2020. augusztus 25., kedd

Amiben Boni nem ismer tréfát

Játszom Bonikámmal: ő „főz” nekem, én „megeszem” amit készített. Itt most mindent idézőjelbe tehetnék, mert a szakácskönyvön kívül, amiből ki kell választanom az ételt, semmi sem igazi: a kis műanyag konyhájánál játsza el azt, hogy főz. Elmélyülten vágja a nem létező zöldségeket, kavargatja a nem létező levest, teszi be a sütőbe a műanyag játéktányérjait, veszi ki a sütőből a láthatatlan szilváslepényt, feltálalja elém, szakavatott mozdulatokkal, a többfogásos menüt: előétel, főétel, desszert.

Én buzgón kóstolgatok, eszem, csettintek a nyelvemmel, sót kérek hozzá (ad), elképzelt evőeszközökkel teszem a szám elé a kitalált falatokat. Evést mímelek. Ki gondolta volna basszus, hogy lassan hét évesen még ilyen hosszan és ennyire lelkesen el tud merülni egy hasonló szerepjátékban, amihez elég neki pár pohár, edény, víz meg valami szivacs.

Kávét is kapok, kérdezem, tett-e bele cukrot. Igen! – felel. Akkor nem jó, fúúúj, utálom az édes kávét, kérek szépen egy másikat. – mondom. 

Itt most valamit elrontottam, egy árnyalatra, egy finom hangsúlyra valszeg nem figyeltem. Nagy szemeket mereszt rám, majd javítja magát: Ja nem, nimcs benne cukor. Rövid huzavona, én ragaszkodom ahhoz, hogy az a kávé édes (prüszkölök és fintorgok hozzá nagyokat), ő ragaszkodik hozzá, hogy végül nem tett bele semmit. Kötjük az ebeinket a karóhoz. Végül ingerülten, szinte sírva, mintha tényleg és élesben vitatkoznánk, elémtolja a kávét, és tagoltan magyaráz, mintha hülye gyerek lennék, egy kívülálló szerint ellentmondásos, ám az ő dimenziójában teljesen helyes utasítást adva nekem:

– Ma-ma. Hát nem érted, hogy EZ CSAK EGY JÁTÉK?!? Nyugodtan megihatod!

9 megjegyzés:

  1. Jó nekünk kell ennünk vízben feloldott háztartási kekszet, nyers tésztát, cukrot, sót, tejet, és egyéb durva kombókat mert Zselyke élesben nyomja és valódi konyhai nyersanyagokból dolgozik. És különösen ha valaki beteg akkor kap ilyen gyógyító kotyvalékokat.

    VálaszTörlés
  2. A mai nap során a gyerekek sársütit sütöttek. A lányom mosolyogva közelített egy piros kis csészével, amikor is ásítottam egyet. Hiba volt... De ő nagyon örült, hogy megittam a "kávét".

    VálaszTörlés
  3. De én is megittam volna a kávét, ha nem lett volna olyan szörnyen édes...!! :-DD

    VálaszTörlés
  4. volt egy hasonló esetem a nagyobbik fiammal, ki is kerestem (mire jó a blog :)) (úristen, tizennégy éve történt :))

    A zöldségesnél vettünk egy csomag újhagymát. Peti ajánlkozott, hogy majd ő hozza. Útközben a hagymával a kezében rámutatott erre is, arra is, sssss, lemoslak !
    - Mit csinálsz?
    - Lemosok mindeneket!
    (Gondoltam, beszállok a játékba.)
    - Ez egy slag?
    (Döbbent arckifejezés.)
    - Nem.
    - Hanem?
    (Valami olyas hangsúllyal, hogy őrült, vagy anya?!)
    - Hát hagyma!

    VálaszTörlés
  5. :-DD

    Mennyi idös volt itt Peti?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Na ugye :))) Boni olyan kisbaba még sok mindenben (és még csak két foga esett ki.. :))

      Törlés
    2. ó, az én gyerekeim örökké kisbabák maradtak, Berci tizenhárom és még mindig nem esett ki az összes foga pl. na jó, bizonyos értelemben maradtak kisbabák. na jó, csak abban az értelemben, hogy úgy hívom őket. :))))

      Törlés