Szoktunk olyat játszani, hogy meghuzigálom Boni fülét vagy orrát, és „elővarázsolok” onnan egy dominót/kulcsot/legót. Nagyion élvezi, jókat röhög. Persze látja, ahogy bénázom a tárgyakkal: a pulcsim ujjába rejtem őket, néha kiesnek, néha beszorulnak, néha csak a szeme előtt sikerül betuszkolnom a dominót a pulcsiujjba, hogy aztán úgy tegyek, mintha a füle mögött találtam volna meg. Boni mégis mindig úgy csinál, mintha baromira meglepődne. Azt hittem, hogy ez a közös játék számára egy hallgatólagos egyezségen alapul, azaz hogy udvariasan és illendőségből úgy tesz, mintha nem venné észre a kis ügyködéseimet. Annak a szisztémájára, mint pl. amikor ebédet „főz” nekem (a múltkor kávészószos főtt tésztát! mmmmm) és jól látja, hogy valójában nem kanalazom be a számba a gyurmával kevert papírfecniket, mégis megkérdezi, hogy ízlett.
De nem! Mert előfordul, hogy odajön hozzám, és teljesen őszintén megkérdezi – és kihallom a hangsúlyból és látom a szemén, hogy igazán kiváncsi és sürgősen szeretné tudni –, hogy vajon van-e most új dominó a füle mögött? Máskor meg benézek a szobájába, és azt látom, hogy megpróbálja a legókat óvatosan a füle mögé ügyeskedni.
Egy időben képes tehát szintetizálni két ellentétes gondoltatot, hiszen: 1) tudja (hiszen látja), hogy én teszem a tárgyat a kezembe, majd varázsolom elő a füle mögül, illetve 2) komolyan azt hiszi, hogy a füle mögül mindenféle dolgokat lehet elővenni.
Ami a képi világot illeti, szerintem még mindig nem érti, hogy amikor oldalról van lerajzolva valaki, miért van az illetőnek csak egy lába és egy szeme. Hol a másik, miért nincs neki? – szokta kérdezni. A portréképeknél nagyot bólintva regisztrálja, hogy az illetőnek nincs lába (na nem mintha zavarná). Tipikus fejlábembereket rajzol, az tíz ujjhoz egyben, szépen akkurátusan, a fej mellé húz 10 párhuzamos vonalat.
A múltkor állatkerben voltunk, és láttunk egy keselyűt. Mivel minden állatnál azt kérdezte, hogy mit eszik (és főleg, hogy eszik-e embert??), kénytelen voltam elmesélni neki, hogy a keselyű döglött állatokkal táplálkozik. Mi az, hogy döglött? Nem mozog? Soha többé? – záporoztak szegény felkészületlen fejemre a kérdések. Valahogy kimagyaráztam magam, hú, nehéz ez, nem voltam a helyzet magaslatán. Nem felejtette el ám a témát, és ma vacsoránál nekem szegezte a kérdést:
– Mama, engem ki fog megenni, ha meghalok?
olyan okos! :)
VálaszTörlésnéha nagyon furákat kérdeznek, nálunk hónapokig volt terítéken ugyanebben a témakörben az, hogy és fájt-e neki (csirke, disznó, marha, hal, stb), amikor levágták, és akkor sírt-e, és mit mondott az anyukája - időnként komolyan elgondolkodtam rajta, hogy nem kéne-e leállni a húsevéssel, mert olyan dolgokra kérdeztek rá, amikbe mi napi szinten nem is gondolunk bele (holott igenis van relevanciája)
"A játék a valóság és a látszat világa között villódzik; "mintha világ". Mintha valóság volna, s mintha mégsem volna az. A játékról szóló híres könyvében Huizinga* remekül érzékelteti ezt a két világ közötti villódzást egy kedves anekdotával.
VálaszTörlésAz anekdota egy ifjú apáról szól, aki belépve a szobába azt látja, hogy négyéves kisfia egy széksor első székén ül, és "vonatot játszik". Ahogy meg akarja ölelni fiát, a kisfiú megszólal:
"Ne csókold meg a mozdonyt, apu, mert akkor a vagonok nem fogják elhinni, hogy igazi!" (Hankiss Elemér: "A befejezetlen ember")
Martine, nálunk most az a téma, hogy ha a róka megeszi a madarat, akkor a róka a gonosz, a madár meg a jó? És ha madár megeszi az egeret, (pont láttunk a héten egy varjút, szájában egy egérrel!) akkor most ki a gonosz? Úgy szeretné, hogy mindig legyen egy gonosz meg egy jó :)))
VálaszTörlésFlora: jó az idézet, köszi :))) de ebben a vonatos történetben a kisfiú megjátsza, hogy ő a vonat, míg Boni komolyan elhiszi, hogy a füle mögül elő lehet varázsolni tárgyakat!
megjátSSZa
TörlésA fül mögül előhúzott dolgok nálunk is így működnek. Annyira cukik, mikor meglepődnek, hogy a 2 másodperccel előbb a tenyerembe vett Lego onnan kerül elő. Vagy mikor tényleg keresek valamit (pl a kulcsomat) és a legtermészetesebb hangon megkérdezi, hogy „a fülem mögött nézted már?”.
VálaszTörlésAz is sokszor megmosolyogtat, hogy ha kiveri a balhét, hogy több almaszeletet szeretne, akkor előveszem a kést és a szeme előtt vágom félbe az addigiakat és ez neki elég! Ha számra több szelet, akkor az már több alma is :)
A nagyfiam még tavaly is (6 évesen) lelkesen tojta a kindertojást a kosárba. Én is azt gondoltam, hogy velünk viccel, de nem. Aztán elmúlt.
VálaszTörlésKecs, ezt nem értem!! Tojta?
VálaszTörlésFM: jaj, ez naaaaaaagyon édes, hogy komolyan ott keresik :-DDDD És igen, az almaszeletek.. Boni még a kissebb-nagyobb dolgot sem mindig érti. Mondom neki, hogy még 3 kanállal kell enni a főzelékből, ő erre nagyokosan alkudozni próbál: Nem három, hanem... négy! Vagy öT!
Aha. Egyszer az apukája az ölébe vette, ráültette az üres papirkosarra, aztán meggyőzte, hogy ja nagyon akarja tud Kindert, tojni, mint a tyúkok a tojást. Míg a gyerek küzdött ő belepottyantotta a kindert a kosárba. A gyerek meg ugymaradt, állandóan hozta a kosarat és próbálkozott...
Törlésnem mondooooood :))))) ez tökre hasonlít arra a francia performanszra, amikor egy pasi kiköltött tizenvalahány tojást, nem tudom, követted-e: http://www.bbc.com/news/world-europe-39434313
TörlésRöhejes, meg minden, de azért szerintem benne van a dologban az, hogy a pasik NEM tudnak úgy életet adni, ahogy a nők teszik. Ezért hát máshogy próbálkozott :)
Lehet. Bár valoszinubb, hogy a kinderszaporitasnak a korlatlan csokihozjutás a fö motivácioja....
TörlésMármint úgy értem a francia pasi motivációja volt ez. A fiadé persze érthető módon a csoki :)))
Törlés