2022. május 2., hétfő

Beérni ennyivel

Az olyanoknak mint én, akik nem hisznek a sorsszerűségben és az eleve elrendeltetésben, annál inkább hisznek viszont a vakvéletlenekben, szerintem baromi nehéz dolgu(n)k van. Filozófiánkból következik, hogy minden döntésünkből vagy hezitálásunkból, továbbá mások döntéseiből és hezitálásaiból új meg új lehetőségek nyílnak, míg mások pedig bezárulnak. 

Az életünk tele van ilyen elvetélt leágazásokkal: ha nem a körzetes általános iskolába iratnak be a szüleim, ha a barátnőm nem az X. gimit választja, ha nem Y. tanítja az angolt, ha nem megyek el abba a buliba (vagy ha Z. nem megy el abba a buliba, illetve sokkal korábban: ha Z. nem jobbra, hanem balra fordul a parkoló kijáratában, és nem találkozik W-vel) akkor ma teljesen máshol ülnék, valószínűleg nem ezen a mh-en dolgoznék, az is lehet, hogy egy másik országban élnék. De az biztos, hogy más problémáim, vágyaim, sőt, emlékeim lennének. Nem teljesen mások, mert nem hiszem, hogy az én lelki alkatommal pl. politikai pályára mentem volna, azt is kizártnak tartom, hogy önálló vállalkozóvá váltam volna valaha is, na de épp eléggé mások ahhoz, hogy néha elgondolkozzam: vajon milyenek lettek volna ezek a soha meg nem ismert életek, amelyeket a mostani helyett élhettem volna.

Bele szeretnék kukkantani ebbe ez az ezer meg ezer meg nem élt életbe, és meg szeretnék bizonyosodni arról, hogy az összes közül az a legszebb, legboldogabb, legtartalmasabb, az a leginkább nekem való, és az lesz a leghosszabb, amit jelenleg élek. Mert ha így van, akkor kimondhatnám, hogy nem bántam meg semmit. Hogy minden a lehető legjobban van ezen a legeslegjobb világon.

11 megjegyzés:

  1. Fiatalabb koromban pont emiatt tetszett annyira a Nő kétszer című film alapötlete, ami pont ezzel a gondolattal játszik el, azóta is szoktam pont ugyanezekre gondolni, mint te.

    VálaszTörlés
  2. Az Éjfél könyvtár c. könyv is (Matt Haigtől) ezzel az ötlettel játszott el.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Pont ezt akartam ajánlani :) Irodalmilag nem egy nagy durranás, de tetszett az alapötlet és a konklúzió is.

      Törlés
  3. milyen érdekes, én épp az ellenkezőjében hiszek és pont azért szeretném látni a máshogy alakulásokat, hogy azt is lássam, hogy aztán hogy oldotta meg a sors, hogy ide hozzon végül. :)

    VálaszTörlés
  4. Russian Doll (netflix)... egy csomó időutazás és mindenféle lehetőségek változtatása, és a végeredmény mindig ugyanaz :) Én úgy gondolom, hogy egy adott pillanatban az ember mindig a pillanatnyi ismereteihez mérve a legjobb döntést hozza. Az nem járja, hogy utólag újabb ismeretek fényében az ember másképp döntene, mert az újabb ismeretek később jöttek. Ezért nem szoktam bánkódni azon ami volt vagy ha valamit rosszul választottam. Ezért az én szememben a jelenlegi életem a lehető legjobb :D amit az elém kitett kártyákból választhattam. Lehetne általánosságban jobb is, de azok a lapok nem voltak húzhatóak :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem a tudatos, átgondolt döntésekről beszélek, hanem a VÉLETLENEKRŐL vagy a másodkézből meghozottakról, amelyekről abban a pillanatban nem is gondoljuk, hogy teljesen átírhatták volna az életünket.

      Törlés
    2. Szerintem sok ilyen van. Mint te is említetted ezt hogy Z merre indul el a kapuból. Nekem is van sok ilyen.
      Pl a legelső (normális i.e. nem alkalmi) munkahelyemre úgy kerültem be (1995-ben konkrétan nem lehetett Magyarországon protekció nélkül elhelyezkedni pályakezdőknek), hogy hazalátogattunk Romániába, és az utcán sétálva szüleimmel összefutottunk anyukám egy volt (de már szintén Magyarországra távozott) kollégájával és ott beszédbe elegyedve kiderült, hogy az ő felesége HR-es egy ilyen és ilyen cégnél és itthon felvettem vele a kapcsolatot és a CV-met (1000 db ugyanolyan CV közül) a tetejére tette a paklinak.
      Ha nem oda jutok be, lehet hogy valami gyárban kezdek el dolgozni és soha nem érem meg hogy lakásom legyen, mert normális helyekre ezrek pályáztak, csóró menekültként semmire som volt esélyem.
      Szerintem ilyen a sorsfordító véletlen. Ha 5 perccel később sétálunk arra, sosem találkozunk és nem olyan ismerőse volt anyukámnak akivel tartotta volna a kapcsolatot. Meg nem volt akkor még internet rábukkanni sem lehetett régi ismerősökre.

      Törlés
    3. Nem sok ilyen van - MILLIÓ ilyen van. Az is lehet, hogy ha öt perccel később sétálsz arra, találkozol valaki mással és egymásba szerettek. Vagy elüt az autó. Na, érted :)

      Törlés
    4. Ja igen. Ilyen eszembe sem jutott, hogy mi történhetett volna. Csak hogy mi nem. :-)) Ah regényt kell írni ilyenekről. De olyat aminek jó a vége, és mégis frappáns.

      Törlés
  5. Én is szeretem az ilyen történeteket, olvastam egyszer egy nagyon jó regényt, de mivel mindkét verziónak ugyanaz a rossz vége lett, nagyon megviselt (eldobtam a könyvet, ránézni sem bírtam).

    VálaszTörlés
  6. Szemerédi Endréről (matematikus) olvastam egy cikket a telexen, kb egy éve. Azt mondta, "a véletlen azt jelenti, hogy a dolgok úgy történnek, ahogy az természetes". Szerintem ez egy nagyon megnyugtató alaptétel, miközben valahol ez pontosan azt mutatja, hogy nincsenek véletlenek. Minden úgy történik, ahogy történnie kell. :)

    VálaszTörlés