Történelmünk

 

Ha veszünk két olyan embert, aki szeret olvasni, simán előfordulhat, hogy nincsenek közös olvasmányaik. Sajnos én gyakran járok így: hiába vannak körülöttem könyveket szerető emberek, nagyon ritkán tudom megbeszélni bárkivel is amit épp olvastam. Így jártam ezzel a könyvvel is, amit nemrég fejeztem be és annyira tetszett, hogy legszívesebben mindenkivel elolvastatnám. A címe kb. az lehetne, hogy Génodüsszeia (de így Magyarországon szerintem nem vennék, kellene valami frappánsabb). A férjem kategorikusan elzárkózott előle, mondván hogy nem akar egészségügyi témájú könyvet olvasni. Pedig ez nem egészségügy, igaz, hogy a génekről van benne szó. Ez inkább az emberiség története, a génetika segítségével elmesélve. Kezdve ott, hogy hétmillió évvel ezelőtt  a csimpánz és a kétlábú emlős útjai Afrikában szétváltak, majd ez az élőlény fokozatosan, több hullámban meghódította az egész földkerekséget.

Az írónő kutató, biológus és a különböző népességek genetikai állományával foglalkozik. Hihetetlen dolgok derülnek ki a DNS-vizsgálatokból, illetve érdekes tényekre lehet visszakövetkeztetni. Például az afrikai eredet, majd a neandervölgyi és a gyeniszovai emberrel való keveredés megkérdőjelezhetetlen. De nem csak ezeket a tényeket árulják el a géneink, hanem azt is, hogy mindez milyen sorrendben, vagy hogy mikor történt. Azt állítja például, hogy a halászó-vadászó életmódból a földművelésre való áttérés demográfiai robbanás miatt történt, nem pedig fordítva (azaz nem azért nőtt meg hirtelen a népesség, mert a megtermesztett búzával stb., a háziasított állatokkal stb. többet ettek). Ezt szuperul, érthetően és logikusan bebizonyítja, elmagyarázza. Tényleg majdnem mindent megértettem, pedig a téma maga összetett. Szó van benne a híres laktózemésztést segítő gének megjelenéséről (és bizonyos populációkban való elterjedéséről), a zsiráf példájával illusztrálva (aka miért hosszú a nyaka) – ezt még Bonival is el fogom olvastatni, annyira közérthető.

Egészen a mai napig végigvezeti az emberiség történetét, sőt, még azokra a kérdésekre is válaszol, hogy mi várható a jövőben: mennyire fog változni a génkészletünk, tovább fog-e nőni például az emberek testmagassága, vagy megáll egy szinten. Szó esik a faj (rassz) fogalmáról, és olyan szimpatikusan elmondja, hogy a szóválasztásnak tulképp nincs sok jelentőssége, minden attól függ, hogy mihez kezdünk a szóval, kirekesztésre és megbélyegzésre használjuk-e. Érdekesen elmagyarázza azt is, hogy miért nem igazán érnek sokat a ma divatos egyéni eredetvizsgálatok.

A könyvet befejezve az az érzése az embernek, hogy az emberiség története tulajdonképp egy hatalmas migráció: emberek vándoroltak és vándorolnak oda-vissza, gének keveredtek és keverednek folyamatosan. Európába például három jelentős bevándorlás hullám érkezett (Afrikából a halászó-vadászók, Közel-Keletről a földművelők és a Kaukázusból a nomádok). Ha egy európai államfő mondjujk azt találná mondani, hogy a Kárdát-medence lakossága nem kevert fajú nép (de hát ilyet egyetlen civilizált miniszterelnök sem mond, ugye?), nos, akkor fehéren-feketén be lehetne bizonyítani neki, hogy a magyarok génkészletében is találhatók akrikai, közel-keleti és kaukázusi elemek (minimum!). Azt is leírja, hogy „népességcserére” (Franciaországban a jobboldal divatos kifejezése) csak két esetben került sor: amikor a neandervölgyi ember kihalt, és amikor az európaiak meghódították Amerikát és kiirtották az ott élők 90%-át. Minden más esetben beolvadás és keveredés történt.

Borzongva gondol arra az ember, hogy ha egy másik ország vezetője mondjuk kiirtaná az emberiség egy nagy részét, tegyük fel atombombával (de ilyen is kinek juthat az eszébe, ugye), akkor a fennmaradó emberek genetikai állománya öröklődne tovább és népesítené be később a Földet – és ez a genetikai állomány viszont sokkal kevésbé lenne gazdag és változatos, mint a mostani!

Pár negatív észrevételem is van a könyvhöz, az egyik az, hogy tök bénák és elnagyoltak a térképek. Magyarként pedig felhúztam a szemöldökömet azon a kissé elsietett megállapításon, hogy európában mindenki indo-európai nyelvet beszél, illetve nem értem, mit akart mondani azzal hogy magyar szkíták, talán a hunokra gondolt?

De mindent összevetve, alig várom már, hogy valakivel megbeszéljem a könyvet. És mivel Boniék is pont az ősembert tanulják most, még arra is gondoltam, hogy a tanítónak megveszem karácsonyra! Itt ugye kötelezően fakultatív a tanárokat megajándékozni, hát nem járna jobban egy ilyen szuper könyvvel, mint mondjuk egy doboz csokival? Szerintem értékelné.

Olyan jó lenne, ha minden témában (5G, árfolyam-ingadozás, matematika, asztrofizika, energia stb.) lennének ilyen hiteles és könnyen olvasható könyvek!