2019. január 11., péntek

Egy nő

Szeptember óta heti fél órát járok hozzá. Szerda reggelenként elviszem Bonit az oviba, onnan rohanok hozzá 9:30-ra. Az elején megkért, hogy ha tudok, jöjjek kicsit előbb, így több ideje lesz ebédelni, de hiába loholtam még gyorsabban, hiába voltam már ott 9:20-ra, a nő mindig késik, 32 körül esik be. Úgyhogy most már nem sietek.

Miközben vesszük le kabátunkat-sálunkat-sapkánkat, mindig megjegyzi, hogy mennyire nem lehet parkolni a környéken, pedig ő a két fia miatt kénytelen autóval jönni. Leülünk, a beszélgetés témája így észrevétlenül az autós közlekedés felé tolódik (gurul!), majd szóba kerül a bicikli is, a környezetvédelemnek álcázott paraszvakítás, a vallássá fejlődött vászontáska-divat, majd az, hogy miképpen oldjuk meg a gyerekek ide-oda furikázását egy olyan településen, ahol ez csak autóval lehetséges.

A nőnek két nagyfia van, ezért a beszélgetés gyakran a fiús anyukák szokásos gondjai körül forog: tévénézés, mobiltelefon (hány éves kortól), félénkség, síelés (sisakban vagy anélkül) satöbbi. Olyan szimpi nő, annyira osztjuk egymás véleményét sok kérdésben, még a ruhái is olyan klasszak, hogy el is határoztam, ha majd 50+ leszek, én is úgy fogok ötözködni. Amúgy nem tudom miért, betegség vagy kemoterápia miatt, de a nőnek nincs se haja, se szemöldöke, sem szempillája; turbánt hord. Ezért egyszer a férjem simán fölsimerte, és ismeretlenül odament hozzá (ő ez az odamenős típus) beszélgetni. Akkor kicsit megijedtem: hogyan fogok számot adni a nőnek arról, hogy miről ismerte őt föl Z.

Amúgy pont válófélben van, erről is mindig sokat beszél ezeken a szerda délelőttökön; lakást keres, a férj (illetve élettárs) nem kooperál, bonyolult. Vitás válás, pontosabban szétköltözés lesz, nem irigylem. Érdeklődve hallgatom, az ember mindig szívesen beszélget rokonszenves emberekkel, és ő kifejezetten tehetséges társalgó: szeret és tud is beszélni, ráadásul érdeklődik is. Pont ideális egyveteg. Negyedóra elteltével azonban kicsit türelmetlenkedni kezdek. Diskurálnék én tovább szívesen (mondjuk jól esne egy adag tejeskávé is!) (erről jut eszmebe: a nő karácsony előtt 25 kiló (!!!) sütit sütött!), fejteném ki a véleményemet rajzfilmekről, Magyarországról, utazásokról, de hát nem ezért jöttem. Leütök egy billentyűt.

Ilyenkor ő is összekapja magát, és pár perc múlva már – noha az utolsó tíz percben ugyan –, de nekikezdünk: eljátszom a darabot.

Zongoraórára jöttem.

28 megjegyzés:

  1. De szépen felépített szöveg!
    Kérdéseim: zongorára valtottal a gitarrol?
    Miért parasztvakitas a bringazas?

    VálaszTörlés
  2. Igen!! De még járok gitárra is, olyan jó a tanárom...(sokkal kevesebbet dumál :)))

    Parasztvakítás: a hisztérikus környezetvédőkre gondolok (-unk), akik szerint a bicaj kiválthatja az autót, és lenullázza a Kínában gyártott használati tárgyaink és a világ körüli utazásaink révén generált szennyezést, hulladékot, üvegházhatású gázt stb.

    VálaszTörlés
  3. Nem, azt nem nullázza le, de sokszor tenyleg lehet alternatívája az autónak. Pl ha az a rengeteg távol-keleti bringás autóra vált, tenyleg lehuzhatjuk a rolót. (Az ottani nagyvárosok meg megfulladnak, nyilván.)

    VálaszTörlés
  4. Azt a rolót sajna lassan tényleg lehúzhatjuk :((((

    És miért ne váltanának? ott is vannak (lesznek) reumások, gyereket hajnalban usziba fuvarozó, kellemes életre vágyó emberek.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Váltani fognak, persze, de sokak számára keleten elérhetetlen a keleti-európai életszínvonal is, nem hogy a nyugati. És nagyon kevesek kiváltsága meg, hogy reggel uszodába vigyek a gyereket (aminek nem alternatívája a bicikli). És azért is lehuzhatjuk, mert a környezetvédelem eszméje sok helyen teljesen ismeretlen.

      Törlés
  5. Nem lassan, gyorsan fogjuk azt a rolot lehuzni. Szerintem ez a kerdes mar elkerulhetetlen.

    En 25 evesen csinaltam meg a jogositvanyomat es aztan 10 evig hozza se nyultam a kornyezetvedelem miatt. Aztan rajottem, hogy ez hulyeseg. Az a baratnom is vezet, aki a kornyezetszennyezodes miatt nem vallalt gyereket es az is aki mar evek ota azert nem szall repulore. Miutan 10 ev utan mar bekapcsolni se tudtam az autot, ugy dontottem megtanulok vezetni, meg akkor is ha ehhez az kell, hogy minel tobb utat (ertelmetlenul) kocsin tegyek meg.

    Szerintem a kornyezetszennyezodes ugyanugy elkerulhetetlen, mint mindannyiunk halala, egyszeruen azert mert mindannyian egy jobb, kenyelmesebb eletre vagyunk. Erdekes, azert egy csomo mindenre meg igy is ugyelek, nem is tudom mi ertelme van az erofesziteseimnek. Talan csak szeretem a kozvetlen kornyezetemet es a termeszetet.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szerintem nagyon sok múlik a mértéken - a környezetszennyezés elkerülhetetlen, de (ha más példát veszünk), nem mindegy, hogy folyton pet palackos vizet vesz-e az ember, vagy a kulacsat toltogeti. Kisgyerekkel sokszor nem opció a bicikli, ez nem is vitás, de én is úgy gondolom, ahol lehet, ott válassza a számára elfogadható, környezetbarát megoldast. Én nagyon szeretek utazni, és elég sokat utazom repülővel (a bicikli ott sem opció :)), de emellett úgy gondolom, hogy a mindennapi sok, gyakran jelentéktelennek tűnő aprosag azért is fontos, mert így a gyerekeinknek is példát mutatunk. Szerintem borzasztó fontos, mit lát maga körül egy gyerek a közvetlen kornyezetetol.

      Törlés
    2. Ez igaz, es en pont ezert akaratlanul is nagyon sokat kaptam a magyar kulturatol (ilyen teren is), meg ha egy kulonbozo haztartasban nottem is fel.

      Törlés
  6. Hihi, ez ismerős. :) 10 évig jártam zongoraórára - első osztályos korom óta, tehát még kisgyerekként, - és mikor nem volt időm gyakorolni, könnyen el tudtam terelni az órát egy kis beszélgetéssel pl. a tengerimalacokról. :) Nekem is és a zongoratanárnőmnek is volt egy-egy malaca.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem tudtam, hogy ez egy bevett szokás, séma, mintázat :)))))

      Törlés
  7. Milyen szép reggeli olvasmány!

    VálaszTörlés
  8. Hogy a lényegre reflektáljak, bicikliznék én boldogan, de hegyoldalon lakunk és ide nem lehet feljönni bringával - mármint dolgozós ruhában, laptoppal a hátamon. A Bubi megoldás lenne, de aki azt megrendelte biztosan nem ült még biciklin. A 30 cm széles bicikli utakról meg ne is beszéljünk. Egyébként a történet zseniális volt!

    VálaszTörlés
  9. Én tízen akárhány-éve biciklizem. Nem számoltam ki, mennyi CO2-t sporoltam meg, a költözésel (Ms Meryllval, azt hiszem, elég közel lakunk egymáshoz) szempont volt, hogy bringával jól megközelíthető legyen. Nem kell dolgozos ruhában járnom, amikor kellett, átöltöztem odabent. A Bubi.... hat igen, nem egy könnyed darab, de a kezdeményezés sztem nagyon jó.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nálam ez az átöltöztem nem megy, konkrétan a bugyim is vizes a hátamon, mire beérek. (Katinyi mártíroktól a Krisztina térre). Normál biciklivel semmi gond, de a bubi egy rettenet még Ilonka szerint is.

      Törlés
    2. Abszolút igaz, a bubi sztem sem való mindenapi hasznalatra. Nehéz is, a három fokozat meg pont nem jó. Egyszer a szigetről az uszibol tekertem vele haza azzal (Margit kh), csatakosra izzadtam télen. Amíg a belvárosban dolgoztam, 40 perc alatt betekertem, másképp se volt rövidebb a saját régi csepelemen. És egy használaton kívüli, addig irattárolásra hasznalt zuhanyfülkében mosdottam, és bent volt a váltóruhám. Most nem kell galaruhaban járnom, és sajnos a kondimon is érződik, hogy közelebb dolgozom (Szépvölgyi útnál). És persze hiányzik a Duna-parttól előtaruló, megszokhatalanu gyönyörű városkép, naponta kétszer.

      Törlés
  10. Lenyeget megragadva: hol gyakorolsz?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :) van egy szintetizator (brrrrrrr) otthon. Nem tudunk dűlőre jutni azon, hogy milyen zongorát (pianínót) vegyünk...

      Törlés
    2. Jaj de jó hogy vesztek pianínót szuper lesz.
      Én is szintetizátoron pötyögök itthon a gyereknek, régen azt terveztem hogy majd őt járatom zongorázni és akkor vele együtt én is újrakezdem. Bonit akarjátok zongora felé terelni?

      Törlés
    3. Boninak kötelező lesz VALAMILYEN hangszert választania, és azon napi 15 percet játszania :))) pont ezért hezitálunk, mert ha mondjuk a zongorát választja (ami tök jó lenne; a zongora sztem úgy viszonyul a gitárhoz, mint az angol nyelv a némethez: a kezdőknek sokkal könnyebb), akkor egy jobbat (drágábbat) vennénk.

      Törlés
    4. Na ez érdekes nekem is a gitár sokkal nehezebbnek tűnt. Te is így értetted ugye?
      Bár csak néhányszor próbáltam mások gitárján lefogni egy-két akkordot de baromi bonyolult.
      Zongoránál valahogy könnyebb egy alap szintre eljutni.

      Törlés
    5. Igen, pont így! OLyan esetleges, kegyelmi dolog, hogy az ember pont le fogja-e tudni fogni az akkordot vagy sem. A másik kézen pedig a köröm hossza folyton változik (ugye), vagy ami még rosszabb: törik.

      Törlés
  11. Mi elektromos zongorát ( yamaha ) vettünk Flórának, a következő egy rendes pianínó lesz ha még hajlandó zongozni egy pár évig. Nagyon szeretem hallgatni amikor gyakorol, de ő nagyon nem szeret gyakorolni, pedig ez a harmadik tanév, hogy jár és egész korrekt kis darabokat játszik már el fejből,persze kottából is, de a legöbbet fejből kell játszaniuk.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mi is valszeg Yamahát veszünk, de azon belül is olyan sok van!

      Rendes pianínó nálunk nem opció, egyrészt a szomszédok miatt, de a saját lelki békénk miatt sem. :-)) Az őszi szünetben a sógornőméknél voltunk, nekik van egy rendes nagy versenyzongorájuk, egy hétig azon gyakoroltam. Zengett a ház :))))) én magam is hülyén éreztem amiatt, hogy mindenkinek a klimpírozásomat kell hallgatnia.

      (vagy pedig vannak azok a pianínók, ami van egy ún. silent rendszer, és lehet rajtuk fülhallgatóval játszani. De ezek baromi drágák.

      Törlés
    2. De jó már van ilyen, hihetetlen!
      Nekem anno azért nem vettek a szüleim mert Apukám kijelentette hogy az ő házában senki sem fog klimpírozni.
      Az előző lakhelyünkön a szomszéd kislány zongorázott és valóban idegesítő mikor 100-adjára játssza el a darabot és ugyanott félreüt de engem sosem zavart mert átéreztem hogy milyen az hogy nem akar sikerülni az a bizonyos hang.

      Törlés
    3. Most így visszagondolva, az én szüleim sem bírták volna idegekkel. Őrült módon bővültek a lehetőségek ezekkel az elektronikus kütyükkel!! (éljen a 21. század :)))

      A gitár JÓVAL hallkabb.

      Törlés
  12. Én hegedültem és panelban laktunk....borzadva gondolok vissza, mit állhattak ki szegèny szomszédok...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én pianinón gyakoroltam egy jó darabig panelban. Időnként csúnyákat írtak a szemétledobó ajtajàra(!), pedig egész tehetséges voltam.😀

      Törlés
    2. Pfff... a bunkó kommentelés jelensége úgy látszik, nem ma született.. :(((

      Törlés