2020. május 1., péntek

Otthoni (itthoni) tanulás

Röviden annyit mondhatok, hogy Boni délelőttönként 1–2 órát tanul az apjával (a legtöbb 2,5 óra volt, a kéthetes szünetben pedig napi félóra). Hogy hány feladatot csinálnak meg ezalatt, azt nem tudom pontosan: van, hogy a matekkönyvben kell kitöltögetnie a feladatokat, van tollbamondás, meseolvasás, utána kérdésekre (írásban) válaszolás, mértani formák ragasztgatása és mindenféle más, első osztályosoknak való szöveges vagy egyéb feladat. Van, hogy rövidfilmet kell megnéznie a YouTube-on (a méhecskékről, az Eiffel-toronyról stb.). A hat hét alatt két verset kellett megtanulnia. Dolgozatok nincsenek, de azt hiszem az első osztályban amúgy sincs értékelés. Online óra nincs, szülőkkel köremailezés nincs, Facebook-csoport nincs. A (fő)tanítónőnek néha befotózunk egy-egy oldalt, azt megnézi, és teleszmájlizott, színes levélben válaszol Boninak (egyszer magyarul beleírta: BAJNOK). Boni ezekre soha nem válaszol, nem keresi a kapcsolatot se a tanítónőkkel, se az osztálytársakkal. Két rajzolós feladat is volt eddig, egyszer a szavannát kellett lerajzolnia (egy kisfilm megnézése után) - ezt Boni a mai napig nem csinálta meg, másszor pedig halakat kellett rajzolni (végül papírból vágtunk ki formákat).

Szóval azt hiszem, szerencsénk van, nem terhelik le nagyon a gyerekeket. Így is csodálkozom, hogy a tanítónőnek, aki háromgyerekes özvegyasszony, hogyan van ennyi ideje! Azért is jó ez a laza rendszer, mert Boni érdeklődését nagyon nehéz fenntartani, az ő olvasatában március közepén nagy vakáció kezdődött el. Szerinte hagyjuk békén olyan dolgokkal, amelyeket a tanítónő amúgy is sokkal jobban tud. Azt kell, hogy mondjam, hogy a férjem türelme is elfogyott március közepe óta; minden kis probléma, fennakadás, követelőzés vagy pökhendiség irtó hamar felbosszantja, és délelőttönként, amíg dolgozom, szakadatlanul veszekednek. Felváltva hallom Boni magas hangját, amint méltatlankodva kiabál, hogy az nem úgy van! aztán a dübörgést, ami azt jelzi, hogy föláll és fut egy kört a nappaliban, majd Z. leordítja a fejét, hogy azonnal leülsz a fenekedre, egy-kettő-három, különben nincs délután tévénézés! (ebből kifolyólag hetek óta nincs délután tévénézés) Az ajtócsapkodás, a sírás, a hiszti, a fenyegetés és a zsarolás mindennapos.

Példa, hogy mennyire összecsapja az itthoni tollbamondást – nem hibázik, de rondán ír, holott tud szebben is.

Én azzal az öntelt gondolattam kezdtem bele ebbe az egészbe, hogy kit érdekelnek a kötelező feladatok, egy elsős gyereknek nem kell a tananyagot követnie, majd én stimulálom intellektuálisan, az nem csupán jó, de joBB is lesz, mint holmi iskolai oktatás (emlékeztek, én úgy gondoltam, hogy az első osztály amúgy is a sikerélmények, a csoportszellem, a betagozódás és a patriotizmus miatt fontos elsősorban, ezeket viszont itthon nem tudjuk neki nyújtani). Elképzeltem, hogy délutánonként majd megtanítom neki az órát, a római számokat, a részhalmazképzést, magyar versekkel ismerkedünk, kottát olvasunk, szövegelemzést végzünk, zászlókat színezünk, készségeket és kompetenciákat fejlesztgetünk, mindezt szépen rendszerezve, logikusan, személyre szabva, valamiféle vezérelv mentén.

Aztán kiderült, hogy minderre semmi időm sincs, de a kereslet is gyenge: amit Boni nem akar megtanulni itthon (és ami nem kötelező) azt nem is fogja megtanulni, magasról tesz a magyar versekre, népdalokra, ötleteimre, szívesen tesz föl viszont olyan kérdéseket, amelyekre nem tudom a választ (pár példa: mit jelent az, hogy zsindely, mindig az óceánba érkeznek-e vissza az űrhajósok, hogyan kell levágni a szövőkeretről a szőttest stb.). Hamar feladtam tehát ambiciózus törekvéseimet, és most már csak abban reménykedhetek, hogy a társasjátékok és a mesék is kellőképpen fejlesztik a gyereket. (Van még egyébként két alkalmazás, amin szokott játszani 15-20 percet háromnaponta kábé, az egyikben olvasni kell, a másikban számolni, mindkettő nagyon játékos, motiváló, jól meg van csinálva. De valahogy ezt sem vesszük elő gyakran.)

Az étkezőnkben kiplakátozott szavak a legújabb tudnivalókkal (/g/ és /k/ hang kiolvasása ), hátha így nem fogja keverni (eddig is bevált módszer nálunk)


És arra is hamar rájöttem, hogy igenis szükség van a délelőtti egy-két óra tanulásra, mert rajtakapom, hogy egy-egy nehezebb szót egyszerűen átugrik, vagy hibásan olvas ki, de a szövegösszefüggésből kitalálja, nem zavarja. Tartok tőle, hogy ez melegágya lehet egy későbbi olvasászavarnak (lásd signe vs. singe). A szorzótáblát meg nem csak megérteni kell, be is kell magolni, ugyanez hatványozottan vonatkozik a helyesírásra (eddig kb. 50-60 szót, plussz a számokat asszem 100-ig kell tudniuk leírni hibátlanul). Úgyhogy nagyon örülök, hogy Z. – noha nagy harcok árán, de – leül vele tanulni, adminisztrálja az egész procedúrát és nyomon követi a követelményeket, a fejlődését stb. De még így is, sehol sem vagyunk a többi családtól! A tanítónő felteszi a használt webes felületre a többi gyerek munkáját - elképesztően szép alkotások, blogok (!), hangfelvételek (zenei kísérettel!) stb. születtek Boni osztályában!

Mindez szeptemberig folytatódni fog, mert a május 11-i iskolanyitás nagy kérdőjel még az egész francia társadalom előtt, de ahogy én kiveszem a hírekből, azt szeretnék, ha aki csak tudná, otthon tartaná a gyerekeit, tehermentesítve ezzel a pedagógusokat. Szóval Boni szinte napra pontosan 100 napot járt az első osztályba.

13 megjegyzés:

  1. hihi, poisson d'avril, hogy unja az ismételgetést :D

    VálaszTörlés
  2. Nem csodálom, hogy Bonit nehéz rávenni, annyira új helyzet ez a gyerekeknek is. Az elején érdekes az otthoni iskola, legalábbis nálunk így volt, de hamar elvesztette a varázsát :(
    Itt képzeld, a kiscsoport nagyon pörög. Rengeteg feladatot küld az óvónő, a szülők küldik vissza az alkalmazásban a fotókat, miket csináltak, alig bírom követni. Még hétvégén is.
    A nagycsoport lazább fura mód, bár ma pl május 1 ellenére leült az óvónő videochatelni csak az én lányommal, hogy elmagyarázzon neki olyan kiejtésbeli dolgokat, amiket én nem tudok.
    Akkor Ti ezek szerint döntöttetek, hogy Boni nem megy vissza. Mi dilemmában vagyunk :( Itthon tudnánk őket tartani, de akkor az azt jelentené, hogy a nagyobbik már nem megy vissza oviba és úgy kezdi ősszel az általánost, hogy fél éve kb meg se szólalt franciául. Nem tudom, erre készen áll-e, mi a veszélyesebb neki/nekünk, a vírus, vagy hogy ebből gond lesz az általánosban (eleve nem egy könnyű eset). Szerintem beszélek majd az óvónővel, hogy mit gondol, az alapján döntünk.

    VálaszTörlés
  3. Huuu, nem mondod, es milyen feladatokat kap a kiscsoportos lányod?? En ugy emlekszem, ott meg rengeteget jatszottak, es a kovetelmény kimerült annyiban, hogy ismerni kellett a szineket, haromig kellett tudni szamolni, es fol kellett ismerni a sanjat nevület nyomtatott betukkel.

    Igen, a ti helyzetetek bonyolult! Majd ird meg, mit mondott a tanitono. A vírustol eltekintve en attol is tartok, hogy az ővintézkedések miatt nem is lesz rendes tanitas (egy méter a gyerekek kozott?? Folyamatos kézmosás, holott még meleg viz sincs??) es Boninak pont az iskola “normalitása” tett nagyon jot. De a ti helyzetetek más! Nagyon kivancsi vagyok hany gyerek fog visszamenni Boni osztalyabol.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igazad van, eddig bele se gondoltam abba, hogy rendes tanítás valószínűleg úgyse lesz. Nektek már csak ezért se érdemes Bonit visszaküldeni. Ez igazán azoknak lehet jó, akik nem tudják otthon tartani, vagy mint mi, ahol már annyi is sokat számít, hogy franciául beszélnek hozzá. Meglátjuk, mit mond a tanárnő, majd megírom.
      Majd te is írd meg légyszi, hányan mennek vissza Boni osztályából.

      A kézmosáson én is gondolkodtam, a hideg víz is, és, hogy most vajon lesz-e szappan... Remélem, lehet majd beküldeni vele.

      A kiscsoportban itt is ilyesmi a követelmény, csak a maitresse néni idösebb, nem kell a saját gyerekeivel foglalkoznia és szerintem akar segíteni, hogy lefoglaljuk a kicsiket. Olyasmik vannak, hogy pl. minden nap megad egy színt és össze kell szedni a lehető legtöbb olyan színű dolgot a lakásból (aztán elpakolni...). Vagy van valami téma, pl létra, szivárvány és ahhoz küld ötleteket, mintát, hogyan rajzoljuk le, csináljuk meg gyurmából, stb. Vagy evőeszközökből, tésztából rakjuk ki a neve kezdőbetűjét. Néha küld foglalkoztató füzetet, de az is játékos. Pár naponta pedig van video chat, amikor mesét olvas fel nekik, vagy énekel.
      (Emiatt is nehezebb a nagyobbikkal, aki közben olyanokat kap, hogy írja le tízszer a j betűt, aztán ugyanennyiszer k-t és balhézik, hogy a kicsi feladatai érdekesebbek)

      Törlés
    2. Ok, megírom mindenkepp. Egyebkent sztem a tieitekhez hasonlo szituk miatt siettették ennyire az iskolanyitas - mert sok az olyan csalad, ahol nem franciaul beszelnek, vagy ahol a szulok nem is tudnak franciaul (esetleg ahol szamitogep, de meg konyv sincs otthon! Borzaszto)

      Es nalatok nincsenek olyan feladatok h “mit tennél, hogy megvaltozzon a vilag”, “hogyan koszonod meg az ápoloknak a munkajukat?” Engem rettenetesen irritál.

      Törlés
    3. Nem, ilyesmik szerencsére nincsenek,nem csodálom, hogy irritál. Nekem nagyon korainak is hangzik 6 évesen. Boni mit szól ezekhez?

      Szerintem is az ilyesmik miatt sietnek. És tulajdonképpen pont ezért nem kell rosszul éreznem magam, ha visszaküldöm annak ellenére, hogy itthon tudnánk tartani. Abban is reménykedem, hogy kevesen mennek vissza és annyi lenne az egész, hogy heti 2 nap vagy 2 hetente 4 nap 6-7 másik gyerekkel. Az nem is hangzik olyan ijesztőnek. Na, majd meglátjuk, mit mond holnap a tanítónő.

      Törlés
    4. Ezeket a feladatokat el sem mondjuk neki, az elkészült műveket nem mutatjuk meg neki (szerencsére nem is kérdezgeti, h a többiek mit csináltak). Igen, nagyon korai, ráadásul a gyerekek munkáiból ordít az, hogy visszaböfögik, amit a felnőttektől hallottak, nagyon ellenszenves az egész.

      Törlés
  4. Nem pont a posztra válaszolva, de feltűnt a tévézéssel való büntetés. Most ezek szerint nem zavarja őt, hogy nem tévézhet? Tehát akkor mit sem ér a büntetés. Sőt gondolom helyette játszanotok kell vele, így nem jut időd a házimunkára vagy amire muszáj.
    Azért kérdezem, mert nálunk az ÖSSZES büntetés/jutalmazás, bármiféle valamit valamiért próbálkozásunk totálisan kudarcba fulladt.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jaj, en nem szeretem ha nezi a tévét, ugyhogy még örülök is ennek. Helyette sokkal értelmesebb dolgokat csinál, viszont a legtöbb rajzfilm annyira felpörgeti, hogy utana kezelhetetlen - kardozik, üt-vág stb. még a Süsünek is ilyen hatása van!

      Nem tudom, hogy ér e valamit a büntetés - annyit azért biztos, hogy megtanulja: a tetteknek következményei vannak (de asszem mi nálad szigorúbban vagyunk).

      Törlés
    2. Igen ezt olyan sokat hallom, hogy a tetteknek következménye van. Azt hiszem ezzel a definícióval van bajom. Mert az végülis nem következmény (legalábbi nem a szándékozott) ha őt nem zavarja hogy nem nézhet tévét. Sajnos Zselyke egyedül max 10 percet tud játszani (és ezt 1 nap mondjuk 3x adja elő) az összes többi időben vagy játszani kell vele, vagy nézi a képernyőt. És hát napi 30 percnél sokkal többet kell egyedül ellennie.
      De mindegy, más se vált be, a zöldség + édesség kombó sem.

      Törlés
    3. Ez a büntetés örökzöld téma, teljesen olyan, mint az altatás a bébiknél. Kinek mi válik be, ki miben hisz - en meg a sajat ferjemmel sem értek egyet sokmindenben (de mondjuk annak örülök, ha délután nem néz tv-t Boni. Lehet h pont azért tudja magát lefoglalni, mert mindig is korlátoztuk ezeket az alkalmakat? Nem tudom. Ma, a 7. hét végén mondta ELØSZØR, h unatkozik!)

      Törlés
    4. Szerintem ez inkább személyiségtípus. Én soha életemben nem unatkoztam. Gyerekként sem pedig nem is létezett youtube és mese is 1 db esténként. Persze 5 éves koromra nem emlékszem hogy mit csináltam (6 évesen már igen) de kénytelen voltam egyedül elfoglalni magam.
      Igen ha eleve nem lett volna tévénk, telefonunk az jobb lett volna, de a Férjem nagy háttértévés, a telefonnézésre meg a rengeteg betegség miatt szokott rá. Én meg folyamatosan kűzdök ez ellen, a csokievés elleni kűzdelemmel egyetemben.

      Egyébként amiket leírtál, hogy közös szolmizálás, zászlószínezés, stb. az ilyesmiről nekem is nosztalgikus emlékeim vannak gyerekkoromból mikor Anyukám együtt tanult velem, de ott szerepet játszott az iszonyatos félelem a tanítónőtől, hogy mi lesz ha valamit nem tudok. Szerintem nem baj ha Boni nem fél az iskolai követelményektől.

      Törlés
    5. Igen, talán inkabb személyiségripus! Gyerekként rengeteget unatkoztam, sok olyan élményem van, hogy vasárnap délutanonkent szenvedtem...

      Törlés