2016. szeptember 24., szombat

Kedvcsináló gyerekezéshez

Tegnap arról beszélgettünk két kolléganőmmel (akiknek Bonival kb. egyidős fiaik vannak), hogy a gyerekezés mely aspektusai a legnehezebbek számunkra. Megint meg kellett állapítanom, hogy az éjszakázás nekünk soha nem volt nagy gond. A mumusként beharangozott kialvatlanság meg alvásmegvonás problémája nálunk soha nem volt terítéken: amíg még kicsi volt, addig egy-két szoptatással elintéztem az éjszakákat (ráadásul reggel nem kellett kelni és időre menni sehova), amióta meg már nagyobb, sokkal kevesebbszer ébred – engem meg nem zavar, ha részletekben kell aludnom (ráadásul Boni ilyenkor gyakran az apját akarja inkább, szuper!).

Hezitáltam, hogy a betegségek miatti aggódást, a mh-i hiányzásokat és a határidős munkákkal való sakkozást válasszam-e, vagy a reggel beinduló és estére véget érő folyamatos kérdésekre-válaszolgatást (Mi az, hogy ősz? Hol van a tenger? Hol a szomszéd néni mamája? Ezt hogy mondják? Miért? Miért megy le a nap? Miért raktad azt oda? Miért nem ide? Mamaaaaa! Mamaaaaaaaaa! Figyelj! Mi ez? Ezt hogy mondják? stb. stb.). Az én-idő és a férjemmel kettesben töltött idő hiánya semmiképpen nem téma, mi olyan kontextusban vállaltunk gyereket, hogy addigra már pont, hogy a folyamatos magammal törődésből volt elegem.

Végülis azt mondtam, hogy a legnehezebben az étkezéseket szoktam meg: azt, hogy nem tudom normálisan megenni és kiélvezni az ételt, mert közben azt kell figyelnem, hogy Boninak mindene megvan-e (kanál, villa, szalvéta, víz, kaja), adott esetben segítenem kell neki enni, meg fölugrálni, mert mást kér/leesett/összemaszatolódott/fejére borította/túl forró stb. És mire oda kerülök, hogy megegyem a sajátomat, addigra vagy már kihűlt, vagy pedig olyan kupi van, hogy nyugodtan úgysem tudnék enni, inkább letörlöm, fölszedem, elmosom, és rohanok megmosni a gyerek kezét, nehogy összafogdosson valamit maszatos kézzel.

De most utólag belegondolva inkább mégsem ez a legnehezebb, van rosszabb is, mégpedig: a folyamatos kupi. Én, aki szeretem a rendet, a tisztaságot és a szép enteriőröket, kénytelen vagyok együtt élni azzal, hogy MÁR a pénteki nagytakarítást követő szombat reggel az alábbi tárgyak találhatók a lakásunk ÖSSZES pontján (beleértve nappalit, fürdőszobát, konyhát): autók, alvósállatok, összetépett cédulák és zsepik, edények, gesztenyék, száraz tészták egész alapkban, száraz tészták összetörve, kis alsónapdrágok és zoknik, könyvek, talicska, tili-toli, fél pár szandál, matricák hátulja, ronygok, vödör, lapát stb., stb.

Amúgy simán együtt lehet ezzel is élni. Most már csak félrerúgom a legókat és a kirakós-darabokat, amikor el akarok menni WC-re, vagy arrébb tolom a piros gitárját, amikor le akarok ülni az asztalhoz. Erről eszembe jutott, hogy mikor az unokatesómnak kicsik voltak a gyerekei, és egyszer elmentem hozzájuk, döbbenten néztem rá az ajtóban:
- Te jó ég, miért van itt ekkora kupi?
Mire ő: - Milyen kupi?

47 megjegyzés:

  1. Igen, a kupi. En keptelen vagyok hozzaszokni, holott alapjaraton en sem vagyok patikus. Na de ez,ami most van. Kiborit.

    Ami meg elviselhetetlen, az az, hogy a folyamatos dumalasuktol nem tudok koncentralni. Peldaul ma elveszitettem a BKV berletemet es halvany lila gozom nincs , hogy megis mikor es hol. Van osszefugges a ket eset kozt.

    Es ez igy megy majd egeszen karacsonyig, de inkabb a nyari szunetig.

    VálaszTörlés
  2. Miert, mi lesz utana??

    Elveszett tárgyak miatt mi MINDIG a gyereket gyanúsítjuk meg eloszor :))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Karacsonykor es nyaron szusszanok kicsit, a tobbi pedig egy veg nelkuli vegtelen. :)

      Törlés
    2. Ja ertem. En is egy oktoberi harom napra gyurok :)

      Törlés
  3. Én a kupit talán meg tudnám szokni (nem biztos),de a dzsuva...Mert ez már az.Nekem 2 gyerekem van,otthon és mást sem csinálok mint pakolok meg takarítok.Mégis morzsa mindenhol a fürdő úszik a csap fogkrémes,csokis,sáros,festékes.Minden kiborul leesik,kenődik.Nincs olyan helyiség ahol ne lenne homok.Ja,és gyakorlatilag minden ragad.Ha lenne takarítónőm már rég felmondott volna.;D

    VálaszTörlés
  4. Én az àllandó zajt nem tudom megszokni.

    VálaszTörlés
  5. én mindent megszoktam, csak lassan elköltöznek és nem lesz kire fogni

    VálaszTörlés
  6. Én azt nem tudom megszokni hogy nem dőlhetek le ha szarul vagyok vagy hullafáradt. Márpedig szinte folyamatosan vagy egyik vagy másik vagyok.
    Igazából most jöttem rá hogy még ha 12 órát kellett is dolgoznom mennyi rengeteg szabadidőm volt. És nem voltam ennek tudatában.

    VálaszTörlés
  7. Ella, minden helyzetnél van még rosszabb! :))

    VálaszTörlés
  8. Nálunk 3 gyerek van, és én is szeretem a rendet. Ezért a két gyerekszoba közül az egyik az alvószoba, a másik a játszószoba. Nappaliba játékot vinni tilos, max társasozni lehet ott, játék után a nyertes pakol. Úgy megszokták, hogy kijelölt hely van a játszásra, hogy amikor utazunk, akkor a szálláson is megbeszéljük, hogy hol lehet játszani. Ettől függetlenül is egész nap pakolok, takarítok, mosok, nem tudom, hogy mi lenne, ha szabadjára engedném őket.

    VálaszTörlés
  9. sztem ezek nem állandóak.
    Eleinte a kialvatlanság volt durva (mondjuk másfél éves korig) aztán amikor hullámokban egyszerre lettek betegek (ovis kor), most meg nekem is kezdi átlépni az ingerküszömböm a rumli (pedig én elég rendetlen vagyok), meg hogy mindenkinek mindenhol ott van valami cucca, aminek viszont sajnos a legritkább esetben viseli gondját (kosármezek, cipők, babaruhák, színes ceruzák, Képes Sportok stb.).

    VálaszTörlés
  10. Úgy irigylek mindenkit, akinek alszik a gyereke! Nekem a fáradtság mindent visz. 3 éve nem aludtam végig egy éjszakát, 3 óránál többet is max 5 alkalommal. Nappal szinte állandó a hiszti, éjjel min 2 ébredés, nagymamák facebookos szinten vannak jelen az életünkben. Szar ügy, soha nem gondoltam, hogy ennyire fáradt leszek. De az egészből a legjobban mégis az zavar, hogy a fáradtságtól messze nem tudok úgy figyelni a gyerekre, ahogy szeretnék. Vannak hetek, sőt hónapok, amíg kiesnek teljesen. Fogalmam sincs mikor ült először, mikor jöttek a fogai, mit adtam hozzátáplálásnál. A fáradtság el fog múlni, az nem érdekel, az utóbbit jobban sajnálom.

    VálaszTörlés
  11. Nem mondod!! Atyavilág :(

    Én egyébként mindig olyan kiváncsi voltam (most lehet h tőled megtudom :))), hogy azok, akiknek ilyen rosszul alszik a gyerekük, miért nem vetik be a gyerek apját (vagy nagyszülőt, baby-sittert stb) esténként. Vagy a kislányod kifejezetten téged akar ilyenkor?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mi mar gondolkodtunk éjszakai bebiszitteren de nincs ilyen. Na meg fizetni valakinek mondjuk 20 ezer forintot hogy nalunk aludjon? Es akkor itt zuhanyozna itt menne wcre el se tudom képzelni.

      Törlés
    2. De lehetne baby-sittert hívni mondjuk akkor nappalra, amíg az anyuka kialussza magát. Mindig annyira csodálkozom, amikor azt hallom, h valaki évek óta nem aludta ki magát: hogy hagyhatja ezt a család? Nincs ott egy olyan férj/nagyszülő/barátnő, aki azt mondaná, hogy vigyázok egy egész hétvégén a gyerekre és megcsinálom a háztartási munkákat is, addig te pihenj és aludj 8 órát egyhuzamban? Mi most nyáron egymás kezéből kapkodtuk ki a húgom hasfájós kisbabáját, hogy tudjon pihenni, pedig még szoptat. Miért huszadrangú kérdés egy anyuka kialvatlansága? Főleg ha két ember van egy gyerekre?

      (amúgy őszintén megmondom, végszükség esetén fizetnék 20 ezret és zuhanyozzon kedvére bárki :))

      Törlés
    3. Mi tényleg kerestünk éjjeli szittert mikor úgy éreztük tarthatatlan a helyzet de nem találtunk.
      Nekem van bébiszitterem (most épp 2) de a maximum amit vállalnak az egyszerre 3 óra. És mindent elő kell készíteni.
      Olyan ember NINCS aki egy egész hétvégére vállal egy kisgyereket ÉS még a házimunkát IS megcsinálja.
      Szerintem a világon nincs ilyen. Legfeljebb Katalin hercegnének de gondolom ott egy egész személyzet dolgozik.
      Az meg egy másik kérdés hogy ki merne ilyen hosszú időre másra bízni a gyerekét? Én sem merem 3 óránál többre és így is tök para vagyok hogy vajon ha leveszi a sapkáját visszaadja-e rá 10 fokban, vagy sem, és sorolhatnám...

      Törlés
    4. ja igen, nem nekem kell mondanod, nekünk soha nem volt egyetlen baby-sitterünk sem. :)

      Nem tudom, én pl októberben elutazom 3 napra - a férjem és a családja simán meg fogják oldani a helyzetet nélkülem. De olyan is volt már, amikor Boni nagyon beteg volt januárban, hogy SOS kihívtuk a mamámat segíteni két hétre - és iszonyú sokat jelentett ez akkor. Olyan jó a húgomnak, hogy háromnegyed órára laknak tőlük! :)

      Na, szóval ilyen családi összefogásra gondolok, baby-sitterre pedig azoknak, akik bevállalósak. De én még barátnőt is meg tudnék kérni, h jöjjön egy napra segíteni, ha kell.

      Törlés
    5. Nekem Anyukám full time 3 másik gyereket nevel (ott nincs apuka és majdhogynem nincs anyuka) és nincs más nagyszülő (öregek vagyunk). De bizony volt olyan hogy Zselyke IS nála volt pár órát a másik 3 mellett mert el kellett rohannom dokihoz és lemondta a szitter.
      Szerintem ilyen sürgős esetekre meg lehet oldani hogy valaki segítsen néhány órát de ez nem oldja meg az állandó fáradtság, kialvatlanság problémáját. Szerintem nekem minimum 1 hét (168 óra) nonstop pihenés kellene hogy helyrerázódjak.
      Na meg a Férj kérdése. Az enyém alig van itthon. (Néha azt gondolom hogy ez részben szándékos mert kihúzza magát a munka alól de akkor sem tudok mit csinálni, kell a pénz amit megkeres).

      Törlés
    6. Biztos már rájött arra, amit te is írtál feljebb, hogy a gyereknevelés legalább olyan fárasztó, mint a 12 órás irodai munka :)) (ha nem megterhelőbb)

      Törlés
    7. azért huszadrangú kérdés, mert sok nagymama gondolja, hogy ő is csinálta, ki lehetett bírni. és ha a férj egész héten a munkahelyén tolja napi tíz-tizenkét órákat (magyar való), hát sokszor ő is kimerült annyira, hogy nem vállalja be, vagy csak simán aludjon olyan mélyen, hogy ne ébredjen fel a sírásra.
      és a másik oldal, hogy valahogy nincs sztem helyén kezelve ez a kérdés, mert mindenki úgy tekint a gyrekekre, mint az élet legnagyobb ajándékára (ami persze igaz), és attól kezdve, hogy valaki megkapta, csak idülten és non stop mosolyoghat.

      Törlés
    8. Nem kell bevàllalósnak lenni a szitterhez, elég ha kihal a csalàdod...;)

      Törlés
  12. Nekem volt alvós és nemalvós babám is. A fiam, aki az első gyermekem ő max 40 percet aludt nappal is és éjszaka sokszor kelt, azt hittem, hgy mindneki hazudik, aki azt mondja, hogy alszik a gyerek... A lányaim aztán nappal is két órákat laudtak és éjszaka is csak ennyi keltek fel, ég és föld a különbség:) A nagyfiam helyzte azután lett élhetőbb, hogy 10 hónapos korától velünk aludt kb 3 éves koráig és akkor mi is aludtunk valamennyit végre:)) Ami nekem a legnehezebb a gyerekezésban, az,hogy mindent naponta el kell mondani ezerszer és többnyire hiába, de volt időmmegszokni, 17 éve csinálom:))

    VálaszTörlés
  13. A nagymamákkal pont az a helyzet, amit bv is írt, szerintük ők is végigcsinálták, mit rinyalunk. Azt persze elfelejtik, hogy pár hónapos korunktól le voltunk passzolva a saját nagyszuleinkhez. Soha nem gondoltam egyébként, hogy anyainkat ennyire nem fogja érdekelni, hogy mi van velünk. Nalunk az apuka egyébként segít, sokat segít, az éjszakák egy részét ő csinálja, de sokat utazik, ilyenkor 4-5 napot egyedül vagyok ejjel-nappal a gyerekkel. A másik amit érzek, olyan, mintha félnének a lányomtól, úgy ertem, hogy nem akarnak vele kettesben maradni. Pedig a gyerek tündéri, nagyon édes, csak nem az a leültetem és úgy marad típus.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Biztos, hogy nem csak arra várnak, hogy hívjad őket?
      Nekem pl. mint friss nagyi, pont az a szomorúságom, hogy nem érzem, szükségük lenne rám.

      Törlés
    2. Az anyámnak többször sírva könyörögtem segítségért, az volt a valasz, hogy mit képzeltem? Anyosomhoz ha atmegy a lányom csak a lakásban vannak és leülteti a tv elé. Egy óra múlva már telefonál, hogy keres a gyerek, menjek érte. Persze, mert az én gyerekemmel "sajnos" foglalkozni kell, ha unatkozik akkor rosszalkodik, ahogy anyósom mondja. Olyan programokra gondolj, hogy kis motorral atgurulnak a könyvtárba, van jatszosarok, választ 1-2 könyvet és eltelt a délelőtt. Beirattam a lányomat, megmutattam mi hol van, de nem viszi.

      Törlés
    3. @Vica: nem így működik (szerintem). a segítség az, ha a segítő fél magától ajánlja fel, és nem neked kell kérni. ha mi kérünk a nagyanyjától, abból valahogy mindig az kerekedik ki, hogy SZÍVESSÉGET tesz, és legyünk nagyon-nagyon hálásak (plusz viszonozzuk is lehetőleg). kösz, de ezt nem. és te felhívtad már őket csak úgy, hogy TE szeretnél az unokáddal kettesben lenni egy kicsit, tök mindegy, nekik szükségük van-e rád? vagy csak akkor akarsz unokázni, ha arra szükség van? csináld magad miatt, ne miattuk.

      Törlés
    4. Szerintem sokszor nem ugyanazt érti a 2 fel segítség alatt. Anyósom pl beszélgetni akart jönni hozzánk. Párszor eljött, kialvatlanul ejjel-nappal a gyerekkel én viszont arra vágytam volna, hogy levigye egy kicsit a lányomat és tologassa a babakocsiban amíg én alszom. Erre kitalálta, hogy inkább vigyem le én a gyereket, ő majd addig vasal. Amikor mondtam, hogy de én azt szeretném, hogy inkább vigye le a gyereket, mert aludni szeretnék megsértődött. Én korabban azt hittem minden nagymama álma a babakocsizas.... Amikor végre elaludt a lányom bent és én lefekudtem volna pihenni, akkor ő beszélgetni akart velem. Fáradtabb voltam, ha ott volt mintha nem jött volna. Én nem tudom meddig szenvedtem volna csendben, de egyszer vasárnap ebéd után átjött kávézni, éppen nagyon fáradtak voltunk és a férjem mondta neki, hogy mi csak akkor tudunk aludni, amikor a gyerek is alszik és most nem annyira alkalmas. Szóval beszélni kell róla, hogy kinek mi a segítség.

      Törlés
    5. Szerintem sokszor nem ugyanazt érti a 2 fel segítség alatt. Anyósom pl beszélgetni akart jönni hozzánk. Párszor eljött, kialvatlanul ejjel-nappal a gyerekkel én viszont arra vágytam volna, hogy levigye egy kicsit a lányomat és tologassa a babakocsiban amíg én alszom. Erre kitalálta, hogy inkább vigyem le én a gyereket, ő majd addig vasal. Amikor mondtam, hogy de én azt szeretném, hogy inkább vigye le a gyereket, mert aludni szeretnék megsértődött. Én korabban azt hittem minden nagymama álma a babakocsizas.... Amikor végre elaludt a lányom bent és én lefekudtem volna pihenni, akkor ő beszélgetni akart velem. Fáradtabb voltam, ha ott volt mintha nem jött volna. Én nem tudom meddig szenvedtem volna csendben, de egyszer vasárnap ebéd után átjött kávézni, éppen nagyon fáradtak voltunk és a férjem mondta neki, hogy mi csak akkor tudunk aludni, amikor a gyerek is alszik és most nem annyira alkalmas. Szóval beszélni kell róla, hogy kinek mi a segítség.

      Törlés
    6. "Szerintem sokszor nem ugyanazt érti a 2 fel segítség alatt."

      ezzel tökéletesen egyetértek. nálunk ugyanaz volt, mint nálatok, hogy soha nem abban akart "segíteni", ami nekem/nekünk ténylegesen segítség lett volna. miután hazahoztuk a gyereket a kórházból, kábé háromszor főzött valamit, akkora adagban, hogy még nekem sem volt elég, nemhogy nekem ÉS a százkilós férjemnek együtt. a hűtő pangott az ürességtől, ő meg átjött 30 évvel ezelőtti tanácsokat osztogatni fürdetés/pelenkázás/szoptatás témában, és megsértődött, mikor a férjem közölte, hogy hasznosabb lett volna, ha az ötvenedik cuki kis rugdalózó helyett egy szatyor élelmiszerért ugrott volna be útban hozzánk. most már kettő múlt, de még mindig csak úgy tudom áthívni, hogy vigyázzon rá, ha előre megfőzök kettőjüknek, kikészítem a pelenkákat, váltóruhákat, összecsukott állapotból kinyitom a babakocsit (ami mellesleg csak miatta van, mivel mi sosem használjuk, ő pedig még mindig nem volt hajlandó megtanulni melyik pöcköt kell rajta megnyomni), és folyamatos telefonos elérhetőségben állok, mert évek után is MEG KELL KÉRDEZNIE, hogy hol tartjuk a kenyérvágó kést, van-e itthon tej, talál-e másik pulóvert a szekrényben, mert neki nem tetszik, amit odatettem... vááááááá. fárasztóbb az egész hercehurca, mintha magammal cipelném a gyereket inkább azalatt is, amíg elintézem a dolgokat. persze alibiből félévente egyszer összehajtogatja az épp aktuálisan kimosott ruhákat, és ezzel le van tudva a házimunkai segítség is. ja, egy hónapban egyszer látja kábé a gyereket, magától sosem hív, hogy elvinné, de tudom, hogy az ismerőseinek arról panaszkodik, hogy nekünk nincs szükségünk őrá. pff. (még mielőtt... sokáig hívtam én, és kértem segítséget - heti egy napon rendszeresen, amikor azon az egy napon bejártam a munkahelyemre -, de ebből lett idővel az, hogy neki ez fárasztó, és nem tud tervezni tőle /wtf?/, csomó programját le kell mondania, és elutazni sem tud. szóval amióta lett napközi, azóta hanyagoljuk a "szívességeket".)

      Törlés
  14. Na mostmar nagyon varom hogy írjon valaki hogy nincs meg gyereke de a kommentjeinktol kedvet kapott. 😃

    VálaszTörlés
  15. hehe :) Egyébként a negyedik kolléganő a beszélgetésben egy gyerektelen csaj volt, és mi is pont azon nevettünk, hogy hát így nem fog megjönni a kedve. Amúgy ez a lány nem is szeretne gyereket és egyszer megkérdeztem tőle, hogy miért. Azt válaszolta, hogy hát mert a gyerek annyi időt, energiát vesz el az embertől, olyan logisztikai feladatokra kényszeríti, hogy ehhez neki nincs kedve. És itt kicsit ellent is mondanék BV-nek: én igenis mindenhol azt hallottam egész életemben, h a gyerek mekkora szívás. Tele van az internet azzal, hogy a gyerekezés nem egy habos torta. Azt én sehol nem olvastam, azt nekem senki nem mondta, hogy idülten fogok mosolyogni egész nap - sztem mindenki a legrosszabra számít, és őszintén megmondom, én ezt nagyon szomorúnak tartom, pl. ennek a lánynak lehet h a negatív marketing miatt nem lesz gyereke!

    Merylla: értem! (Örülök, h nem vetted zokon a kérdést, nem akartalak letámodni :))

    VálaszTörlés
  16. hehe:) jelentkezem gyerektelenül, hogy van kedvem hozzá:) sőt! már a legelején is írni akartam Tamkó írására, hogy engem tök megnyugtatott :) Persze aztán majd lesz ami lesz, ha tényleg lesz gyerekem, majd jelentkezem akkor is :D
    és igen, én is ellentmondanék annak, hogy csak szépet hallani a gyereknevelésről: én nagyon is ijesztő dolgokat hallok, és cukiságot szinte semmit, vagy alig, ami szerintem is ijesztő, de tény, hogy attól szeretném még...Ezért vallom, hogy ez a gyereket akarás dolog valami ösztön lehet. (pinkm.)

    VálaszTörlés
  17. Tanulsagos! :D De en ugy vagyok a gyerek kerdessel, mint egy filmmel, aminek eloszor elolvasom a kritikait es meg ha szinte csak lehuzos dolgokat is olvasok rola, ha erdekel akkor is megnezem. Altalaban ezek utan is tetszik es nem ertem miert szavaztak le :D, de gondolom nincs atlagos izlesem. Ugyhogy a kedv valtozatlan 7 es fel eve, bar ezen belul hullamzo es neha megkerdezem magamtol: 'kell ez nekunk?', de ez szerintem fokent azert van, mert ennyire nehezen jon ossze.

    VálaszTörlés
  18. Ne is hagyjatok magatokat lebeszelni, lanyok!! A gyerekezés sokkal nagyobb buli is lehet annal, mint ahogyan manapsag mindenfele portalok allitjak. Nekem egyebkent tenyleg ezek az eddigi eletem legszebb évei (tudvan ugyanakkor, h nem mindenki ilyen szerencses). Mindkettotoknek nagyon drukkolok!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én sem hagynám ki, ha újra kezdeném! Sőt, ha tehetném hamarabb szülnék! Én csak azon keseregtem, hogy nem tudok úgy és annyit foglalkozni a lányommal, mint amennyit kipihentebben tudnék.

      Törlés
    2. Én sem hagynám ki, ha újra kezdeném! Sőt, ha tehetném hamarabb szülnék! Én csak azon keseregtem, hogy nem tudok úgy és annyit foglalkozni a lányommal, mint amennyit kipihentebben tudnék.

      Törlés
  19. hát lehet, hogy 11-12 éve, amikor terhes voltam, még nem gyűrűzött így be a negatív marketing. De annyira azért nem rázott meg a dolog, minden nehézségével együtt, hogy aztán ne vállalkozzunk még egyszer rá :)

    A nagymamákkal nálunk is hasonló (volt) a helyzet, mint Ms. Merylla írt, de azért azért azt is igaz, hogy sokkal idősebben lettek a mi szüleink nagyszülők, mint a mi nagyszüleink. És tényleg valószínűleg nincsenek már a spiccen, nem tudnak szaladgálni egy kisgyerek után, nem tudják emelgetni stb. De ha már nem annyira ön- és közveszélyes az unoka (mindjuk 5-6 éves kortól), akkor javulhat a kapcsolat.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. az én gyerekeim most lettek ön-és közveszélyesek így hat éves korukra. most mér tök okosak és állati leleményesen próbálják kinyírni magukat...(a nagymama nem is nagyon tüsténkedik, hogy velük legyen:D)

      Törlés
  20. A ferjemen es az o hugan kivul en sem merem senkire rábizni, szoval nekem a segitseg vagy hazimunkat jelent (fozes, elpakolas, ilyesmi) vagy pedig azt, h jatszik valaki egy kicsit Bonival ugy, h en ott v agyok, de legalabb meg tudok inni egy kv-t, ossze tudok kesziteni dolgokat, megnezni az emailjeimet. Mar az is tok jo, amikor elmegyunk valahova, es ott nem rajtam log a gyerek, hanem van, aki lefoglalja.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A nyári ötleted a barátnőd lányával, aki nalatok vigyázott Bonira zseniális volt egyébként. Nalunk is volt így itt 2 rokon kislány a szünetben. Ülve kávét ihattam:) nagyon jó volt

      Törlés
  21. Amikor a batyam (12evvel idosebb mint en) gyerekei szerre megszulettek, a legkedvencebb es egyben egyetlen sogornom kepes volt osszesen 1600 km-t utazni nyaron kisgyerekkel, majd gyerekekkel hozzank. Otthon aztan ok elmentek kirandulni, vagy csak pihent, es jo elore elmondta, h vegyek ugy a gyerekek, mintha ott se volna. Barki babusgathatta, nyuzhatta a gyerekeket, o olyan nyugodt es laza volt, h nem gyoztem csodalkozni. Visszafele pedig sokszor elhozott engem magaval egy honapra, es erdekes modon nem feltette tolem egyik gyereket sem, pedig nem titkoltam elotte, h felek kettesben maradni veluk. Mondjuk szerintem sok hasznomat nem is vette ebben, inkabb takaritottam, suttem, ilyesmik. Amikor a kozepso, akinek husz evesen most volt az eskuvoje, a nagy kopasz fejevel het honaposan ket kezzel markolta a hosszu hajamat a nyakamba ulve, folyt a nyala es vigyorgott, mikozben mentunk fel a 9-re, elromlott gyakran a lift, akkor mar tudtam, h biza, kell ez nekem :))
    Nagyon szeretem Evit. Csodalatosabb not kitalalni se lehetett volna a batyamnak. Egszer vegigneztem, ahogy harom gyereket oltoztet fel es keszit elo teljesen, amig a testverem kereste a kulcsait, s idonkent erdeklodott: nem lattad a kulcsaimat? Szoval amit testkozelbol lattam, az biztato volt. Az is igaz, h ha onkent, szivesen nem vette volna ki a reszet a gyerekezesbol minden teren, akkor E. nem hiszem, h vallalt volna harmat gyorsan egymas utan.
    Szoval en szeretnek most mar akar kialvatlan is lenni, meg faradt, de erre nem sok esely van.

    VálaszTörlés
  22. Végigolvasva a kommenteket én is csatlakozom ahhoz hogy a mi anyáink nem úgy segítenek ahogy mi szeretnénk. Bár azt hittem ez nálam egyedi hogy én azt szeretném ha valaki 1-2 órára átvenné az üvöltő vagy épp vinnyogó hisztiző gyereket és ezer örömmel mosok fel én.
    Szerintem ez abból fakad, hogy a 70-80-as években nem volt GYES, az anyukák 3 hónap után visszamentek dolgozni, és a gyerek maradt a nagymamákra napközbenre (akik igen sokkal fiatalabbak voltak akkor még) és ez úgy jött le mindenkinek hogy "jaj szegény anyuka alig lehet a gyerekével". Holott én pl. azt gondolom hogy a Férjem néha (ha itthon van) azért bírja idegileg jobban a folyamatos nyávogást mert közben felnőtt embernek való környezetben, felnőtt embernek való (nem lehányt, lenyálazott) ruhában van, vannak a munka miatt sikerélményei és CSÖNDBEN van akár órákat is, valamint ÜL. (Nyilván nem a fizikai munkásokra gondolok).

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A Gyest 1967-ben vezettek be és a gyerek 2,5 majd 3 éves koráig járt, a nők 90%-a vette igénybe és óriási hatása volt. A bevezetés oka az volt, hogy jelentősen lecsökkent a születésszám a 60as évek közepére. A háború után évente 200E gyerek született, ami a 60as évek közepére lement 120E alá. A Gyes pedig annyira bejött, hogy 1975-ben újra 200E körül volt a születések száma. Szóval volt Gyes, szocpol, senkit nem rúgták ki a munkahelyéről az állandóan beteg gyerek miatt, a nagymamák 55 évesen nyugdíjba mentek.

      Törlés
  23. Ella, pont h akkor volt csak igazán GYES, nem? Velünk majdnem 6 évet volt otthon a mamám (két év van a húgom és én közöttem).

    De a kommenteket olvasva asszem összetehetem a két kezem, hogy a szüleim úgy segítenek, ahogy én szeretném. De mostdjuk én meg is mondom nekik, mi lenne a jó (pontosabban inkább megkérem rá őket). Vannak olyan dolgok, amiket viszont ők találnak ki egyedül: pl nyáron vettek egy medencét, meg kisasztalt székkel a kerjükbe, cukiiiiik :))

    By Zenjebil: haha, én pont kivétel vagyok, az évekkel egyre türelmesebbé válok, mondván, hogy minden úgyis elmúlik, semminek sincs jelentősége igazán, csak annak, h a fiam jól érezze magát :))

    (jelent az valamit, h "zenjebil"? vagy ez egy keresztnév?)

    VálaszTörlés