Kreatív megoldások

Emberek készségeit kell értékelnem egy komplex szövegértési feladat alapján. Az objektivitás és az összehasonlíthatóság miatt az értékelés előre meghatározott kritériumok alapján zajlik, amiről kapok egy részletes tájékoztatást, és amihez el kell végeznem egy félnapos tanfolyamot. A következőket kell értékelnem: a feladatot elvégző ember megértette-e a forrásdokumentumokat, átlátta-e és rangsorolta-e a benne foglalt infókat, talált-e hatékony megoldást a felvázolt problémára és a megoldást közérthetően, strukturáltan be tudta-e mutatni. Az egyes készségek különböző részkészségekből állnak, mindegyiket külön kell pontozni. Ilyesmik, hogy problémamegoldó készség, rugalmasság, elemzőkészség, kommunikáció stb.

A képzésen elmondták, hogy a kreatív megoldásokért is pont jár, de értelemszerűen az ilyen megoldásokat még a vizsga összeállítói sem tudják előre megjósolni, hiszen pont attól kreatívak, hogy előtte senki sem gondolt még rájuk.

Asszem én magam nem nagyon tudnék kreatív megoldással előrukkolni (főleg nem vizsgakörnyezetben), de felismernék egy ilyet, legyen is bármennyire megfoghatatlan fogalom. Kreatívnak hívok például egy fordítást akkor, amikor az a kollégáimnak jut eszébe. Én csak gyönyörködöm ilyenkor, és azon gondolkodom, hogyan csinálta – vajon mi megy végbe az illető agyában? Fordítani annyira könnyű szó szerint. És annyira nehéz kreatívan. 

Csak éppen, gondolkodtam tovább, hogyan fogom összetevőire bontani a kreativitást. Mert ha fordításról van szó, a kreatív megoldás maga a tökéletesség, hiszen értelemszerűen épp annyira hű az eredetihez, és épp annyira rugaszkodik is el tőle, amennyire kell (pont emiatt kreatív). Kreatív, TEHÁT kitűnő.

Aztán történt valami, ami jól illusztrálja, hogy az élet más területén a kreativitás nem mindig előny, és hogy nem mindig a kreatív megoldás a legjobb. Nemrég az egyik IT-programot frissítették nálunk, át kellett álnunk az új felületre, ami járt némi bonyodalommal. Eltűnt például egy olyan funkció, amelyet én addig naponta használtam; két kattintással beimportáltam bizonyos dolgokat egy bizonyos helyre (teljesen mindegy, hogy mit hova), ahonnan szükség esetén előhívtam őket. Két kattintásnyi munkával rengeteg időt és fejtörést takarítottam így meg. Csakhogy ezentúl erre nem nyílt lehetőség.

Az IT-s pasi kreatívabbnál kreatívabb dolgokkal rukkolt elő. Konvertálóprogramot telepített a gépemre, furfangos kerülőutakat javasolt az importáláshoz, a letöltéshez, többfélét is. Kifogyhatatlanul ontotta magából az újító ötleteket. Kreativitásból tényleg tíz pontot adtam volna neki tízből.

Csak épp azt nem értette meg, ami a lényeg volt számomra: hogy én erre a munkamozzanatra tényleg nem szeretnék két kattintásnál többet szánni, mert annyit azért nem hoz a konyhámra, amennyi erőfeszítésbe különben kerülne. Nem értette meg, hogy nem akarok adatbázisokat építgetni-frissítgetni, konvertálgatni, annyit nem ér meg az egész. Úgyhogy a bámulatos, kreatív, tízpontos megoldásaiból azóta sem használok föl semmit, mert egyik sem célravezető. Kreatívak, DE feleslegesek.