2018. május 7., hétfő

Retró

Amikor a szüleim megvették, felújították, majd berendezték a hétvégi házukat, értetlenül vettem tudomásul, hogy nem ám egy szép otthont teremtettek maguknak öregkorukra, hanem egy olyan házba költöztek be, amit leginkább a telek szóval lehetne illetni. Az egyik barátnőm szülei is pont akkor költöztek ki a Dunakanyarba, de az egy trendi házikó, az iparművész barátnőnk tervezte függönyökkel, tágas és világos konyhával, kocsibeállóval, új cserépkályhával, és minden szobában más és más tematika (!) szerinti dizájnnal.

De most már tökre örülök, hogy a szüleim nem egy ilyen lakberendezési újságba illő enteriőrben élnek, és hogy náluk nincs két egyforma törölköző, ágyneműhuzat vagy bögre. Boni ilyet úgysem fog látni máshol! Ez az igazi magyarországi feeling, amikor a könyvespolcon megfér egymással az Elektromágneses zavarvédelem és a Rozsdatemető, amikor nem szabad bizonyos lépcsőfokra rálépni, mert mozog vagy amikor senkit sem érdekel, hogy a libás-kacsás asztalterítő sem színben, sem ornamentikában, de főleg stílusban nem passzol az amszterdami házikókat mintázó porcelánszobrocskákhoz, amelyek a légycsapóval szemközti falon állnak a polcon, a nylonzacskóba bújtatott távirányító és a matyóhímzéssel ellátott sodrófatartó mellett.

Meg aztán az is tetszik, hogy a szüleim nem divatból, a korszellemnek engedve váltak sietve a nulla hulladék és a kapszularuhatár hívószavakkal fémjelzett mozgalom tagjává: ök mindig is ezt a vonalat képviselték. Minek dobja ki az ember a 80-as években vett foteleket, ha egy pokróccal letakarva jók lesznek még az emeletre?! Fel lehet használni az üres fagyisdobozokat is valamire; kimosva-megszárítva ott sorakoznak a szekrényben az összeszabdalt pólók mellet, amelyek viszont portörlésre vagy szerszámok lemosására kellenek. Hogy a komposztról, a veteményesről és a házi lekvárokról, paradicsomléről már ne is beszéljek.*

Amikor a szüleimnél vagyunk, még az illatok is olyanok, mint amilyeneket én éreztem a nagyszüleim telkén. És annyira örülök, hogy Boninak is lesznek ilyen emlékei! Hogy ő is lát egy autentikus magyar nyaralót-telket, ahol a kertben álló hordókra (az esővíz se vésszen kárba!) csapot szereltek (a könnyebb kezelhetőség kedvéért) és olyan textilt raktak, amelyeknek négy végébe egy-egy kő lett belevarrva (hogy ne vigye le a szél).

Nem mintha nem bámulnám elismerően azt az újonnan felújított, gyönyörű házat egy utcányira, amit egy francia pasi vett meg, és ami valszeg a legújabb lakberendezési követelményeknek megfelelően, instagram-kompatibilisen lesz berendezve. Én is így csinálnám, a barátaink is így csinálják, Z. rokonai is ilyen házakban laknak. Ma már ritkán találkozik az ember a régi tárgyak ilyen fajta újrahasznosításával, sőt: az erőforrások iránti ilyen mértékű tisztelettel, mint amit a szüleimnél lát az ember.

* Persze én is szoktam hobbiszerűen lekvárt főzni, és veteményesünk is van, de ez a tevékenység teljesen más innen, - egy múltkori kommentben hallott találó költői eszközzel élve - a ráksaláta és a fair trade mandulatej mellől.

18 megjegyzés:

  1. még néhány ilyen bejegyzés, és meg merlek hívni magunkhoz... bár nekem lenne igényem a nagyon gazdag instagram-kompatibilis házra is

    VálaszTörlés
  2. :))))

    Az az erdekes (es regebben ettol bediliztem) hogy a szuleimnek nincsenek ilyen igényeik.

    VálaszTörlés
  3. Kíváncsi vagyok, fogok-e valaha én is ilyen szemmel tekinteni a szüleim lakására.

    VálaszTörlés
  4. A leukoplaszttal megragasztott, nejlonzacskóba bújtatott távirányítót én a nagymamámtól ismerem, aki még a tejeszacskókat is eltette anno szépen kimosva, megszárítva, kiegyengetve a konyhaszekrénybe. És természetesen csipketerítő volt a tévé tetején, aminek a sarka belelógott a képernyőbe.

    A felszabdalt pólók, kiürült fagyis és margarinos dobozok kupaca és az sk. készített, minimum 30 éves textil sodrófatartó viszont még a szüleimnél is fellelhető. És a konyhában a polcok újságpapírral vannak kibélelve.

    VálaszTörlés
  5. Ez csak onnantól probléma, amikor az ilyen nyaralókat a Balatonnál napi 30 ezerért adják ki :)

    VálaszTörlés
  6. Egyebkent nem olyan hulyeseg a fagyisdobozokat kimosni, mert abban szallijuk a kajat, es utana nem kell azt eszben tartalni, h vissza kell adni az edenyt (hiszen ki lehet dobni).

    Balaton: pontosan!! :)))) tiz éve az ilyen hazakbol mindketten undorodva kifordultunk, amikor szallast kerestunk. Most imadok a szuleimhez jarni és a lambériás mennyezetet bámulni!

    Vera: latod, erre IS jo egy gyerek ;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hihetetlen, mennyire hasonlítottak az átlagos normák a még általam is jól ismert Magyarországon! Én is ismertem majdnem minden felsorolt motívumot... A fiam pedig, amikor megvette szüleim üresen maradt házát, ragaszkodott a régi hangulat megőrzéséhez, mert gyerekkora boldog vakációit juttatta eszébe, mely mindig az örökkévalóság illúzióját táplálta benne (és bennem is...)

      Törlés
    2. Megertem a fiad időutazas iránti vágyát!! Es ilyet az ember Fro-ban nem lát, igaz? Ott még a telkek is annyira elegánsak :)))

      Törlés
  7. A fagyis dobozokat én is elmosom főleg a 2,5 l-eseket és fagyasztok bennük meggyet meg abban viszünk süteményt ha megyünk valahová:) Meg 45 évesen amúgy is retro vagyok már:)

    VálaszTörlés
  8. hat ezekbol nagyon sok nalam is fellelheto...:) pl. felmosorongy, vagy szemeteszacsko - ti ezt komolyan vasaroljatok? meg a biologiailag lebomlo zacskot talan en is, de az altalanos szemethez a vasarlozacskokat hasznalom, es nalam is ki vannak a polcok ujsagpapirral belelve (vagy ti hetente kipakoltok es torolgettek?)

    VálaszTörlés
  9. Az en nagyszüleim haza ugyanilyen volt, és ha en rendeznek be egy hazat (amire az un. esztétikai érzek hiánya miatt abszolút alkalmatlan vagyok), valószínűleg én is így csinálnám. Engem melyen megérintett az erőforrások iránti tisztelet - nagyapamek annyi szemetet termeltek egy tavasztól-őszig tartó szezonban, hogy elfért egy kisebb gödörben. Volt komposzt (nem úgy hívtak), esővizes hordó. Rengeteg gyümölcsfa - a hullott ment a cefrebe, a kicsit jobb a lekvarba, befottbe. A krumplihej a csirkenek. A tejeszacskokat nagyanyám felvagdosta és lábtörlőt szőtt-font belőle vagy harminc éve, meg mindig szolgál. A kerti bútorokat nagyapám csinálta, minden tavasszal újrafestette. Volt helye és értéke a tárgyaknak, az elelemnek. Azóta is sokkal-sokkal valosagosabbnak érzem ezt a szemléletmódot, mint a nagyvárosit, és igen, nyáron állok a pár gyümölcsfa mellett, és addig szedem a meggyet, míg van rekesz, és befozom, viszem a zöldet meg a krumplihejat a csirkeknek, és nogatom a férjem, fessuk le a hintapadot. Es jólesik látni, hogy igen, ez a kezem munkája.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. ez a komment és a poszt mintha csak a nagyszüleimről íródott volna!
      nulla hulladék és kapszula ruhatár nagyon vicces így magyarul, főleg ha elképzelem hozzá az imádott nagyszüleimet az örökké stoppolt zoknijukban, megszögelt papucsaikban.
      a nagypapám sufnijában, ahol a csavarok és szögek tejfölös dobozokban állnak, mindent meg lehet szerelni, nincs lehetetlen! ő is készített táskát és szőnyeget műanyagból, ami most újra divatba jött. a bicikli ülésen télen svájci sapka, a tyúkólat ők maguk eszkábálták, az esővíz és komposztálás alap. már évtizedekkel ezelőtt vászonszatyorban bonyolították a bevásárlást, soha egy tojástartót nem vesznek, mert azon is spórolnak! ugyanaz a mamusz és háziköntös már vagy 40 éve!
      mindkét nagyszülőmnél az a régi hajdú mosógép van még mindig, ami a kádba öblít és még működnek! sőt, az egyiknek félautomatája van és külön centrifuga gépe, amilyet már csak egy-egy letűnt balatoni strandon lehet fellelni.
      a kredenc, amiben minden van! a szekrény tetején sorkoznak a régi konyakos üvegek, díszdobozok és még sorolhatnám estig :) egy KINCSES BÁNYA!
      szerintem a háborús generáció után kettővel hárommal már nincs meg a gyűjtögető-megjavító-feltaláló ösztön, mert mi már nem nélkülöztünk, éheztünk,bár lehet hülyeség ehhez kötni az egészet.

      Törlés
    2. Szerintem ez nem kor kérdése, idén leszek 44, és ultra nagy mókus vagyok. Igen, őrzöm a tojastartokat, és azokba vásárolok a piacon, elteszem a befottes üvegeket. A napi használatban levő bringám 32 éves. Nekem jó így.

      Törlés
  10. De a régi tárgyakat nem is eleve úgy tervezték, hogy tönkremenjenek. Az én ruháim jó részét már a nagymamám sem volt képes 5 éven át életben tartani. (Jó van olyan szoknyám, amit 10 éve hordok, de ezért meg anyukám kinevet.)

    VálaszTörlés
  11. Hát ezért nem tudom leszoktatni anyukámat arról, hogy elmossa és megtartsa a fagyisdobozokat. De az összeset!

    VálaszTörlés
  12. Szerintem igen, abszolut korkérdés, marmint a koré, amelyben élunk. Sokkal olcsobbak a hasznalati targyak, az élelmiszer és a ruhák, mint régen. Olvastam Nádas Péternél, hogy milyen szent odafigyeléssel őrizték, mostak-vasaltak-keményítették az emberek az ágyneműiket, a kelengye része volt, tovabborokítették generaciokon keresztül. Ma meg ötévente veszi az ember az újat az ikeában... es igen, ezeket mar nem 100évre készitették, nem olyan anyagbol.

    Aztan meg en is szoktam párévente kötni, varrni valamit, hobbibol, mert ha osszeadom a rászánt órák számát, megszorzom az órabéremmel, kiderül, hogy 10-15 uganolyat vehetnék belőle... és az idő pénz, ugye.

    Violet: huha!! Centrifugagép, amit fogni kell, h ne ugráljon működés közben? Nem semmi :)))

    A polcokat ujsagpapirral kibérelni: errol én eddig nem is hallottam. Milyen polcokat? És miért??

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. En azokat a polcokat belelem ki ahova a fuszerek, meg mindenfele ragadós szirupok (granatalma, tahini) kerulnek; mert előfordul, hogy nem törlöm meg alaposan az uvegek aljat es aztan össze-vissza kenődik a cucc. Sokkal gyorsabban tudom a polcot is később letörölni, ha korábban egy papír óvta a felületét.

      Törlés
    2. Ki fogom probalni!! Mondjuk sütőpapírral. Jö ötlet!👌🏼

      Törlés