2017. november 13., hétfő

Egy ismerősen magyaros mentalitás

Haha, pénteken még azon filóztam, illik-e tájékoztatást vagy segítséget kérni egy ismeretlen magyartól, akit aznap láttam életemben mondjuk harmadszor... ma reggel már levél várt tőle az oviban. „Segítségedet előre is köszönöm” – esett rá az utolsó sorra a tekintetem. A borítékban prospektusok voltak, amiből kiderült, hogy a nő mozgásterápiás foglalkoztatásokat vezet itt és és a határon túl is. A levélben pedig az állt, hogy ha lehet, terjesszem a hírt az ismerettségi körömben.

Kicsit lenéző ez a magyaros mentalitás formula, elismerem. Ha nekem kellene vállalkozóként ügyfeleket vadásznom, talán én is így csinálnám. Ráadásul valahol érthető, hogy hozzám (is) fordul, hiszen ritkák errefelé a magyarok, mint a fehér holló, és gondolom a magyar gyerekekből áll az egyik célcsoportja.

De azért ez nekem így mégiscsak kínos, hiszen kicsit úgy érzem most magam, mintha kötelező lenne eredményeket szállítanom. Ha már egyszer megkért rá. Csakhogy a kollégáimon kívül nem nagyon ismerek olyanokat, akiket érdekelhetne a dolog. És köremailt írni 60 embernek valami olyanról, ami az 1%-ukat érinthet csak (ha érdekel egyáltalán bárkit)... ráadásul úgy, hogy én magam sem ismerem az adott mozgásterápiát... szóval egy kicsit kellemetlen ez. ADDIG biztosan nem merek most már segítséget kérni tőle, amíg legalább én nem segítettem neki egy picit.

(Vagy csak túlbonyolítom)

19 megjegyzés:

  1. Sztem igy a legegyszerubb: kerd meg hogy meyelje el ezt a mozgasterapiat es aztan beszeljetek az ovirol :) ha csinalja biztosan szivesen mesel is rola. Es sztem nem az a feladatod h eredmenyeket szsllits neki, inkabb csak egy lehrtoseg ha vkit erdekelhet

    VálaszTörlés
  2. Martine megmondta a megoldást, pont így gondolnám én is:) És igen, ez egy lehetőség annak, aki ilyen szakembert keres, de nem talál.

    VálaszTörlés
  3. (Ez is ilyen tipikusan magyaros reakcio, nem ? Megkert valamire, nekem teljesitenem kell a kereset. Miert is?)

    VálaszTörlés
  4. Az a baj, hogy gyorsan kell cselekedni, mert indulnak a csoportok. Szóval nem tökölhetek :(

    Igen, EZ is hülye reakció a részemről. Ráadásul, most ebéd közben gondolkodtam, hogy mi az, ami nagyon zavar még az egészben, amit le sem írtam az előbb: számomra ezek a mozgás- és művészterápiák mind a hókuszpókusz kategória. Mármint ártani nem árt, de tuti nem négykézláb járanám a diszlexiás kisfiamat, hanem elvinném focizni (vagy amit akar). Egy depresszióst beíratnék kórusba vagy gitározni. Az alzheimeres idősek sem fognak meggyógyulni, ha papírmasét készítenek (noha ha élvezik, miért ne). Szóval kicsit szar, hogy olyasmit kelljen reklámoznom, amiben abszolút nem hiszek.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Pedig a diszeseknek a mozgásterápia a megoldás. Pl a nem vagy rosszul beszélö 3-4 éveseknél a Tsmt torna a megoldás.

      Törlés
    2. Na ez az, amiben én nem hiszek. Nem most fedezték fel, pont a franciák, hogy a diszlexia valami szemidegpálya-hiányosság?

      Egyébként régebben volt erről egy vita itt, amikor írtam, hogy a francia kisbabák nem másznak és nem kúsznak (egyből járnak, mert sokáig ültetik őket a bölcsiben). És a franciáknál tudtommal nincs több diszlexiás, mint a magyaroknál.

      Törlés
    3. (Ez mindig attol fugg. Mivel nem tudod, milyen kepzettsege van, nehez megitelni. Ezek a terapiak egyebkent elfogadottak, jo kepzesek is vannak ra. A mozgas pedig bizonyitottan hatekony a depresszio ellen...csaka betegek nem szeretik ezt hallani, sajnos...)

      Törlés
    4. Úristen, dehogy mondtam, hogy a mozgás nincs jótékony hatással a depresszióra!! Én aztán pontosan tudom, hiszen egy éve alig tudok sportolni, és érzem is magamon a hiányát.

      Azt sem mondom, hogy a művészetek (élvezete, vagy a maga az alkotás) nincs jó hatással az emberre - természetesen abszolút van. Blogírásnak is. OLvasásnak is. Egy filmnek, koncertnek - bárminek!

      De az ún célzott "művészetterápiában" nem hiszek, ezeket én magamban technikaóráknak hívom, más hozadékuk sztem nincs. Sajnos végigasszisztáltam egy barátnőm művészetterapeutás képzését, és nagyon nem tetszett, amit mesélt :((( konyhapszichológia, elmélet, teória másfél évben. Sztem ezzel nem megy az ember messzire, de biztos vagyok benne, hogy ártani nem árt. Noha tényleg hasznosabb akkor már zenesuliba beiratkozni, könyvklubot létesíteni a barátokkal, vagy kirándulni járni a gyerekkel.

      Ez az én sarkos (és biztos hibás :) véleményem.

      Törlés
    5. A gyorstalpalok egyetlen tudomanyagban sem hasznosak - viszont a jol vezetett terapia hatekonysaga nem hit kerdese :) ettol persze egyaltalan nem kell semmit hssznalnod, plane reklamoznod, amiben ketelkedsz.

      Törlés
    6. A francia gyerekeket sokat ültetik a bölcsiben? Erről most hallok először... Az unokáim mindketten bölcsödések voltak, 15-16 hónapos koruk körül kezdtek el járni, addig rém sebesen másztak négykézláb... Amikor én vittem-hoztam őket, bepillanthattam a bölcsöde működésébe: nagy szőnyeg foglalta el a terem nagy részét, azon ültek a gondozónők is és azon másztak vagy próbáltak talpra állni a gyerekek is (pl. a kis csoportosok), ki hogy tudott...

      Törlés
    7. Képzeld, itt nekem ezt csomóan mondják, hogy a gyerekük nem mászott, nem figyelted meg? De most megkerestem a régi posztomat (http://altatnietetni.blogspot.be/2014/06/modern-csecsemok.html) és látom, hogy nem a bölcsi miatt van, hanem a hanyattfekvés miatt. Én azzal hoztam összefüggésbe, hogy a magyar anyukák többet foglalkoznak a gyerekeikkel (hiszen később mennek vissza dolgozni), míg a bölcsiben, ahová a francia gyerekek járnak, jobban magukra vannak hagyva - ha fekszenek, hát fekszenek, úgy hagyják őket, gondolom. Másképpen nem tudom megmagyarázni ezt a jelenséget. De most már TÉNYLEG el kell mennem kávézni a nővel, és meghallgatni a véleményét! :))

      Törlés
  5. Én is azt gondolom, hogy ez nem kötelezettség, csak lehetőség. Ha úgy alakul, ha úgy adódik, akkor jusson eszedbe mondani. Viszont alkalom lehet egy kávézást javasolni neki is. Lehet, hogy csak én vagyok nagyon "laza", de ha szimpatikus emberrel találkozum (ami már magában szerencse), én szoktam találkozót javasolni. Aztán kiderül, hogy másodjára is tetszik-e a másik személye, mondanivalója, és persze neki az enyém.
    Azt látom egyébként, hogy olyan bezárkózóak a mi korosztályunkbeli nők. Persze nagyon elfoglaltak, mert gyerekek, munka, háztartás stb. stb, de ha egyszer felnő a gyerek, akkor hogy nem találja majd magát az ember légüres térben, ha addig 20 évet kihagyott a társadalmi életéből? Ezen úgy általában sokat filózom mostanában.

    VálaszTörlés
  6. De nem arról volt szó, hogy szimpatikus emberrel találkoztam, és nem merem elhívni kávézni. Hanem hogy szimpatikus emberrel találkoztam, AKITŐL KÉRNI SZERETNÉK VALAMIT, és ezért nem merem elhívni kávézni. Amúgy valszeg végülis megtettem volna, sőt, talán meg is fogom tenni, csak nem olyan egyszerű (nekem, a fent említett körülmények miatt. Meg persze amiatt, hogy a fiam oda jár oviba.)

    Nem tudom, én erre nem látom példát magam körül, hogy egy nő légüres térben találná magát. Még úgy sem, ha háztartásbeli volt. Aztán majd meglátjuk. Lehet hogy 20 év múlva itt a blogon fogok panaszkodni, h unatkozooooom :)))

    VálaszTörlés
  7. Annyira értem mit írsz. Itt felénk sem megy az ilyesmi.. Ez lehet, hogy keleti-blokk specialitás, pedig aztán tényleg rosszat nem akar, dolgozik keményen, ahogy csak tud, marketingel :)

    VálaszTörlés
  8. Éva, tényleg, te jól érted ezt, hiszen te is pont ilyen önálló vállalkozó vagy!

    VálaszTörlés
  9. Tamkó, én általában megértem a dilemmáidat (sokszor át is érzem), de ezt most szerintem túlbonyolítod! :)
    Menjetek el kávézni!!! ;)

    VálaszTörlés
  10. Nem tudom, én is határon túl dolgozom, hasonló területen. Èn tuti, nem így intéztem volna az ismerösöd helyében. Meséltem volna róla esetleg egy kávé mellett, talán felajánlottam volna ingyen, hogy kipróbálhatjátok, ha van kedvezetek, és ha tényleg tetszik, akkor majd úgy is mondod tovább. Vagy, ha tettem én egy szívességet, és arra megkérdezik, hogy mivel viszonozhatják, akkor esetleg megemlítem, hogy van ez a vállakozásom, és nem bánnám, ha jó hírét keltenék. De valószínüleg én is túlbonyolítom, és mások úgy csinálják, mint az ismerösöd, bár nekem az én bulim így lett sikeres, nem máshogy.

    VálaszTörlés