Hallgattam a minap egy műsort egy francia újságíróval, akit társadalmi témákról kérdeztek; volt szó környezetvédelemről, feminizmusról, genderszakról, diszkriminációról stb. Noha tök sok mindennel egyetértettem, és tetszett, hogy kimond olyan dolgokat, ami manapság tabu, a végén mégiscsak felhúztam a szemöldökömet: a pasi ugyanis azt állította, hogy szerinte a meritokrácia (tehát amikor az egyén társadalmi helyzete a saját teljesítményétől és érdemeitől függ, nem pedig a születésekor dől el) csődöt mondott, mivel az elit kvázi újratermeli saját magát. Szerinte ez tűrhetetlen: az elit tagjai egy helyen laknak, hasonló egyetemre járnak, egymás között házasodnak, következésképpen a gyerekeikből lesznek a jövő orvosai, jogászai, politikusai stb.
Gondolom inkább arról akart szólni, hogy a társadalom szegényebb rétegei rendszerszintű problémák (lakhatás, tanulmányok költségei stb.) miatt nem férnek hozzá ugyanazokhoz a lehetőségekhez, mint a gazdagabbak, és ez valóban tűrhetetlen. De azért mégis megcélozva éreztem magam, én, akit Bonit hordozom egyik különóráról a másikra, nyomon követem a tanulmányait, kikérdezem a háziját, veszek neki normális könyveket, figyelem, hogy értelmes tevékenységgel tölti-e az idejét, beszélek hozzá erőn felül egy idegen nyelven (mármint a franciához képest idegen nyelven) stb. stb.
Szerintem ezt nem lehet tűrhetetlennek nevezni.
Belátom, hogy nem minden gyerek ilyen szerencsés – na de attól még én nem fogok rosszabb körülményeket teremteni a sajátomnak. Ha megtehetjük, hogy könyvet adunk a kezébe mondjuk videojáték helyett, ha megtehetjük, hogy bio sütőtökkrémlevest vacsizzon és nem chipset, akkor még jó, hogy nem fogom ez utóbbiakat választani az egyenlőség és a testvériség nevében.
Az egyetlen, amit tehetnénk, amit a mi helyzetünkben lévő családok tehetnének az az, hogy nem költüzünk elit környékre és nem járatjuk a gyereket elit suliba. De most őszintén: ilyen embert, aki ezt meglépte volna, egyet sem ismerek. A leglevetemültebb baloldali szavazó is, ha megteheti, jó környékre költözik vagy versenyistállóba járatja a gyerekét, attól függően, hogy az adott országban hogyan, milyen praktikákkal lehet elérni azt, hogy a különböző társadalmi rétegek NE keveredjenek. (Franciaországban inkább költözéssel vagy magánsulival operálnak, Magyarországon úgy látom, már egy hatévest is (!!) felvételiztetnek). Egyáltalán nem tudok nem igazat adni ezeknek az embereknek, személy szerint nekem az unszimpatikus, amikor valaki azután is nyomja ezt a szélsőbalos szöveget, hogy magát és a családját hermetikusan elzárta a társadalmi keveredés lehetősége elől.
Megnézném, hová járnak az újságíró gyerekei suliba!
Amúgy még azt is elismerem, hogy nem feltétlenül teszünk jót mindezzel a gyerekeinknek. Néha elgondolkodom, hogy mikor fog rádöbbeni Boni, hogy burokban él. Ha egy ilyen óvott-védett csemetét lepottyantanánk valami polgárháborús országba, biztosan nem mondanánk, hogy az életre neveltük őket.
Ahelyett, hogy az elitet irigyelnénk, nem inkább az lehetne az irány, hogy a kevésbé szerencséseknek is megpróbáljuk társadalmi szinten megadni a lehetőséget a felzárkózásra? Ehhez azonban azt gondolom, hogy nem az elit lehúzása, hanem az átlagpolgár számára elérhető szűkösebb lehetőségek bővítése lehetne a megoldás. Picit számomra is kétszínű ez a fentebb említett hozzáállás.
VálaszTörlésNagyon egyetértek veled - legalábbis azzal a megjegyzéseddel, hogy miért kell "szélsőbalos szöveget" nyomni annak aki igyekszik elzárni magát a társadalmi keveredés lehetősége alól. Én pont ezért már jó évtizede abbahagytam azt hogy bármilyen ország, bármilyen politikusának, bármilyen szövegében/ígéretében higgyek. Ahh ha lenne időm (lenne értelme) könyvet írhatnék (bár ki nem) csak a napi példákból.
VálaszTörlésEgyébként Nagypapámtól ismerem (Apukámon keresztül) azt a mondást (ami lehet hogy nem a sajátja, sőt valószínű), hogy "Isten az emberiséget nem nemzetekre, hanem társadalmi osztályokra osztotta" (és kérlek az "Istent" értsd jól, nem Istenről van szó - egyébként Apukám ateista volt - míg nagyon beteg nem lett).
Egyébként én annyira nem értek egyet magával az újságíróval, mert mekkora mértékű "keveredés" van mondjuk 50 év távlatában. Pl Obama. De mondjuk a Férjem, akinek a szülei betanított munkások voltak és ő felsővezető (ezt speciel a 80-as évek magyarországi szocializmusának köszönheti - ingyenes oktatás, ingyenes szakkörök, stb).
Ja persze, lehetne/kellene ezerszer jobban csinálni.
Mi gondolkoztunk hogy a kislányt magániskolába adjuk mert a viselkedése, motiválha(tatlan)sága miatt jobb lenne, de pont azért nem mertük mert sima alkalmazottként nem tudnánk a magániskolába járó vállalkozói réteg közé beilleszkedni.
A bio sütőtökkrémleves mellett elmorzsolok egy könycseppet, az én lányom vagy édességet/csipszet/tésztát eszik vagy semmit. Ez nem társadalmi kérdés ez nevelhető vagy nem nevelhető gyerek kérdése.
A "kétszínű" jó szó, ezt kerestem :))
VálaszTörlésElla, egyébként kívülről nekem is demokratikusnak tűnik a francia rendszer, ugyanazon okok miatt, amit te is írtál, hiszen bárkiből lehet bárki - papíron. Aztán a valóság gondolom más (állítólag vannak olyan utónevek vagy születési helyek, amelyek nem szerencsések egy önéletrajzon, mert egyszerűen nem hívnak be).
Én mostanában arra gondolok, hogy a CSALÁD a legtermészetesebb képződmény az összes közül :)))
Haha, tésztát Boni is eszik rendesen! Sajna édességet is. Azt nem lehet, hogy addig nem kap mást, amíg nem eszi meg a sütőtökkrémlevest? Nálunk bevált. Írj, hogy tetszik a lányodnak a suli??
Igen ez teljesen egyértelmű a keresztnevekkel. De megint hozzáteszem az USA-ban (én most amerikai cégnek dolgozom) már olyan mértékű a nagyon új bevándorló réteg, hogy az én kollégáim nagy részét (akik amúgy kint születtek és angol az anyanyelvük) már nem "John Smith"-nek hanem "John Chi"-nek vagy "John Liu"-nak vagy éppen "John Patel"-nek hívják (nem létező nevek - vagy legalábbis nem ismerek ilyen nevűeket - még mielőtt...)
TörlésSzóval akarom mondani, sok változás volt ebben az utóbbi évtizedekben.
Persze ilyenkor mindig eszembe jut az az elmélet amit én Orwell 1984-ében olvastam először (vagy ott olvastam értelmesen leírva) hogy mindig csak az alsó meg a középső réteg keveredik/cserélődik a felső az marad a helyén (ez amit régen arisztokráciának hívtak).
És persze John Chi-ből lehet egy jó középvezető a nagy befektetési bankban, de a menedzsmentnek mégiscsak John Smith lesz a tagja...
Hát igen a család persze, de a mondás szerint az osztály versus nemzet az ami áthatolhatatlan. (vagy nehezen áthatolható).
Én sokáig próbálkoztam a sütőtökkrémleves UTÁNI édességgel, még ma is próbálkozom, minden alkalommal megvan ez, de ritkán sikerül. Minden egyes alkalommal végig kell csinálni vele azt a bizonyos hisztit amihez én öreg és fáradt vagyok. És egy nap annyi minden ilyen kötelező elem van (mosakodás, fogmosás, ivás, normális kaja evése, pisilés - nekünk azért is könyörögnünk kell mert tartogatja - mostmár házifeladat, táska összerakás, maga a lefekvés) hogy egyszerűen nem fér bele mert hajnalig sem jutnánk ágyba ha mindent meg akarnánk harcolni. Ő ugyanis kitartó.
Nem tetszik neki a suli.
Nincs is benne SEMMI jó. Én is most jöttem rá.
Akarok írni, van vagy 10 megkezdett posztom, ha valaha be tudom fejezni őket majd jelzem itt nálad - mert szerintem hozzám már nem nagyon téved oda senki...
En rendszeresen felnézek a blogodra és várom hogy írj! Le sem esett eddig hogy már suliztok, azta! :)
TörlésHát mivel májusi, nekünk muszáj volt. Na mindjárt összeszedem magam és egy félbehagyott posztot kipofozok.
TörlésÉn is gyakran bekukkantok :))
TörlésJa, igaz, érthető, amit írsz a sütőtökkrémlevesről. Meg aztán TUDOM, hogy vannak nagyon válogatós gyerekek, én is ilyen voltam. Tulajdonképpen úgy dumálok itt neked hülyeségeket, egy jóevő gyerek mellől, mint aki tudja a tutit :))) pedig fordítva hogy utálom, ha nekem mondanak szuper tanácsokat, és veregetik a vállukat a szülők, hogy hát olyan jól kell csinálni, mint ők :)
Mindenesetre várom a posztodat! Sajnálom, hogy Zs. nem szereti a sulit, és kíváncsi vagyok, miért.
Hú, ezen a poszton most nagyon elgondolkoztam. De hogy megragadjam a lényeget, FElla téged (hol) lehet olvasni?
TörlésÉn mondjuk egy iskolást minden szívfájdalom nélkül küldenék el az asztaltól kaja nélkül, ha csak édességet akar enni. Éhen halni nem fog. (persze nem fontos sütőtökrémlevest ennie, azt az enyémek sem ennék meg, de olyan nincsen, hogy semmi más, csak édesség).
Törlés@Lujza: Nekem egy zárt blogom van, de már az utóbbi 2 évben alig-alig írtam mert sosincs időm pedig mindig szeretnék. Így lassan már csak pár olvasóm maradt. Írj nekem emailt a blogos címemre: farkasella42@gmail.com es megpróbálok meghívót küldeni ha engedi a rendszer, voltak vele gondjaim legutóbb.
Törlés@bobe: persze ő is sokszor nem eszik inkább semmit.
TörlésErdekes, Anglia detto mint amit leirtal. Ket kerdes merult fel bennem. 1. Mennyi nalatok a magasuli? 2. Franciaul is annyit szamit az akcentus? (itt most nem masodik nyelvet beszelok akcentusara gondolok, hanem arra, hogy egy angol kinyitja a szajat, s kb a 3 mondat utan tudod melyik tarsadalmi osztaly tagja)
VálaszTörlésBocs. "magansuli" , ugy ertettem, mennyibe kerul. Nalunk ugy evi £12.000 korul.
VálaszTörlésÉn ezzel otthon találkoztam még (illetve találkozom az otthoni barátaimon keresztül virtuálisan azóta is), és egyszerűen csak úgy hívom, hogy "belterj": rengeteg olyan eset volt, hogy pl. a kórusomhoz csatlakozott egy új ember, akiről kiderült, hogy a) egy kerületben lakunk, b) ugyanabba a gimibe jártunk, c) van egy/több közös ismerősünk, illetve ezek kombinációi. Ez csak egy kiragadott példa, de sokszor volt az az érzésem, hogy mindig csak egy bizonyos körből kikerülő emberekkel találkozom (nemcsak a kórusban). És a sok lehetőség mind nekünk jutott: az Erasmus pl, ami olyan kevés pénz volt, hogy nagyon jelentős szülői hozzájárulás nélkül nem lehetett volna megoldani. Engem ez mindig is zavart, de lemondani nyilván nem mondtam le róla csak azért, mert tudtam,hogy igazságtalan a rendszer... De úgy próbálom feloldani a kognitív disszonanciát, hogy évek óta önkénteskedem, ettől jobb a lelkiismeretem.
VálaszTörlésGyanítom, hogy minden országban hasonló a helyzet, ahol nem homogén nagyjából az emberek keresete és életkörülményei...
1) Húú, sajna fogalmam sincs. De gyanítom, hogy sok mindentől függ: helyszíntől (Párizs gondolom drágább), a család anyagi helyzetétől.
VálaszTörlés2) Szerintem itt nem annyira számít az akcentus, mint az angolszászoknál, de igen, van olyan, hogy kinyitja a száját és lehet tudni, melyik társadalmi réteg tagja, azaz "honnan jött". De azért a beszélt nyelv eléggé homogén.
Vera, sztem egyébként Mo mérete is belejátszik ebbe - velem egyidős Bp-i értelmiségivel TUTI találunk közös ismerőst!
Szerintem ez ellen nem is egyéni szinten kell tenni, hanem társadalmi szinten. Ha pl. minden iskola ugyan olyan jó, minden tanár kiváló, kiemelkedő, az iskolában ingyenes a tanszer, tankönyv, sőt az egészséges kaja is, akkor máris óriási lépést tettünk előre (lásd Finnország). A családi háttér mindig számítani fog, a kérdés az, hogy mennyire. Nem tudom, hoyg Franciaországban hogy van, Magyarországon szinte egyáltalán nincsen már társadalmi mobilitás, mert az iskolarendszer csak ráerősít a családi háttér okozta különbségekre, nem enyhíti azt.
VálaszTörlésElső lépésben jó lenne, ha egy kezdő tanár nem a bérminimumot keresné...
Dá hát pont NEM erről van szó.
TörlésItt minden állami suli ugyanolyan (bizonyos környékeken még több pénzt is kapnak az iskolák). A gyerekek hátterétől függően viszont teljesen más egy-egy osztály összetétele, ergo a teljesítményük is más lesz...
Asszem akkor nem értetted meg. A jó iskolában a gyerekek teljesítményét nem a családi háttér határozza meg. Vagyis nem teljes mértékben. Hanem bárhová született is a gyerek, ha jó képességű, akkor bárhová eljuthat. Akkor is, ha otthon nincsen egy db könyv sem.
TörlésNálunk már vannak erre mérések, hogy ne csak azt nézzék egy iskolánál, hogy mondjuk milyen eredményt érnek el a kompetencia felméréseken, meg milyen felvételi eredményei vannak az odajáróknak, hanem mi az iskola "hozzáadott értéke", ami a gyerek társadalmi-gazdasági státuszától függetlenül valóban az iskola adott neki.
TörlésKérdés, hogy létezik-e ilyen iskola bárhol a világon. Még Kanadában laktam amikor hallottam egy rádióbeszélgetést arról, hogy be kellene tiltani a házifeladat adást mert a bevándorló, angolul nem jól beszélő szülők nem tudnak segíteni a gyerekeiknek és ezzel előnybe kerülnek az angol anyanyelvű szülők gyerekei.
TörlésÉn úgy értettem erről van szó, és nem tudom ezt az iskola hogy tudja megfékezni.
Ella, Fro-ban pont ugyanezért tilos a tanároknak házit adniuk a gyerekeknek. Szerencsére eddig mindhárom tanítónő nagy hülyeségnek tartotta ezt (ahogy én is - lásd a posztban említetteket), és mindegyik adott. A rendszer hátulütője az, hogy alsóban a felzárkóztatásra mennek rá, a tehetséggondozásra egyáltalán nem.
TörlésElméletileg erre való lenne a napközi, ahol tanárok segítenek a gyerekeknek megírni a leckét. De mivel Mo-n az iskola egyik fő funkciója a gyerekmegőrzés, és ezért túl sok gyerek van a napköziben, sajnos az elkészült leckék minősége kétes.
TörlésBöbe, egy kolléganőm pont ma panaszolta, hogy most lett elsős a kisfia és mindennap 4ig suliban van, és még UTÁNA áll neki a lelkének, mert annyit kapnak. 6 éves! Szerintem ez borzasztó. Én se adnék házit, ha egésznapos iskola van, hadd legyen annak a gyereknek gyerekkora már...
TörlésTanító néni vagyok. Sosem adok leckét. Sőt, a tehetséggondozást is igyekszem úgy megoldani, hogy még a gyerek iskolai játékideje se sérüljön, hogy ne vegyem el tőle a kedvét. Átlagos suli gyerekeivel is sikerül megyei első 20-30-ban lennünk így is. Lehet, országos eredményeket is ki lehetne hajtani belőlük - de nem hajtok. Csak órán a képességeiknek megfelelő feladatokat kapnak, meg a suliban megoldandó (és nem otthoni!!) leckének is.
TörlésHazihoz: kisfiam elsős egy állami suli speciális tantervu osztályában - nem kapnak leckét. Négyig van az oktatás, délelőtt és délután egy-egy tanulos blokk (tantárgyak keverednek is akar, attól függően hogy kapcsolódnak témában, matekot gyakran vegyíti énekkel a tanár pl, ha látja h fáradtak, előbb csinal szünetet, és teljesen egyéni tempóban halad minden gyerek, reggel első óra beszélgetőkör, reggeli és csak ez után kezdenek tanulni, csak 4kor hozhatjuk el, de cserébe könyvet/füzetet hét közben soha, de van h hétvégén se hoznak haza, ha minden feladatukat megcsinálták a heten.
TörlésÓ, a kedvenc gumicsontjaim egyike :D de sajnos nincs erőm hosszabban írni :( úgyhogy ebből a körből most kimaradok
VálaszTörlésTe magad mondasz ellent magadnak:a meritokrácia éppen az lenne, ha Boni chipset vacsorázna, és egy könyvek nélküli lakásba hordaná haza az iskolai könyvtárból a könyveket, és lopva olvasna, mert a testvéreire kellene vigyáznia. És EZEK ELLENÉRE lépne egyet feljebb a szüleihez képest, önerőből, ÉRDEMEI (vö. MERITokrácia), szorgalma, képessége alapján. Ami mellett te èrvelsz, az a vegytiszta rendi társadalom, amitől épp csak annyiban különbözik, hogy nem a jog garantálja a privilégiumait, hanem a te pénzed és erőfeszítéseit, Boni képességeiről függetlenül.
VálaszTörlésSzerintem olvasd el rendesen a posztot, nem lehetetlen intellektuàlis feladat: semmit sem írtam arròl, hogy jòl vagy rosszul mûködik a meritokràcia. Amellett érvelek (ha egyàltalàn), hogy ne nézzük màr rossz szemmel azokat a felso középosztalybeli szülölet, akik jòt akarnak a gyerekeiknek.
Törlés