2022. május 6., péntek

Elengedni

Szegény Bonikám, nagy dilemma előtt áll. El kell döntenie, hogy elmegy-e az ötnapos, ottalvós osztálykirándulásra vagy azalatt az öt nap alatt idegen osztályokba kényszerül beülni, mert vagy a tábor vagy a suli kötelező. Soha nem aludt még nélkülünk (1. számú nagy félelme), de ismeretlen gyerekekkel sem szeretne eltölteni egy hetet (2. számú nagy félelme).

Ráadásul tök nagy kedvet csinált a tanítónő a gyerekeknek a táborhoz: mutogatott fotókat a négyágyas szobákról (már meg is van a beosztás, hogy kikkel aludna), részletezte a jobbnál jobb, (nagyrészt sport)programokat, minden meg van tervezve, az osztályblog URL-címe beélesítve, kiosztották a listát, hogy mit kell betenni a bőröndbe stb. Még én is, amikor év elején a tanítőnő mesélt róla, tök lelkes lettem – igaz, akkor még olyan messzinek tűnt a június.

Most pedig mi is eléggé pánikulunk. Z. egyszerűen abban reménykedik, hogy Boninak nem lesz kedve elmenni, így megússzuk az ötnapos rettegést. Én sokkal árnyaltabban aggódom: egyrészt látom Bonin, hogy iszonyúan szeretne menni, de azt is látom, hogy fél az ismertelentől. Nagyon szeretném, hogy idejekorán eldöntse, mi lesz, és tartsa magát ahhoz, mert jelenleg minden nap mást mond. És persze nagyon szeretném, hogy ne bánja meg a döntését.

Amúgy a hideg futkároz a hátamon az egésztől. Tegnap volt szülői, ahol bővebben meséltek a táborról. Összesen 180 gyerek lesz ott azon a héten, ebből a fele az ő sulijából. Szóval nagyüzem. Szerintem nem Boninak való, ő azokban a helyzetekben érzi jól magát, amikor figyelnek rá. Nem tudja és soha nem is akarja felhívni magára a figyelmet, én még attól is tartok, hogy ha bármi baja lenne, nem szólna senkinek, magában őrlődne. El tudom képzelni pl., hogy öt napig nem megy WC-re, mert nem meri megkérdezni, hogy hol van. Vagy hogy kullancs megy a lábába, de nem mer szólni.

Aztán pedig a tábor nincs bekerítve, képzeljétek! Ezt Z-nek még el sem mertem mondani, szerintem abban a pillanatban lefújná az egészet. Továbbá a 180 gyerekre egyetlen ápolónő sincs az egész területen. A tanítőnőben megbízom, de itt idegen emberek – ki tudja, milyenek – tartanak majd nekik foglalkozásokat. Aztán meg mint kiderült, emeletes ágyon aludnának (Boni még mindig leesik néha a saját ágyáról). Mindez a lazaság éles ellentétben áll azzal, hogy a gyerekek diátáját viszont véresen komolyan veszik, egy apuka rá is kérdezett, hogy ugye biztosan vegetáriánus menüt fog kapni-e a gyereke, egy másik szülő pedig azt tudakolta, hogy pontosan miből is fog majd állni a reggeli.

Amit viszont nagyon könnyen elengedtem az az, hogy egyáltalán nem zavar, ki mit gondol a félénk gyerekemről, aki 8,5 évesen nem mer táborba menni. A szüleim folyton rá akarják beszélni, engem is kapacitálnak, hogy beszéljek a fejével, ezeket sikerül mindig szépen eleresztenem a fülem mellett.

Azt hiszem, inkább azt szeretném, hogy ne menjem, még ha szuper élményektől fosztaná is meg magát. Majd aggódom akkor, ha 18 évesen sem mer elmenni.

26 megjegyzés:

  1. Mondjuk az, hogy nincs bekerítve, az engem is kiidegelne…

    VálaszTörlés
  2. Milyen érdekes h Boni és az én fiam között mennyi hasonlóság van.

    VálaszTörlés
  3. Szia! Zugolvasód vagyok! :) Szerintem ha a fiad sem biztos benne, hogy menni szeretne ne, és ti sem rajongtok az ötletért akkor ne menjen. Mi is voltunk ilyen helyzetben. Nem ment a táborba, azt az 5 napot meg leigazoltam neki. Illetve 2 napot én, 3 napot az orvos. Ha elengeded, úgy hogy nem is akar menni, elképzelhető, hogy jól fogja végül érezni magát, de az is lehet, hogy egy életre elmegy a kedve a tábortól.
    Nekem 10 éves a fiam, de eddig csak olyan táborban volt ahol max 2 éjszakát kellett tölteni. És akart menni, bár az alvástól félt, de eléggé lefárasztották napközben. Gyorsan elaludt.
    Illetve biztosítottuk róla, ha végképp nem érzi jól magát akkor elmegyek érte.
    Nehéz döntés, de annyi tábor lesz még. Semmiről nem fog lemaradni.
    Üdv. Reni

    VálaszTörlés
  4. Én 7 évesen voltam először táborban (első utáni nyáron) és egy hétig nem mentem wc-re, és nem öltöztem át nem tudom miért. Az megmaradt bennem, hogy rettenetesen fájt a hasam, az öltözéssel én is otthon szembesültem mikor anyukám rájött hogy ugyanabban a ruhában vagyok. Ennek ellenére nem trauma szerű élményként maradt meg. Viszont abban az időben nem is szólt minden arról, hogy a gyerek jól érezze magát. Ki kellett bírni azt is meg egy csomó mindent.
    Itthon is azt hiszem 3-ik osztályban van ilyen ottalvós pár napos tábor, én már most rettegek két évvel hamarabb. A tesóm fiával asszem 10 évesen fordult elő, hogy bőrig áztak az erdei táborban és nem öltözött át mert senki sem mondta neki.
    Nem tudom mi a jó megoldás (világszerte) talán mondanám azt, hogy nem kellene ilyen eseményeket szervezni hogy ha nem tudják biztosítani a gyerekek megfelelő felügyeletét a róluk való megfelelő gondoskodást. Márpedig nem tudják, hogy is tudhatná néhány tanárnő ezt a feladatot ellátni? Akkor meg minek erőltetik. Ez is azon dolgok egyike, hogy úgy érzem - rajtam kívül - senki még csak meg sem kérdőjelezi, mondván, hogy ez így van és kész. De ki rendelte el? Nem lehet megváltoztatni? Ezektől nagyon mérges tudok lenni.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ja és természetesen súlyosan megbetegedett - erdei táborhoz.

      Törlés
    2. Még egyébként a tanárok szempontjából is nézve. Elvállalnám hogy mondjuk 30 gyerekre vigyázok, pont ilyenekre gondolva, hogy kullancs, hasmenés, belázasodás, tisztálkodás, baleset? Távol lenni a saját családodtól 1 hetet - megoldani a saját gyerekeid otthoni felügyeletét egy hétre? Nem, nincs az a pénz. A tanároknak ez jó? Ha nem, akkor miért nem mondják azt, hogy bocsi nem vállaljuk.

      Törlés
    3. A nyolcadikosokat sem vagyok hajlandó két napos kirándulásra vinni... Majd azon fogok parázni, ki mennyire rúg be... A kisebbet meg azért nem, amiket felsoroltál. Van alsós kolléganő, aki bevállal 4-5 napot. A fiam akkor engedém, ha én vagyok az egyik kísérő és legalább 4 felnőtt megy, plusz a problémás otthon marad. Az tegnap bicskát vitt egy vitát rendezni.

      Törlés
    4. Képzeljétek, pont azzal győzött meg a tanítónő, h elmondta: nem kap èrte plusz fizut, a saját idejét áldozza rá, de mindezek ellenére csinálja, mert életre szóló élmény a gyerekeknek. Ráadásul nem is viszi tovább az osztályt.

      Törlés
    5. Mármint szeptemberben győzőtt meg. A múltkori értekezlet inkább elbizonytalanított.

      Törlés
    6. FElla, én is 7 évesen voltam először ottalvós táborban. A mai napig emlékszem, mennyire megijedtem, amikor a szüleim megkérdeztek, hogy szeretnék-e menni. De azért mentem. A szüleim meg azt emlegetik a mai napig, hogy nem találtam meg a fésűmet a táskámban, szóval egy hétig nem fésültem meg a derékig érő hajamat 😅
      A nagyobbik lányom most 7 és elvileg megy júniusban táborba. Ő is nagyon fél, én meg próbálok nem gondolni rá 🙂

      Törlés
    7. Le a kalapom a tanító nő előtt. Egyébként nekem is az idegen emberekkel van bajom. Amikor én táborban voltam 1981-ben, azért ott minden felnőtt valaki valakijének a valakije volt. Ma meg. Ha a gyerekeket nem merjük kint hagyni a kocsiban amíg beszaladunk a közértbe 15 percre, akkor el merjük engedni egy egész hétre vadidegen emberek közé?

      Törlés
    8. Fella! De vajon miért van az hogy egy 10 éves gyerek nem öltözik át magától a Csurgón vizes ruhából akkor ha nem mindjak neki. Az én 5 éves fiam annyira szabálykövető akar lenni télen nem húz kesztyűt ha az oviban kimennek az udvarra és az óvónéni nem mondja pedig én minden reggel felhúzatom velük. Nem veszi le a kabátját akkor sem csatakosra izzadta magát mert egy másik kislányra is rászóltak hogy ne vegye le a kabátját.

      Törlés
    9. Nem tudom. Nem az én gyerekem, de lehet hogy az enyém is ezt tenné. Pl azért mert a másik fiú sem öltözik át mert "erős és nem nyámnyila"? Simán el tudok ilyet képzelni. Én voltam 10 és 11 évesen is táborban (utána már kikönyörögtem hogy ne kelljen) és nagyon durva dolgok voltak pont az ilyen öltözési, higiéniai wc-zési dolgokkal. Úgyhogy én ezen nem csodálkozom és nem hiszem hogy egyedi dolog, sőt még azt sem hogy elkényeztetettség mértékétől függne.

      Törlés
    10. Engem 10 évesen szexuálisan molesztált egy nyári táborban egy tanár (idegen tanár volt, nem tanított), még annyira kicsi voltam, hogy megfogalmazni sem tudtam pontosan mi történt, csak, hogy valami nagyon rossz, és persze úgy éreztem én vagyok a hibás benne. Több, mint 20 év után tudtam csak beszélni róla. A szüleim azóta sem tudják. Anyukám éppen pár hete mondta nevetve, hogy hazajöttem és azt mondta soha többet nem akarok oda menni. Nem volt szívem elmondani ennyi év után, hogy miért mondtam akkor ezt...Más táborokba viszont utána is voltam, és mindig jól éreztem magamat. Nem emlékszem higiéniai, öltözködési problémákra. :)

      Törlés
  5. Na most képzeljétek el az én gyerekem ma kiverte a balhét hogy ottalvós táborba akar menni mert az X meg az Y is abba megy (a suliból). Itt elmondanám, hogy a gyerek nem tudja a fenekét egyedül megtörölni. Mindjárt eldobom az agyam!

    VálaszTörlés
  6. Lehet, hogy pont sokat jelentene neki, ha elmenne táborba, hogy önállóbb legyen. Föleg most a pandémia után, amikor a családok túl sokáig voltak bezárva. És az, hogy nem tetszik neki minden, nem jelenti azt, hogy összességében nem tesz neki jót az élettapasztalat. Annyi mindent lehet tanulni ilyen alkalmakkor és utólag úgyis csak a kirándulásokra emlékszik az ember, nem a tanitásra, tanárként is. Persze, lehet, hogy nem egy hetes ottalvós táborral kéne kezdeni, de ha nincs más? Hóbelevanc

    VálaszTörlés
  7. Az én fiamnak hatalmas élmény volt a 3 napos sulis tábor, pedig érte egy kis baleset, első éjjel leesett az emeletes ágyról... Én drukkolok, hogy legyen kedve Boninak elmenni, de mindenképp beszéld meg a kísérőkkel, hogy nem aludhat felül. Be kéne tiltani az emeletes ágyakat az ilyen helyeken...

    VálaszTörlés
  8. Komoly kiranduló és 45 éves tanári múlttal, többszörös kirandulások (külföldre is!) szervezőjeként, nagymama- és dédmamaként túl sok rizikó-faktort látok ebben a táborozásban. Számomra hihetetlen, hogy 30 gyerekért felelősséget merjen vállalni egy lelkiismeretes pedagógus.

    VálaszTörlés
  9. Én nem merném elengedni, illetve nem is merem Kissmajmot, még a saját karatés társaságával sem, akikkel minden eddigi közösségéből a legjobban érzi magát, és akikben teljesen megbízok felügyelet terén. Nekem is az a fő bajom, hogy ki tudja, merne-e szólni, ha bármi baja van vagy bármiben hiányt szenved, nem bátorság híján, hanem mert mittudomén, gyerektársaságban nem menő panaszkodni, vagy ha másnak jó úgy, akkor ő sem lamentál, stb.
    Mondjuk szerencsére nem is akar menni (ő sem aludt még soha nélkülünk), szóval így könnyebb a döntés. Mivel viszonylag közel táboroznak, arra az egy hétre bevállalom a napi 2x1 óra autózást, és reggel elviszem, este érte megyek, így az élmény is meglesz és az aggodalomba sem halok bele...
    Est

    VálaszTörlés
  10. Az én gyerekeim épp most jöttek haza az erdei táborból, mindkettő állati boldog volt tőle, aggódtak előtte az alvás miatt, de végül az is ment, jó élmény volt nekik (főleg Marcinak, neki jobb osztálya van Lénáénál), mondjuk mindketten csak az osztállyal voltak, nem voltak mások és két tanár volt a harminc-harminc gyerekre.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ja, persze, nem akartam ezzel semmi különöset, csak pont van táborokról friss tapasztalatunk. Tavaly nyáron két ottalvósban is voltak, az még korai volt szerintem, bár én különösebben nem aggódtam.

      Törlés
  11. A lenyeg az hogy meg legyel gyozodve arrol, ti mindent jol csinaltok, az mar ne szamitson hogy a gyerekednek mi az erdeke! :))))

    VálaszTörlés
  12. Én elkövettem azt a hibát, hogy beadtam a fiamat ilyen táborokba, csak hogy a nyári hónapokat valahogy átvészeljük. Nem való mindenkinek, lehet, hogy 7 évesen túl korai. Fogalmam se volt, kikkel és mit csinálnak ott a gyerekek, és én nem is mérlegeltem ilyen gondosan, mint Te. Ismerős gyerekekkel, a megszokott tanáraival persze jóval könnyebb lehet. És ha tudja, hogy bármi gond van, érte mentek. Én még ovis táborban is voltam, minden cukorkát megettünk a buszon, odafelé, első éjjel végig hánytam. Drukkolok nektek!

    VálaszTörlés