2017. január 31., kedd

A francia elnökválasztásról (laikus szemmel)

Az az iszonyúan félelmetes az idei köztársaságielnök-választásban, hogy a mai napon senkinek lövése nincs (nem lehet), hogy kit fognak elnöknek megválasztani a franciák tavasszal: egyszerűen nincs normális jelölt. (Franciaországban a köztársasági elnököt, akinek sokkal nagyobb szerepe van, mint otthon, általában két fordulóban választják meg öt évre; az elnöki választások után következnek a parlamenti választások.)

A jelenlegi elnök (François Hollande) annyira népszerűtlen és annyira lejáratta magát nőügyeivel, hogy nem is indul. Ezen a hétvégén választották meg azt az embert, aki Hollande pártját, a Szocialista Pártot képviseli majd az elnökválasztásokon (erre a választásra akart elmenni a férjem, amikor elesett). Ez a jelölt (Benoît Hamon) nem tartozott a favoritok közé, engem mondjuk meglepett, hogy ő került ki győztesen, de nem értek hozzá. Mindenesetre valódi esélye nincs nagyon, se a baloldalnak úgy általában, sem pedig neki konkrétan, a programjával (mindenkinek biztosítandó alapjövedelem) valszeg csődbe kergetné az országot.

A jobboldali előválasztás második fordulójába két olyan ember kerül be, akinek már valódi politikai súlya van. A nyertes François Fillon lett, és emlékszem, hogy tavaly decemberben mindenki úgy beszélt erről az emberről, mint aki valószínűleg köztársasági elnök lesz. Amúgy katolikus, nagyon jobboldali fazon, volt már miniszterelnök is, a tisztesség, a becsületesség, a kemény munka szószólója. 

Erre mi derült ki erről a tisztesség szobráról pár hete? Állítólag a feleségét és a fiait is alkalmazta (ez mondjuk legális Franciaországon, bár nekem iszonyúan fura), de úgy, hogy nem csináltak semmit, viszont egy rakás pénzt vettek fel érte. Akkora botrány robbant ki ebből, hogy most mindenki azt mondogatja: a pasi politikai karrierjének vége. Főleg, hogy egyszer úgy nyilatkozott, hogy ha bármiben is meggyanúsítanák őt, nem indulna a választásokon. Én egyébként egy hete úgy kelek reggelente, hogy alig várom a híreket, nagyon szeretném tudni, hová fajul ez az egész.

Ki maradt akkor? Van még egy Emmanuel Macron nevű fiatal pasi, a kormány tagja volt, de kilépett, hogy önálló jelöltként induljon. Szimpinek és hozzáértőnek tűnik, de ki tudja? Nincs sok tapasztalata, a privát szférából került be a politikai körökbe, és vajon sikerül-e neki maga mögé állítani a franciákat?

És van még Marine Le Pen, a nacionalista, bevándorlásellenes és unióellenes Nemzeti Front demagóg, korrupt és agresszív vezetője. Pártja egyre erősebb; volt, hogy már a második fordulóba is bejutottak. Soha semmilyen elemzés nem hozta még ki győztesnek, de ki tudja? Ma éjszaka álmomban valakinek azt magyaráztam, hogy nézd, ha Trumpot megválasztották az amerikaiak, miért ne választanák meg Le Pent a franciák?

Felébredtem, és olyan hihetőnek tűnt az egész. De te jó ég, ez mégiscsak egy atombombával rendelkező nagyhatalom, mi lesz itt? Milyen világ az, ahol Trump, Putyin és Le Pen dirigál egy-egy országot (Orbánról ne is beszéljünk), míg Kína szerepe tovább nő, az Európai Unió feloszlik, az Iszlám Állam pedig embereket mészárol le? Mit lehet tenni, hová menjünk, ha kitör itt nekünk valami égi atomháború, az emberek egymásnak esnek, bevezetik a kötelező katonaságot, államosítás lesz, mittudomén?? Ebben a kontextusban nagyon félelmetes ez a közeledő elnökválasztás.

21 megjegyzés:

  1. Olvastad Houllebecq-től a Behódolást? Ő Marine Le Pen győzelmét vizionálja, hátborzongatóan könnyen elképzelhető okokkal és következményekkel (pedig amikor azt írta, a Brexit és Trump nem voltak realitásként terítéken, nemhogy tényként).
    Amúgy ennek a Macronnak mi lett a törvényével? Akkora felhajtás volt körülötte pár éve, hogy mi az egyetemen beszédeket tartottunk róla :D

    VálaszTörlés
  2. Ez tök érdekes volt, köszi!

    VálaszTörlés
  3. K, na, örülök! :)

    Vera, egy éve olvastam kb, de nekem úgy rémlik, hogy az iszlám párt győzött, nem? De tényleg hátborzongató volt a regény, a Brexit és a Trump után meg főleg.

    Loi Macron: nem tudok semmit, csak hogy állandóan tüntettek ellene. De TE JÓ ÉG milyen fiatal vagy, h akkor még egyetemista voltál (??) :)))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A Houllebecq cselekménye 2022-ben, vagyis asszem 21-ben, szóval a következő elnökválasztás előtt kezdődik, és pont arra van kiélezve, hogy Marine Le Pen 2017-ben megnyerte a választást és öt évvel később a baloldalnak nincs más választása, mint a szélsőséges iszlamista párttal szövetségre lépni és együtt elindulni (és végül nyerni).

      Nem akarlak elkeseríteni, de a köztünk levő korkülönbség sose lesz kevesebb ;) (És 17 évig jártam iskolába összesen :D) Ez, mármint Macron és a törvénye olyan 14-15-ben volt terítéken, ha jól emlékszem.

      Törlés
    2. Tenyleg, tenyleg, mar emlekszem. Ujra kellene olvasni. Mivel lassan tenyleg aktualissa valhat.. :(((((

      De!! Csokkenni fog a korkulonbseg. Amikor te 80 leszel en meg 92, akkor mar TOK MINDEGY LESZ! :-D

      Es mit mondtak az egyetemen a loi macronrol?

      Törlés
    3. :D milyen igazad van! alig várom! (ja várj)

      marhára nem emlékszem, jellemző, csak arra, hogy a tolmácsolás-gyakorlatokra csomó beszédet kellett írnunk róla...

      Törlés
    4. :)) ez ismeros. Mirol szolt a cikk, amit forditottal? Izé, fogalmam sincs...

      Törlés
    5. Fordításokra általában jobban emlékszem, mert több ideig ülök fölöttük :D

      Törlés
  4. jaj, ezt a végső, lázálmos víziót töröljük ki!

    VálaszTörlés
  5. Ne is mondd! Ez az utolsó bekezdés engem borzasztóan feszélyez, egyszerűen ha kicsit jobban belegondolok nem nagyon látok pozitív végkimenetelt.
    Iskolarendszereket nézegetek a kölköknek, közben meg lehet behívják katonának mire oda kerülne… Én komolyan elkezdtem tervezgetni, hogy hova költözzünk ha úgy alakulna, hol lenne relatív biztonság hosszabb távon.

    VálaszTörlés
  6. én is a minap olvastam egy félelmetes cikket, nagyjából azt vázolta, amit te is, és amitől annyira tartunk mi is a férjjel. mi kitaláltuk, hogy hova mennénk, meg tök jó, hogy a gyerekek nem csak magyarul tudnak végre, de azért kellene még egy-két év, mire minden szálat el tudunk varrni, és ki tudunk költözni. legjobb persze új-zéland lenne, de hát oda nem akar a férj, mert messze van, és akkor mi lesz az anyukájával (mondjuk egy atomháború esetén tökmindegy, mi lesz vele, de legalább a gyerekeket mentsük szerintem).
    tiszta szorongósak vagyunk mi is emiatt.

    VálaszTörlés
  7. Family, Orsolya: es miert pont Uj-Zeland?

    En is gyakran gondolok arra, hogy hova szokhetnenk. Le Pen- elnokseg eseten atkoltoznék legszivesebben a szomszedos orszagba, de ha haboru lesz, akkor Europan belul tok mindegy...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Európán belül se olyan rossz azért mégha lesz is háború. Például mi még Írországot is számba vettük (nem csak azért mert már ismerjük, hanem pont a fellángoló rasszizmus, ami egyik sarkalaros pontja a mostani válságoknak ott jóval kisebb mértékben van jelen). Új-Zélandon mindannyian beszéljük a nyelvet (és most látom, hogy felnôttként mekkora szenvedés újat tanulni), elég jelentéktelen vilagpolitikai és gazdasági szempontból ahhoz, hogy "békén hagyják", biztonságosabb és stabilabb, mint a legtöbb Dél-Amerikai ország vagy Afrika
      Nagyjából ennyi. Közben meg rettegek, hogy mindez soha ne valósuljon meg.

      Törlés
    2. na, azt hiszem, eltűnt a kommentem... mondjuk csak annyit írtam, hogy pont ilyen megfontolások alapján választanánk mi is Új-Zélandot, csak két bölcsészmérnöknek nem olyan egyszerű oda vízumot kapni. Amúgy meg éppen ezért európai szigeteken gondolkodunk. Ciprus jó lenne megint, ismerjük-szeretjük, de hát közel van törökország meg Szíria, ha atommal dobálózik valaki, az tuti a környéken lesz, az a 70 km meg nem távolság sajnos. Szóval nem egyszerű.

      Törlés
    3. Orsolya, nem láttam a kommentet, nem tudom, mi történt!

      Új-Zéland: szinte kedvet kaptam :))) Á, csak viccelek, én annyira európainak érzem magam, hogy nem is tudom, milyen lenne más kontinensen lakni-

      Törlés
    4. (biztos rossz helyre kattintottam...)
      néha látunk ilyen durva videókat óriáspókokról (egy kifejlett EGERET húzott felfelé a hűtőn...), és szinte mindről kiderül, hogy Új-Zélandon vették fel, hát olyankor elmegy a kedvünk mindentől, ami nem Európa :)
      de ha tényleg csak azt nézzük, hogy élhetőnek tűnik, és elég messze van mindentől-mindenkitől, akkor vszeg nem rossz választás. bár fura lenne, hogy a tél júliusban van.

      Törlés
  8. figyi! rajzold le őket - szerintem az alapján pompásan tudunk választani :)))

    VálaszTörlés
  9. Tok jo hogy megirtad, itthon eppen most foglalkozott ezzel a hirado, az altalad leirtakhoz mostmar arcokat is kaptam
    Erdekes volt tenyleg, koszi!

    VálaszTörlés
  10. En is jol kitaláltam hogy Kanadaba menekülünk ha ottmaradunk ott született volna a gyerekünk állampolgárként. Es nem mertunk ott maradni a letbizonytalansag miatt.
    En is reg kinézte mar mind Ausztráliát mind Új Zelandot de nem hianyszakmaban dolgozunk
    Van egy ismerősöm félévente menbek mindig felevre nem tudom pontosan milyen vizummal. De ok itt Magyarországon keresik a penzt es kint csak költik. Rengetegbe kerül nékik a gyerekek miatt csinaljak hogy ok valahogy kint tudjanak egy idő utan maradni. Sok sok milliot költenek el minden felevben kint (forintban) itthon jol meno vallalkozasuk van.
    Ezt sem tudjuk megengedni magunknak.
    Ugyhogy nem tudom. En Európában nem annyira gondolkodom mint menekulout.

    VálaszTörlés