincs vele előbbre, de mégis..sajnos szinte minden napra jut szörnyűség.És sok felfoghatatlan,miért történt.Emberi kíváncsiság csak szerintem.
VálaszTörlésÉn arra lennék kíváncsi, hogy ez magyar sajátosság vagy keleti vagy kelet európai vagy szocialista? Vajon a kínaiak pletykalkodnak? Vagy az oroszok? Mert pl a románok igen (amennyire gyerekkorombol visszaemlekszem) csak kevesebbet szidják a saját házuk taját, de egyébként kb ugyanez megy.
VálaszTörlésÉn is szeretném ilyen esetben tudni hogy mit ne tegyék, hogy egy ilyen balesetet elkerülhessek.
az egyik legjobb barátom olasz, nem ismerek nála pletykásabb embert (magamat is beleszámítva) :D
TörlésKapcsolódva ehhez, meg az olaszokhoz, első kérdésem a pletyka definiálása. A hír terjedését nem feltétlen definiálnám pletykának, és ebben valóban nagyon aktívak. Hogy saját tapasztalatot mondjak: egy közeli családtag meghalt, a munkahelyen elmondtuk, fél óra múlva már a másik épületben dolgozó kollegák írtak üzeneteket, hogy részvétüket fejezzék ki. De ez olasz szemmel "szükséges", mert az egyént mindig támogatja a környezete, ha csak egy részvétnyílvánítással is, távolról, de akkor is jelen van. Nem tapicskolni, vagy kárörvendeni, hanem mert ennyire fontos nekik a közösségben létezés (és ha nem így történt volna, akkor nagyon furcsálltuk volna, hogy senki nem ír). Ehhez meg kell, hogy tudják, mi történt.
TörlésAz, hogy negatív előjellel, kárörvendve osztanak meg a másik háta mögött róla szóló híreket: ez elméletileg létezik, de a közvetlen környezetemben nem nagyon látom mégsem. Egyszerűen még a leghülyébb ember leghülyébb tetteit is úgy mesélik el a többiek, hogy mentegetik, próbálnak neki okot találni, miért azt és úgy csinálja.
Nekem néha ez azért sok, mert én magyarként továbbra is úgy érzem, hogy bizonyos esetekben ne mismásoljunk, nem lehet mindig mindent mentegetni, és néha egyenesen meg kell mondani másoknak, ha nem tetszik, ahogy velünk viselkednek. De ezzel általában egyedül vagyok.
Társadalmi méretekben mostanság azon ámulok folyamatosan, hogy míg mondjuk a francia nyílvánosság egymás után húzza elő a nők elleni visszaéléses eseteket a múltból (nagyhatalmú írók, műsorvezetők, akárkik ügyeit), könyveket írnak róla, próbálják feldolgozni társadalmi szinten, addig OO-ban legfeljebb az történik, hogy előlép a híres színésznő, és elmagyarázza, hogy amikor karrierje elején 16 lvesen a 30 évvel idősebb rendezővel összejött, az pont azért volt, mert ő maga annyira akarta. Hát biztos, persze.
Nem tudom, a pletykálkodás kulturális jelenség-e, de biztosan van egy "szelep" funkciója, igen. Én ha valami ilyen jellegű, nagyon nyomasztó dolgot tudok meg, első dolgom elmesélni valakinek (de azért mérlegelem, hogy kinek :D), egyszerűen úgy érzem, szétfeszít, ha nem ventillálhatom ki.
VálaszTörlésEbben a konkrét szituban engem azért érdekelnének a részletek, mert a nagyon nehéz helyzetek megemésztésében nekem az objektív tények szoktak segíteni. A nem tudás (és ebből adódó konfabulálás) számomra sokkal nyomasztóbb, mint a bármennyire is szörnyű konkrétumok ismerete.
(szándékosan nem jelentkezek most be, de tudni fogod, hogy ki vagyok, bocs, megérted biztosan)
VálaszTörlésemlékszel, néhány éve az én gyerekemnél is volt ilyen eset, ráadásul osztálytársnál. azóta sem tudom, hogy mi történt, de még annyira sem, hogy "traktor", semmit. soha nem tudtuk meg.
a fiam túllépett nagyon hamar, elég sok segítséget kaptak, szerintem az iskola a lehetőségekhez képest jól kezelte a dolgot.
én sohase (léptem túl), azt nem mondom persze, hogy napi szinten eszembe jut, de heti szinten biztosan. nagyon sokáig én is nagyon meg akartam tudni, hogy mi történt, szerintem igazából azért, mert ott volt az agyamban ez a dübörgő érzés és úgy éreztem, hogy ha tovább tudnám valahogy vinni valamilyen úton, akkor nem dübörögne ennyire, volna valamerre kimenete. de hát nincsen ennek semerre kimenete valójában...
a pletyka témához: szerintem azért érdemes elkülöníteni két dolgot. én úgy gondolom, hogy a pletyka szó rosszindulatot tételez fel, a tények elferdítését, elmásítását, hamis információk terjesztését, az a pletyka. az események/emberek kibeszélése, a dolgok ventilálása, az nem feltétlen pletyka. nem mondom, hogy az utóbbi jó tulajdonság, ne értsd félre, csak hogy nem ugyanaz a kettő. én úgy tapasztaltam, hogy bizonyos emberek nemzetiségtől függetlenül jobban igénylik a ventilálást, mint mások, hogy beszélhessenek egy dologról, ami foglalkoztatja őket bármilyen okból, akár pozitív, akár negatív az az ok. ha mondjuk egy családot nézünk, igen, vannak elképesztően kibeszélő családok, ahol két perc alatt rohan végig egy információ és vannak zárkózott, semmiről nem beszélő családok, de ez szerintem nem jelenti feltétlen azt, hogy az első rossz, a második pedig jó. elképesztő összetartás, végtelen szeretet tud lenni szerintem egy temperamentumos, mindig mindent mindenkivel alaposan átrágó, az információkat fénysebességgel terjesztő családban (társadalomban? :)) is és mélyen megült közöny egy szótlanban, valamint ugyanez fordítva is, nyilván. azt hiszem legalábbis, de lehet, hogy nincsen igazan és csak saját magamat védem :))) (én kibeszélős típus vagyok, igen :))
Szókratész szűrői:
VálaszTörlés- Amit mondani akarsz az igaz?
- Nem. - válaszolta az ember. - Éppenséggel csak hallottam róla, és...
- Rendben, szóval nem igazán vagy biztos benne, hogy igaz-e vagy sem.
Most próbáljuk meg a második szűrőt, a jóság szűrőjét:
- Az, amit mondani akarsz a barátomról, valami jó dolog?
- Nem, éppen ellenkezőleg...
- Szóval - folytatta Szókratész - valami rosszat akarsz mondani róla, de nem vagy benne biztos, hogy
az igaz.
- Semmi baj, a harmadik szűrő még vissza van, a hasznosság:
- Amit mondani akarsz a barátomról, az hasznos lesz nekem?
- Nem igazán.
- Nos - vonta le a következtetést Szókratész -, ha mondani akarsz nekem valamit, ami nem biztos, hogy igaz, nem jó és nem is hasznos, akkor miért mondanád el egyáltalán?
Ez jó, nem ismertem :)))
TörlésDe nem lenne kicsit unalmas a világ, ha mindenki így szûrne..?
de
Törlés