2017. július 17., hétfő

Fegyelmezési kihívás... izé, probléma...

Egyrészről tökre, de tényleg! totálisan megértem egy 3,5 éves gyerek frusztrációit. Hogy mindenféle társadalmi konvenciókra meg higiéniai és biztonsági megfontolásokra hivatkozva nem engedik neki, hogy állva egyen, hogy az út kellős közepén leüljön játszani (egyáltalán: hogy mindig játsszon), hogy ne mosson kezet, hogy kivegye egy másik gyerek kezéből a játékot. Toleráns és megértő vagyok, a lehető legtöbb mindent megengedek neki a józan ész határain belül. A kommunikáció, az elfogadás, az empátia zászlaját lengetem, a határok meg a keretek szigorú kijelölésével - a könyökünkön jön ki az elmélet, ugye?

Úgy tűnik, Boni nem tudja hogyan levezetni a frusztrációját (volt nekem olyan osztálytársam, aki az ellenőrzőjét tépte össze, mert rossz jegyet kapott - Boni is ilyen lesz?), és ha bizonyos dolgokban korlátozzuk, elfogadhatatlan dolgot művel: harap, csíp, üt-vág MINKET. Ennél a pontnál elfogy a türelmem, a toleranciám, a beleélő-képességem, másodpercekre komolyan még a szeretet is kivész belőlem, ezt egyszerűen nem akarom hagyni.

Azóta van terítéken az ügy, mióta elindultunk, előtte büntetésképp a szobájába küldtük. Azóta eszköztelenek vagyunk. Jobb híján a fagyitól meg a Túró Ruditól tiltjuk el, de be kell látni, hogy nem nagyon működik. Z. már a verést fontolgatja, én erre még azt mondom, hogy egyrészr nem akarok fájdalmat okozni neki, másrészt meg akkor milyen jogon mondanám, hogy ne verjen minket? De amúgy megértem a férjemet is, mert az állapot tarthatatlan. A szemünk előtt változik át a cuki, okos, kedves gyerekünk akaratos és undok kis köcsöggé, csak mert el kell mennie lefeküdni vagy mert ki kell szállnia a kocsiból!

Azért hezitáltam, hogy leírjam mindezt, mert nem akarok úgy járni, mint a 40 éves szingli barátnőim, akiknek a környezete jogot formál arra, hogy a kénye-kedvére kritizálja őket, és elmondja, hol rontották el - amikor pedig simán lehet, hogy a csupán a véletlen műve a szingliség. Én sem gondolom, hogy bármit is elrontottunk volna - hacsak azt nem, hogy későn szültem gyereket egy olyan világba, ahol minden a gyerekek körül forog.

Ugyanígy sajna azt sem hiszem, hogy tuti megoldás létezne számunkra. Az a gyanúm, hogy egyszerűen csak... ki kell várni, hogy elmúljon!

29 megjegyzés:

  1. de azért adjunk tanácsot vagy inkább ne? sztem a konkrét viselkedés mellett érdemes azon is dolgozni, hogy a gyerek alap feszültségi szintje kisebb legyen, vagyis nyugisabb legyen, és akkor kevésbé fog kibukni. TSMT torna, sok idő a természetben, sok vizezés, olyan étrend, amitől nincs szorulása, ilyesmiket mond a tudomány.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Isolde ez nem inkább a szülőktől jön? Ami végülis egy ördögi kör. Én szorongó vagyok és feszült, a gyerek hisztizik ettől még feszültebb vagyok a gyerek mégjobban hisztizik...

      Törlés
    2. A "sok vizezés" az mit jelent???
      Mert az enyémnek (2 éves) a kedvenc mostani játéka hogy "mosogat" azaz áll egy széken a mosogató előtt (eleve nem stabil) és 5-6 liter vizet locsol szét maga körül különböző edényekből én meg közben törölgetek, felmosok. A végére én olyan dühös szoktam lenni hogy bárkit (a gyereken kívül) képes lennék megfojtani, viszont vele meg kiabálok hogy mostmár hagyja abba.
      Ezek szerint ez jót tesz?
      Vagy félreértettem a vizezést?

      Törlés
    3. Enyém is imadja a vizet, ugyanez megy május ota, de a szabadban (otthon a kádba teszem) :)))

      Törlés
    4. Az enyém tudod utánoz. Én mosogatok, ő is mosogat, nem a víz miatt csinálja hanem az utánzás miatt. Még az IKEÁban is hisztit vágott le tegnap mert nem működtek a bemutató konyha csapok!!! :-((

      Törlés
    5. de, pont erre gondoltam, a vízzel való foglalkozás a legtöbb gyereket megnyugtatja, fürdés, locspocs, stb. érdemes kitalálni, hogyan fér bele a ti életetekbe úgy, hogy téged se borítson ki, az én gyerekem a balkonon egy műanyag salátástálbn kp vizet és pár homokozójátékkal pancsol bennük, engem nem zavar. és ha bal lábbal kelt, tök jól lenyugszik tőle. Vagy mosogasson a fürdőszobai csapnál. Vagy van, aki simn berakja a kádba a gyerekét napközben is kicsit locspocsolni, ott is van csap, kaphat két edényt, ha pont az kell.

      Törlés
    6. Napi 3-4 fürdésünk van, teraszon, kádban kiskádban. Van 4 lavórja a teraszon, 4 edénye a szobában.
      Örülök neki hogy ez jót tesz, tényleg.
      Ez a mosogatási láz lecseng majd mint minden más csak ennek megvan a hátulütője. De ez is olyan, hogy ha semmi dolgom nincs akkor nem zavar, törölgetek körülötte, csak mikor nekem is csinálnom kellene valamit...

      Törlés
  2. Élmény félidős terhesen ilyen posztot olvasni ;-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nyugi. Mindegy gyerek más és négy év alatt belejossz:)

      Törlés
  3. Igen, egyetértek, koszi! Meg az is gyanús, h akkor kezdődött igazán, amikor elindultunk otthonról, a megszokottból, az ovis napokból, és azóta úton vagyunk. Hol Ausztriában, hol Pesten, hol a szüleimnél vidén alszunk. Soha nem nagyon tudjuk, hová megyünk másnap, minden kusza, új, váratlan neki. Szóval megértem én... csak nem tudom elfogadni. (De a nyaralás végét már módosítottuk, hogy ne autózzunk annyit)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. dehát nem tehet róla, hogy még nem alakult ki az érzelemszabályozásért felelős agyterülete, nem direkt átgondoltan titeket kar bántani, hanem nem tudja kordában tartani a dühét. Ezzel két dolgot lehet tenni, egyrészt csökkenteni a lehetőségét annak, hogy dührohamot kapjon (víz, erdő, fejlesztőtorna, stabil napirend), másrészt megtanítani neki a dühkezelést. Azzal, ha megveritek, nem tanítjátok meg neki a dühkezelést, épp ellenkezőleg.
      A hogyan tanítsam meg kérdést itt nem tudom kifejteni A legboldogabb kisgyerek és A gyerek érzelmi intelligenciája c könyvek tök gyakorlatiasan leírják.

      Törlés
  4. Szegények, ez nehéz. Okosat nem tudok mondani, de együtt érzek:)

    VálaszTörlés
  5. Igen, el fog múlni! A sok változas kizökkentette a megszokott keretekből, és így reagál a destabilizált állapotra... Főleg ne vonjál le belőle hosszú távú következtetéseket!

    VálaszTörlés
  6. Nekem óvónő mondta hogy a 3-4 éves kor "kis kamaszkor" MOSTANÁBAN. Ez egy 60 feletti óvónő tehát még az én generációmat is nevelte akkoriban állítólag nem voltak ilyen problémák, most meg ez a normális.
    Zselyke még sokkal kisebb tehát nem tudom hogy lesz nálunk én most arra "tanítom" hogy lehet dühöngeni és a kanapét, párnát ilyesmit kell ütni rugdosni.

    Még egy kérdés: nálatok eddig ilyen nem volt? Mert mi például ma (ugyan nem 40 csak 30 fok van) de télikabátban voltunk játszótéren mert azt akarta felvenni (én hülye meg azt hittem majd melege lesz és elindultunk), a kocsiból rendszeresen 15-20 perc kiimádkozni, állandó a dobálás, rugdosás, marás.
    Nem tudom nálunk milyen lesz ez a kis kamaszkor.

    VálaszTörlés
  7. Nem, nalunk ilyen durva eroszak nem volt, hanem teljesen kezelhető hiszti volt, erthető, logikus, tankonyvi. Ezen kivul 1-1,5 evesen is harapott, akkor viszont nem lehetett haragudni rá. Tenyleg egy undok kiskamaszra emlékeztet néha, nekem is ez jutott eszembe

    VálaszTörlés
  8. semmi tanács - csak annyi, hogy bizonyos gyerekek (gondolok itt pld a kívülállók szemében angyalnak tűnő V. lányomra) ilyenek - nem az elrontás miatt. temperamentum, frusztráció, erős akarat, nagy változás (vagy bármi kis biszbasz dolog) -túl kell élni... megütni semmiképp nem oké, mert nem hivatkozhatsz arra többé, hogy ez nem oké :) mi hagytuk hisztizni, max. biztonságos helyre vittük (úttest közepén tilos hisztizni!), ütések ellen lefogtam vagy mi mentünk odébb (ha nem veszélyes helyen jött rá) - szóval, no para, még ez is belefér a tankönyvibe (sajnos, de simán) lehet neki mondani, hogy nem bírod a hisztit, hogy te is mérges leszel tőle (első ránézésre nem látszik úgy, hogy meghallják - de azért időnként mégis)
    ha hazajöttünk és ráérsz, kirúgunk a hámból, oké? csinálunk vmi izgalmas programot Bonival, kifárad, aztán meg scrabblezünk :D

    VálaszTörlés
  9. Ugyanezt éltük át egy kerek héten át a tengernél - ahogy hazaindultunk, mintha elvágták volna a problémákat. Kezelhetetlen volt, agresszív, szófogadatlan, hisztis, igazi szemétláda (értsd: készakarva bántott, mérgesített minket), mi meg nem értettük, hiszen ugye a nyaralást az ember élvezi, együtt vagyunk hárman naphosszat, amire minden hétköznapon vágyakozik, nincs semmi kötelesség (pl. délutáni alvás, esti lefekvésidő) csak játék, stb.
    Rettegtünk a nyolc órás autóúttól hazairányba (odafelé éjszaka mentünk, végigaludta), meg voltunk győződve, hogy cafatokra cincálja majd az idegeinket az ordítozást váltogató vinnyogásával. SEMMI baj nem volt, végig énekelt, dumált, társasjátékoztunk, olvastunk, félúton önszántából aludt egyet. Akkor értettük meg, hogy a szokatlan környezet és körülmények tették ideggombóccá, és valószínűleg az még tovább növelte a frusztrációját, hogy mi imádtunk ott lenni, és úgy érezhette, hogy emiatt neki is szeretni kell, meg nem vágyhat haza - nem is említette egyszer sem, hogy jöjjünk el, de amelyik pillanatban világossá vált, hogy indulunk, teljesen megnyugodott, mint akit kicseréltek.

    VálaszTörlés
  10. Martine, en is azt mondtam Z-nek a verésrol, amit te. Azzal érvelt, hogy majd azt mondja neki, hogy dehàt O KEZDTE :))

    Kirûgunk, igeeeeen :)) irok majd emailt, ma nincs hozzaferesem a yahoohoz' mikor jottok vissza?

    Esti. Igen, Boni is direkt okoz fajdalmat :((( de o viszont ugy tunik. Elvezi a nyaralàst, kivéve. Amikor valamilyen kardinalis kerdesben ellentmondunk neki'. Az autoutak nekunk 3,5 eve borzalmasak, meg en is borzongva gondolok arra, hogy innen vissza kell majd mennunk :( de nemcsak emiatt mondtuk le a tengerpartot, hanem az uj kornyezetvaltozas miatt'

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Boninak mennyire borult most a szokasos napirendje? En azt tapasztalom a 2,5 evesen, hogy kornyezetvaltozastol fuggetlenul ha kb tudjuk tartani a szokott menetrendet, akkor jol birja. Persze egy nyaralason nem lehet 100%-ig, de pl. neki meg a delutani alvas letkerdes, kihagyhatjuk, de akkor szivunk egesz este. Szitutol fuggoen merlegeljuk, hogy megeri-e :)

      Törlés
  11. Azért megnyugtató, hogy nem csak nalunk van ilyen :) Az utazással nincs gond, azt vettük észre, ha ilyenkor köztünk alszik és egyikünk legalább vele van, akkor elmaradnak a nagy hisztik. Viszont a bevasarlastól teljesen beporog a gyerek, uvoltozve rohangal a sorok között.

    VálaszTörlés
  12. A lányommal borzalmas bolt utazni, a fiam elég jól bírta, főleg, ha énekeltem (elég fa hangon van, a férjem viszont muzikális). Amikor egyszer hazafele jövet beállt az M7es, es a közepén voltam az Egyszer egy királyfi mit gondolt magában-nak, a férjem azzal szakított félbe, hogy nem bírja hallgatni a refrent, es meg egy hihihi-hahaha, es a végén meg tomegkarambolt okoz.

    VálaszTörlés
  13. :))
    En egyszer mar annyira untam a repertoáromat, hogy elkeztem az Internacionálét, meg a Föl, fõl, te rabjai a földnek-et (földneket?), a ferjem azt mondta, meg fognak minket allitani :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Képzeljétek el, nekem nem engedi a lányom hogy énekeljek. Már egy olyan fél éve. Tény, nincs szép hangom de van hallásom tehát nem énekelek hamisan. Nekem mindig mesélnem kell ami sokkal nehezebb mert gondolkozni kell közben. Néha már akkora ökörségeket mesélek...

      Törlés
    2. az internacionálé meg a munkásmozgalmi dalok szerintem abszolút fülbemászóak, az volt a kedvencem, aminek a refrénje a "repülj te lángoló, tűzszínű zászló, vezess az éjnek éjéééén ááát..."

      Törlés
    3. Vezess a harcra sok sapadt arcra deritsd a hajnal biborat.
      😃

      Törlés
    4. Hihi :)
      Én is ezeket énekelem a fiamnak anno. főleg, mert jó hosszúak, nem kellett közben gondolkozni, hogy mi legyen a következőőő
      És igen, az Egyszer egy királyfit is, hajjaj...
      Meg Csokonai Reményhez verse, meg a Nemzeti dal, Himnusz (az összes versszak)
      Nem magyarkodó hazafiságból, csak egyszerűen ezek voltak jó hosszúak.
      A Marseillaise-t pl. franciául, mert úgy jobban tudtam :D

      Off:
      Tényleg, Tamko, vagy Vera, vagy aki perfekt francia. Egy ismerősöm kérdezte pár napja, hogy vajon melyik francia szót fordíthatták egy 19. sz-i regényből mezővárosnak? Nem mondta meg a címet.
      Azt sem tudom, hogy azóta kapott-e választ, a fecebook-on kérdezte, de most már nekem fúrja az oldalam a kíváncsiság :)

      Törlés
    5. Ooooo, egesz áprilisban a Marseillaise-t énekeltem :))) még a zuhany alatt is :)))

      Szerintem simán village vagy bourg, és a fordító improvizalt. Ezek a 19 sz-i fordítók olyan kreatívak voltak! :)

      Törlés
  14. Szia, az egyik legnehezebb korszak a dackorszak, de nem tart sokáig. Nincs gyerekem ugyan, de vannak keresztgyerkőim, és Ők is rendesen feszítették a húrt. Próbálják a határaikat tolni, és ha nem tud valaki felülkerekedni, akkor bizony később nagy nehézségeket tud okozni. A sok változás sem egyszerű, de ezt azok a gyerkőcök is végigzongorázzák, akik élete semmiben nem változik.

    Van egy nagyon jó kis cikk, amit nemrég találtam, mert a suliban volt egy elsősöm, akinek késleltetett dackorszaka volt a szülők válása miatt. Igencsak szélsőséges formákat öltött, akkoriban eléggé sok szakirodalmat és fórumot elolvastam, végigmazsoláztam erről.

    http://www.drpatri.hu/szueli-gondok/190-hogyan-kezeljem-a-hisztit

    Persze, szinte minden gyerkő egyedi, nem lehet sablonként kezelni őket. A kedvencei elvonása, "viszonthiszti" csak olaj a tűzre, sajnos úgy gondolja, hogy "na, majd ő jól megleckézteti a szülőt", amivel azt látja, tud rá hatni.

    Mindenképp a határozott viselkedés vezet jó irányba. Én gyakran hívom segítségül a bábokat, kedvenc játékaikat, és mikor nyugis a helyzet, eljátszom velük ezeket a szituációkat, ami gyakran nevetésbe torkollik, és felnyitja a szemüket, mennyire kis idétlenek voltak.

    Kitartást! Ha szerencséd van és most sikerül "felülkerekedni", ez lesz a legkeményebb korszak, de általában nem tart valami sokáig.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ja, és még valami: azokkal a gyerekekkel van nekünk, pedagógusoknak (és persze otthon a szülőnek is, bár ezt kevesen vallják be) a legtöbb problémánk, akik egyfajta liberális vagy nemtörődöm módon voltak kisgyermekként nevelve. Ilyenkor van az a tipikus "fejére nőtt a gyerek" esete, amin később már nagyon nehéz, vagy lehetetlen változtatni. A belátóbbak rájönnek, hogy jé, tényleg, aki meg nem, az csak támad. Tipikus.
      Ilyenkor szoktam azt mondani, hogy nekem max. 4 év, valahogy kibírjuk, de a szülőnek élethosszig tartó probléma.
      És sajnos egyre több az olyan gyerek, aki felülkerekedett a szülőkön. Tudnék napokig mesélni erről. :)

      Törlés