2020. szeptember 12., szombat

Emlékek

Emlészem, mi volt a legkorábbi gyerekkori emlékem; az emlékezésre emlékszem, azaz arra, hogy 10 éves kor körül még nem felejtettem el, akkor még világosan élt bennem annak az emléke, hogy egy nyári reggel kimászom az ágyból a nagymamám „tisztaszobájában”, és odafutok a rácsos ágyhoz, ahol a húgom fekszik. Gyerekként még rémlett a rácsok hűvössége, ahogy az arcomat odaszorítom. Ma már csak azt tudom, hogy ez volt a legkorábbi gyerekkori emlékem (húgom lehetett egyéves, én tehát három), konkrét emlékeim már nincsenek.

Időnként próbálom kipuhatolni, hogy Boni mire emlékszik kisebb korából. Figyelem, hogy mit mond, néha kérdezem is, hagyom beszélni. Az kijelenthető, és nem is igen meglepő, hogy Boninak semmi konkrét emléke sincs sem a születéséről, sem arról, hogy szoptattam (14 hónapig). Tudja, hogy pelenkát hordott, de ez a tudás is inkább elméleti (minden kisbaba hord pelenkát, plusz nekünk egy sarokban még mindig megvan a pelenkázó), mert amikor nemrég megkérdeztem, hogy nem volt-e rossz pisis pelenkával jönni-menni, azt már nem értette. El kellett magyaráznom, hogy a szülők nem mindig cserélik ki a pelust pisi után rögtön.

Aztán néha azt érzem, szeretne nekem valami érdekességgel előrukkolni; a múltkor például azt állította, hogy emlékszik, a botanikus kertben tanult meg járni, ami nem igaz. Emlékszik talán arra, hogy volt olyan idő, hogy még nem járt biztonságosan, és már itt laktunk? Nem tudom. Tény, hogy nem tudja megfogalmazni, milyen érzés volt járni tanulni. Tudod, hogy volt olyan is, hogy még nem tudtál beszélni? – kérdeztem legutóbb. Olyan kíváncsi vagyok, hogyan élte meg azokat a (hoooooosszú) éveket, amikor csak találgattuk, és gyakran hibásan, hogy mit akar mondani. És milyen gyakran gurult dühbe ilyenkor!

Azt is jó lenne még megtuni, mielőtt még végleg elfelejti, milyen volt kétévesen a bölcsibe becsöppennie. Úgy tűnik, se a bölcsire, se a kiscsoportra nem emlékszik, vagy a halvány emlékképeit nem tudja összerakni, megfogalmazni. A szobája ajtaján ki van rakva egy alkotás, amit bölcsiben csináltak anyák napjára, tehát 2,5 éves volt: a két tenyere van rajta. Állítja, hogy emlékszik, ahogy a fehér festékbe kellett mártania mindkét kezét. De vajon nem azért emlékszik-e erre, mert az elkészült képet nap mint nap látja? Mint ahogy sokkal nagyon eséllyel emlékezünk azokra a dolgokra, amelyekről fénykép készült?

A legkorábbi, valóban hiteles emléke egy rossz sztori, és emlékszem, pár éve, amikor fölemlegette, csodálkoztam, hogy emlkészik még erre az esetre. Bölcsis lehetett, tehát 2–3 éves. Erről nem készült fénykép, úgyhogy ez sem torzíthatja az emlékeit. Beteg volt, ő már érezte, mi még nem tudtuk. Elkészítettem neki a célkafőzeléket, sok hagymával, krumplival, krémsajttal, sült célkával. Azután elmentem uszodába, és mikor hazajöttem, beültettem az etetőszékébe (nagyon sokáig evett abban, talán még kiscsoportban is). Akkortájt kezdett válogatós lenni, ami nagyon frusztrált mindenkit, mert kétéves koráig bármit megevett, amit elé tettünk. A céklafőzit sem akarta megenni, de én türelemmel, meggyőződéssel és kicsit szigorúan mind belapátoltam a szájába. Szegény gyerek, alig fejezte be, elkezdett öklendezni. Gyorsan kikapcsoltan a szíjat, és rohantam vele a fürdőszobába, és épp idejében érkeztünk, mindent a zuhanyzóba hányt. Mind később kiderült, valami vírust kapott el a bölcsiben, mi is sorra kerültünk.

Ő ebből jól emlékszik például arra, hogy én nem voltam otthon, majd hazajöttem és beleerőszakoltam a kaját. Emlékszik a futásunkra a fürdőszobáig. De főleg: azóta soha nem volt hajlandó célkát enni. Talán ez az egyedüli kaja, amit még unszolásra sem kóstol meg, amelyhez nagyon konkrét és éles emlékei tapadnak, mondhatjuk úgy, hogy a viszonyuk egy jó időre megváltozott (kíváncsi vagyok, mikor gyűri le az ellenszenvét és lesz gusztusa megkóstolni).

12 megjegyzés:

  1. Nagyon érdekes az emlékezés. Én alig valamire emlékszem a gyerekkoromból, konkrét eseményekre alig, inkább elmenyfoszlanyokra, érzésekre. Úgy, mint amikor almodsz valamit, de nem tudod megfogalmazni, mit.
    Emlékszem arra, hogy ültem a dednagyapam ölében, aki 2-3 éves koromban meghalt. Elmeselesekbol nem is volt különösebben szoros kapcsolatunk, alig találkoztunk, és mégis ez maradt meg.
    Illetve a húgom szobájára. A sajatomra egyáltalán nem. De a tesomnal volt egy beepitett szekrény, és emlékszem, hogy nagyon sokáig azt hittem, hogy at lehet menni a falon egy másik világba. :)
    Nem tudom, Boni valaha lekuzdi-e a céklaval kapcsolatos érzéseit.
    Oviban egyszer lencsefozeleket ettünk, majd utana balettra kellett menni. Hazajottunk, és alig léptünk be az ajtón, sugarhanyas. Soha többet nem ettem lencsét. Nem is fogok, ha nem muszáj.

    VálaszTörlés
  2. Csak a kajához kapcsolódóan: Marcus azóta nem hajlandó semmilyen tortát enni, mióta öt éve az én születésnapom alkalmából nyélbe ütött családi banzáj után az egész család hányni kezdett (tuti, hogy nem a tortától, a tesómék is ettek belőle és nem volt semmi bajuk).

    VálaszTörlés
  3. Hú, de izgalmas téma. Ki is kell kérdezzem J.-t holnap, lássuk mire emlékszik a bölcsis évekből.

    VálaszTörlés
  4. Anyam szerencsere nem volt ez a muszaj enni, kajaeroszakolos fajta, de egyszer valamiert neki is eldurrant az agya, es addig eroltette, amig muszaj voltam a zoldbabfozelekbol enni egy falatot, mikor semmi gusztusom nem volt hozza. Visszakoptem a talba az egeszet, a zoldbabot pedig azota is minden formaban kerulom. :D A gyerekeknek szoktam neha vajon parolni, kisebb korukban megettek, most mar nem.
    A legelso emlekfoszlanyaim masfel es keteves korom kozottrol szarmaznak. ik biztosan az en emlekeim, es nem csak meseltek oket. Erdekes, mert amugy sajnos nekem nagyon rossz az emlekezokepessegem, rengeteg mindenre nem emlekszem mar felnott korombol sem. :(

    VálaszTörlés
  5. Nagyon jó téma, muszáj hozzászólnom 3-at is:
    1.) Nekem van 1 éves koromból két emlékem is. Az benne az érdekes, hogy a kép amit felidézek olyan hogy csak egy kicsi foltnyi rész látszik tisztán és körben olyan elmosódott, homályos - amit valamilyen technikával meg tudnak csinálni képen vagy mozgó képen. De az érdekes az, hogy azon szoktam gondolkodni hogy vajon az 1 éves kisbaba így lát? És ezért balhézik ha az anyukája tőle 1,5 méterre oldalt mosogat, mert valójában nem látja, vagyis nem koncentrál arra ami csak a periférikus látásában van?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. 2.) én szívesen megenném ezt a céklás ételt ahogy így lefestetted.

      Törlés
    2. 3.) Zselykének 1 emléke van a bölcsiből (3 éves korából). Nagyon jellemző. Egyik délután a piros szívecskés nadrágját egy másik kislányra adták rá. "És akkor a Bogi lábán volt a szivecskés nadrág." Vagy véletlenül az óvónők, vagy a másik kislánynak megtetszett? Nyilván a gyerekem nagy balhét csapott mert én már a szivecskés nadrágban kaptam vissza, de ezt rengetegszer felemlegeti. :-))

      Törlés
    3. Nekem a legkorábbi emlékem olyan korai, hogy elvileg nem is lehetne. Apukámmal voltam vidéken a nagymamámnál, fájt a hasam, a vállára vett és úgy ordítottam egész éjjel. Ez az emlék egész életemben elkísért, mindig eszembe jutott, amikor valamiért hasonlóan fájt a hasam. Már felnőtt voltam, amikor megkérdeztem tőle, hogy mennyi idős lehettem akkor, gondoltam, 2-3 éves. Elmondtam neki, melyik szobában voltunk, hogyan vett a vállára, stb. Nagyon elcsodálkozott, hogy erre emlékszem, mert 5 hónapos voltam csak és tényleg úgy volt, ahogy mondtam. Nem beszéltünk erről addig soha. Azt mondja, amúgy nem voltam hasfájós, benne azért maradt meg, és mert anyu nélkül kellett végigcsinálnia egy ilyen rendhagyó éjszakát (azért vitt el, hogy tudjon készülni valami vizsgára).
      1 éves koromból van még két emlékem, különben se kép, se hang.
      Viszont rengeteg általános iskolás emlékem jött most elő a szülői értekezleten 😀

      Törlés
  6. Tamko teljesen off elnézést érte, de izgulok Violetért.
    Tudsz róla valamit?

    VálaszTörlés
  7. Ella, az a céklafőzi isteni volt :)))

    Olyan érdekes, mennyire mások a gyerekek (a két nem?). Bonit tuti nem zavarta volna, ha más kapja meg a nadrágját, még ma sem. Tetszik az a szemléletes megfogalmazás, hogy a “lábán” van a nadrág :)))

    Bori, őrület, ez az öthónapos kori emlék!! Innen már tényleg csak egy ugrás a születés...!!

    Thea, sajna én sem tudok semmit. Remélem, jol van, és sokat dolgozik!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Állítólag a születést is elő lehet hozni valahogy. Én ebben korábban nem igazán hittem, de ezek után tényleg ki tudja.

      Törlés
  8. Köszönöm szépen, Tamko! Igen, remélem én is, hogy jól van.

    VálaszTörlés