2018. október 15., hétfő

A takarításról

Az első fizumból kabátot vettem magamnak egy olyan drága boltban, ahová addig csak a számat tátani jártam (az a kabát ma is megvan!). Nagyon hamar eljutottam viszont oda, hogy – noha egyedül éltem – inkább kifizettem egy takarítónőt, hogy a fennmaradó időben valami teljesen más (=hasznos) tevékenységet végezhessek. Attól kezdve a mai napig szinte mindig volt takarítónőm, amit a lelki üdvösségemért eszközölt legjobb befektetésnek tartottam, hiszen ki akarná a drága szabadidejét porszívózásra és sikálásra váltani?

A kérdést az elmúlt hetekben újra meg kellett vizsgálnom. Először is: véletlenül kirúgtam a takarítónőnket. Az úgy történt, hogy Z. péntekenként mindig habzó szájjal fogadott, hogy a nő megint nem csinálta meg azt, vagy azt, és 20 perccel korábban elment. Mondtam neki, hogy akkor beszéljen vele, egy férfi nagyobb hatást tud rá gyakorolni, mint egy nő; épp az előző alkalommal jegyeztem meg, hogy a koszos konyhaszőnyeget nem kellene a tiszta ablakpárkányra raknia, erre a szemeit forgatta. Z. viszont nem a konfliktusok embere, ő csak megfőzi a kávét (!!!) a takarítónőnek, de szólni nem szólt neki, ezért kezembe vettem az ügyet.

Sikerült is az első öt percben úgy felhúznom a csajt, hogy fogta magát, és elment. Amit nem is bántam. Kezdett már az agyamra menni a hanyagul elvégzett munka, de legfőképp: kezdtünk belemenni egy ún. Édes Anna-féle szituba, azaz láttam rajta, hogy a felszínen ugyan kedves, de valójában legszívesebben kitekerte volna a nyakunkat. Elhatároztam, hogy nem keresgélek tovább; vannak olyan helyek, ahol könnyű jó takartónőt találni (pl. Brüsszelben az volt), de itt nagyon nehéz (Párizs mellett pedig még jelentkező sem akadt). Mondta is egyébként a takarítónő, hogy ezért az órabérért mit várok tőle – és valahol érthető is. Az ügynökségek azonban fix árakon dolgoznak, feketén meg nem akarunk senkit sem dolgoztatni. És az a gyanúm, hogy a jó takarítónők nincsenek bejelentve, és sokkal többet keresnek.

Amúgy is mostanában rámjött valami iszonyú méretű pakolhatnék és szortírozhatnék. Úgy képzeljétek, hogy még a számítógépemben és a backup-jaim között is is elkezdem válogatni és kategorizálni, hogy a kamráról, meg az eldugott fiókok mélyéről már ne is beszéljek. Elhatároztam, hogy akkor már a lakást is én magam fogom rendben tartani, legalább jól meg lesz csinálva.

Kétféle cselekvési tervet dolgoztam ki magamnak: az első esetben minden nap negyed-fél órákat takarítok, a másik esetben beáldozok 2–3 órát a hétvégémből. Mindkettőnek rögtön láttam a hátulütőjét: az ember folyamatosan takarít, de soha nincs mindenhol egyszerre tisztaság (1. opció), illetve kénytelen leszek valami programról vagy pihenésről lemondani (2. opció). Ami Z-t illeti, ő szerinte elmérgesítettem a helyzetet a takarítónővel, és szerinte hagyni kellett volna, hogy rosszul ugyan, de megcsinálja a takarítást, és levegye a vállunkról ezt a terhet. Kicsit úgy, mint ahogy a mosogatógépet használja az ember: tudjuk, hogy kézzel szebben és gyorsabban elmosnánk, mégis a gépet használjuk. Én is ezt az álláspontot képviseltem idáig, de nálam most betelt a pohár. Nem akarok mindenféle nőknek folyton olyan evidens dolgokat magyarázni, hogy miképpen kell rendesen fölporszívózni (igen, az ágy alatt is), de főleg: elegem van abból, hogy ehhez még hülyére is vesznek.

De hogy ne nyújtsam olyan hosszúra ezt a bejegyzést: valamiféle hibrid tervet eszeltem ki, amikor is a fürdőszobákat a héten innen-onnan lecsippentett félórák alatt, a porszívózást és felmosást (140 m2-ről beszélünk) pedig a hétvégén csinálom meg. Így mostanában vasárnap délutánonként, amíg a férjem alszik, a fiam pedig a tévézik, végigtakarítottam a lakást. Boni időről időre kikiabál, hogy halkítsam le a porszívót, mert nem hall semmit, majd kedveskedni próbál, hogy Mama, nagyon ügyesen takarítsz! És amikor izzadtan, izomlázasan cserélem a harmadik vödör vizet, akkor néha arra gondolok, hogy hát normális vagyok én? Ingyen csinálom, amért eddig fizettünk??

42 megjegyzés:

  1. Ingyen, azaz a bal zsebedből átteheted az érte járó bért a jobb zsebedbe. :)

    VálaszTörlés
  2. Nekem napi 1,5 óra kellene az általam elvárt szinthez. Nincs ennyi időm ezért állandóan kosz van (140 nm).
    Kb 37 voltam mire eljutottam oda hogy muszáj volt takarítónőt tartanom (időhiány miatt) és soha senki nem takarított ki rendesen, pedig én a wc-t konyhát nem is kértem soha.
    De szerintem a takarítónők genetikailag képtelenek port törölni vagy a kanapé alatt porszívózni, netán a dohányzóasztalt arrébb tolni.
    Az utolsó takarítónő (a gyerek 1 éves korában volt ez) mielőtt úgy döntött hogy nem jön többet, egy csomó mindent összeszedett és ellopott.

    És most egy érdekesség: mikor Kanadában laktunk nem volt olyan nagy gond a takarítás. Miért?
    1. Nem voltak szekrények hanem ezek a closet room-ok, amiket uganúgy csak kiporszívóztam mint a lakást.
    2. Nem volt (szinte nem volt) könyvünk, dísztárgyunk, kacatunk. Nem voltak polcaink.
    Minden héten elgondolkozom rajta, hogy nem kellene-e az összes könyvet, dobozt, régi hivatalos papírt, dísztárgyat, kacatot kidobni a fenébe...

    VálaszTörlés
  3. Állítólag a szárítógép utáni második leghasznosabb Gizi a családban a robotporszívó. Naponta végigzümmögi a lakást és nem gyűlnek poroszlánok a sarkakban. Én szeretnék egyet.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nekünk van és nagyon szeretem, besurran az ágyak, szekrények és fűtőtestek alá is, körbeszippantja a széklábakat és kikotorja a sarkokat is.Ha rendesen elpakolunk magára is hagyhatjuk, felcsatlakozik önállóan töltőre ha lemerült és tevékenykedik tovább.

      Törlés
    2. Milyen markat javasolsz. En is gyujtok Ra de meg nem dontottem Nagy a kinalat nem tudom melyiket erdemes.

      Törlés
    3. Huh, mivel csak a sajátunkat ismerem nem is merészkednék javaslatot tenni, ráadásul tényleg pénztárca és lakásfüggő is. Nálunk szempont volt az önálló újratöltés, hogy nagyon alacsonyak a küszöbök, hogy nincsen szinteltolás lakáson belül, hogy van bent tartott kisállatunk, hogy tudjon nedvesen törölni is, hogy alacsony felépítésű legyen, beférjen az "objektumok" alá és így tovább. Testzoldalakról és fórumokról próbáltunk mi is tájékozódni és ezt választottuk végül: LG VR9627PG

      Törlés
    4. Ella, csakis Roomba! Mi féltucatnyit kipróbáltunk előtte, olcsóbbakat és drágákat is - összehasonlíthatatlan. Nekünk egy régebbi modellje van, mert nem kellett programozható: mikor elmegyek itthonról, elindítom, és mikor végez, ráül a töltőre (több pénzért van olyan típus is, aminek megmondod, hogy hánykor induljon útnak, és hánykor fejezze be). A nappalink 50 négyzetméter, ennyit még pont megcsinál egy töltéssel tökéletesre, azaz mindenhol többször végigmegy. Egy csoda! :)

      Törlés
    5. Uristan, mindjart kedvet kapok én is :))))

      Törlés
    6. A Roombaról én is jót olvastam. Meg az LG-ről is egyébként. Meg azt hogy érdemes drágát venni hogy teljesítsen is. Kérdés hány évig működnek?

      Törlés
  4. Nekem volt mar jó takarítónőm (több is ) szoval talán nem reménytelen a helyzet, de nekem most nincs erőm felkutatni az esetleges jó munkaerőt... amúgy nálunk alig van kacat, szerintem kifejezetten takaításbarát lakásban élünk. Mondhatnám, a takarítónők álma :))) emlékszem a lopásra, írtad a blogodon, szörnyű :(

    Mick, szóval gazdagabb lettem ;)

    VálaszTörlés
  5. Robotporszívó: és arrébrakja a székeket, megcsinálja a szőnyeg, szekrény alatt? Mert ez a porszívózásban a melós!

    VálaszTörlés
  6. Alaposan lehet takarítani, de tökéletesen talán nem is. A hadseregben is kínlódtunk a körlet tisztán tartásával, de ha az ügyeletes tiszt úgy akarta, akkor talált kivetnivalót. Óvatosan válaszoltunk ama kérdésére, hogy tiszta-e minden a körletben? Azt feleltük, hogy tisztított...

    VálaszTörlés
  7. Miota gyerek van, nalunk is megfordult par takineni. Mostanaban havi egyszer hivom csak, a tobbit megcsinalom en. Nalunk hatalmas rumli van - kicsi lakas, sok lom. Folyamatosan szortirozok! Igen, papirokat, konyveket is. Ez utobbit sose kepzeltem volna el magamrol korabban. Amugy en is pont ezt fogalmaztam meg magamban hogy a reszletekben takaritassal sosincs egyszerre tisztasag, pedig az milyen jo (legalabb 4 oran keresztul meg is marad!) :)
    De egyebkent igy van, most te csinalod ingyen, eddig mas penzt kapott erte.:) Neha jutalmazd meg valamivel magad ezert...

    A mosogatogepes mondattal nem értek egyet. Tokeletesen mosogat a mienk:)

    VálaszTörlés
  8. jaj, ez az utolsó két mondat nagyon fontos dolgok ezek.

    egyébként a szüleim most jutottak oda, hogy végre takarítónőt fogadnak, erre kiderült, hogy az apukám egy kollégájának a felesége vállal is takarítást, nem fogod elhinni mennyiért: 600ft!! nem tudom, hogy takarít, de ez döbbenetes.

    VálaszTörlés
  9. Én szombaton tök betegen egész nap takarítottam és folyton az a jelenet járt az eszemben, mikor a The Affair 4. évadának egyik reszeben x nő y pasit felhív a lakásaba és a makulátlanul tiszta, szinte üres lakásba lépve a nő elnézést kér a rendetlenség miatt. Szeretném én az ő rendetlenségét;)

    VálaszTörlés
  10. Hát én ezt a csatát elvesztettem. Iszonyatos rumli van rettentő sok kavartak, gyakorlatilag takaríthatatlan - és ráadásul rettenetesen Utálom hogyha bárki bejön a cuccaim közé. Mármint takarítani, vendégeket szeretem. Úgy hogy volt ugyan már takinyanyink harom is, nálam mindenki szebben takarít a világon, de már egy héttel előtte folyton frusztrált voltam hogy jön és látni fogja hogy kupleráj van, úgyhogy megpróbáltam a kuplerájt eltüntetni, Természetesen mindig sikertelenül, és olyan nagyon jó dolog aki tiszta És rendes lakás, de annyira zavarsz hogy láttam valaki másnak a keze nyomát, különösen hogy mindegyik megpróbáltam elpakolni a dolgokat a saját logikája szerint, hogy mindhárom alkalommal Iszonyatosan nagy megkönnyebbülés volt amikor végre nem jöttek többe.

    VálaszTörlés
  11. Akkor én is olyan mosogatógépet szeretnék, mint K-é! :) Nekem még soha nem volt olyan, amelyik nem hagyott volna itt-ott egy kis omlettet a poharakba.....fuuuuujjj.....

    Molly, haha, hat igen, kinek hol a határ....:)))

    VálaszTörlés
  12. Az fel sem merült, hogy a férjed és Boni is segítsen?

    Nálunk patthelyzet van.
    Férjem idegent nem akar beengedni a lakásba.
    Anyósomnak nyugdíj mellett jól jött a plusz pénz, és tkp beugrott ingyen is segíteni korábban is.
    Mégis ez a pénzes szitu annyira más volt, hogy szinte totál elmérgesedett miatta a viszony. Más, ha szívességből kapsz valamit (ajándék lónak ne nézd a fogát..)
    Más, ha vmiért fizetsz, és elvársz érte vmit.
    És más, ha visszahallod, h anyósod kibeszél a hátad mögött a kupi miatt + a lányodnak tart lelkifröccsöt, h édesapja bele fog betegedni a rendetlenségbe, lehet, még el is válik -
    Mindezt úgy, h a kicsi fia szinte egy szalmaszálat sem tesz keresztbe....

    Olyannyira idegesít, és olyan megalázónak tartom, h mindenki tőlem várja el, h megcsináljam + ugye a nő a kupis, ha nincs rend, h (részben ezért is) én lassan úgy döntöttem, ebből a buliból kiszállok.

    Fiús anyukáknak:
    Ne neveljetek elkényeztetett anyuci pici fiát!
    Az elején amúgy nem tűnt fel...
    Suliban is látom a válogatós, semmit meg nem kóstolós, zokogva finnyázós kisgyerekeket (pedig senkit nem tömünk meg, és a menza is brutál finom, és választani is lehet) - a sztereotipiákkal ellentétben (miszerint a lányok nyafkák és válogatósak) mind fiú...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A fiús anyák felelőssége valóban nem elhanyagolható!

      Törlés
    2. Mondjuk az én két és fél éves fiamat egyszerűen nem érdekli az ennivaló.
      Viszont rendszerető mint az apja. Imád egyelőre felmosni, mosó és mosogatógépet ki és bepakolni stb.

      Törlés
    3. Csak zárójelben: persze, megint a fiús ANYÀkra van tolva a felelösség ;P
      Hol maradnak a fius apák, akik kiveszik a rèszüket mindenböl, nem csak egy kicsit besegitenek.
      Az sokkal többet számit.

      Törlés
  13. Z. nem takarit, meg is mondta, hogy csinálja ezt takarítónő = teljesen meg is értem ebben, és mondom, idáig egyet is értettem vele. Most próbál olyan takarítónőt felhajkurászni, aki nekem meg is fog felelni, de mondtam neki, hogy kizárt, hogy fog olyat találni. Boni meg.... na, addig jó, amíg NEM segít :)))))

    Mick kommentje viszont elgondolkodtatott: lehet h a katonaság eltörlése óta nem tudnak a pasik takarítani?!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Bárki tud takarítani, mosni, egy tál ételt összeütni, egy inget kivasalni, de hülyék lennének belefolyni amíg megcsinálják helyettük.
      Édesapám, férjem, fiam, apósom ezeket bármikor megteszi, egyikük sem volt katona.

      Törlés
  14. Vegyél egy robotporszívót, ha nem vagytok otthon felsöpört, felmos. Ha minden másnap körbenmegy akkor törölgetni sem nagyon kell, mert sokkal kevesebb por lesz a lakásban. Nagyon sokat segít még Marie Kondo, kevesebb cucc = kisebb kúpi, nem kell annyit küzdeni. https://m.gearbest.com/smart-home/pp_187246.html?wid=1433363

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A telefonom mindent átjavít, azért átjön a lényeg. Nálunk egyszer volt takarítónő, az útlevelem tűnt el a lakásból, nem tudom, nekem nem megy ez a műfaj, pedig biztosan van sok rendes és megbízható ember is.

      Törlés
  15. Amikor a gyerekek kicsik voltak hetente kétszer takarítottma fel alaposan hétfőn és pénteken, közben meg csak amit muszáj volt, ma már csak pénteken takarítok( max. 1,5 óra az egész ház ), de persze igyekszünk rendet tartani. Nekünk ez így jó, furcsa lenne ha egy idegen pakolna utánunk igazából ha már házimunkától szeretnék igazán megszabadulni az első a főzés lenne, a második a mosás(teregetés,leszedés és hajtogatás) és a harmadik a vasalás:) A férjem viszont kifejezetten rendes és ha nem is takarít, de simán elindít egy mosást és ki is tereget ha szükséges, valamint a mosogatóképet is elindítja - kipakolni már nem szereti:)

    VálaszTörlés
  16. Amúgy igen, a hülyére vevés a legrosszabb. Erre mondja a Férjem, hogy szerencsém volt hogy mikor főnök voltam akkor felsőfokú végzettséggel rendelkező és helyel-közel (vagy nagyon is) motivált kollégák voltak a beosztottaim, próbálnék csak meg minimálbéres a cég érdekeire magasról tojó emberekkel csodát tenni.
    Igen a takarítónő ez az eset, és én a legutóbbin még a tömény utálatot is éreztem. Szinte felnyársalt a szemeivel.

    Egyébként a tesómnak volt egy ideig egy valóban jó takarítónője (két munkahely között volt, ideiglenesen vállalta) de ő szegről végről a tesóm beosztottja volt (vagyis a vállalkozásának ő adott munkát). Állítólag tökéletesen takarított. Arany árban. Egyszer eljött hozzánk mikor nagyon beteg voltam. Arany árban olyan szarul takarított...nyilván tőlem nem függött úgy egyébként.

    VálaszTörlés
  17. hú, mennyi komment, nem olvastam még végig... Én hasonló okból váltam meg a takarítónőtől 4 alkalom után. azóta nem találtam mást, és kicsit luxusnak érzem arra költeni a pénzt, amit csapatmunkában a férjemmel fél nap alatt megcsinálunk. Persze tök relatív... Ugyanis azt a fél napot is sajnálom rá, amikor egész héten meg sem állunk. Szuper lenne szombat reggel tiszta lakásban ébredni. Na ezt leírva, kezdek is keresni egy újat!!! :D

    VálaszTörlés
  18. Mesélő: a főzést semmi pénzért nem adnám át! :))) Kicsit sajnálom is azokat a barátnőimet, akiknek a férjük szeret főzni. Rémes lehet :)))

    Ella, na ez az, hogy én is éreztem az utálatot....

    Én RETTENTESEN sajnálom a takarításra fordított időt, egszerűen EZER más jobb dolgom is lenne ahelyett, hogy pucolom a lefolyót. Dehát ez van.. :((( a koszos lakás meg egyszerűen nem opció.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Valahol megértem ezt az utálatot, de mondjuk inkább ellenérzésnek. Egy takarítónő rendbe vágja a saját lakását hétvégén és még mellette 5 másikat hétfőtől péntekig. Fejlődési lehetőség és kihívás nulla, anyagi megbecsülés nem igazán van - bármennyit is keres, ha adózik, tbt fizet és azt akarja, hogy nyugdíja legyen, akkor màr csak a harmada marad nála. Jófej kollégái, akikkel napi kapcsolatban van és együtt eszik, kávézik nincsenek. Szóval miért is szeresse a munkáját?

      Törlés
  19. Volt egyszer egy legjobb barátnőm. Mélyszegénység, 8 tesó, pici két szobás panellakás, és a két kutyájuk. Ha bementem, náluk mindig patika rend, tisztaság, illat. Így felnőttkorunkban, amikor összehozott mindket a sors, megkértem jöjjön hozzám takarítani hetente egyszer. Pénzért, és ezen felül, annyit ehetett ő és a lánya, amit és amennyit akart. Mert éheztek. No az elején gyönyörűen megcsinált minden megbeszélt dolgot. Aztán..... a megbeszélt heti négy órából szép lassan csökkent az ott töltött idő és az elvégzett munka is. Ugyanannyi ellenösszegért és élelmezésért. Az utolsó az volt, amikor sikerült egy órát nálunk lennie. Ekkor arra mentem haza, hogy ragyog a ház (120 m2) kitakarítva, felmosva, elmosogatva, kimosva és kiteregetve, tehát minden elvégezve. A vendégünk, aki nálunk volt akkor egy hetet, mindent megcsinált helyette..... mert ő csak gyorsan végigsepert, ennyire futotta. Simán megtette ezt szemtanú előtt... és aztán nem értette, hogy miért nem kellett többet jönnie.

    VálaszTörlés
  20. Milli, ez nagyon szomotu sztori :((( es jellemzo is. Én most már se ismerossel, se ismerős ismerősével nem üzletelek, csak a baj van belole. Most nyaron egy interneten kinézett ügyvédhez mentem el, akitől azt kaptam, amit fizettem. Anno, a lakásvásárlásnál hugom barátnoje segitett, aki akkor egy ugyvedi irodaban dolgozott. Persze amikor reklamáltam, a húgomnak mondott vissza mindent, csak konfliktus volt belole.

    VálaszTörlés
  21. Tok erdekes, hogy ennyi embernek van takaritonoje. En egyenlore meg birom (gyerek nelkul). Napi 15 percet tudok raszanni munka (tulora) mellett, es lazan ramegy kb 3-4 ora szombat delelott - es ez csak egy felszines takaritas.
    En szerintem akkor fogok csak takaritonot keresni ha praktikus okom lesz, idos rokonokhoz vagy egy nagy esemeny alkalmabol (koltozes stb)...de en is nagyon utalom! Csak az dob fel, hogy ilyenkor hallgatom a legjobb podcastokat.

    VálaszTörlés
  22. Korulottunk MINDENKINEK van takaritonoje! Es igen, a podcastok :))) fel kell majd tankolnom belőluk, mert eddig a vonaton és a buszon szoktam hallgatni oket.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Viszont az erdekes, hogy az ő gyerekeik mar egy olyan generacio tagjai lesznek, akiknek az lesz az elvarasa, hogy takarítónő kell/alap.

      Törlés
    2. Hat mert valszeg az is lesz, alap. Mint ahogy a nyelvtanulás, síszünetek, étterembejárás is az már (most) noha nekünk még nem volt az (anno). Nagyszuleink pedig még lereszelték a száraz kenyeret prézlinek, meg kimosták a tejeszacskót és elrakták.

      Törlés
    3. Mi nem tudunk sielni, nem járunk étterembe és a száraz kenyérrel mi mást lehet? Te hova teszed

      Törlés
    4. Tamko! Mi még a két világ között ragadtunk azt gondolom, hogy a vidéki városokban és a kisebb településeken nem alap a takarítónő ( nem is telik rá) az étterembejárás sem, de szerencsére a nyelvtanulás igen bár mi is tanultunk oroszul anno:) Sajnos amerre most tartunk az arra mutat, hogy a múlt irányába evickélünk továbbra is, így nektek Fr.o-ban sok-sok minden lesz még ezeken túl is alap, amikről mi csak álmodozunk:(

      Törlés
    5. Szerintem nem lesz alap... vagyis csak bizonyos társadalmi rétegekben. És az a baj, hogy a rétegek között egyre nagyobb a szakadék :( (Mellesleg Fr.o-ban sem alap még a jómódú családoknál sem, legalábbis saját tapasztalataim alapján - Marseille és Montpellier környékén sok családot ismerek, sehol nem volt takarítónő és síelni sem járt mindenki)! Tamkó, nem kötekedni akartam, csak hozzátettem a véleményemet ;)

      Törlés
  23. Uuuu en nagyon szivesen latnek takaritonot nalunk, de tudom, hogy csak fikaznam es folyamatosan elegedetlenkednek, mert takaritas teren sajnos igencsak maximalista vagyok (mar ugy ertem: kupiban sokaig tudok elni, de ha takaritas van, akkor legyen minden ragyogo es makulatlan).
    Nalunk az en feladatom a takaritas (mert bar a baratom is kepes ra, hisz elottem is volt ugye elet), cserebe viszont o mindent megjavit, beszerez, elintez, szerel, fuvet nyir, etcetera. A fozes-bevasarlas viszont fele-fele aranyba megy. Szavam nem lehet.

    VálaszTörlés
  24. Elnézést, hogy lemaradva szólok hozzá, de nem voltam netközelben. A témához viszont nem tudok nem hozzászólni.
    Volt 140 négyzetméteres lakásom, most 64 évesen már csak 60 négyzetméteren élek. Egyiket sem tudtam/tudom az általam elvárt jó szinten sem tisztán tartani. Takarítónőm soha nem volt, és nem azért, mert nem tudtam volna megfizetni.
    A sorházas időben hallgattam a szomszédasszonyaim panaszait a takarítónőikről. Meg bírtam állni, hogy ne mondjam meg nekik, hogy ha nem tetszik a takarítónő munkája, akkor talán végezzék el maguknak sokkal tökéletesebben. Tanultam a más példájából. Beérem azzal a minőséggel, amit én magam meg tudok csinálni magamnak.
    Másrészt folyamatosan beleélem, belehelyezem magam abba a szituációba, hogy én mennyire tudnék megfelelni más magas elvárásainak, mennyire tudnék tökéletesen portalanítani, felmosni, sikálni, vasalni, fertőtleníteni a legminimálisabb időben. Valljuk be: a munkát elvárók 100%-os munkát várnának, de legyen kész minél hamarabb, hogy ha lehet, ne kelljen 8 órára fizetni azért, amit a saját elképzelése szerint 6 óra alatt is el lehetne végezni. Ezért írtam fentebb, hogy én mindig belehelyezem magam az adott munka elvégzésébe, és abba, hogy én mennyire tudnék megfelelni más elvárásainak. Én biztosan SEMENNYIRE!

    Utolsó munkahelyem egy iskola volt. Ott saját szememmel láttam, hogy micsoda különbség van két takarítónő munkavégzése között. Ott fogalmaztam meg, hogy a takarításhoz ugyanúgy adottság/tehetség kell, mint bármi más foglalkozáshoz. És legfőképpen fizikum!!!
    Sommás megállapításom a végére: "Magad Uram! - ha szolgád nincs!"

    VálaszTörlés