2017. január 19., csütörtök

Félelem

Olyan hülye vagyok, teljesen alábecsültem ezt a félelemdolgot. Nincsenek ilyen kiskorból emlékeim, csak alsó tagozatos koromból, akkor leginkább attól féltem, hogy a szüleim eltűnnek, mint A csavargó füstgyerek c. drámai Gazdag Erzsi-versben (komolyan eljátszom a gondolattal, hogy azt az oldalt kivágom Boni könyvéből... aztán persze nem). Így felnőttfejjel már olyan nehéz elképzelni, hogy egy körülrajongott és agyonszeretett 3 éves kisgyerek komolyan félhet valamitől. Meg aztán mindig is úgy tűnt, hogy Boni szeret félni; nem vakmerő, de nem is ijedős, néha pedig direkt keresi a necces helyzeteket. Előszeretettel bújik el a sötét fürdőszobában és kiabál kifelé, hogy Húúúúúú, itt a harapós farkas! (méchant loup). Imádja a Kék szörny c. könyvet, nyáron állandóan azt kellett neki mesélni. Sikongva nevet, amikor az apja azzal viccelődik, hogy jéghideg vízzel megmossa a haját stb.

Most így utólag már emlékszem, hogy az egyik (francia) rajzfilmben, amelyben a főszereplő  farkasnak vél egy árnyékot, mintha kicsit aggódott volna. Mostanában a Micimackó c. rajzfilmet szoktuk nézni, abban van egy olyan rész, hogy a Nyuszi eltéved és megijed a békáktól és a hernyóktól, na ilyenkor Boni mindig megfogja a kezem.

De még mindig nem esett le, hogy mindezt komolyan vegyem, egészen tegnapig, amikor is odaadtam neki az egyik frissen vásárolt könyvet. Egy szuper albumot, amelyet végig suttogva kell elmesélni, nehogy mese közben fölébresszük az alvó óriást. Minden lapozás után egy kis ablakon vissza lehet kukucskálni az előző oldalra, hogy felébresztettük-e az az óriás egerét, macskáját, feleségét stb. Nem tudom, érthető vagyok-e. Mindenesetre a könyv végén megtaláljuk az ágyban fekvő óriást is, a kis ablakon visszanézve azonban egy hatalmas szem mered ránk: felébresztettük!! Az utolsó oldalon meg is jelenik, kócosan, mérgesen, feélelmet keltően.

Boninak tökre nem tetszett ez a könyv, mondta is, hogy ettől ő egy picit fél, majd altatásnál többször is emlegette, hogy ő bizony most nagyon fél... én meg azon gondolkodtam, hová tettem az agyamat, hogy ilyen könyvet veszek neki. (ez az amúgy)

15 megjegyzés:

  1. Jesszusom, ettől még én is össze...ijedtem magamat :D

    Pedig milyen ötletes, de tényleg hátborzongató.

    VálaszTörlés
  2. Jesszus, de kedves mese :DD

    VálaszTörlés
  3. senki nem szeret megijedni (félni se) , de az jó játék, ha "én kezelhetem" a félelmetes helyzeteket (mások ijesztgetése, huhogós játékok, ijedőst játszani, stb.az jó), ha tőlem független - általam nem befolyásolható dolog , na attól én is félek
    ezt a randa óriást is viccesre lehet venni, valami tréfával megszelídíteni a randa nagy testét, ne az maradjon bennünk, hogy hiába voltunk halkak, mégis dühös ránk: én pl. azt mondanám - úgy olvasnám- , hogy megköszöni, hogy felébresztettük, mert indult volna épp az éjszakai műszakba, és valami belement a szemébe, légyszi megnéznéd?...
    nem tudom, l ehet jó lenne éreztetni, hogy MI KEZELJÜK ezt a könyvet, és a történetet is :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. fogalmam sincs , csak hangosan gondolkodtam, persze te tudod a ti lehetőségeiteket, helyzeteteket

      Törlés
  4. Félretettem (megosztottam a F-B-on) a mesét, tesztelni fogom gyerekeken is!

    VálaszTörlés
  5. Katalin, ez jó ötlet :))) De egyébként a könyv is szinte happy enddel zárul, mert ha az ember becsukja a könyvet, az óriás bentmarad, szóval nem kell félni tőle. Elvileg. :)

    Flora, kíváncsi vagyok, majd írd meg! De lehet h a lányok már nagyok hozzá.

    VálaszTörlés
  6. huh, szerintem már maga ez a suttogás is tök félelmetes. én hangosan becsapnám és szorosan összecsuknám a könyvet azzal, hogy innen aztán nem jössz ki, mert én vagyok az erősebb.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. én is ezt akartam mondani, hogy én ugyan semmit nem értek franciául, de ha nekem itt valaki suttogva szörnyekről kezdene beszélni, én is megijednék :D

      Törlés
  7. nekem ijesztő volt a könyv (csak végigpörgettem) és a végén az óriás a frászt hozta rám.

    VálaszTörlés
  8. Hat ez a konyv mindenkepp egy rossz valasztas volt :(((

    VálaszTörlés
  9. Őszintén szólva nekem is az volt az első gondolatom,hogy én is megijedtem volna.:O
    De persze gyerekfüggő.Én nem szerettem a Vukkot,mert szomorúnak éreztem.A lányom meg imádja 3 éves kora óta.Sosem tudhatod.

    VálaszTörlés
  10. Én könyvtől soha nem féltem. Na de a boszorkánytól az Óz, a csodák csodája filmben...most se tudnám megnézni :-/ olyan hátborzongató mikor eltűnik a lába a ház alatt ami ráesett.

    VálaszTörlés
  11. Basszus, ez tök ijesztő! A suttogás, az illusztrációk, na meg a végén a szem és a tornyosuló morcos... fúj.

    VálaszTörlés
  12. Tényleg eléggé nyomasztó könyv, a suttogás nélkül is, maguk az illusztrációk azok.
    Azt sosem lehet tudni előre, hogy egy kisgyerek mitől fog megijedni. A nagymamám 2 éves koromban varrt nekem egy paprikajancsi bohócot, ilyesféle arcfestéssel és fejjel:
    http://www.tattoobite.com/wp-content/uploads/2014/04/joker-tattoo-jolly.jpg
    Na anyukám ki volt akadva, hogy majd jól megrémülök tőle.
    Az lett a kedvenc babám, még ma is megvan :D
    Ezzel szemben Jeanne Bendick Kellemes kanyarót! c. könyvét utáltam és a sarokba vágtam (ahonnan rejtélyes módon eltűnt :D ), mert jómagam is pont egyik betegségből estem a másikba és nem bírták velem elhitetni (7-8 éves voltam kb.), hogy NEM a könyvtől kaptam :D
    OK, ez nem ijedtség, inkább rám jellemző reakció: dühös leszek, félelem helyett.

    VálaszTörlés