2020. április 2., csütörtök

A franciaországi helyzet és egyebek

A legmegdöbbentőbb fotó, amit a járvány kapcsán eddig láttam, az nem a vuhani kórházat rohamtempóban felépítő markolókról vagy a koporsókat szállító olaszországi konvojról, hanem a betegeket Franciaország keleti részéből a nyugati részbe transzportáló francia gyorsvonatról készült. A betegek nem is látszódtak, csak a tetőtől-talpig beöltözött, maszkos egészségügyisek, amint az ülésekre helyeztett ágyak fölé hajolnak. Az ismert helyszín (francia gyorsvonat) és az ismeretlen szituáció ilyenfajta keveredése egyeten képen belül teljesen sokkoló volt. Azokra a lila ülésekre, amelyeken az ember egy könyvvel szokott üldögélni, most valahogy ágyakat erősítettek fel (elképzelni sem tudom, hogyan) és ott, ahová a gurulós bőröndjét teszi az ember abból a célból, hogy egy jó kis hosszúhétvégét töltsön a célállomáson, most oxigénpalackok sorakoztak!

A kép más okból is ijesztő volt. A hírek régiónként adnak infókat a járványról, és a régiók hatalmasak. Ami a mi régiónk déli részében történik, az olyan, mintha minket nem is érintene, annyira messze van. Ha a rádiót hallgatja az ember, fogalma sincs róla, hogy mi történik a saját városában. Ha kinézünk az ablakon, csak annyit látunk, hogy leállt az élet, és hogy járkálnak az után maszkos emberek. Baljóslatú és fura látvány, de nem félelmetes. Viszont ez a gyorsvonatos fotó nálunk készült! Abból a kórházból szállították a betegeket el, ahová adott esetben mi kerülnénk. A cikkben megszólalt a helyi kórház igazgatónője is, és elmondta, hogy vagy adnak nekik több erőforrást vagy pedig további betegeket kell elszállíttatni. Ezután direkt rákerestem a helyi adatokra: a megyénkben 1021 ember van kórházban a COVID-19-cel, ebből 181 intenzív osztályon (gondolom lélegesztetőgépen?). Ezek szerint ez már túl sok – pedig 181 nagyon beteg ember (megyénként) nem tűnik rengetegnek egy mindent átszövő, gazdaságokat leállító, emberiséget térdre kényszerítő vírustól.

Sokat beszélnek arról, hogy mikor és hogyan lesz vége a kijárási korlátozásnak (erre praktikusan egyetlen szó van: déconfinement) és mikor kezdődik újra az iskola. Szó van róla, hogy mindez nem egyszerre fog történni, hanem régiónként más és más időpontban, esetleg életkori bontásban (hát akkor mi megnézhetjük magunkat!). Az április végi időpont sokak szerint sehol sem tűnik tarthatónak, de az érettségire elvileg még sor kerülhet. (Gyakorlatilag valószínűleg mindenki csak találgat.)

Itthoni összezártságunk alatt többször is eszembe jutott a Room c. film, amikor is egy nő kénytelen a kisfiával évekig egy kis szobában élni, mert fogva tartották őket. Mennyire megkönnyíti a helyzetet (a filmbélit is, meg ezt a járványt is) (persze mindegyiket a maga nagyságrendjében vizsgálva), hogy a kisgyerekek mennyire nem problémáznak a dolgokon. Milyen magától értetődőnek vesznek szürreális helyzeteket! Nem lehet közel menni az utcán senkihez? Csak igazolással lehet kilépni az ajtón? Bezárt a suli? Nem tudunk hósgombócot főzni, mert két hete nem voltunk boltban? Bonikám csak a vállát rándítja, mint akinek teljesen normális, hogy a világ pár hét alatt teljesen megváltozott. Olyan lelkesen, akkora örömmel segített nekem a kajakészlet leltározásában a járvány elején! Szerintem az meg sem fordult a fejében, hogy a helyzet esetleg aggasztó is lehet.

Amivel persze nem azt mondom, hogy egy hatéves gyerekkel egész nap itthon lenni könnyű lenne, mert nem mindig az (és baromi fáradtak vagyunk), de kétségkívül jobb így, hogy van a lakásban valaki, aki ezt teljes szívvel élvezi. És itt jegyzem meg azt is, hogy baromira hálás vagyok azoknak, akiknek köszönhetően megtehetjük ezt az itthonról dolgozást és home schoolingot, és kivárhatjuk, hogy elmúljon a fejünk fölül a vész. Nem csak az orvosoknak, az ápolóknak, hanem azoknak a szakembereknek is, akik a teszteken, vakcinákon és gyógymódokon dolgoznak, továbbá a rendőröknek, a bolti eladóknak, a kamionosoknak, a postásoknak... akik kijárnak mindazok helyett, akik, mint mi, itthon sütögetjük a kenyereket egymás után.

21 megjegyzés:

  1. ...és a kukásoknak!
    Nálunk ma volt kukanap, az áprilisi metsző fagyos napsütésben lengedezett a kukásautó oldalsó szegletén egy keskeny kis nemzetiszínű szalag és megihletett a pillanat, többet jelentett mint az állami parádék.

    VálaszTörlés
  2. Koszonom a ferjem neveben, aki ma hajnaltol dolgozik, es meg nem jott haza (este 22.20 van nalunk).

    VálaszTörlés
  3. Meg a közigazgatásban dolgozóknak. Ol férjem, 2szer annyit dolgozik most. De ugye az állam nem állhat le

    VálaszTörlés
  4. Nálunk már szinte nyílt titok, hogy nem nyitnak az iskolák a most tervezett április 20-án, mert még most is emelkedik a fertőzöttek száma minden nap.
    Én is kíváncsi leszek hogyan fogják megoldani a karantén feloldását, nem tartom életszerűnek és biztonságosnak, hogy mindenkit egyszerre az utcára szabadítsanak (de ugye sem életszerűnek, sem biztonságosnak nem tűnt a mostani karantén helyzet még csak pár héttel ezelőtt sem).

    VálaszTörlés
  5. karantént nyitni? most? szerintem számoljatok még két hónappal (legalább).

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem arra gondoltam, hogy most rögtön, de a nyitás körüli problémák előbb-utóbb ugyanúgy előjönnek.

      Törlés
    2. hat igen, nem lesz egyszerű.

      Törlés
    3. https://m.hvg.hu/elet/20200403_jarvany

      Törlés
    4. Igen, ezekről van szó itt is. Mondjuk, ami bennem felmerül 2 megoldás kapcsán is: arra nincs bizonyíték, hogy nem lehet többször elkapni. Tehát sem az immun-papír sem a teszt nem megoldás (egyébként itt is ezeket preferálják, hogyha lesz végre antitest teszt, akkor az alapján visszaengedik az embereket a közösségbe).

      Törlés
  6. Jaj, az a kép engem is nagyon felkavart. Addig valahogy olyan felfoghatatlan volt innen a bezártságból az, hogy ez tényleg körülöttünk zajlik. Nekem még két ilyen pillanat volt. Az egyik, amikor egy barátnőm elmesélte, hogy az anyukája, aki innen 5 percre ápolónő egy kórházban, miket mesél, és, hogy az a kórház is megtelik már. A másik az volt, amikor valaki facebookon kért maszkokat és ilyesmiket a velünk kb szemben lévő kórházba (valami speciális kórház, geriátria, idősotthon, rehabilitáció). Addig nem tudtam felfogni, hogy a közvetlen környékünket mennyire érinti ez. Az van, amit mondasz, hogy Ile de France nagy és én addig nem tudtam azt se, mi van itt a szomszédban. Pedig rálátok a kertből...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. En egyszer megnéztem a (masik) korhazunk honlapját (ahova en is jarok, a reumatologiara, es aggasztott h a dokim hetek ota nem valaszol az emailemre). Ez egy magánkorhaz, es a honlapjukon ok is maszkokat kértek! (Appel au don des masques) ijeszto...

      Bori, kepzeld, megjott a ket atvevopontos rendelesunk, de csomo minden, foleg a friss tejtermek, hianyzott. Ma meg egy hazhozszallitas jon! Ezekbol a boltokbol rendeltunk: Leclerc, Cora, Carrefour. Ez utobbi a hazhozszallitos, es a jarvany elott is tolunk rendeltunk. Ugy tunik, ismet eleg jol mukodik!

      Törlés
    2. Örülök, hogy sikerült rendelnetek! Remélem, a házhozszállításban már minden volt. Úgy látom, itt is kezdenek visszaállni ezek, a héten nekem is sikerült rendelni az Auchan drive-ból. Össze-vissza teszik fel az időpontokat, 2-3 órával későbbre. Mindent kaptunk, bár friss dolgokat nem kértünk. Megnézem akkor a Leclerc-et is, jó tudni, hogy már van esély.

      Annyira hiány van a maszkokból tényleg, még úgy is, hogy az állam már mikor lefoglalta őket. Tényleg ijesztő, hogy a kórházakba se jut elég.

      Törlés
    3. Bori, jobban megnézve a tegnapi cuccot, képzeld, észrevettük, hogy viszont egy csomó olyasmit is hoztak, amit NEM IS KÉRTÜNK :))) Valszeg nagy lehet a fejetlenség nálunk..!

      Törlés
    4. Az biztos. Mi múltkor pólókat rendeltünk a lányoknak és kaptunk pluszban egy felnőtt szoknyát is :)

      Törlés
    5. Na, remélem jó a méret :))))

      Törlés
  7. Szia, nagyon nehez. M nagypapaja meghalt koronavirusban a heten, idosek otthonaban volt mar regota es nagyon oreg is (a spanyol nathat tulelte anno). Ez az elso, h minket kozvetlen erint (eddig csak "kozeledett" : a baratno kolleganoje, a teso szomszedja, stb). Ami a legszomorubb nekunk (hiszen tenyleg nagyon idos kort elt meg, tudtuk, h nemsokara elmegy), h a temetes iszonyu gyorsan zajlik (1 nap), nagyon zartkoru lehet csak es hat persze nem igy akarta a csalad es o sem; szulohazajaban akarta, h eltemessek...

    Amugy nekunk nekunk itthon szerencsenk van, kerttel + a megbetegedes is nagyon keves (50 alatt van, azt hiszem a bejelentett eset persze). Es a gyerekek tenyleg (legalabbis az enyemeim is) nagyon jol veszik ezt az egeszet... De nem tudom, h a kesobbi szocialis fejlodesukre hogyan fog ez hatni... Az enyem is valtozik, az ovek meg meg ki sem alakult igazan....

    NS

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sajnálom a nagypapát, részvétem.

      Törlés
    2. Részvétem :( Sajnálom, hogy nem nyugodhat ott a nagypapa, ahol szeretett volna :(

      Törlés
    3. Jaj, istenem, en is sajnalom :((( tenyleg olyan szomorú, hogy egy hosszu élet igy végzodik.

      Törlés
    4. Koszonom/juk szepen, szomoru igen.... Most sajnos igy kell elni (es halni).

      NS

      Törlés