A róka és az olló

Nehéz egy kisgyerek fejével gondolkodni. Milyen lehet a kis világa, amit az úgy-ahogy merértett infókból és a kevéske tapasztalataiból alkotott? Boni sok összefüggést tök jól megért már: a legjobban mostanában az foglalkoztatja, hogy miért és mikor megy le/kel föl a nap. Jól tudja, hogy ha sötétedik, felkapcsolják kint a lámpákat, reggel mondogatja is, hogy alvás után megint föl lesz kapcsolva a világítás, mert a Nap már el fog bújni. Ismeri a napszakokat is és a hét napjait, igaz, minden reggel megkérdezi, hogy ma milyen nap lesz és megy-e oviba. Tudja, hogy bizonyos napokon délután az oviban alszik (ezt is megkérdezi mindig előre), előfordul mégis, hogy az esti alvás előtt érdeklődik: most visszaviszem vagy sem az oviba, hogy ott aludjon?

Nemrég kapott egy mesekönyvet, amiben szerepel A holló meg a róka c. vers is. Tetszett neki, elmagyarázta nekem, hogy az olló éles és biztos nagyon jól vágja a sajtot is. Megvilágosodtam: a gyerekem azt hiszi, hogy egy olló ül a fán és azzal beszélget a róka. Hiszen csak ezt a szót ismeri! Megkérdeztem tőle, hogy szerinte az ott mi a fán? Olló! - magyarázta, és mutatta a vágó mozdulatot, meg a madár csőrét. Szerintem el sem akarta hinni nekem, hogy az ott egy élőlény. 

De az is lehet, hogy tudta jól, hogy az egy madár, ami – az ő logikája szerint – az ollóról kapta a nevét.