2017. március 22., szerda

Szülői munkaközösség (2.)

Mi a szar/nehéz az anyaságban?

Tegnap egész délután rágódtam a dolgon, aztán arra jutottam, hogy nagyon igazságtalan és oda nem illő volt a nő két beszólása, és hogy szívesen beszélnék vele akár egy mediátor (igazgatónő) jelenlétében arról, hogy konkrétan mit hibáztam és mit kellett volna máshogy tennem. Aztán arra lyukadtam ki, hogy végülis tök mindegy, a sértett hiúság beszél belőlem, minek most már vitatkozni. Ezért úgy döntöttem, nem mondok semmit.

A nő ma reggel saját maga hozta fel az ügyet. Amikor megérkeztem szólt, hogy a májusi vidéki kirándulásra sajnos nem mehetek a gyerekekkel, figyelembe véve a tegnap történteket. Ezek után egy 10 perces beszélgetés következett, amelynek a végén sem én nem láttam be, hogy jogos lett volna a beszólása, sem ő nem értette meg, hogy mit sérelmezek, és eléggé ingerülten váltunk el egymástól. Elmenet még mondtam neki, hogy nem is baj, úgysem jönnék többet, és úgyis az apja kísérné el az osztályt májusban, amire ő azt válaszolta:

Boni apja sem jöhet! Az még rosszabb lenne! Hozzá még jobban odabújik!

Hogy az alcímben feltett kérdésre válaszoljak: amíg az embernek nincs gyereke, sőt, ameddig a gyerekek csecsemő, végülis leszarja az életével és a magatartásával szembeni random kritikákat (milyen a párkapcsolata, hogyan öltözködik, kire szavaz, meddig szoptat, meddig marad otthon a babával), de amint a nevelésre terelődik a szól, és amint „szakembertől” jön a kritika, a helyzet megváltozik és a kritika legjobb esetben is csak szarul esik, legrosszabb esetben viszont elbizonytalanít.

Burkoltan végülis azt kaptam meg most, hogy Boni az átlagtól (sőt: a normálistól) eltérően viselkedik, ami első hallásra iszonyú ijesztően hangzik. Az ember keresi a hibát magában, a gyerekben, a génekben. Aggódik, hogy mi lesz így a gyerekből az Életben, ahol amúgy is olyan nehéz érvényesülni, hát még ha az ember EKKORA hendikeppel indul, hogy önállótlan, anyás, passzív, rágja a körmét, alvósállatot visz a játszóházba! (ezt én engedtem meg kivételesen Boninak, mivel be tudtam rakni a táskámba, ez sem tetszett az ovónőnek).

Aztán persze lehiggadtam... mert mi van? Kilóg a sorból? Tényleg könnyebb betagozódni, vegyülni, átlagosnak maradni, határok között lavírozni, de ki tudja, mindenkinek ez a sorsa-e? Így visszanézve az elmúlt 3 évre, igen, bizonyos dolgokat máshogy kellett volna csinálni – de pont ezek a dolgok azok, amelyeket nem tudtam volna máshogy csinálni (túlféltés, aggódás). Akkor viszont meg pont ott tartunk, hogy mindent a lehető legjobban csináltunk.

61 megjegyzés:

  1. Basszus, rendesen felhúztam magam...
    A háromévesek a magyar ovikba nem kirándulnak max. a játszótérig, pont mert nagyon kicsik!
    HA a játszótérig mennek akkor is fogja a kezüket egy dajka, vagy egy óvónéni, vagy egy nagyobb csoporttárs.
    A hároméves persze, hogy anyás, a háro éves persze hogy alvós mindenfélét hurcibál magával, a hároméves még cumizhat is (alváskor).. na majd még folytatom:)

    VálaszTörlés
  2. 3 évesen kirándulni viszik őket? Nekem ez nagyon fura. :O
    Szerintem te látod jól a dolgokat és neked van igazad! :)
    Egyébként hogy látod, a magyar szülők valóban jobban " össze vannak nőve" a gyerekeikkel?
    Gyöngyi

    VálaszTörlés
  3. Hát Kissmajomnak mi magunk vagyunk az alvósállatai, szóval ha lehet, még szülősebb (mert nem csak anyás), mint Boni... oviban ezt felnőttesre cserélte, a gyerekek nem érdeklik, nem közeledik hozzájuk, nem játszik velük, mindig az óvónénikhez csatlakozik, velük dumál, nekik szerepel, stb. (Erre amúgy számítottunk, mert egész pici kora óta a jétszótéren is csak anyukákkal volt hajlandó kommunikálni.) Szóval ő sem "normális", és mi is aggódunk kicsit emiatt, mert más ekkora gyereknek már legjobb haverjai vannak, közösen bandáznak, önállóan játszanak, stb. - amúgy nem zavarna a dolog, mert a vele egyidősekhez képest kiemelkedően okos, érdeklődő, sokoldalú, szellemes kisgyerek, és ez nyilván annak a hozadéka, hogy a nála értelmesebbektől tanult el dolgokat mindig is.

    Ez szerintem habitus kérdése, nem nevelésé vagy elrontásé, ismerek olyant, aki három éves korig szoptatott, egy órára nem volt sose távol a gyerekétől még, és az mégis teljesen ellenétje a Kissmajomnak, mindene a gyerektársaság, a játszótér középpontja, stb.
    Szerintem amúgy Boni is te is teljesen elfogadhatóan viselkedtetek, nem is értem hogyan várható el egy háromévestől (főleg ha ő a legkisebb a csoportban, de amúgy is), hogy ne az anyján lógjon, ha az végre ott van egy olyan helyzetben, ahol amúgy nincs - és nem tudo elképzelni azt az anyát, aki ilyenkor lefejti magáról, és inkább másokkal foglalkozik... nyilván megpróbálja küldözgetni az ember, hogy nyugodtan csinálja, amit szeretne, ne unatkozzon mellettünk, de ha ő pont mellettünk szeretne ücsörögni, akkor mi a lószart kellene tenni a nő szerint...?

    A konkrét helyzetre reagálva meg... szerintem ha ez egy lehetőség, hogy a szülő menjen a gyerekével, akkor semmi joga nincs nektek megtiltani. Hát bakker egy népes gyerekcsoportnál, amelyik ráadásul épp kimozdul mindenféle idegen helyekre, már az is hatalmas segítség, ha az egy szem Bonival nem neki kell foglalkoznia, esetleg még egy másikat is kézenfogsz a másik oldaladon.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Két lányom van, nagyjából ugyanúgy neveltem őket :) Ehhez képest a nagyobbik szóról szóra a te Kissmajmod, játszótéren az anyukákkal társalgott, oviban az óvónőket hallgatta (és adta tovább nekem a pletykákat, hehe) kb. 5 éves koráig, azóta vannak barátai. A kisebb 3 évesen már órákig játszott a barátnőivel. A lényeg, hogy ne aggódj a kisfiad miatt és főleg ne érdekeljen, hogy mások szerint ez furcsa. Nem az.

      Törlés
  4. Szóval Boni "hendikeppje" a szerető szülők? Bahhh... én sem csinálnám másként és az én gyerekem is nyilván fogná a kezem ha épp az oviban segítek, szerintem ez a normális és ezt egy pedagógus tudja és tudomásul veszi. Te gondolkozol jól!

    VálaszTörlés
  5. Itt egyvalaki viselkedik az átlagtól (sőt a normalistol) eltérően, az óvónő.

    VálaszTörlés
  6. Magyar szülők vs. francia szülők: érdekes téma, tök sokat gondolkodom én is ezen. Az nem kérdés, h mások a szülők (sőt, talán a társadalom) elvárásai a gyerekekkel szemben. Az autonómia nagyon fontos számukra, hogy legyen a gyereknek egy családon kívüli élete is. Nem igazítanak mindent a gyerekekhez, együttalvás nagyon ritka, a 3 éves gyes kuriózum. Talán ez a fenti példa is arra világít rá, hogy ebben a kontextusban Boni viselkedése és az én reakcióm nekik fura. Volt pl. egy kislány (az agilis anyuka kislánya) aki a buszban az anyukájával ült, de amint a mama elment ebédidőben, a kislány hangosan kiabálta a mamának: - Szia Anyu, szeretlek! Találkozunk ma este!

    Én meg sem próbáltam volna Bonit egy ilyen nap után a menzán/napköziban hagyni, eleve úgy terveztem, hogy hazaviszem a játszóház után. Nagyon rosszul esett volna neki, ha egy közös délelőtt után otthagyom - és sztem ez pl. nagyon sok fr anyuka szemében fura. Ezek a nők is szeretik persze a gyerekeiket, csak nem viseli meg őket annyira, ha mondjuk reggel sírnak az oviban (és ebben talán igazuk van - az a kislány, aki tegnap sírt az apukája után, egész délelőtt szuperul játszott, bohóckodott, ugrált stb.)

    Esti: húúú, TUTI nem megyek többet, messziről elkerülöm az olyan helyeket, ahová nem várnak szívesen, és ez pont ilyen :)) amúgy a nőtől is hányok ezek után, látni sem bírom... egyik nap engem kritizál, másik nap a gyerekemet...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jaj, nem arra gondoltam, hogy ezek után menj, csak hogy nem értem a nő felháborodását, hogy a tiéd nem megfelelő segítség... kisgyerekeknél már eggyel kevesebb, akire nem kell odafigyelni, is nagyon sokat számít...

      Amúgy ti hogyan kezelitek, vagy kezelitek-e valahogy Boni önállótlanságát, passzivitását? Ő hogy viselkedik új helyzetekben, pl. ismeretlen játszóház, másik játszótér, idegen gyerekek...? Könnyen barátkozik, kezdeményez, betársul, stb.? És az oviban? Van barátja vagy saját kis társasága, vagy csak a kötelező közösködésekben vesz részt?
      (Azért kérdezem, hogy lássam mennyire hasonlít Kissmajomhoz, és ha igen, tesztek-e valami olyasmit az "integrálásáért", amit mi is szívesen kipróbálnánk...)

      Törlés
    2. Jaaaa, értem :))) igen, jogos, szerintem hülye a csaj és belém akart rúgni. Mert tényleg Bonival plusz még egy gyerekkel a másik kezemben azért el tudtam volna foglalkozni még így is.

      A másik kérdésedre lent a válasz! :)

      Törlés
  7. Azért az fura,hogy a gyerekeket ennyire autonómnak nevelik és közben meg az intézmény sok szülői segítséget kér. Szerintem ez elég ellentmondásos. A magyar intézmények nem kérnek túl sokszor a szülőkből, max évente 1-2x, de az sem segítség hanem együtt játszás, közös program. Nem tudom, melyik a jobb lehet,hogy a franciák csinálják jobban, lehet hogy túl féltünk, vagy túl szeretünk valóban, de szerintem az utóbbi egyszerűen nem lehetséges, leginkább érdekel minket a gyerekünk, és hogy az hogy érzi magát a bölcsiben/oviban/ iskolában, de ez az érdeklődés csökken ( változik), ahogy a gyerek nő és a határok tágulnak az önállóság magától is megvalósul, nem kell drasztikusan leválasztani egy háromévest, pont elég nagy törés/ váltás neki amikor intézményesítve lesz.

    VálaszTörlés
  8. mekkora tuskóparaszt ez az óvónő :(((

    a gyerekek annyira különböző időkben érnek meg a különböző dolgokra - nem beszélve arról, hogy a felnőttek is milyen eltérőek!

    az autonómia - szerintem - nem úgy jön, hogy bedobjuk a gyereket a mély vízbe. engem legalábbis folyton bedobtak anno és máig nem hevertem ki a sokszori megfulladásokat - mindig azt várták, hogy legyek önálló, és úgy is kellett tenni mindent, mint az önállóaknak (és úgy is tettem, mert nem hiányzott a megszégyenítés - csak közben folyton rettegtem, hogy nem jól csinálom, nem így kell, nem akarom egyedül, egyáltalán nem akarom...)

    a gyerekeimet (talán épp ezért) hagytam lógni magamon (együttalvás, nagyon hosszú ideig szoptatás, későn oviba küldés, sok közös program), amíg igényelték. elég önállóak, elég autonómok, elég jól csinálják a dolgaikat nélkülem. úgy értem, az én ízlésemhez képest túl jól, túl önállóan, túl nélkülem.

    és közben folyton beszólt valaki idegen (óvónő, tanítónő, utcagyerek, bárki), hogy nem így kell - úgy látszik, nem megy beszólások nélkül :(

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. ja, és a korosztályuk átlagából is a nagy önállóságuk okán lógnak ki, nemcsak én, a teszetosza anyuka, érzem így

      Törlés
    2. Én ezt a hozzászólást nagyon köszönöm, eléggé megnyugodtam tőle... :)

      Törlés
    3. Tényleg hihetetlen paraszt az óvonö. Érdekes lenne tudni, mi van emögött. A bármilyen beszólogatás, nyomasztás ellen meg muszáj megtanulni védekezni, évekbe telhet, de ez is egy skill, amit lehet gyakorolni :)
      Van nyomasztás, ha nincs gyereked, ha csak egy gyereked van, de ha szülö lettél, akkor mindenki jogosnak érzi, hogy belepofázzon. Azt is érdekes lenne megnézni, hogy a nemek aránya milyen a nyomasztók, beszólogatók között, nekem ez inkább nöi specialitásnak tünik. AMikor gyes-re mentem, a kolleganöm azzal búcsúztatott, hogy "ne hagyd, hogy elbizonytalanitsanak más bizonytalan anyák"

      Törlés
    4. Abszolút női specialitás! :)) A férjem egy kézlegyintéssel elintézte az EGÉSZ sztorit, mind a két napon, még bele sem mentünk igazából a részletekbe, nem is nagyon érdekelte az egész.

      Törlés
  9. Esti, Mesélő, Martine: Autonómia: én is osztom a véleményeteket. Az elbúcsúzó kislány esete azért ledöbbentett és elgondolkodtatott, de alapjában véve én soha nem gondoltam problémának, hogy Boni inkább ragaszkodóbb és szemlélődőbb típus. Végülis mindegyik így vagy úgy felnő :)) legyen az francia vagy magyar...

    Boni az a fajta, akinek kell 5-10 perc, h feloldódjon idegenekkel (ha ismeretlen vendég jön hozzánk, akkor az asztal alá bújik, és ezt előre meg is mondja :)), de most már kezd nyitni az idegen gyerekek, felnőttek felé (játszótéren), sokat emlegeti bizonyos ovis csoporttársak nevét, de nincs "barátja" - én egyébként úgy láttam, itt a fiúk - lányok között van óriási különbség, ezek a kis csajok már most klikkesednek, barátnőznek, egymásnál alszanak (!!), míg a fiúk inkább azokkal játszanak, aki szemben ül velük. De ha Boni választhat, akkor tuti inkább velem játszik, mint egy másik gyerekkel.

    Azért nem aggódom, és azért nem teszünk semmit ezügyben, mert a bölcsi óta ez így is hatalmas fejlődés. Látom, hogy egyre jobban érdekli őt is külvilág (nem csak a családunk), csak éppen nem olyan ritmusban érik, ahogy ez ezek szerint elvárva van, hanem lassabban. Egyetértek Martine-nal: nem akarom noszogatni, nem akarom, h azt érezze: szociális elvárásaim vannak vele szemben, nem győzködöm stb. Ahogy Est is írta fent, úgyis inkább habitusról, mintsem neveltetésről van szó. Meg komolyan úgy látom, vidám gyerek, mondjuk a körömrágás ijesztő, de ezt biztos nem a mélyvízbe lökés fogja megoldani.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ezen öt perce röhögök: "az asztal alá bújik, és ezt előre meg is mondja"... :D
      Átküldöm ezt a posztot meg a kommenteket M.-nek, akkor ezek szerint nem csak a mi gyerekünk "fura"...

      Törlés
    2. Na, a nem barátkozik a kortársaival, főleg felnőttekkel érzi jól magát dolog... A második gyermekpszichológiai vizsgálat eredményét kaptuk meg ma az ötévesről egy év alatt, ebből is az derült ki mint az elsőből. Nincs a gyereknek semmi baja. Introvertált, és talán a néhány területen kiemelkedő képességei miatt van elmaradva ebben a dologban, ami azért jó lenne ha változna mire iskolába megy, de ennyi. Egyébként meg pont mostanság kezd barátkozni néhány fiúval a csoportjából. Én nem érzem ezt már akkora problémának (eleinte persze a frászt kaptam mikor az első vizsgálatra küldték), nem akar, hát nem akar. Majd eljön az ideje annak is. A pszichológus szerint is az van hogy a gyereket ez nem érdekli annyira, akkor meg kényszeríteni úgysem lehet.

      Rain

      Törlés
  10. Nálunk az oviban pl a legkisebbek nem is mehetnek kirándulni, mert nekik még ebéd után aludni kell ill. szoktak. A 4 évesek már mehetnek, de úgy fizetjük a csoportpénzt is hogy mindig kijön belőle egy kísérő kirándulása is. Sőt kérik, hogy aki tud az jöjjön a gyerkőccel. Ha 2 kísérő akar jönni és felfér a buszra, annak sincs akadálya. Mindenkinek jobb így. A nevelőknek is és mi sem parázunk annyira. Sőt, akinek a szülője nem tud eljönni, azokat a gyerekeket is közösen pesztráljuk.
    Nagyon fura amit írsz, de nekik meg a miénk lenne az az biztos :)
    Mindenesetre jó nagy bunkó az a nő :)

    VálaszTörlés
  11. Na most : mi step by step osztályba járunk (igen, iskolába) 8 éves a nagyobbik - a tanitónénik is szoktak behivni szülőket különböző programokra, segiteni - a tavaly én konkrétan 'sütni' voltam bent - és teljesen magától érthetődő volt, hogy a gyerekem az én csoportomba lesz, mint ahogyan az is, hogy a másik három szülő is saját gyerekével került egy csoportba... de logikusan elgondolva, én épp azt tartanám furcsának, ha a gyerek ilyen helyzetben nem az anya/apa mellett szeretne lenni... hanem semmibe véve az ottlevőt, másnak fogná a kezét... tényleg nem tudom, hogy gondolják ők - ezt még egy nyolcéves sem tudná megtenni, hát még egy hároméves kicsi!

    VálaszTörlés
  12. Három és fél éves a kisfiam, fél éve jár oviba. A kiscsajok itt is bandáznak, neki sokszor fogalma sincs kik a csoporttársai. Pár hete a DMben egy kislány kiabált neki, hogy Szia Oli, a kisfiam meg nézett rá és fogalma nem volt, hogy ő meg kicsoda?? :-D
    Csak azért írtam le, hogy talán más a kisfiúk szocializációja.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Haha, nálunk ugyanez volt még tavaly húsvétkor az ügyeleten. Idén a kislányok már nemcsak Bonit ismerik névről, de engem is felismernek, ha egyedül vagyok :))

      Törlés
  13. Zugolvasó vagyok általában, de ehhez muszáj hozzászólnom. Semmi baj a kisfiad viselkedésével, de a franciákkal van valami hiba az biztos. :-( Szegény gyerekek. Nálunk is csak az öt éveseket viszik kirándulni az oviban és az is biztos, hogy ha mehetnék mellettem lenne végig. Az enyém is bizalmatlan az idegenekkel és ha ritkán làt valakit, akkor hozzam bújik. Van, hogy fél óra is kell, hogy feloldódjon. Kiscsoportban a gyerekek amúgy is csak egymás mellett játszanak, nem egymással. Van francia ismerősünk és ők pár hónapos korától bébiszitterhez hordják, még nincs két éves és idegenhez viszik hétvégén akár, ha programot szerveznek és ott is alszik egy idegen családnál.Állítólag van ilyen, hogy anyukák így segítenek egymásnak? :-( Az èn ötèvesem mèg soha nem aludt nélkülünk, nem is aludna máshol és eszünkbe se jutna, pedig egy kis kikapcsolódás nem ártana. Eszem megáll ezeken. Vajon ezek a gyerekek kihez kötődnek? Öt évesen is viszi még az alvókáját az oviba és nem gondolnám, hogy valami gond van vele. Sajnálom, hogy ilyen óvónőre kell bíznod minden nap. Nagyon rossz lehet.

    VálaszTörlés
  14. Regina: az a fura az egészben, hogy ugyanakkor a francia kamaszok/felnőttek tök normálisak, kiegyensúlyozottak, érdeklődők nagy átlagban, legalábbis nem látok szembetűnő különbségeket a fr és a magyar társadalom között (azon kívül, hogy szerintem a franciák udvariasabbak). Szóval valahogy túlvészelik ezt a ridegtartást :) ezt az idegenkehz viszik hétvégént nem hallottam még, tényleg fura. De pl. most történt nemrég, hogy egy magyar barátnőm, a francia férje és a 7 éves kisfiuk nagyobb francia társasággal kibéreltek egy házat a februári szünetben, és amikor a barátnőm a szobakiosztásnál jelezte, hogy ők egy szobában akarnak aludni a kisfiúval (idegen ház! a gyereknek idegen emberek, tárgyak!) akkor a franciák nagyon csodálkoztak :)))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. az en fr unokatestvereim es unokahugaim/occseim (szam szerint osszesen 10) is nagyon udvarias, kiegyensulyozott, erdeklodo, szeles latokoru, normalis emberek, de a szuleikkel mindnek szar a kapcsolata. (a felszinen persze megy a jopofizas.) szerintem ebben az adja a kulonbseget, h a tagabb kornyezet, az iskola, a munkahely tobb pozitiv visszacsatolast ad szamukra, igy nem lesznek annyira onbizalomhianyosak es frusztraltak, mint a magyarok, de a ridegtartasnak akkor is van kihatasa a szulokkel valo kapcsolatra. szerintem.

      Törlés
    2. mellesleg atlagban azokbol lesznek sokkal udvariasabb emberek, akik mar koran megtanultak, hogy tobbnyire nem az o igenyeik szamitanak, hanem masoke. (ami nem zarja ki, hogy a babusgato csaladban felnovo gyerekek is udvariasak legyenek, de az udvariassag onmagaban nem jelzi, hogy valaki "tulveszelte a ridegtartast".)

      Törlés
  15. Minden gyerek más,minden szülő más és minden nemzetnek más a kultúrája.
    A gondozónő meg egy barom.:(
    Bocs,nem szép dolog ítélkezni,de akkor is az.
    Ha neked aggódnod kellene Boni ragaszkodása miatt (NEM KELL),akkor nem tudom én mit csináljak.:D
    A lányom 6 éves koráig csak velem akart aludni (baba korában külön aludt,én úgy szoktattam aztán semmit nem számított ez később),majd önként ment külön.
    A fiam most múlt 4 éves,még velem alszik.Sír ha elmegyek 1-2 órára.Oké az oviban már nem,igaz majdnem egy év volt mire abbahagyta.
    Akkor most aggódjak a jövője miatt? :D

    VálaszTörlés
  16. Hát ez nagyon fura, amit az óvónő elvár, nem is értem. Boni a legkisebb, egyke, meg amúgy is: minden gyerek más, van introvertáltabb, so what? Ennyire sem ismeri a gyerekeket? :(
    Viszont az tényleg érdekes, és nagyon szomorú is, hogy az innen nézve mélyvízbe dobott franciák, onnan nézve meg a tutujgatott magyarok - átlagban! - milyen felnőttek lesznek. Én csak a magyar oldalt látom, de "mindenki" depis, boldogtalan, kockázatkerülő, negatív. Ha "mindenki" gyerekkorban boldog családi fészekben volt, mi romlik el, és mikor? Mintha a föld alól ugrálna ki egyszercsak ennyi szomorú, beletörődött ember...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A mi gyerekkorunkban (mai 30-40 évesek) még nagyon-nagyon ritka kivétel volt az igény szerinti, a gyerek tiszteleére és feltétel nélküli szeretésére alapozott nevelés... manapság sem túl gyakori, szóval legalább még egy generáció biztos felnő boldogtalanságra beállított felnőttként... :/

      Törlés
    2. én is ezt akartam írni, hogy a magyar példa egyelőre nem reprezentatív. a mai 20+ korosztály is zömében ridegtartáson nőtt fel, a szeretetteljes - újabban sokszor már valóban tutujgatásba forduló - családi légkör gondolata nem olyan rég kezdte csak belopni magát kis hazánk friss szülőinek szemléletmódjába. 20-30 év és kiderül.

      Törlés
    3. Szerintem nem szeretetteljesebbé vált a gyereknevelés, hanem mivel a szülők sokkal kevesebbet vannak együtt a gyerekkel, igyekeznek az idő alatt a gyerek minden kívánságát lesni és kiszolgálni és ha anyagilag megtehetik ajándékokkal elhalmozni. Az én gyerekkoromban Anyukám fél 4-4-re otthon volt (7-3-ig volt a munkaidő és akkor az kőbe volt vésve) és bár végezte a házimunkát de mégis folyamatosan jelen volt, közben beszélgettünk, kikérdezte a leckét, együtt készítettük össze a másnapi iskolatáskát, stb. Most jó ha napi 1 közös óra jut (én még nem dolgozom de ha dolgozni fogok) az apjukat meg szerintem sokan csak hétvégén látják.

      Törlés
    4. igen, ilyet en is latok sokat, amit irsz. de olyat is, ahol a szeretet, odafigyeles is kozpontibb szerephez jut. sztem eleg vegyes.

      Törlés
  17. De, sztem a 3 éves gyes vs. 4 hónap-múlva-visszamennek-az-anyák dolgozni különbség már a mi időnkben is létezett.

    Én gazdasági okokra vezetem vissza azt, hogy a magyarok elégedetlenebbek; a létbizonytalanság, az igazságszolgáltatás hiánya, a béna egészségügy stb. vezet sztem oda, hogy a magyarok negatívak otthon. (itt külföldön pl. nem látom ezt magam körül).

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. 1999 januárja óta jár Magyarországon alanyi jogon a gyes, előtte nem túl sokan vették igénybe.

      "Átmeneti termékenység emelkedést hozott magával az intézkedés, azonban az összeg annyira alacsony volt, hogy csak a legalacsonyabb iskolai végzettségű, legalacsonyabb keresetű nők termékenysége emelkedett ennek következtében."

      engem 8 hónapos koromban adtak be bölcsibe, és egyetlen ismerősöm sincs, akivel fél-egy évnél tovább otthon maradtak volna, de az egy év, az már kirívó volt. 32 vagyok amúgy, tehát a '80-as években járunk.

      de a gyes maga tök irreleváns, nem attól lesz egy gyerek kiegyensúlyozott, hogy az anyja három évig otthon unatkozik, reszeli a körmét és soha nem játszik vele, horribile dictu állandóan érezteti vele, hogy mit fel nem áldoz a gyereknevelés oltárán, amiért nem _tud_ visszamenni dolgozni. akkor van értelme otthon tartani a gyereked, ha figyelsz rá, foglalkozol vele, ezt meg rohadtul nem garantálja a gyes. annyi-annyi magányos, unatkozó, kapcsolódni képtelen kisgyereket látok a játszótereken, akiknek az anyja csak azzal van elfoglalva, hogy a mobilját nyomkodja...

      lehet, hogy igazad van abban, hogy gazdasági okokra vezethetők vissza a defektusok (sőt, tuti biztos, hogy azok IS hatalmas mértékben szerepet játszanak), de egyrészt abba nem látunk bele nagy általánosságban, a franciáknak mennyire szeretetteljes/bizalmas a szüleikkel való kapcsolata, másrészt én a saját példámból tudom, hogy nem azért hagytam az elmúlt években sok százezer forintokat terapeutánál, mert a létbizonytalanság miatt aggódtam. :D hanem azért, mert a szüleim önállóságra nevelés címén iszonyú hamar levakartak magukról.

      Törlés
    2. Érdekes, az ény környezetemben pedig mindenki 3 évig volt otthon minimum (én tovább, mert húgom van)! Pont h a bölcsihiány volt a probléma.

      Ja, és az előbb meg a fr-magyar különbségekre meg azt akartam írni még feljebb, hogy szerintem a felnőtt franciáknak jobb a kapcsolatuk a szüleikkel :)) (nincsenek annyira egymásra utalva, nem szólnak bele egymás életébe, egyenrangúként kezelik egymást - legalábbis akiket én ismerek)

      Törlés
    3. a '78-as születésű tesómat, 6 hónaposan adták be bölcsibe, a '81-es unokatesómat 4 hónaposan. abszolút ez volt az átlag.

      Törlés
    4. hát, lehet, hogy az eltérő környezet adja nézetkülönbséget. én kelet-magyarországi vidéki nagyvárosból származom, nem tudom, ti honnan, ha Pestről, lehet, hogy ott könnyebben megengedhették maguknak a családok. passz. ilyen mélységű szociológiai ismereteim nincsenek. :) de valószínűleg jobb is a viszonyod a szüleiddel, mint nekem.

      a most felnőtt magyaroknak egyértelműen tök szar a viszonyuk a szüleikkel, én is ezt mondom. ridegtartás volt itt is. én arra leszek kíváncsi, 20-30 (vagy több) év múlva, amikor a "tutujgatott", szeretett generáció is felnő, akkor mi lesz a különbség.

      Törlés
    5. Igen, én budapesti vagyok. És én is mindig megdöbbenek azon, hogy mennyi fura szülő létezik a világon és hogy mennyire rossz a kapcsolatuk a felnőtt gyerekeikkel - valahol nagyon elromlik a dolog... így szülőként még inkább megdöbbentőbb az egész.

      Törlés
    6. 81-es miskolci vagyok egy 85-os húggal. Anya hét évig otthon volt és az unokatesóimmal is a nagynénik.

      Törlés
    7. A gyest 67-ben vezették be.
      Minket szuperül neveltek, és rólunk Szólt a gyerekkor és nem volt ridegtartás, sőt. Az sztem inkább az ötvenes évekig volt jellemző.

      Törlés
    8. Az 1999 nem korrekt, már az en gyerekkoromban is volt gyes, és én a 70-es évek elején születtem. Tényleg nem volt bölcsi és ovi elég, mi pl a város másik végére jártunk de oda is csak extra nagy protekcióval. Egyébként szerintem ez a nagy baj, hogy nincsenek egyenes, átlátható utak, minden a kiskapukon keresztul működik: bölcsibe bejutni, megfelelő orvoshoz kerülni. Egyedül a kereskedelemben volt rendszerváltás, a javak pult alól beszerzése ott már nem működik.

      Törlés
    9. nem azt irtam, mikor vezettek be, hanem, hogy miota jar alanyi jogon. valoban '67-ben vezettek be es valoban '99 ota jar alanyi jogon. google a baratod.
      az en anyam mindenesetre egyikunknel se vette igenybe. nem gyozkodni kell egymast, ezek csak tenyek. ki igy, ki ugy.

      en is miskolci vagyok, a kornyekunkon (Vorosmarty varosresz) csak egymas szajaban volt vagy 6 bolcsi es ovi. de siman el tudom kepzelni, h ezek a nyolcvanas evek elejen epultek.

      attol a lenyeg meg ez marad: tokre nem az szamit, ki mennyi ideg van gyesen, meg mikor adja intezmenybe a gyereket, hanem hogy mennyire figyel ra, amikor egyutt van vele. atmegy?

      Törlés
    10. "1999 januárja óta jár Magyarországon alanyi jogon a gyes, ELÔTTE [értô olvasás: 1999 elôtt] nem túl sokan vették igénybe. [értô olvasás ismét: tehát volt gyes, csak nem éltek annyian vele.]"

      az abban a hozzászólásban idézett szöveget nem én találtam ki, NEM en mondom, hogy sokaknak nem erte meg a gyes. nyiván rengetegen tudnának ide kommentelni, akikkel otthon maradtak a szüleik, de a lényeg, hogy sokkal kevésbé volt jellemzô, mint manapság. az én anyám visszament, meg még egy csomó másik nô is, aki ugy latta jonak es/vagy nem jart neki _alanyi jogon_ a gyes, tehat nulla forintot kapott volna (mert pl. nem volt meg a kotelezo ideju munkaviszonya elotte). ennyi, ez van, ezen nincs értelme vitázni.

      Törlés
    11. titeket jol neveltek, otthon is tartottak. minket nem, ez volt az oka, hogy amilyen hamar lehetett, benyomtak intezmenybe. tehat, nem az volt a szar, hogy voltak szereto szuleink, akiktol elszakitott a rettenetes bolcsi/ovi, hanem hogy hulye szuleink voltak, akik inkabb rohantak vissza dolgozni. tok jo, hogy ugyanazt magyarazzuk.

      Törlés
    12. bocs, egy utolso: az otvenes evek ridegtartasaban felnott emberek tobbsege (pont mint az en szuleim) vajon milyen peldat adott _nagyobb valoszinuseggel_ tovabb a hetvenes-nyolcvanas evekben, amikor maga is szulove valt? szereto, meleg, gondoskodot, vagy epp olyat, amit a sajat szuleitol latott, es elve hordozott magaban egy csomo serulest? kis gondolkodnivalo...

      minden korban voltak csodalatos szulok es boldog csaladok, de aki ilyenbol jon, ne gondolja, hogy az az etalon. :) sokkal tobb szegeny ember el Mo-n mint gazdag, es sokkal tobb szomoru, depresszios, gyerekkoraban elhanyagolt mint ahany nem.

      azert, mert mi kozeposztalybeli, ertelmisegi korokben mozgunk, tevedes azt hinni, az az atlag, amit magunk korul latunk.

      Törlés
    13. Én is abban a városrészben nőttem fel :)
      Apukám a legridegebb szülőkkel nott fel es a legmelegszivubb apa lett:)

      Törlés
    14. jo ilyet hallani. es irigyellek. :)

      Törlés
    15. 1989-ig kötelező foglalkoztatás volt Magyarországon, aki nem dolgozott azt elítélték közveszélyes munkakerülésért. Igy gyakorlatilag teljes foglalkoztatottság volt, így mindenkinek járt már 1967-től a gyes, a feltétele az egy év munkaviszony volt egyébként.

      És ha szabad megjegyeznem ezen a blogon nem igazán szoktunk ilyen durva stílusban kommunikálni egymással, mindenki képes az értő olvasásra, Tamko itt a gazda, nem én, de megütötte a szemem az, amilyen stílusban reagáltál.

      Törlés
    16. igen, éppen ezért az egyetemet/főiskolát végzett fiatalok esetében, akik a diploma után azonnal gyereket vállaltak (mint az én szüleim, valamint nagyon sokan mások abban az időben - például a Miskolci Egyetemen pont kábé a diákok 80 százaléka; a 3-as kollégiumban csak családos /ex/hallgatók laktak akkoriban, és egyikük sem volt gyes-en), nem volt meg az egyéves foglalkoztatottságuk. de az eredeti témára nézve továbbra is teljesen irreleváns az egész.

      ugye te sem gondolod, hogy mindenki, minden körülmények képes az értő olvasásra? :) velem speciel, ha fáradt vagyok, sietek vagy több dologra figyelek egyszerre, simán előfordul, hogy félreolvasok valamit. nincs ebben semmi szégyen vagy megsértődnivaló. én ilyenkor felnőtt módjára annyit szoktam mondani, hogy "ja, bocs, tényleg, így már értem". egy korrekt információra azt írtad, hogy nem korrekt, tehát félreértetted, amit írtam. na bumm.

      a stílusom ilyen, majd máskor nem kommunikálunk ezen - se másmilyen - felületen, ha zavar. tiszteletben tartom.

      Törlés
    17. Az igaz, hogy az én szüleim egyrészt nem végeztek egyetemet, másrészt 30 fölött vállaltak gyereket, így bőven járt a gyes.

      Törlés
  18. Nemtom, szerintem nem a bolcsinel vagy a gyesnel van a kutya elásva, hanem hogy megtanul-e a gyerek dönteni, es a donteseiert felelősséget vállalni. Ez ügyben szerintem Mo-n a társadalmi deficit is óriási, igy nem lennék meglepve, ha teljesen más mechanizmusok jellemeznenek pl egy francia es egy magyar átlagembert. Egyszerűen nem vagyunk hozzászokva, hogy magunk döntsünk a dolgainkrol, javítsunk, nekifussunk újra, elorenézzünk, es vállaljuk a konfliktusokat, ha kell. Es amíg olyan sok ágazatban az ellátás, hogy a beteg-gondozott totál alávetett a másik félnek, addig nem is várható változás.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. szerintem sem a bölcsi meg a gyes a lényeg, hanem a hozzáállás. hogy megfoghatod-e a gyereked kezét a bölcsiben, ha azt igényli, vagy inkább távol kell magad tartanod tőle. ha csak napi két órát töltesz vele, de kizárólag rá figyelve, többet érhet, mint a napi tizenhat óra a facebook mögé bújva.

      de amúgy, ha megtanulok dönteni (megtanultam) és konfliktust vállalni (szintén), az mennyiben javít a szülőkkel való kapcsolaton? az orvos valószínűleg helyre tudom tenni, de ha az apám sosem ölelt meg, azt a hiányérzetet nem mulasztja el.

      Törlés
  19. Bv, totálisan egyetértek. Mi itt hordozásról meg bölcsiről beszélünk (sarkítok :)), holott sokkal nagyobb hatása van (szerintem) egy gyerekre az, ahogyan a szülő éli a SAJÁT életét. Ha a magyar szülők azzal vannak elfoglalva, hogy a hónap végén ne fussanak ki a pénzből, és agyondolgozzák magukat, míg a francia szülők nyaralni viszik őket, és moziba járnak velük (SARKÍTOK :)), akkor szinte felesleges kötődő nevelésről beszélni.

    Emlékszem, hogy meglepődtem először Fro-ban, amikor egy vizsgálat végén odaadták NEKEM a leleteket. HOgy vigyem haza!! Én!!! A beteg, akinek otthon csak kuss volt a neve, és bele sem nézhetett :)) (ez 97-ben volt, úgy látom, az internettel ez sokat változott, talán már rossz irányba is)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, es ez az eü-től a kiskirályként viselkedő munkaadoig, onkormanyzatig nagyon sok mindenre igaz. Engem pont tegnap osztott ki egy orvos, hogy mit képzelek. Röviden es higgadtan vázoltam, mit képzelek, de nem kertem ki magamnak, ahogy kellett volna, mert akkor a nyolcvanadik szuletesnapom utan kapok időpontot.

      Törlés
    2. Vigyázz a vérnyomásodraaaaa!! :-)

      Törlés
    3. a nyaralni vitel meg a moziba járás a kötődő nevelés. a minőségi idő és a figyelem. ti is pont arról beszéltek, hogy nem működik, ha a szülő nincs otthon, mert dolgoznia kell, helyette a közös program a megoldás. :DD most akkor hogy is van, Tamko? :)

      Törlés
    4. Ja, jogos :)))

      Inkább arra gondolok, hogy az eredményes nevelés (=érdeklődő, boldog, toleráns ember) és a szülőkkel való jó viszony (ami tényleg két különböző dolog, ahogy fent is írtad) szerintem inkább később alakul ki, nem a szoptatástól/együttalvástól/kötődő neveléstől függ, és inkább attól, hogy felnőttszámba veszi-e a szülő a gyerekét kamaszkorban, milyen példával jár előtte (akár a saját szüleivel/házastársával való kapcsolatában) stb. Én azt látom, Fro-ban ez működik: kiskorban ridegtartás (mármint innen nézve :)) nagykorban bizalom és elfogadás a gyerekek felé.

      Törlés
    5. ez igy rendben is van, es elfogadom.

      az a szar, ha se kicsikent, se nagykent nem szamit valakinek a gyerek. en ilyen peldaban nevelkedtem, ezert - magambol kiindulva, szubjektiven - mindig azt gondolom, aki kicsikent nem figyel a gyerekere, az nagyobb koraban (amikor raadasul sokkal kevesbe is igenyli mar) se fog.

      Törlés