2018. augusztus 28., kedd

Gúzsba kötve táncolni

A fordítók mindennapjai

Kinyitom a doksit. Átfutom rajta a szemem. Soha, soha, de soha nem olvasom el előre a szöveget. Pedig jobb lenne, biztos hatékonyabb lennék. Csak az a baj, hogy akkor már az olvasáskor elunnám az életemet. Elég a dokishoz kapott rövid ismertetőt, leírást, tájékoztatót, referenciadokumentumot, csatolmányt, útmutatót stb. elolvasni. Mondatról mondatra haladok, hogy legyen egy kis izgalom az életemben. Sőt, olyan is van, hogy a mondat végét sem olvasom el, úgy esek neki az első részének. Aztán ha valami nem világos, ígyis-úgyis előre kell kacsingatnom, de nekem az vált be, hogy fordítok, mitha az életem függne tőle. 

Van, hogy a fordítás kínszenvedés. Ülök egy mondattal szemben, amit már megérteni is nehézkes, hát még lefordítani. Keservesen, nyögvenyelősen írom az egyik szót a másik után. Ilyenkor minden önfegyelemre szükségem van ahhoz, hogy ne nézzem meg az Indexet percenként. 

Mikor nehéz a fordítás? Először is, ha rossz az eredeti szöveg: ellentmondásos (egy bekezdésen belül állít valamit és annak az ellenkezőjét), hibás (nem anyanyelvű írta), logikátlan (ok-okozat felcserélése), trehányul van fogalmazva (szóismétlés). Vagy ha az indo-európai nyelvek és a magyar nyelv különböző logikája miatt az eredeti mondat (pl. felsorolás, pontba szedés) nem működik. Vagy ha sok és ismeretlen terminológia megakasztja a lendületet, hiszen minden egyes szónak külön utána kell nézni. Vagy ha szlogeneket kell lefordítani. 

Van viszont egy olyan kegyelmi állapot, amikor eljön a flow és a fordítás tényleg kihívás, kreatív alkotómunka. Egyik mondatot fordítom a másik után, minden klappol, metaforák a helyükön, nem fog ki rajtam a huszadik hátravetett mellékmondat és a sok nominális szerkezet sem. Csak úgy ontom magamból a frappáns, rövid, tömör, közérthető mondatokat. Olyan választékos vagyok, mintha Grécsy László és Szabó Magda lánya lennék. 

Kár, hogy ez viszonylag ritka, egyrészt mert ott az a sok adminisztráció (ide kattintani, oda beregisztrálni , ezt kinyitni, arra a programra várakozni stb.), másrészt meg az embert mindig megzavarják a bejövő e-mailek. Hiányzik a belemélyedés. Meg azért az is ritka, hogy csak úgy az égből belepottyanjon az ember ölébe egy érdekes doksi; általában van előzmény, ahhoz kell igazodni, úgy a terminológiát, mint a stílust tekintve. 

A cél az, hogy 1) pontosan ugyanazokat az infókat adja át az ember, mint a forrásszövegben, de 2) tökéletes magyarsággal, azaz ne érződjön rajta, hogy fordítás. Összevonás, zárójelezés, kettőspontozás, áthelyezés, rövidítés megengedett, az értelmezés néha egyenesen elengedhetetlen. Esetenként a lehetetlennel határos mindkét kritériumnak megfelelni. Ilyenkor én a szép magyarságot választom, és eltűnnek bizonyos (nem annyira fontos) eredeti elemei a mondatnak. Az idő fontos tényező; én akkor szeretek a legjobban dolgozni, ha épp elegendő időm van a fordításra, se több, se kevesebb. A legrosszabb az, amikor rengeteg idő áll rendelkezésre egy szar feladatra. 

Átolvasom, átlalában egyszer. Ahol valami furcsaság van, ott esélyes, hogy félrefordítottam valamit, azt újra meg kell nézni. A kész szöveget átadom a lektornak. A lektorálás bizalmi munka, hiszen a fordítás gyakran szájíz dolga. Teljesen változó, hogy ki, hogyan nézi meg a szöveget, és az is kollégától függ, hogy én hogyan reagálok erre. Nagyvonalakban kétféle lektor létezik a világon: a Bonviván, aki örül, hogy jól fordított szöveget kap, amivel nincs sok melója, és amit lelkesen kommentál és boldogan szmájliz; valamint a Véreskezű, akinek az az életfilozófiája, hogy semmilyen szöveg nem elég jó, és ötévente egyszer ad pozitív visszajelzést. Én az utóbbi típusú kollégákkal dolgozom, és sok időbe telt, amíg elfogadtam ezt az (amúgy respektálandó) elvet. Ma már örülni is tudok a tüzetes átvizsgálásnak, és kis füzetbe vezetem a jó(bb) megoldásokat, amelyekről nem is értem, hogy tulajdonképpen nekem miért nem jutott eszembe?!  

És végezetül, egy típikus fordítói betegségről: amikor az ember egy szórólapot sem tud elolvasni úgy, hogy magában ne szerkessze át az egész szöveget, javítsa a helyesírási hibákat, a központozást, a szóismétléseket. Őrületes dolgokat adnak nyomtatásba, higgyétek el!

8 megjegyzés:

  1. Te melyik típusú lektor vagy? :)
    (Köszi ezt a bejegyzést, mindig érdekes a fordítók szemszögét megismerni!)

    VálaszTörlés
  2. Ojje, és micsoda öröm jól fordított szöveggel dolgozni! És mennyire látszik, kedvet lelte-e a fordító a munkájában! És mennyire látszik, kézre állt-e neki a szöveg!

    VálaszTörlés
  3. Én lusta típusú lektor vagyok, soha nincs időm/kedvem szőrszálakat hasogatni :))) Nem is szeretek lektorálni!!

    VálaszTörlés
  4. Ahh, ez nagyon-nagyon igaz! "A legrosszabb az, amikor rengeteg idő áll rendelkezésre egy szar feladatra." az ilyet mindig elhalogatom a pébe, aztán megkapkodok, hogy jaj-jaj.

    VálaszTörlés
  5. Érdekes volt olvasni, valahogy megfeledkezik róla az ember, hogy a fordítás milyen kemény munka.

    VálaszTörlés
  6. mindjárt elmentem ezt a bejegyzést és csak átküldöm azoknak, akik folyton kérdezgetik, hogy "dehát miért nem élsz inkább fordításból?" :D
    (és akkor a többség még azt sem érti meg, hogy a "tudsz angolul" és a "tudsz fordítani" két külön dolog)
    Én anno már a suliban felvett egy félévnyi fordítástechnika vagy milyen órába beleőszültem szinte. Szóval hero a szememben, aki még nem :D

    VálaszTörlés
  7. Én eddig csak szépirodalmat fordítottam (Kőrösi Zoltán, Petőcz András, Sütő András), többnyire magyarról franciára (nekem könnyebb, mint franciáról magyarra...), esetleg oroszról franciára, ami fordítva már aligha menne (Puskin és mai szovjet próza) ...
    Kivéve egy kb. 50 oldalas tömény kalandot az energia-takarékosságról (franciáról oroszra), amelyet egy mérnök írt és amely nyelvi szempontból már eredetileg is igen zavaros volt...

    A szépirodalmi fordítás különösen izgalmas, ugyanakkor "veszélyes" kaland, mert a mai próza szabadabb és a fordító néha akaratlanul is "kijavítaná" az egyébként szándékos nyelvi, stílusbeli "hibákat"...

    VálaszTörlés
  8. Szépirodalom fordítása: engem ezen kívül még a szövegek hossza is visszariasztana (én cikkeket, honlapokat fordítok, általában max 10 oldal)!

    Merylla, ha jó a fordítás, akkor nem is látszik rajta, mennyit szenvedett vele a fordító :))

    VálaszTörlés