Úgy az online tanulás, mint a gyerek iskolarendszeren kívüli tanítása nagyon nehezen elképzelhető számomra. Azért veszem őket egy kalap alá, mert mind a kettőben a tanár, a csoport(osztály)társak és a velük folytatott rendszeres interakció hiánya a közös – és ez nekem nagyon fontos! A szolfézsot már rég feladtam volna, ha nem kényszeríteném magam hétfőnként arra, hogy elmenjek. Baromi lelkesen szoktam hazajönni, egyrészt mert látom, hogy mások is szenvednek, tesznek fel kérdéseket, tévednek. Előfordult már, hogy egy csoporttársam kérdése nyomán világosodtam meg én magam (én még a kérdést sem tudtam megfogalmazni), és kerültek helyükre bizonyos fogalmak. Aztán pedig a tanár tevékenysége is nagyon fontos, rávilágít dolgokra, összefüggésekre, fontossági sorrendre – el nem tudom képzelni, hogyan nyújtaná ugyanezt az élményt egy online felület. (Bár biztos attól is függ, hogy mit, miért és mennyi ideig tanul az ember.)
És hiába vonzó gondolat, hogy a gyerek tanulását is kézben tudjam tartani, irányítani tudjam, kontrolláljam, fel nem tudnám vállalni ezt a felelősségteljes és időigényes melót. Már most sem bírom követni az iramot, pedig még csak 3,5 éves. Képtelen vagyok megkülönböztetni a tölgyfát a bükkfától, nem tudom, hogy a sárga pittypang miért (és mikor) válik bóbitássá, nem vágom kapásból, hogy mit eszik a rózsaszín flamingó. Nem tudom normálisan elmagyarázni, hogy amikor lemegy a nap, akkor tulajdonképpen a Föld fordul el, a Holdat soha nem értettem igazán. Fogalmam sincs, hogy miért villog a neonlámpa, most jöttem csak rá, hogy a vonaton nincs kormány és hogy a helikopternek nincs kereke. Boni egyre gyakrabban ismételgetett mondata: Majd megnézzük az interneten! És akkor még hol vagyunk az aranybullától, a palagáztól (vagy hogyan mondják ezt magyarul?!) és a periódusos táblázattól!
Amúgy én a frontális oktatás terméke vagyok. Én vagyok az a nagyon kis hányad, akinek ez bejön. Soha semmi bajom nem volt vele: megértettem, amit elmondtak, bemagoltam, amit be kellett, levizsgáztam belőle, majd alkalmaztam a tanultakat. Nem tudok viszont mit kezdeni azzal, ha leültetnek egy asztalhoz a csoporttársaimmal, akikkel egy hétig egy ún. projekten kell dolgoznom. Kevésszer, de ilyenben is volt részem, majd megőrültem. Két nap repülőtér-tervezés (gimis technikaóra) után soha többé nem akartam kifutópályákról, becsekkolásról, transzferről stb. hallani. A munkahelyemen is vannak ilyen szeánszok, általában csapatépítés, nyelvóra stb. keretében. Székeket tologatunk (valaki mindig háttal ül!), feszengünk, a másik csapat bezzeg már flipcharton rajzolja a nyilakat, áááá. A leggázabb dolog számomra, amikor nyelvórán a mellettem ülővel (aki adott esetben magyar) kell idegen nyelven beszélgetnem egy olyan témáról, ami amúgy tök izgi lenne, de ami huszadrangú ügy, mert nem azért vagyunk ott. És a tanár odasétál az egyes párokhoz, majd belehallgat a beszélgetésbe, lecsekkolván a kötőmódot vagy a prepozíciókat.
Hahah, nagyon jó, a csoportos nyelvtanfolyamokon ezt a kötelező beszélgetést nem szeretem, már remegtem, mikor kimondta a tanár, hogy "pleaseeee, work in pairs..." :DDD De azóta nagyon kis létszámú csoportban vagyunk és inkább mindenki beszél mindenkivel.
VálaszTörlésA csapatépítőkön és egyetemen az ilyenolyan gyakorlati órákon én sem szerettem az ilyen hülye feladatokat, bár utólag ezek maradtak meg bennem, mert ilyen gyakorlatok útján tanuló ember és vizuális típus vagyok. De akkor is hülyeségek voltak általában, és nagyon bele kellett élni magunkat. A szerencse, hogy a nagy számok törvénye alapján minden csapatba jut legalább egy buzgómócsing, aki előrébb viszi a csapatot :D
Dr nem nagyon értem, hogy nyelvet hogy tanultàl frontálisan (bevallom, nekem a szótól is feláll a szőr a hátamon).
VálaszTörlésNem értem azt sem, hogy miért ne lennél egy nyelvórán azért, hogy beszèlgess? Mire van akkor a nyelv?
Bocs, én egy újhullámos nyelvtanár vagyok (és én ültetni szoktam, nem szomszéddal beszèltetni;)), aki párban dolgoztat, beszéltet és a frontális dolgoktól teljesen kiborul:D
ó, egy jól vezetett projekt, tréning, stb az annyival informatívabb, viccesebb, hatékonyabb, stb (A. is utálja az ilyesmit... úgyhogy csak nagyon nagy vonalakban szoktam ismertetni neki a munkámat... a házasságos tévéadásban téged tuti össze"sorsolnának" A.-val, engem meg nem - még jó, hogy élőben találkoztam vele :) )
VálaszTörlésMartine :-DDD Ezért nem lehet mindenféle algoritmusokkal kiszámítani az összepasszolást és kicsiholni a szerelmet! Bár most olvastam nálad, hogy lehet h az egész csak porhintés a szemekbe.
VálaszTörlésMolly, hát a nyelvtant, ragozást és a szövegértést jól megtanultam órán, a beszédet meg anyanyelvi tanárokkal/barátokkal, később pedig anyanyelvi környezetben gyakoroltam!
Na de az anyanyelvi környezet a legtöbb embernek nem adatik meg, ezért meg kell próbálni olyan helyzeteket teremteni, amik azt generàlják, hogy valamiért valóban értelmes kommunikációt akarj folytatni a csoporttársaiddal.
TörlésMeg hàt őszintén: azért amikor kikerülsz az anyanyelvi környezetbe, akkor csak makogni tudsz, ha csak a ragozást tanulod meg óràn, hiszen a beszèdgyakorlat éppen a való élet szimulálása.
Szvsz tök fontos a kommunikàciöközpontú nyelvtanítás, én spec itthon tanultam meg angolul ezekkel a módszerekkel.Persze nem akarlak meggyőzni, csak hàt izé...azt már csak félve merem mondani, hogy szkájpon is tanítok:))
Amugy egyetertek Mollyval nyilvan beszelgetni kell, de nyilvan nem erossege a magyar oktatasnak sem (sulira gondolok). En csak a kotelezosege, terneszetellenessege miatt nem szerettem (a temak miatt, vagy mikor ki van adva hogy te akkor is x allaspontot vedj meg). De hat ez van. Es en meg skype-on tanulok :D
TörlésHát, elvileg tanítják, hogy hogyan kell minél természetesebb kommunikációs helyzeteket teremteni, pont azért, hogy ne legyen idétlen, erőltetett a szitu hanem valóban mondani akarj valamit.
TörlésMeg hát az egész egy nagy szerepjáték: szerintem pont tök izgi tőled idegen àlláspontokat is megvèdeni, érvelni tanulni, empátiát fejleszteni, nevetni, stbstb. Szerintem a kommunikatív nyelvoktatás kifejezetten szuper és nemcsak nyelvi de személyiségfejlesztő is, ha jól csinálják.
Szerepjatek igen, csak aki nem jo benne, az nem fogja ertekelni ;) Amugy sok helyen tanultam mar angolt de nem a nevetes, es empatia fejlesztes ami eszembe jut ezekrol...
TörlésMert tőlem még nem tanultál:)
TörlésEzt a megjegyzést eltávolította a szerző.
TörlésAha, az lesz a gond! :) Amugy a mostani nyelviskola isteni, mondjuk ritka az ilyen kotelezo kettesben beszelgetes ami zavarna de jo hangulatban folyik a beszelgetes igy kiscsoportosan.
TörlésSzerepjátékkal az a baj, hogy rengeteg ember befeszül tőle.
TörlésA palagáz palagáz, deviszont (!) periódusos rendszer :))
VálaszTörlésÉn azért utáltam a csoportmunkát, mert mivel én voltam a legtalpraesettebb, annyira dühített a többiek totojázása, hogy el nem tudom mondani - mindig úgy éreztem, hogy egyedül már százszor megcsináltam volna. De ez abból is fakad szerintem, hogy nem a csoportmunka volt az alap, hanem az önálló (#frontálisoktatás), és abban voltak már sikerélményeim. Fordítva biztos az önálló munka frusztrált volna.
Ja még a nyelvtanításhoz, -tanuláshoz annyit, hogy én mindkettőben a beszéd minél hamarabbi elkezdését támogatom, mindegy mennyi és milyen súlyos nyelvtani hibával, csak tudja az ember kifejezni magát, szerintem az százszor fontosabb, mint hogy elteveszti-e a szemelyragot.
VálaszTörlésDe ezt csak a nemfrontális, idegesítő beszèdgyakorlatokat erőltető tanulással/tanítással lehet gyakorolni!
TörlésÉs teljesen egyetértek amúgy:)
Engem nem idegesít!! :)
TörlésHelyes!:)
TörlésA tanítványaimat viszont ez tökre elbizonytalanította egy csomószor, mert ha feltettem egy "kifejtős" kérdést valakinek, akkor jellemzően addig nem vágtam közbe kijavítás céljából, amíg be nem fejezte a mondatot, de senki nem ehhez van szokva a közoktatásban... Ja és én annyira elvetemült voltam ráadásul (franciát tanítottam), hogy ha viszonylag kezdő volt a tanítvány, és mondjuk már tudott 10 igét, de a múltidőt még nem, akkor is megkérdeztem, mit csinált előző nap, mesélje el, nem érdekel, hogy nem tudja, hogy milyenfajta múltidő, akkor is meg tudja velem értetni, mi miután jött, ha csak a főnévi igenevet használja. Csak akarja velem megértetni, akarjon kommunikálni, legyen meg benne a vágy, hogy elmondjon nekem valamit franciául. Minden más sokadlagos.
TörlésBizony, èn is első perctől beszéltetek és a szakdolgozatomat èppen a hibajavításból írtam és az volt a kutatásom lényege, hogy adott tanárok meddig hagyják beszélni a diákot egyes feladatoknál, hát siralmas volt az egész, pedig döbbenet mennyiségű örát végignèztem.
TörlésHú, érdekes lehet nagyon, publikus ez valahol? :)
TörlésNem, elvileg itthon van valahol, de nem igazán tudom, hogy hol keressem...a konklúzió egyébként az volt, hogy nincs egyértelműen jó hibajavítási stratégia, magyarul nem jutottam semmire:))
TörlésHú, én most épp online tanulok, nekem arany középút a leírt dolgok magolása (azokat képtelen vagyok egy héten túl észben tartani, vizsga utáni napon már az egyetemen sem emlékeztem semmire ilyen tantárgyakból) és az IRL órán való részvétel között (ahol sosem az én ritmusomban mentek a dolgok, néha túl gyorsan ahhoz, hogy egyszerre figyeljek és jegyzeteljek, legtöbbször meg már rég felfogtam azt, amire mások értetlenkedve rákérdezgettek). Szóval én élvezem, ha nem ragad meg elsőre, visszatekerek, újranézem, magyarázós feladatmegoldásokat átugrom, mert egyedül gyorsabb vagyok, mint a videók ritmusa... ehhez persze nem árt, hogy egy tök szimpatikus, értelmes, koherens pasi tartja az előadásokat, isteni módszertannal.
VálaszTörlésFrontális ügyben is ellentábort képviselek, én gyűlöltem, pedig szinte sosem kellett otthon tanulnom utána, annyira megmaradt az anyag elmondás alapján, szóval alapvetően jól jártam vele. De mennyivel jobb interakcionálni, együttműködni, megbeszélni vitázni... :)
Én most éppen frontális, on-line tanulok és hatékony ugyan, de én megőrülök ettől a személytelenségtől. Ennél rosszabb szerintem kevés dolog lehet, de azt el kell ismernem, hogy nagyon hatékony, ha elég szorgalmas vagy.
TörlésVera, jaaaaj :))) (periódusos RENDSZER , mióta gyerekem van elfelejtek magyarul komolyan).
VálaszTörlésÉs igen, valszeg az játszhat közre, hogy én is gyorsabb vagyok egyedül, mint csoportban!
Plusz egy pont a frontálisnak. Utálom az ilyen szerepjátékos erőltetett hülyeséget. Oké, nyilván azért mert én vagyok az a ritka szerzet, aki utál jatszani. Az összes ilyen társasos, activitya izétól herótom van.Egyszer több hozzám hasonló verődött össze egy kommunikációs tréningen és szegény tréner elsírta magát amikor fél nap után közöltük, hogy a sok majomkodásnak semmi értelme nincs és ugyan miért leszünk jobb adójogászok, ha elmutogatjuk az áfát és ugrálunk a királylányos mesére.
VálaszTörlésNyelvoktatásnál meg azt nem értem, hogy Elmegyek, idő, pénz stb., de miért fejlődik attól, hogy egy hozzám hasonlóan nemtudóval beszélgetek erőltetett témakörben és a tanár átlag kettő mondatot belehallgat?
Engem iszonyúan érdekel, hogy milyen lehet az a csoportos, frontális nyelvóra, ahol nem "majomkodás" van és érdemben megszólalsz vagy később tudsz majd beszélni spontán.(a csak tanárral történőt értem, bár szerintem az sem szerencsés és nem is életszerű, hogy egyetlen emberrel tanulsz egy nyelvet).
TörlésÉn sem szeretek játszani, de a nyelvórai játékokat nagyon hasznosnak tartom, ezért azok kivételt képeznek.
A csoportos nyelvórákat pedig, ahol egy hibásan beszélővel terelgetitek egymást, nyilván a kényszer szülte, hiszen, mint Tamkónak is mondtam, az anyanyelvi gyakorlás csak nagyon keveseknek adatik meg és nyelvet meg majdnem mindenki tanulni szeretne. A fejlődés így nyilván sokkal lassabb és nehézkesebb, de mivel rengetegen megtanulnak ilyen módon, ezért az a gyanúm, hogy működhet, persze a megfelelő hozzáállással.(az eleve elutasítást nem tartom annak).
Törlés(És csak mellesleg teszem hozzá, hogy nyilvánvalóan Tamko sem frontálisan tanulta meg a nyelvet, hiszen mint mondta, anyanyelviekkel gyakorolt élesben. A nyelvnek valóban sok eleme van, amit pillanatok alatt le lehet zavarni egy táblánál és renek passzív nyelvtudásra lehet szert tenni ezáltal, na de nem mindenki aktív nyelvtudásra vágyik?! Az meg egyszerűen alnem megy "majomkodás" nélkül - futni sem fogsz tudni, ha csak futóversenyt nézel.)
TörlésA majomkodas alatt az értem, amikor szinte az egész órán ezzel telik, hogy két nemtudo beszélget.
TörlésIgen, igen, értelek és ennek ismeretében is tartom az állításaimat:)
TörlésA diákok együtt nyökögnek, tanár belehallgat, kijavítja, megbeszélik, esetleg újra meg újra leírják és aztán újra meg újra eljátsszák a szitut, nyökögnek, tanár kijavítja (vagy csak felírja magának a hibát, attól függően, hogy mi a cél), negbeszélik,leírják, stbstb., a végtelenségig.
És így fokozatosan tisztul a kép, a diák egyre inkább mer majd beszélni, egyre kevésbé nyökög.
Szerintem sajna a csoportos nyelvtanulásnak jelenleg ez a leghatékonyabb módja. Ja és persze a diáknak akarnia is kell, hinni önmagában és hinni a tanárnak, na meg nem mellesleg sokat tanulni.
Nem akarok azzal érvelni, hogy húsz éve tanítok és már mindent láttam, de eljön az a pont, amikor be kell dobnom ezt is:) meg hát a nyelvtanítás egy szakma, vannak fogásai, amiket friss kutatásokra alapoznak általában és úgy gondolom, hogy azért érdemes hinni a tanárnak és nem eleve elutasítani a módszereit, mert ő ezt sok éven át tanulta és gyakorolta, látja, hogy mi működik.
Igazad van. De csomó tanár nem ilyen. Voltam olyan egy hetes, intenzív szakmai angol oktatáson, ahol egész nap, minden nap a pénteki prezentációra készültünk. De ez úgy nézett ki, hogy tanár Közölte hogy ott a gép mindenki előtt és hajrá. Magyarul magadnak dolgoztál ő meg a tanfolyam végén meghallgatta.:)
TörlésRengeteg a rossz ès nemtörődöm tanár sajnos, ebben meg neked van igazad...
Törlés