2018. április 17., kedd

Bakancslista: olvasni, menni, látni, tanulni, csinálni!

Nem vagyok telhetetlen: ha életem végéig minden ugyanebben a mederbe folytatódna, mint ahogy most, azt hiszem, meg lennék elégedve. Nem mintha minden tökéletes lenne körülöttem, de egyrészt az anyaság tényleg átértékel dolgokat, másrészt pedig nagyon jól ismerem az idő- és kapacitásbeli korlátaimat (hogyan tudnék én felújítani egy házat?!). Meg talán egy kicsit el is lustultam.

Ez a lista ezért nem is tartalmaz ambiciózus tételeket. Sokat (még többet) szeretnék olvasni, elsősorban magyarul, de néha franciául is; klasszikusokat, kortársat, továbbra is elkerülve a gyereknevelési és életmódbeli szakirodalmat. Itt jegyzem meg, hogy a mindenféle ún. könyves kihívások sem hoznak lázba, nem éreztem még soha késztetés arra, hogy egy mások által meghatározott random sorrend szerint járjak el. Mostanában azt hiszem, megoldást találtam arra a problémára, amikor az ember este hullafáradtan már nem tud koncentrálni a hosszú leírásokra: színdarabokat olvasok! Zseniális, mert még azt sem kell észben tartani egy fárasztó nap után, hogy éppen melyik szereplő beszél; ugyanis oda van írva. Ez tiszta felüdülés azután, hogy hónapokig rágtam át magam különféle csatajeleneteken és kommunista mozgalmak részletes bemutatásán Grigorij Pantyelejevics, azaz Melehov, azaz Griska más néven Grisa jóvoltából.

Erről jut eszembe: mi nem szoktunk Z-vel kettesben eljárni, mióta Boni megszületett, mert semmelyikőnkben sincs rá igény. Párszor voltunk, de folyton Boniról beszélgettünk, ennek meg nem látom (látjuk) nagyon értelmét. Mégis, a bakancslistámon van egy egyelőre kivitelezhetetlen tétel: Párizsban együtt sétálni, beülni egy étterembe, majd megnézni egy színdarabot. Annyiszor csináltuk ezt anno, te jó ég, az egy teljesen másik élet volt. Érdekes lenne pár órára visszacsöppenni.

Ami az utazást illeti, nekünk az még mindig nagy macera, ezért gyakorlatilag nem is vágyom nagyon sehova. Elméletben (azaz ha nem számítana a pénz, ha lenne bármennyi szabim, ha nem kellene összepakolni, három ember helyett gondolkodni, munkahelyi szálakat elvarrni, Bonit utazás közben szórakoztatni, főszezonban kényszerülni utazni stb.) nagyon szívesen megnézném Skóciát, a Skandináv-országokat, de legszívesebben mindazokat a helyeket megmutatnám Boninak, ahová az apjával anno eljutottunk. Titkos vágy (még nem is tud róla): húgommal elutazni New-Yorkba. Bár lehet, hogy a második napon összevesznénk... Viszont soha nem szeretnék egyedül utazni; ez a dolog soha nem vonzott, bár körülöttem elég sokan csinálják.

Meg szeretnék tanulni németül. Ez a projekt állandóan húzódik-halasztódik, tulajdonképpen csak neki kellene állni egyszer. Tetszik a német nyelv dallama (igen!), vonz, hogy olyan sokféle fajtái vannak, és kulturális szempontból is érdekes (Európa történelmében játszott szerepe, magyar nyelvre gyakorolt hatása stb.). Bár lehet, hogy előbb fogok elkezdeni zongorázni tanulni, mert egyre nagyobb kedvet érzek hozzá (= minél kevésbé megy jól a gitár, minél jobban fáj a kezem). És még egy: nálunk a városban vannak habcsókkészítő cukrászdák. Imádom nézni, ahogy a habcsókot formázzák, sajna nekem soha nem sikerül egyformára (vagy túl puha, vagy túl kemény, vagy béna a formája, vagy minden ragad tőle a konyhában, áááá). Szóval ezt is meg szeretném tanulni.

Végezetül pedig elszántam magam valamire, legalábbis elvi síkon. Már Z-nek is mondtam nemrég, épp készülödtünk valahová. A tükörben nézegettem a smink és a hajszárítás csapnivaló eredményét, és szomorúan azt mondtam neki: – Annyira elegem van abból, hogy ilyen ronda vagyok.

Erre az egyetlen lehetséges és érvényes választ adta szerencsére, amit csak pasi ilyen helyzetben mondhat a feleségének, még ha hazugság is, azaz: – Ne hülyéskedj, nem vagy ronda. Jellemzően rögtön el is rontotta a hatást, mert gondolom csupa jószándékból és segíteni akarásból hozzátette, hogy: – Csak az a baj, hogy néha a hajad ronda.

Ha! Mintha nem tulajdonítanám az életem összes kudarcát annak, hogy olyan hajam van, amit még csak frizurának sem lehet nevezni, mert vékony szálú, seszínű és szőrös. Úgy érzem, sokkal több minden sikerült volna az életben, ha szép hajam lenne, erős, ami meg tud nőni hosszúra, nem lapul le és nincsenek benne hülye helyjen forgók.. na mindegy. Mert nem is ez volt a lényeg, hanem amit utána mondtam, még mindig a tükörképemet bámulva:

– Azt hiszem, plaszikai műtétre lesz szükségem.

Z. erre (nagyon helyesen) felröhögött: – Ugyan! Ne butáskodj. Majd hozzátette, amit azért semmiképpen nem szerettem volna hallani:

– Majd PÁR ÉV MÚLVA!

38 megjegyzés:

  1. Haha, megnyugtató, hogy nem csak az en parom ilyen!! :)) en is mindenfeleket hallok, a kedvencem az, hogy: 'vegyel minőségibb es több ruhát...termeszetesen a te fizetesedből!' (Igen - nekem azt mondani kell! :)..de ez is egy hosszú történet..)

    VálaszTörlés
  2. muszáj volt röhögnöm a "Z. és a haj" résznél :D

    és én nem vagyok egy Z., de én eddig még csak szépnek láttalak (valamint van bennem egy vágy a filigránságra, szóval, megértem a hajvágyadat)

    VálaszTörlés
  3. jajj nem, utána még rosszabb az eredmény!!
    sporttal, diétával (nem fogyókúrával!), meg egy profi kozmetikussal biztos lehet valamennyit fiatalodni. utóbbi pl anyukámon csodákat művelt 60 felett!

    VálaszTörlés
  4. Én például szeretnék olyan hajat, mint amilyen neked van. Nem hantázok. Ja, és Martinet idézve, filigránságot is.

    VálaszTörlés
  5. Majd PÁR ÉV MÚLVA! :DDDDDD , köszönjük Z, minden nő nevében mondhatom szerintem. :DDDDD

    VálaszTörlés
  6. Ezek jó tervek. Kivéve az utolsót szerintem gyakran rosszul sikerülnek a plasztikai műtétek.
    Engem egész gyerekkoromban azzal bíztatott az anyukám, hogy ha majd felnőtt leszek csináltatunk nekem orrplasztikát (kissé nagy az orrom) de mire felnőtt lettem rájöttem hogy ez kb az utolsó problémám.

    A németbe már én is belekezdtem párszor de nem ment.

    És a zongorázást én is tervezem (gyerekkoromban tanultam de csak 2 évig engedtek - a tanulás rovására megy ugye) most abban reménykedem hogy majd a gyerekkel együtt. Aztán ki tudja, hogy mi lesz.

    VálaszTörlés
  7. Mi????? :)))) Akkor én meg kérem a te hajadat!!! (ezt el FOGOM mondani a férjemnek ;-)

    Martine, jaj, de aranyos vagy :) De tuti csalódni fogsz bennem, tavaly óta egy évet öregedtem! (ha nem kettőt..)

    Violet: sportolni nem tudok :( a diétámra meg komolyan nem lehet panasz, semmi szart nem eszek.

    KOZMETIKUST TUD VALAKI A BELVÁROSBAN?

    Zenjebil: hanát, az én férjem meg mindig azt mondja, h túl sok a ruhám (bele kéne néznie egy VALÓDI NŐ ruhás szekrényébe...). De tény, hogy kritizálja, hogy mindegyik ruhám egyforma (ezt alá is írom sajna)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem szívesen vallanám be nyilvánosan, de itt a blog zugmelegében elárulom mégis: tavaly óta én is öregedtem egy évet (szóval, emiatt nem fogok csalódni.... ha nem scrabblezünk, az más tészta, az már akalmas a csalódottság kiváltására)

      Törlés
    2. (ezt észben tartom! Legalább scrabbleileg ne csalódj!! :))

      Törlés
    3. én ugye jóga párti vagyok és nem tudom elképzelni, hogy legyen olyan jóga, amit ne csinálhatnál. simán lehet gercinsérvvel, nagyon öreg korban is. persze szakszerűen, de nincs olyan betegség, amivel ne lehetne jógázni!
      kozmetikust sajna csak vácon tudok, de ő A KOZMETIKUS :)

      Törlés
    4. Koszi, kozben LETT. :) vác sajna tényleg messze van!

      Törlés
  8. Talán PÁR ÉV MÚLVA majd odáig fejlődik a plasztikatudomány, hogy elfogadható lesz a minőség... Talán!

    VálaszTörlés
  9. A vékonyszálút és seszínűt értem, és átérzem, nade a szőrös haj, az milyen, Tamko? :)

    Zén nagyon kellett nevetnem :)

    VálaszTörlés
  10. Tamko, nekem nagyon tetszel, kifejezetten csinos, fiatal nőnek látlak. Azt pedig elnem tudom képzelni, mi baj a hajaddal. A stílusod is tetszik! Egyébként szerintem az is számít, hogy tudom, hogy egy nagyon jó fej, vicces, elképesztően kedves és intelligens lány vagy, gondold el, ha szép lennél, de bunkó, buta és gonosz!

    Én annyira szerencsésnek érzem magam, hogy ismerem Z-t, így még sokkal viccesebbek a róla szóló történetek:). Nagyon bírom őt!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Milonkaval értek egyet, mi bajod a hajaddal??? Amúgy én egyvalakit ismerek, akinek orrplasztikaja volt, neki tökéletesen sikerült.

      Törlés
    2. Nem mondod! Ez érdekel :))))

      Törlés
    3. egy volt csoporttársam is megplasztikáztatta az orrát, tényleg ilyen karvaly orra volt szegénynek. viszont ő olyat akart, hogy csak a görbületet (púpot?) faragják le, maga a markáns, hosszú orr megmaradjon, szóval végülis nem lett óriási változás, de egy fokkal szebb lett :)

      Törlés
  11. Anais: a szőrös hajat soha, senki nem érti (pedig csak rám kell nézni). Tudod, amikor a haj nem egyenles, sima és fényes, hanem (általában hullámos vagy göndör hajúaknál) olyan kis szálak lógnak ki belőle innen-onnan. Nem tudom, mi a hivatalos terminológia :)

    Ilonka, ahhhhh :)) megáll az ész, csak zsebelem itt be a bókokat Z-vel együtt :)

    (amúgy értelek, volt egy régi kolléganőm, iszonyú helyes, fiatal, csinos lány, máltai volt, tök egzotikus, csak hát szegénynek vm gyomorbetegség miatt folyton szájszaga volt :(( rettenetes volt :(

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nekem is “szőrös” a hajam, csak én seprűsnek szoktam mondani, a fodrász meg szöszösnek.

      Törlés
    2. Kozmetikus-ügyben meg mindjárt írok mailt.

      Törlés
    3. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

      Törlés
  12. (eszembe jutott egy példa a szőrös hajra: Zalatnay Sarolta :(((()

    VálaszTörlés
  13. A habcsókra egyszer olvastam egy tippet: it needs old eggs and a dry day. Es tenyleg jobb a hab nem friss tojasbol, a para pedig ragacsossa teszi, igy jobb nyaron nekilatni es hagyni hogy a sutoben huljon ki.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mindenre találunk megoldást😉

      Törlés
    2. Mindig a sutoben hűtom ki, egesz ejszakara otthagyom. De ezt a régitojásos trükköt nem ismertem!!

      Törlés
    3. Pedig igy van. De ne a tojas legyen régi, hanem a fehérje. Szétválasztod, fehérje álljon néhány napot a konyhapulton letakarva, sárgája meg mehet a fagyasztóba vagy egyenesen valami krémlevesbe/pudingba.

      Törlés
    4. Konyhapultoooooon? Es a bacik? Hutoben nem jo?

      Törlés
    5. Huh, tuti nem merném még csak pár órára sem kint hagyni a tojást a pluton. Nagyon félnék a fertőzésektől.

      Törlés
    6. Aha, a pulton. Lefoliazva. Nagyanayai bölcsesseg, hogy tojasfeherjet a konyhapultrol, tejszint a hutöböl kiveve ,könnyu felverni.
      (A franciak macaronejanak receptjeben is ezt irjak...)

      Törlés
    7. Azt tudtam, h szobahőmérsékletűnek kell lennie a tojásfehérjének, de nem tudtam, hogy NAPOKIG kell pihentetni! (a tejszínt egyenesen a mélyhűtőbe teszem a habverővel együtt) (Macaront viszont még soha nem csináltam!)

      Törlés
    8. Hát legalább egy napot kinn (persze gondolom nem a 40 fokos magyar nyárban) és a hűtőben pár napot.

      Törlés
    9. ( Macaronet en se sutottem még, nem is tervezem. Nem is szeretem a habcsokot, kivéve a pavlovaban. De mit meg nem tesz az ember a kölykeiert...)

      Törlés
    10. En is CSAK es KIZAROLAG a pavlova miatt csinalom!! ;)

      Törlés
  14. Milyen fura, hogy nem hianyzik a kettesbenleves. Nekem ez az egyik legnehezebb resze a kulföldön gyerekezesnek. Annyira vagyom egy kis kettesbenre...
    (En akkor kötöttem beket a kulsömmel (többe-kevesbe), amikor kezembe kerult egy kep rolam ugy 20 evvel ezelöttröl, es be kellett latnom, hogy teljesen jol neztem ki, pedig akkor is ugy ereztem, hogy csuf vagyok. Vsz. igy van ez most is, nem nezek ki remesen meg akkor sem, ha neha ugy erzem (+ ugye nekem van egy nagyon megerösitö pasim))

    VálaszTörlés
  15. Kecs, sajna en is csak MOST kotottem békét a 22 éves kulsommel... a 42 eveset ezek utan nehez elfogadni :)

    Es nem tudtok eljarni kettesben? A nagyok nem tudnak vigyazni a kicsire?

    VálaszTörlés
  16. Nem, sajnos. Egyetemre járnak a fővárosban, ritkán járnak már haza. A legkisebb nagy meg még csak 14, mérsékelten lelkesíti a bébiszittelés.

    VálaszTörlés