2019. május 23., csütörtök

Nagy, rohadt krumpli!

Jaj, istenem, a hülység mennyire ragadós. Bonikám hetek óta, visszatérő motívumként az oviból hazahozott szólásmondásokat szajkózza, úgymint Grosse patate pourrie! (lásd cím) Valószínűleg egyszerre találja viccesnek és polgárpukkasztóan sértőnek is, így ha valamivel nem ért egyet (olyan kaliberű dologra gondolok, mint hogy evés előtt kezet kell mosni), akkor előszeretettel vágja a fejünkhöz. Gyakran úgy kiegészítve, hogy grosse patate pourrie, qui pue des fesses! (ha valaki kiváncsi ötéves francia ovisok menő trágárságára, írja csak be a Goggle Translate-be).

Z. magából kikelve kiabál ilyenkor vele, hogy ne hívja őt krumplinak, hagyja abba ezt a hülyeséget stb. Én – ha idétlennek gondolom is ezeket a, mondjuk úgy, káromkodásokat – azért nem vagyok annyira felháborodva mint ő; majd elmúlik, abbahagyja. Z. ilyenkor felcsattan, hogy mert nem vagyok francia, nem érthetem meg, hogy ez mennyire sértő – valakit nagy, rohadt krumplinak bélyegezni!

Amit én inkább sajnálok, az az, hogy Bonikám engedett ennek a csoportnyomásnak, és mert valamelyik kisfiú elkezdte, ő is átvette. Ugyanerre a mintára történt az is, hogy noha nem veszünk neki tömegmédia-terméket, főleg nem kapcsolódó tárgyakat, már ő is odáig van a Csillagok háborúja (amit a franciák is Star Warsnak mondanak...) tematikájú cuccokért.

Nem gondoltam soha, hogy ki tudjuk vonni magunkat a fogasztói nyomás, a manipuláció, a reklámok, a trágárság, a káromkodás, a klikkesedés és a csordaszellem stb. alól, de mégis más így szembesülni ezzel, viszonyleg hirtelen, ilyen kicsi gyereknél, aki még simán élvezi a 40 évvel ezelőtt készített, meghatóan együgyű Mazsola és Tádé-t is.

Tegnap kiderült a játszótéren, hogy a fiúkat nem azért kellett szétültetni az oviban (ő is máshová került), mert sokat dumáltak (Boni nekem így magyarázta), hanem mert az egyik kisfiút folyton bántotta egy Baptiste nevű másik gyerek. Ezt a bántalmazott kisfiú anyukája mesélte, és nagyon meglepődtem, mert erről a Baptiste-ről nem gondoltam volna ilyeneket. Otthon elő is vettem Bonit, és megkérdeztem, hogy tulajdonképpen milyen gyerek ez a Baptiste? Azt válaszolta egy lemondó sóhajjal:

Maman, c'est un gros crétin!

Azaz, hogy a kisfiú egy kretén. Majd hanyattestem. Ezek nem az ő szavai, ez nem az ő véleménye! Asszem most kezdődik majd az önálló gondolkodásra, a saját vélemény megformálására, a magáért (és másokért) való bátor kiállásra, a fogyasztói társadalom diktatúrájának, a divatnak és a majmolásnak az elutasítására, a kritikára és a toleranciára irányuló nagylélegzetű, ambiciózus nevelőmunkánk...

15 megjegyzés:

  1. :( Jaj, napi szinten küzdünk mi is hasonlókkal... Domi ráadásul iszonyatosan befolyásolható...

    VálaszTörlés
  2. Én is félek ettől. Őszől ovi, elveszítjük a kis ártatlan fiunkat.

    VálaszTörlés
  3. Ne féljetek ettől, mert ha féltek, akkor talán rosszabb lesz. :)
    A Mazsola és Tádé is megmarad és bejön a Star wars, de hát egyrészt az is negyven éves amúgy, másrészt meg mi baj van vele, semmi, ugyanolyan mese, mint a többi. :))

    A nagy rohadt krumpli meg szupercuki, de hát tényleg az!!! :)))

    Az semmi esetre sem volna jó, ha azt szeretnénk, hogy a gyerekünk csak az általunk kijelölt csapáson haladna előre, hát honnan tudjuk, hogy az a csapás a jó csapás, ki mondja ezt meg? Mennyivel jobb mindenkinek, ha inkább nyitottak maradunk első perctől kezdve és megnézzük ezeket a filmeket mi is és ismerjük az vloggereket (ez már egy későbbi sztori :)), ha nem ellene tartunk az árnak. Mert ellene tartani úgysem lehet, de a gyerekkel való kapcsolatot nagyon megsínyli a szigorú elutasítás. És nem úgy van, hogy persze, de majd később, majd ha tíz éves lesz vagy tizenöt, majd akkor, ez egy folyamat, amit öt évesen már bőven el kell kezdeni. Elfogadni, hogy nem csak én hatok a gyerekre, hanem hat rá a világ is, jól vagy rosszul.

    Most nem azt mondom, hogy nem kell szólni, hogy ne mondj ilyet apádra, mert ez nem szép és nem esik neki jól, de ügyet csinálni belőle, azt biztos nem kell, hát vicces! :))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nézd, lejön, hogy szerteágazó szakmai tanácsot és prófétai kijelentéseket tudsz adni és tenni, de ezt a posztot félreértetted. Elmagyarázom:

      Nem arról van szó, hogy ne szeresse a Csillagok háborúját vagy hogy kötelezően szeresse a Baptiste nevű gyereket az oviban. Azt szeretném, hogy választásait és döntéseit egyedül hozza meg, mellettük érveljen és kiálljon. A Csillagok háborúját nem ismeri (és öt évesen ne is ismerje - ebbe is bele lehet kötni, de mi így gondoljuk jónak), úgyhogy nem lehet erre vonatkozó preferenciája. A Baptiste nevű kisfiú lehet h tényleg kretén (VANNAK kretén ötévesek, tapasztalat), de akkor magyarázza meg, saját szavaival, hogy miért.

      Remélem, érthető vagyok, bár szerintem a posztban is mindent elmondtam. Nem tudom, hol olvastad ki a "szigorú elutasítást", talán fusd még egyszer át a szöveget...

      Törlés
    2. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

      Törlés
    3. Őszintén elnézésedet kérem, ha ez jött le, én nem prófétai kijelentéseket szerettem volna tenni, csak segíteni, de akkor megígérem, hogy ezt itt abbahagyom. Ha nem segít, csak rossz neked, akkor nyilván semmi értelme.

      (Csak annyit, nem is védelmemre, inkább tényként, hogy a két felettem lévő és konkrétan az utolsó felettem író kommentálónak írtam, hogy ne féljen/ne féljetek, nem lesz semmi baj, jófej felnőtteket neveltek.)

      De visszavonulok, tényleg; sajnálom és elnézést.

      Törlés
    4. Persze, hogy természetes és nem zárom el, de igenis rossz, hogy vége lesz a tökéletes ártatlanságnak.

      Törlés
    5. De én épp ezt akartam mondani (és épp neked) (is), hogy nem, nem rossz, ne félj tőle, előre meg pláne ne félj! :) Igazatok van persze, hogy senki se szólhat bele abba, hogy mitől féljen a másik, szóval nem is tudom, hogy kéne mondanom, hogy támogatni, meg bátorítani akarlak ám ezzel. :) Ne félj, mert tök jó korok jönnek eztán is, mindegyik kor tök jó, a kamaszkor is az, nekem például az a legjobb mind között. Hogy van itthon egy öntudatos, magabiztos, intelligens, önálló véleménnyel rendelkező, igazságkereső kamaszfiam, aki három éves koráig egy kis tökéletes ártatlanság volt, utána meg volt olyan rész is, hogy pókemberes jelmezben ment a piacra úgy, hogy nem látta a tévében a pókembert és néha az óvónéni, máskor meg az ovistárs szavait használta a sajátja vagy az én szavaim helyett, de ez egy folyamat volt és a vége jó lett. Szóval hogy bátorítani akarlak, na! :)

      Tamkó, ha gondolod és úgy érzed, hogy van még mit beszélnünk ezen félrement komment kapcsán és mivel az előbb (hát ilyen céges gép/privát gépváltogatás miatt, de ez mindegy is) úgyis felfedtem a személyazonosságomat, szívesen váltok veled levelet, írj nekem a nadasdi.edit@gmail.com címre. De persze semmi presszió és akkor innentől tényleg visszavonulok, asszem mindent megírtam, amit csak akartam. :)

      Törlés
    6. Köszi, ari vagy, írok délután, jó?

      Törlés
  4. "Ezek nem az ő szavai, ez nem az ő véleménye!" ezt honnan lehet ilyen biztosan tudni? Boni eddig csupa jot meselt Baptiste-rol?

    VálaszTörlés
  5. Én is pont mostanában kezdtem el érezni, hogy a 6 óra amit az oviban tölt a lányom kezdi éreztetni a hatását. Többet van ott ébren, mint velünk és több a hatás, ami onnan éri. Köszönhetően ennek egyre több olyan dolgot szed fel, ami nem a mi értékrendünk. Próbáljuk ellensúlyozni itthon, de teljesen nem tudjuk. Miután lány, nálunk pónik vannak megy hercegnők és nyávogás, allűrök, szerencsére káromkodás nincs. Egyébként az nagyon pozitív, hogy az óvoda kezelte ezt a helyzetet és leválasztották a bántalmazott kisfiút Baptiste-ról. Mi átéltünk egy ilyet és hiába kértem, nem történt semmi, végül mi váltottunk óvodát. Szerencsére az új helyen szuper óvónénik vannak és minden ilyet csírájában elfolytaknak. Van masszívan dadogó gyerek, autista kislány de maximálisan elfogadó a közeg és azt szokják meg a gyerekek, hogy így nem lehet viselkedni. A krumpli kapcsán azon gondolkodtam, hogy vajon magyarul mi lenne az a bántó káromkodás v megjegyzés, amit csak mi értünk?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Húha! Egy ilyen gyerek miatt kellett ovit váltanotok? Mi nem is tuom hová mennénk, ha ovit kellett volna váltani... valszeg el kellett volna költözni :)))

      Amúgy nem tudom, mi történt konkrétan, de tapasztalatom szerint NAGYON nehéz megítélni az ilyen szitukat. Ezek a kisfiúk olyanok most mint a kiskakasok, mintegyik taszigál, kiabál, dumál, ugrabugrál... soha nem lehet tudni, melyikük kezdi, és a legnagyobb lökdösődés után is tudnak tök világraszóló jó haverok lenni. De igaz, az ovőnők jól tették, h szétültették a gyerekeket.

      Krumpli: úgy érted, hogy mit mondana ilyen helyzetben egy magyar gyerek? Hát azt nem tudom :)

      Törlés
  6. Az ovodai es iskolai bantalmazasrol tudnek meselni. Jo, h kezeltek ezt ott az ovonok. Nalunk nem kezelik, mi kezeljuk, pszichologussal. Amugy sztem a szituaciokat meg lehet itelni, ha figyel a pedagogus. Csak epp nem figyelnek soha.

    VálaszTörlés
  7. Amikor az en fiaim veszekednek, en latom, h hogy alakult ki a szituacio es kit kell elmarasztalnom. De valoban, ehhez allando figyelem kell. Itthon nincs is gond, mert rogton lekezelem a szitut.

    VálaszTörlés
  8. A magyar gyerekek ennyi idősen a kakis-pisis-pukis vicceket szeretik főleg a fiúk:) A lányok a sikítozást hozták haza anno az oviból, amit képtelen voltam elviselni és otthon tilos volt sikítani, de persze azért előfordult főleg ha vendég gyerekek voltak. A star wars- os , meg többi hasonló mánia mindig lesz, nem is kell hozzá a film és az se,hogy ismerjék a gyerekek, elég ha csak a figurák tetszenek nekik aztán majd jön új korszak új figurákkal, ugyanúgy játszanak velük mint a katonákkal vagy a G.I.JOE-kal mindenféle szerepjátékot ez belefér simán az ovis korba. A "kreténség", szerintem is borzasztó ilyet hallani az embernek az okos, érzékeny kisgyereke szájából! Nem tudom,hogy volt-e ilyen nálunk, büdös és koszos jelző tutira volt, de mivel egész biztosan te is megbeszélted vele ezt a dolgot szerintem nem fogja máskor használni. Az enyémek valahogy arra lettek érzékenyek, hogy ha valakik bántanak másokat. Arról mindig meséltek mert mi is nagyon érzékenyek vagyunk rá. Ezért ha visszajött ilyen sztori az oviból, iskolából én általában szóltam és szólok is a pedagógusnak, hogy ne gondolják, hogy az a gyerek, aki csak látja a történteket de közvetlenül nem a részese az nem sérül. Ha jelzek többnyire jól reagálnak és keresnek megoldást, sajnos nincsenek ők sem ott mindenütt és a gyerekek nem is biztos, hogy úgy megnyílnak nekik mint nekünk otthon, hisz nem szabad "árulkodni". Izgalmas időszak előtt álltok, de mivel jól szeretitek Bonit és jó példát mutattok, nem lehet elrontani:)

    VálaszTörlés