2018. december 16., vasárnap

Kányádi Sándor: Gyermekkor


Hóharmaton mezítláb jártam,
ólmos esőben bőrig áztam;
éjjel az erdőn, félelmemben,
hol sírtam, hol meg énekeltem.

S mindez úgy tűnik most, hogy emlék –,
mintha egy tisztás szélén mennék
fütyörészve, hol alkonyatkor
őzek ittak ezüst patakból.

4 megjegyzés:

  1. Szép. Nagyon meg tudnám érteni, ha szeretnéd megosztani a fiaddal! Hogy érezze anyja nyelvének költői édességét...

    Az imént telefonált az én fiam is. Kicsit csevegtünk, többek között a politikai helyzetről (franciául), és egyszer csak azt mondtam neki magyarul: "nem tudok rá pontosabb kifejezést: sokukkal nagyon elszaladt a ló!" Megértette azonnal.

    VálaszTörlés
  2. Köszi :)) végül ezt választottam mottónak a könyvhöz, amit írtam neki. Nagyon jól illusztrálja a saját érzéseimet a gyerekkorommal kapcsolatban. Bárcsak neki könnyebb lenne!

    Na, akkor a fiad jól ért magyarul! (a magyarországi eseményeket most nem nagyon követem, lefoglalnak a sárga mellények, meg a strasbourgi támadás)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sejtettem!

      Igen, nagyon jó a nyelvérzéke neki is (nem apjára ütött, bevallom...). Pl. angolul folyékonyan megtanult, akcentus nélkül, pedig nem járt Angliában a gimnáziumi évek alatt - nem akart - csak jóval később, egyetemista korában.

      (még hozzáteszem, hogy kiskorában meglehetősen félénk kisfiú volt, most meg sikeres ügyvéd!)

      Törlés
    2. :-)

      (kiérzem a biztatást a szavaidból :))

      Törlés