Amikor Bonikám bölcsis lett, és csak öt-öt percem volt a gondozónővel reggel és este, hogy elmondjam neki az aznapi tudnivalókat/kikérdezzem róla, mit történt Bonival, azt gondoltam, hogy EZ AZÉRT KICSIT KORAI MÉG EGY ILYEN PICI GYEREKNEK.
Aztán amikor kiscsoportos lett, és az ovónő már nem vette ölbe reggelente, és a pulcsiját-kabátját is egyedül kellett fölvennie, akkor azt gondoltam, hogy EZ AZÉRT KICSIT KORAI MÉG EGY ILYEN PICI GYEREKNEK.
Középső csoportban, amikor második nap szóltak, hogy most már jó lenne, ha otthon hagyná az alvósállatát, az járt a fejemben, hogy EZ AZÉRT KICSIT KORAI MÉG EGY ILYEN PICI GYEREKNEK.
Amikor pedig nagycsoportban egyedül kellett volna bemennie a terembe, biztos voltam benne, hogy EZ AZÉRT KICSIT KORAI MÉG EGY ILYEN PICI GYEREKNEK.
És most, első osztályban, amikor csak a kapuig kísérhetjük, és egyedül kell megtalálnia a menzás kártyaterminált, majd az udvaron az osztályát, illetve, ha otthon ebédel, délután magát az osztálytermét is, egy 400+ fős iskolában, és mi, szülők, nem is látjuk a tanítónőt (nem hogy bezsélnénk vele!) akkor arra gondolok, hogy EZ AZÉRT KICSIT KORAI MÉG EGY ILYEN PICI GYEREKNEK.
Pedig azt mondják, hogy az elsősök kivételezett helyzetben vannak, külön udvaron gyülekezhetnek, reggelente felkíséri őket a tanítónő, és majd meglátom, hogy másodikban már tényleg mindent egyedül kell csinálniuk, akkor már nem lesz ilyen, így mondják: babusgatásban részük.
Kedves Tamko, nem azért érzed-e így mert számodra a fiad mindig egy fokkal tovább "ilyen pici gyerek" marad?... Tapasztalatom szerint az önállóság felé vezető lépteikben megbízni - akkor is, ha legszívesebben rajta hagynánk óvó tekintetünket életünk végéig (igen, még most is, amikor 40 éves elmúlt) - nagy ajándék részünkről és számukra nagy segítség...
VálaszTörlésNem tudom, tekinthető-e ez a felfogás annak a "hideg, poroszos francia nevelésnek", amit kommentelőid majdnem egyhangúan megbotránkozva elitéltek?... Bocsánat, nem "kioktatás részemről - távol áll tőlem a gondolata is, hogy ítélkezzek - csak kérdezek...
Szerintem a franciák tényleg jóval nagyobb önállóságot várnak el a gyerekektől, mint amit mi otthon megszoktunk. Én azért nem nevezném hidegnek és poroszosnak az itteni nevelést, legalábbis nálunk mindemellett óriási szeretettel fordulnak a gyerekek felé, és mi tavaly kifejezetten az óvoda miatt maradtunk Franciaországban, amikor hazaköltözhettünk volna, annyira elégedettek vagyunk. Az viszont igaz, hogy a rendszer nem tud mit kezdeni azokkal, akik ehhez nem tudnak alkalmazkodni. Van pl nálunk egy szintén külföldi család, ahol magántanuló lesz a 4 éves kislány, mert az első 3 nap nem maradt meg az oviban az anyukája nélkül, a rendszer pedig nem tesz lehetővé egy olyan beszoktatást, mint amilyen otthon lenne. Pedig szerintem normális, ha egy 4 évesnek szüksége van az anyukájára egy ismeretlen helyzetben, pláne ha eddig csak vele volt. Én egyébként pont ma viszem először a 3 évest baby gym-re, amin nem maradhatok majd ott, azonnal ott kell hagyni egyedül egy ismeretlen helyen, nagyrészt ismeretlen emberekkel. Ezt én is picit korainak érzem, pedig az ovikezdés nálunk nagyon jól ment.
TörlésÉn is így érzem mint te, hogy igen egy kicsit (nagyon) korai lenne még az enyémeknek is ennyi idősen, de annak sincs értelme ahogy én csinálom, hogy rohantam be a suliba ha otthon hagyott valamit valamelyik gyerek, vagy hogy helyette pakolok be, hogy nehogy elmaradjon valami ami miatt aztán leszidják.... Szerintem Boni messze önállóbb lesz az itthoni magyar gyerekeknél, mert többnyire mi őket egy kicsit túl -óvjuk, -féltjük és kiszolgáljuk inkább, minthogy leszúrja őket a tanítónéni vagy bárki.
VálaszTörlésNálunk hasonló volt a rendszer abban a budapesti általános iskolában, ahová gyerekként jártam. Anya mindig csak a kapuig kísérhetett, a szülők csak kivételes alkalmakkor jöhettek be (pl. Anyák napján), délután is mindig ott kellett várakozniuk, míg ki nem mentünk a napközis tanító nénivel vagy később már egyedül. Emlékszem, ez Anyának is nagyon fura volt, nekem meg borzasztóan félelmetes. Nehéz volt, nem mondom, de aztán megtanultam, mi merre és hogyan van, és már egyáltalán nem féltem. Szerintem ez a felnőttek világában sincsen máshogy, mai napig félünk (azt hiszem, mindenki), amikor idegen környezetbe kerülünk vagy olyan helyzetbe, amiben még sosem voltunk. Aztán egy idő után beleszokunk és teljesen komfortosak leszünk vele. :)
VálaszTörlésDe amúgy teljesen jogos, hogy így érzel, szerintem ez egy olyan gondolat, ami örökké meg fog szólalni benned, hiszen a fiadról van szó. Legyen elsős, egyetemista, pályakezdő vagy frissen kinevezett vezérigazgató:)
hát én szóról szóra így érzek és éreztem minden egyes lépcsőfokon és mindig hetek kellenek, mire megszokom, ÉN, nem a gyerek, hanem én :)) pedig ez az én gyerekem nem szigorú francia rendszerbe szokott be, órákat beszélgettem az óvónénivel, végig plüssállatozta a bölcsit, ovit, ráadásul tök önálló típus ő is, meg én is azt hiszem folyton magamról, hogy én is az a típus vagyok szülőben, de nem. :))))
VálaszTörlésnálunk most az egyedül közlekedés ugyanez, ordít bennem a fenti mondatod és közben tudom, hogy pár hónap és megszokom, de addig meg szétfeszülök bele és rajta és hát szóval pont annyira értelek teljesen, mint a tükörbe nézős posztodnál. :)
Szerintem azt hagyjuk ki ebből az egyenletbol, hogy a gyerek a suliban nem ellenséges terepen mozog, ha eltéved, meg tudja mondani, mit keres, útbaigazitjak, segítenek neki stb. Az is fontos sztem az önállóság mellett, hogy megtanulja feltalálni magát, és megtanul segítséget kérni.
VálaszTörlésNéhány éve volt egy olyan projektem, amiben fiatal diplomás olaszokat küldtünk gyakorlatra külföldre (meghatározott munkahelyre, felkészítés után, tutorálással stb stb). Szerintem kb. a csapat harmadának/felének az anyja felhívott, afelől érdeklődve, hogy az ő csemetéje hol fog lakni, mit fog csinálni (mit fog enni - ezt egy Mo-ra tartó fiatal anyja kérdezte, hát nyilván, mert ott keleten azért durva dolgok vannak ám :)
VálaszTörlésSzerencsére mondhattam azt nekik, hogy nem adhatok ki infót az érintett felhatalmazása nélkül. És mivel az érintett (már régóta) nagykorú, kérdezze meg nyugodtan tőle...
:-DDD Nem mondod!!
TörlésA franciak biztos onallobbak mint az angolok. En soha semmi elvarast nem tapasztaltam, onallosagot meg senki nem vart el toluk. Sot! Egyebkent neha arra gondolok milyen szelektalo a mi memoriank is. Szerintem pont a mi generacionk is onallo volt, ugye minden szulo dolgozott. Egy baratnom meselte, hogy o mar elsos koraban egyedul metrozott a Moszkvarol a Deak terre iskolaba. Megallt bennem az uto. Nem tudom osszefugg-e, de ma a lany nemzetkozi ceg nemzetkozi mega managere billios felelosseggel.
VálaszTörlésPont ezt akartam mondani, hogy en Budapesten voltam kulcsos gyerek elsos osztalyos korom ota. A fel varost bejartam tok egyedul tomegkozlekedessel es gyalog. Nem csak a suli es a lakasunk kozott, hanem edzesekre, kulonorakra, anyam munkahelyere, boltba, jatszoterre ide-oda.
TörlésMost az oteves gyerekem szeretne egyedul oviba jarni (tokeletesen kepes ra, onalloam bringazik a a falunak azona reszen, ahol lakunk, elmehet a jatszoterre egyedul), es csak azert nem jarhat, mert az ovi szabalyzata nem engedi.
(Meg mielott elitelne barki, az utcankbol kifordulva tok egyenesen kell menni az oviig harom keresztutcanyi tavolsagon at. Egy oteves kognitiv kepessegei messze tulmutatnak ezen a feladaton. Az a kerdes, mennyire vannak tulfeltve.)
TörlésIgen de a 80-as években (kisvárosban) ahol én laktam minden szomszéd és jarokelo figyelt. Engem bizony volt hogy "feljelentettek" Anyukámnak hogy fagyit ettem. Szóval biztonságban voltunk. Persze nem tudom mi volt Pesten és mi van ma egy faluban.
TörlésEz egy 1800 fos telepules, mindenki ismer mindenkit. Pesten nyilvan nem engednem el napjainkban, de itt igen. Sot, volt mar, hogy megengedtem, hogy biciklizzen egy kort a hazak korul a szomszedos utcan at, es mar a sarokrol visszaforditotta az egyik szomszed, hogy neki ezt biztos nem szabad. Egyreszt szuper, hogy figyelnel ra, masreszt idegesit, hogy ekkora paragep lett mindenki. Neha nem vagyok benne biztos, hogy a vilag valtozott ilyen mertekben, vagy a felelmeink tettek ilyenne.
TörlésJa, Pesten a kilencvenes evekben senki nem figyelt, nem volt annyival jobb a helyzet, mint manapsag, megis mindenki az osztalybol meg a sulibol egyedul jart be es haza. Senkiert nem jottek a szulei.
TörlésIgen es meg mobiltelefon sem volt.
TörlésEgyebkent persze ez a félelem szépen megkonstrualt dolog mennyi üzleti lehetőség és profit keletkezett 2001 szept 11 óta a világban. Persze én is féltem a gyereket mert pont jó alanya vagyok a panikkeltesnek.
Teljesen ugyanígy gondolom, hogy igenis korai - minden, amit felsoroltál. (Szerencsére nekünk egyik sem volt, illetve elkerültük az olyan helyeket, ahol lett volna.) Biztos vagyok benne, hogy annyira okos-ügyes tud már lenni egy ekkora gyerek, hogy ezeket a dolgokat elég hamar megtanulja és -szokja, ha muszáj neki. És az is biztos, hogy nagyon kényelmes is mindenkinek, ha ez megtörténik, és nagyon kis önálló egy 4-5-6-7 éves gyerek - belátom, sokszor én sem bánnám. De nekem mindig az jut eszembe, hogy minek? Miért kellene ilyen korán elkezdeni, elvárni ilyesmiket? Semmi szükség siettetni, van normális középút az egyik kommentben említett extrém példa (anyuka telefonálgat a huszonéves kisfia főnökének) és ezek között, ami senkinek egy percig sem szar, a gyerek nem fél és szorong, a szülő nem aggódós nyugtalan, és mégis megfelelően önálló, egészséges lelkű, teljesen független 10 évest eredményez.
VálaszTörlés