A papámmal folytatott telefonbeszélgetésekből idézek:
***
„Izgul már Bonika az iskola miatt? Szegény gyerek... én megértem. Előbb-utóbb az ember bekerül a közoktatásba, nincs mese. Ez van. Kötelező, és kész. Szerencsétlen gyerek. És te, izgulsz? Az embernek el kell engednie a gyerekét. Borzasztó. Küldj majd képet az első napról, jó?”
„Na mi volt, hogy viselte? Nem volt gond, probléma, baj? Mit mesélt? [...] Nem mesélt semmit? Jajaj, ez nem jó. Nagyon nem. Lehet, hogy nem érti meg, amit mondanak neki? Nehogy a kétnyelvűség a hátrányára váljék. Még a végén elkönyvelik butának. Szerintem nem érti, amit mondanak neki. Szokott nézni franciául is rajzfilmeket? [...] Nem? Hát az nagy baj, nem jó ez így. Nehézségei lesznek. Nem fogja érteni, hogy mi történik az iskolában!”
„Te, az a kép, amit átküldtél.. az rettenetes. Azok a rácsok és kerítések ott a háttérben. Tényleg olyan, mintha valami börtönbe készülne. De hát végülis az. Börtön. Szegény gyerek.”
„Na, és a második napon mi volt? Nem verték meg?”
***
Nos, tudom ám, hogy kritizálni mindig könnyebb, mint jól gyereket nevelni, meg az életben eligazodni, de néha, amikor hallgatom a papámat, az jár a fejemben, hogy miképp lettünk mi a húgommal viszonylag normális felnőttek. Hogyan sikerült felnőnünk egy ilyen negatív, pesszimista és a világot veszélyes helynek láttató környezetben – mert így visszagondolva, én ezt a narratívát hallgattam két évtizeden keresztül (gond, baj, probléma, nehézségek), nekünk azt az üzenetet közvetítették otthon*, hogy az élet borzasztó (rettenetes, szörnyű).
Ezt régóta átgondolva és megértve, azt szeretném megtanítani Boninak, hogy lehetnek ugyan problémái az életben (mert miért ne), de hogy az esetek zömében MINDIG VAN MEGOLDÁS.
* A mamám egy másik kategória, őt viszont nem érdeklik az emberek.
Érdekes én gyerekként pont így fogalmaztam meg: az iskola egy börtön ahonnan minden nap hazaengednek. :-)
VálaszTörlésA "nehogy elkönyveljék butának" meg visszaköszön az én szüleim mondataiból.
Ezzel együtt én is azt gondolom, hogy mindig van megoldás.
Börtön: hát a végén már én sem tudtam neki mit mondani vasárnap este, amikor azzal nyaggatott, hogy miért is kell neki iskolába mennie hétfőn. Hát mert KÖTELEZŐ :)))
VálaszTörlésNyelv: hát, minden gyerek más, hogy ezzel a kényelmes közhellyel éljek (bocs! :)) de biztos vagyok benne, hogy Bonikámnak eddig még csak macera volt a kétnyelvűség. Még mindig nagyon keveri a kettőt, nem tudja szépen kifejezni magát, mindkét nyelven hiányos a szókincse, nem tudja, milyen nyelven szólaljon meg ("De Mama, nem fogok tudni vele beszélni" - mondta egyszer, amikor a francia sógornőm vigyázott rá egy rövid ideig), szóval, neki ez problémás terület.
Ennek ellenére: 1) az, hogy nem mesélt semmit az első nap, nem jelenti azt, hogy nem értette volna meg a tanítónőt, 3) akinek biztosan volt már dolga egy rakás más kétnyelvű (vagy akár franciául nem beszélő) gyerekkel 2) hosszú távon még mindig úgy gondolom, hogy kifizetődő a kétnyelvűség. Ha meg nem az, akkor meg azt kell, h mondjam: ebben sincs Boninak más választása. Ez olyan, mint hogy barna a szeme, vagy h 2013-ban született: azon, h az anyja magyar, nem fog tudni változtatni :))
Az én fiam se sürün mesélt, mi fiús anyák rendszeresen a lányos anyáknál informálódtunk, hogy mi a fene is történt aznap az iskolában. Késöbb viszont, ha megmarad a jó kommunikációs viszony, megtanulnak és hajlandóak mesélni.
TörlésNekem egyszer itt a blogon javasolta valaki, hogy fiús anyukaként a lényos szülőknél tájékozódjam. Egy életre megjegyeztem, szuper tanács volt :)))
TörlésUgye? Lehet, hogy én voltam, mert ezt szoktam emlegetni. Nincs mit tennünk :)
TörlésPersze, egyelőre marad a magyar, de egyre nehezebb! (nekem) Csak most, iskolakezdéskor foglaltam össze neki fr-ul, amit addig magyarul mondtam (hittan, üzenőfüzet stb.), hogy nehogy úgy járjon, mint én a "napközivel".
VálaszTörlésEgyébként Boni kikéri magának, ha fr-ul szólók hozzá :)))
Van hittan?
TörlésVan, de nem kötelező :))))
TörlésMég jó, hogy nem kötelezö. Hányféle hittan- alternativa közül lehet választani? :)
Törlés(Én elhültem azon, hogy a tanévnyitó után a kis elsösöket vitték istentiszteletre, ami aztán tiszta buli volt, gondolom, nem engedhetik ma már meg maguknak, hogy unalmas legyen az egyház, annyira harcolnak a megmaradt hivekért.)
Hát én is ELHŰLTEM azon, hogy egyáltalán ez felmerült, h hittan, a Francia Köztársaság szekuláris közoktatásában! Aztán felvilágosítottak, hogy ez a megye, ahol lakunk, történelmi okok miatt (Németországhoz tartozott) sok mindenben máshogy működik, mint az ország többi része, ahol az a kérdés, h "Gyerek vallása" nem szerepelHETne a kitöltendő papírok között (le is fotóztam ezt a mezőt :)))
TörlésAmúgy katolikus hittan :))
Na jó, de vallástörtènet föleg, azaz az általános müveltség rèsze. Én a fiam hittankönyvéböl èrtettem meg, mi köze van Józsefnek a "Szines, szèlesvásznù álomkabáthoz" a Webber musicalben. Most meg már a melegek jogairól is van szöveg az -igaz, evangelikus- hittankönyvben.
TörlésAz en gyerekeim is azt mondjak h az iskola olyan mint egy borton, csak hazaengednek delutan. Azert utaljak, mert nem lehetnek szabadok. Durva, h egy 7 es 8 eves gyerek igy latja az iskolat. En is probalom oket arra nevelni, h ugy gondoljak, mindenre van megoldas.
VálaszTörlésÉn egyébként ezt a romániai iskolára gondoltam. Mikor Magyarországra költöztünk az lett a véleményem hogy jó ég itt a gyerekeknek mindent szabad? És ez 1989-ben volt.
TörlésMinden relativ... valószinüleg egy magyar gyerek, aki kikerül egy nyugat-európai iskolába, ugyanigy megdöbben, hogy mennyire más a módi ott sok tekintetben.
TörlésAnnamari: hú, ez tényleg durva. Én soha nem gondoltam úgy a sulira, mintha börtön lenne (sőt, én voltam az a kóros eset, aki max ideig kihúzta a tanulmányait - 29 évesen kezdtem el dolgozni!) Meg mi az, hogy szabadság? Mit szeretnének csinálni helyette a gyerekeid?
VálaszTörlésHóbelevanc: én egyik módit sem ismerem, mesélj :))
Leginkabb tabletezni szeretnenek, amit viszont napi 15 percre korlatozok, hetvegen 30 percre. Szomoru, de ez van. Csak a tabletezes erdekli oket, pedig rengeteg programra jarunk es sokat sportolunk, nem azt latjak tolem, h a telefonom nyomkodom.
TörlésJaj Annamari ez olyan ijesztő. Én is ezt látom az ismerős kamaszgyerekeknél. Én mondjuk a példamutatás alapján történő nevelésben sajnos nem hiszek, mi is mindenre fújoltunk amit a szüleink csináltak. Én pl dafke sem akartam megtanulni sakkozni (minő hülyeség) de legalább a mi időnkben nem volt romboló az amit helyette csináltunk.
TörlésHú, tényleg ijesztő, ráadásul ilyen korán, 7 évesen!
TörlésNekem az volt az elsö benyomásom, igaz, tanárként, hogy itt mindenkinek mekkora pofája van :) Tehát a gyerekek, nyiltan merték és tudták! kinyilvánitani a véleményüket. Mert ez ugye nem csak elhatározás kérdése, hanem skilleké, nevelésé, ami végülis nem az iskolában, hanem a családban kezdödik, elvileg. Aztán késöbb rájöttem, föleg anyaként, hogy itttényleg már az óvodától kezdve demokráciára nevelnek, azaz nem csak arra, hogy ki merjék nyitni a szájukat ha a jogaik követeléséröl van szó, hanem hogy felelösséget is vállaljanak a döntéseikért és meggondolják, milyen hosszútávú következményei lesznek a jogoknak, ha mindenki megköveteli a magáét. Néha túlzásba is esnek, de lehet, hogy ezt csak a magyar gyökereim mondatják velem :)
VálaszTörlés(És az is meglepett, hogy itt korábban kezdödik és végzödik a kamaszkor. De ez 20 éve volt, lehet, hogy már Mo.n is más a helyzet ebböl a szempontból.)
TörlésÉrdekes lehet két oldalról: szülőként és tanárként nézni az oktatásra (valami olyasmi lehet mint amikor az ember évekig albérletben él, és aztán vesz egy lakást kiadásra :))).
VálaszTörlésLehet hogy ez az érdekérvényesítés a levegőben van manapság. Bonikám is olyan nagy meggyőződéssel mondja, hogy amit megígértem neki, azt már be kell tartanom, nincs mese. Vagy amikor nem ért valamit a felnőttek beszélgetéséből, követeli, hogy magyarázzuk meg neki.
Szerintem mi tesszük őket ilyenné azzal, hogy máshogy nevelünk mint a szüleink: meghallgatjuk/kikérjük a véleményüket, bocsánatot kérünk tőlük, mindent igyekszünk megmagyarázni, törekszünk az őszinteségre, stb.
TörlésAzért ha belegondoltok, mi nem így nőttünk fel: a gyerektől elvárták a felnőttek (feltétlen) tiszteletét,a felnőttek dolgába nem illett beleszólni, a felnőtteknek mindig igaza volt, stbstb.
Így van és lefogadom (bár nem fogom megérni) hogy a Z és az Alfa generáció már nem úgy fogja nevelni a gyerekeit ahogy ők nevelve voltak hanem úgy ahogy mi. Mert mi azért nevelünk így mert próbáljuk kompenzálni.
Törlés-------
Az elmúlt percek során végiggondoltam, és lehet hogy ma 4 év után én is visszatérek a 70-es évek nevelésére mert lehet hogy különben megfojtom a gyereket.
Amúgy nekünk abban sokkal nehezebb dolgunk van, hogy az a sokminden amiért a mai gyerekek nyávognak az kapható, elérhető. Mert az hogy régebben Pistikének volt a németországi rokonoktól BMW matchbox-a, szerintem a gyerekek belátták hogy tényleg nincs.
De ma itt van a sok kínai szar minden sarkon.
Igen, belénk volt plántálva a büntudat keményen, mi mèg Szepes Mária meg Szabó Magda könyveket olvastunk, brrrr. (Pöttyös könyvek: Születèsnap meg Pöttyös Panni sorozat)
TörlésÉn szerintem nem kompenzálok, mert engem elég liberálisan neveltek (kb nőttem, mint a dudva), de én úgy gondolom, hogy eleve sokkal többet tudok a gyerek lelkéről,mint anno a szüleim, na meg pl a regen olyannyira fetisizált tekintélytiszteletet én eleve röhejesnek találom.
Törlés(Persze nyilván az iskolában engem is a régi elvek mentén treníroztak, szóval valamennyire biztos mégis kompenzálok;))
Törlés