Pszichológusok álma

Álmomban egy ismeretlen helyiségben vacsoráztam, ismeretlen és nagyon szimpatikus emberekkel. Álmomban tudtam, hogy ezek az emberek nem ismeretlenek, hanem: a saját családtagjaim. Az anyám, az apám, a testvéreim, az unokatestvéreim stb. Más, tök ismeretlen és szintén szimpatikus emberekről beszélgettünk, viccelődve, jó kedvűen, derűsen. Imádtam ezeket az embereket! Okosak, figyelmesek, toleránsak voltak, úgy emlékszem, érdekes beszélgetést folytattunk mindenféle izgalmas témákról. Felnéztem rájuk és büszke voltam. Jó érzés volt közéjük tartozni. Kapcsolatunk szoros volt és szeretetteli. Úgy éreztem, hogy aki egy ilyen rokonszenves klánhoz tartozik, akit ilyen szimpi emberek szeretnek, annak könnyű dolga van az életben. Bármi történjék is, egy ilyen hátország önbizalmat ad. Egy ilyen család példakép, támasz és erőforrás egyben – és ez a jellegzetessége egyben funkciója is, amelyet maradéktalanul betölt.

Fölálltam, hogy csináljak pár képet róluk. Megnéztem, hogy sikerültek: szuperul. Még a környezet is olyan esztétikus volt, sehol egy belógó PET-palack, sehol egy grimaszoló, kócos, rosszul öltözött ember. Visszaültem az asztalhoz.

Ekkor a mellettem lévő ismeretlen nő átváltozott a valódi anyámmá – és akkor beugrott, hogy ez nem az igazi családom. Az én családomra nem tudok felnézni, mi nem tudunk ilyen jó kedélyben összeülni és érdekes témákról beszélgetni. Egyáltalán nem tudunk beszélgetni. Akkor az anyám kinyitotta a száját, és végleg véget ért a tündérmese: nem csak bagófüst jött ki rajta, hanem a szokásos: kritika, cikizés, odamondogatás, beszólogatás, lenézés, rossz humor, mások hibáztatása, mindez vagy ingerült és türelmetlen vagy pedig gúnyos hangnemben.

Ennyi volt az álom. Már több napja történt, de hihetetlen élességgel él még mindig bennem. Főleg az a rész, amíg azt éreztem: eltéphetetlen vérségi kötelék és ezernyi boldog emlék fűz szenzációs emberekhez. Nagyon kegyetlen (igaz, öntudatlan) kritika volt ez a valódi családommal szemben. Szegények, hát mit tehetnek róla, hogy nem olyanok, mint álmomban. Ebben a könnyen elemezhető, egyértelmű üzenetet kódoló álmomban, ahol egy pillanatra megtapasztaltam azt a boldogságot és kiegyensúlyozottságot, amit egy jól működő család nyújthat az embernek, és ahol már álmomban felébredtem, amikor megláttam a valódi anyámat.