1492

Boni töriórái kapcsán van alkalmam elgondolkodni azon, hogy mi okozott nehézséget nekem a történelemórákon. Először is a tantárgy jellegéből fakadóan az, hogy egyszerre kellett rengeteg adatot (helyszínek, időpontok, nevek, genealógiai adatok, konfliktusok okai stb.) fejben tartani, ugyanakkor átlátni a köztük lévő nagy összefüggéseket. Tulképp minden eseményre kétszer kellene tekinteni: kiemelni az egészből, tüzetesen megvizsgálni, majd visszahelyezni a világtörténelem folyásába – de mindezt egyszerre. Én általában csak egy-egy oldalát láttam a képnek, azaz vagy a történelni jelentőségét (a westfáliai béke és a nemzetállamok) vagy pedig elvesztem a Lajosok számozása és a forradalmak kitörésének körülményei között, amelyeket rendszerint mindig elfelejtettem. Pedig a nagy összefüggéseket nem lehet a részletek ismerete nélkül megérteni; például már nem is tudom, konkrétan melyik háború vezetett a wesfálisai békéhez, és keverem a föníciaiakat a babiloniakkal.

Ezen kívül pedig soha nem tettem fel a megfelelő kérdéseket, sem magamnak, sem a tanároknak. Valószínűleg úgy hittem, hogy Európa és Magyarország történelmére csakis egyféleképpen lehet tekinteni, és pl. a három részre szakadt Magyarország kifejezéssel nem érdemes vitába szállni. Pedig így utólag felismerem, hogy ez a kifejezés már akkor is episztemiológiai gondokat okozott. Mert ha valami – tegyük fel: egy nadrág vagy egy abrosz – három részre szakad, akkor az én értelmezésemben vagy 1) megszűnt az a valami (nadrág lenni) vagy 2) három (abrosz) is keletkezett helyette! 

Ezt a kérdést felvetni lehetetlen volt, legyen szó bármilyen kontextusról. És rengeteg ilyen kérdést kellett volna tisztáznia a gyerek és kamasz Tamkónak: miért gáz, ha nem hívják össze a rendi gyűlést? Nem lett volna egyszerűbb, ha beleolvadunk a Habsburg Birodalomba ahelyett, hogy lázadunk, majd kiegyezünk? Hogyan robbanthatott ki egy háborút egyetlen puskalövés? És most csak azokat a kérdéseket írom ide, amelyek nem (annyira) cikik. Ezek egy része egyébként abból fakadt, hogy én magam sem néztem körül abban a világban, ahol éltem. 

Pont ezért egyébként nem is vagyok ellene annak, hogy ne kronológikusan tanítsák a törit. Többet nyernénk szerintem a tematikus rendezőelven, mert a gyerekek megtanulnák összefoglalni az előzményeket, ahogy pl. az Ukrajna megszállását is meg lehet érteni anélkül, hogy nagyon visszamennénk az időben. De nem lenne pl. logikus, hogy a vallásháborúk után rögtön az ipari forradalom jönne. Bár ez szerintem egy könyvolvasó ember számára nem logikátlan, hiszen van, hogy különböző korok és helyszínek között ugrándozunk.

Boni tanára nem kéri számon az évszámokat, ez a nevezetes 1492-es dátum kapcsán merült fel nálunk. Boni nem akarta megtanulni, a tanítóra hivatkozott, aki valószínűleg átesett a ló túlsó oldalára, és még véletlenül sem akarja lexikális tudással terhelni a gyerekeket*. Jól ismertek már, tudjátok, hogy szerintem ez hülyeség; egy normális gyerek agya rengeteg ismeretanyagot be tud fogadni, a fontos információkat igenis tanulja meg, kívülről, álmából fölkeltve, egy életre szólóan. Utána majd beszélhetünk készségfejlesztésről meg kompetenciákról meg véleményformálásról; az alapvető tények (évszámok, fogalmak) megtanulását azonban nem lehet megúszni. Úgyhogy ebben is, mint sok minden más iskolai dologban, itthon többet várunk el a gyerektől, mint a tanórán.

Boni azt is kérdezgeti provokálva, hogy mire jó történelmet tanulni, nem használható semmire. Ezzel az állítással nehéz érvelni. A legtöbb embernek a mindennapi élethez nem kell tudnia, hogy mikor fedezte fel Kolumbusz Amerikát. Kenyérkereső munkánkhoz tényleg csak párszáz (párezer? az sem sok) tudnivalóval kell rendelkeznünk. Ilyenkor azt szoktam mondani Boninak, hogy egyrészt érdekes tudni, hogy mi történt, mielőtt megszülettünk, hiszen ezekkel az emberekkel valamilyen halvány kapcsolat mégiscsak összeköt minket, másrészt hogy a töritanulás gondolkodásra serkent (főleg, ha az ember – ellentétben velem – föl meri tenni a nem PC kérdéseit) harmadrészt pedig épp nemrég hallottam egy műsorban, ahogy valaki azt elemezte, hogy a történelem során miért alakult ki Franciaországban az, hogy az utcára tóduló tömeget a kormánynak komolyan kell vennie. Ezzel az állítással szembeszállni csak alapos tudás birtokában lehet.

Kiváncsian várom, hogyan fogják tanítani az irodalmat. Emlékeim szerint az még a törinél is rosszabb volt!

* Ugyanakkor az egyik felmérőben azt a kérdést tette fel, hogy kije volt IV. Henrik XIV. Lajosnak!