Kérdeztem az egyik barátnőmet, akinek a lánya egy időben pszichológushoz járt, hogy a nő mond-e értelmes dolgokat, vagy csak a szokásos fonnyadt közhelyeket mantrázza, ahogy Boni pszichológusa teszi. Igen, mondta a barátnőm. Amikor a kislánya (Boninál egy évvel idősebb) a szülők ellen lázadt, azaz mindenre nemet mondott, provokálta őket, kezelhetetlen volt, akkor a pszichológus azt mondta, hogy ezt valójában pont azért teszi a kislány, mert fél elszakadni a szülőktől.
Most nem arról akarok írni, hogy pont az ilyen klisészerű belemagyarázásokat utálom, hanem arról, hogy miképpen bizonyította be a pszichológus a barátnőmnek (aki irodalomtanár), hogy igaza van: azt mondta, figyelje csak meg a contre francia prepozíció működését. Ez a szó jelenti azt, igével társítva, hogy valaki ellen vagyok, valakivel szemben állok, mint ahogy a kislány pozicionálta magát a családban. Igen ám, folytatta pszichológus, de ezt a szót lehet pont ellenkezőleg arra is használni, hogy kifejezzük pl. ha valaki fizikaiag az ember mellé áll (je mets mon visage contre le tien, azaz az arcomat az arcodhoz teszem). Tehát a szó lehet úgy mellette, mint ellene is.
A (francia) barátnőmet ezzel megvette kilóra. Én magyarként viszont hiába keresgélek ilyen nyelvi összefüggéseket – akkor most igaza van-e a francia pszichológusnak? Hirdetheti-e univerzális jelenségnek a saját magyarázatát, ha az csak francia nyelvterületen működik?
Szerintem nem, de mindegy, nem is ez a kérdés. Hanem inkább csak elgondolkodtam, hogy van-e egyáltalán értelme szavakon lovagolni olyan esetekben, amikor ugyanez a lovagolás más nyelvekben nem működne. Vagy legalábbis nagyon óvatosan kellene egyetemes következtetéseket levonni az ilyen gyakorlatokból. Beugrott például egy tipikus eset, amikor szerintem teljesen felesleges volt a különbségtétel (magyarul) olyan esetben, ahol a francia nem tesz különbséget. Magyarországon a főiskolán anno hétfejű sárkányok vigyáztak a készség és a képesség megfelelő megkülönböztetésére. Készség volt mondjuk a szövegértés, képesség meg az összeolvasás, Vagy fordítva, már elfelejtettem. Lényeg az, hogy bonyolult definíciók alapján kellett mesterséges különbségeket tenniük hasonlónak tűnő dolgok között. Vizsgára sem bonyátották az embert, ha az ember nem tudta csoportosítani kellőképpen a két kategóriába tartozó dolgokat. Franciaországba érve aztán, az egyetemen meglepetten vettem tudomásul, hogy a franciák tanárszakon lazán szinonimaként használják a két szót és leszarják, hogy esetleg hajszálfinom árnyalatnyi különbségek létezhetnek köztük, és francia tanárképzés működik enélkül a kardinális magyarországi megkülönböztetés nélkül is.
Szerintem beletartozik az adott közösség gondolkodásmódjába, hogy valamire van-e szavuk vagy nincs, vagy több szavuk van. Most azért nem írok példát mert rohanok. De ilyen alapon szerintem megállja a helyét, viszont pont nem a pszichológus érvelésében. Szerintem az rossz érvelés. Persze ha így tanítják a pszichológián akkor elnézést kérek.
VálaszTörlésMost egy elég gyenge példa mégis eszembe jutott. Japánul - állítólag - van egy külön főnév arra, hogy túlmunka miatt bekövetkezett halál, vagy valami hasonló. Erre nekik külön szó kell, mert létező jelenség. Peruban nem kell iyesmire szó.
A te példádat én soha nem is hallottam. Szóval ez nem is magyar, hanem magyar, tanári dolog.
De én nem erről írtam! Az a lényege a posztnak, h szerintem nagyon kétes lenne az a diagnózis, h Peruban nem halhat meg senki a túlórák miatt, CSAK MERT NINCS ERRE SZÓ (amúgy meg a jelenséget minden nyelven ki lehet fejezni: hol egyetlen szóval, hol egy egész körmondattal).
TörlésTudtam hogy nem lesz jó a példa / elég a magyarázat. Majd gondolkodom, megpróbálom holnap elmagyarázni hogy mire gondolok.
TörlésA világon legalább 50 féle pszichológiai iskola van. Hogy melyik hiteles közülük, nem könnyű elbírálni. Szerintem nem szerencsés a fenti esetben az érvelés. Szómágia íze van.
VálaszTörlésvolt par ev, amikor pszichologushoz jartam, es a tanulsag, amit leszurtem, hogy maga a kapcsolat, az elfogado terapias ter az, ami gyogyit (‘kapcsolatban serulunk, kapcsolatban gyogyulunk’). vagyis mindenekelott nyitott, elfogado, itelkezestol mentes terapeutara van szukseg. azt nem tudom, gyermekpszichologusoknal ez hogy mukodik, az egeszen kicsiknel az egesz csaladra kiterjedo terapia tud hasznos lenni a gyermekpszichologus baratnom elmondasa szerint, nagyobbaknal meg talan a jatekterapia. de a francia iskola mindig is elmeletibb volt es mas elvek alapjan mukodik, a magyar pedig inkabb a humanisztikus pszi elveire epul :) Tamko, nekem is van tanari diplomam, de nalunk nem hangsulyoztak kulonosebben a keszseg-kepesseg kulonbsegeket; ez lehet egyetem vagy az adott szak altal preferalt megkozelites is :) (librarycat)
VálaszTörlés