2016. június 5., vasárnap

Webkamera a bölcsiben

Vannak azok az erkölcsi-morális dilemmák, amelyekben az ember (legalábbis én) egyszerűen nem tud(ok) állást foglalni. Ilyen a címben szereplő eset is, azaz hogy kellene-e, lehetne-e, érdemes lenne-e webkamerát szerelni a bölcsikbe, hogy a szülők a munkahelyükről élőben tudják követni: mit csinál a gyerekük és mit csinálnak a gondozók.

Ma egy barátnőméknél ebédeltünk, akinek a kisfia Bonival pont egyidős és akinek a férje amerikai. A srác mesélte, hogy Amerikában bizony léteznek ilyen webkamerák. Azért terelődött a szó rájuk, mert jól meglepődtünk a két gyerek interakcióján – tulajdonképpen mind a négyünk számára eléggé új helyzet volt az, hogy végigkövettük, hogyan játszanak együtt (vagy éppen hogyan nem játszanak együtt) a gyerekek, elveszik-e egymás elől a játékot, megosztoznak-e, mivel szeretnek játszani stb., stb. Mindannyian megegyeztünk abban, hogyan baromi kíváncsiak vagyunk: hogy viselkedik a saját gyerekünk társaságban.

Aztán bizony, valljuk be... jó lenne ellenőrizni a dadus néniket. Barátnőmék kisfiának a lába egyszer eltörött a bölcsiben (6 hét gipsz), és a gondozónők egyetlen épkézláb magyarázattal nem tudtak szolgáni, mi történt. Boni is jött már haza karmolásokkal a mellkasán, télen, amikor a body-t nem veszik le (nagy valószínűséggel csak vakarózott, de akkor is). Az említett barátnőméknek hónapokon keresztül azt mondták, hogy mindent megeszik a gyerek, míg egyszer kiderült, hogy a húst csak megrágja, de nem nyeli le: a barátnőm hónapokig nem adott a kisfiúnak húst, azt gondolván, hogy kap a bölcsiben... Aztán ott vannak a kevésbé fontos dolgok, hogy pl. ugyanazzal a zsepivel törlik-e meg a gyerekek orrát (megtörlik-e egyáltalán!), ölbe veszik-e rögtön őket, ha sírnak, káromkodnak-e előttük stb., stb.

(A mi bölcsinkben pedig a gondozónők hegyes késsel vágják a mocorgó és ugrabugráló gyerekek orra előtt (40-50 cm) az almát, banánt, miközben a terem másik végében ülő kollégáikkal beszélgetnek, nagyokat gesztikulálva! Az ütő megállt a szívemben, amikor ezt megláttam , Z. dettó, amikor ő hozta el (péntekenként ebéd után megy valamelyikünk érte). Szóltunk, vállukat vonogatták, hogy „eddig soha nem történt semmi” (ettől az érvtől frászt kapok), de hogy majd „jobban fognak figyelni” – azóta nem változott semmi. Számolom a napokat a bölcsi végéig.)

A webkamera ellen szól viszont a személyi jogok védelme. Az az érzésem, hogy még a saját gyerekünknek is kell, hogy legyen privát szférája. Milyen jogon lesné meg az ember, ráadásul úgy, hogy a gyerek nem is tud róla? Talán egy kisgyereknek is van joga rossz kedvűnek, agresszívnak, antiszociálisnak, furának lenni anélkül, hogy a szülő erről értesülne, ezt számon kérné, vagy hogy ezen aggódna – most így gondolom, bár lehet, hogy ez egy nagyon fennkölt, sznob hülyeség, nem tudom. Egyébként én vagyok az az anyuka, aki hasonló megfontolásból a FB-ra sem tesz föl Bonifotókat.

Mindenesetre az nem kérdés, hogy mások gyerekeit viszont nem leshetjük meg (nálunk még fotózni sem lehet a bölcsiben, pont emiatt). Egy ilyen kisvárosban, ahol a gyerekek egy oviba, majd egy iskolába fognak járni, nem tehetjük meg, hogy kilessük a szomszéd gyerekeit és rájuk sütjük a bélyeget: ez a verekedős, ez a harapós, ez a hisztipók stb., stb. Biztosan csak konfliktust szülne egy ilyen helyzet – szívesen megnézném, hogyan intézik el ugyanezt Amerikában!

A gondozónők pedig... kétségtelen, hogy szükség van bizonyos szintű bizalomra a szülők részéről, enélkül nem megy. Bár megmondom őszintén, én nagyon nehezen bízok meg idegenekben, ezért nincs is baby-sitterünk. A bölcsitől azt reméljük, hogy mivel többen vannak egy csoportban, ez valamiféle kontrollt jelent számukra. De ki szeretne/tudna felszabadultan gyerekekkel foglalkozni egy bekamerázott teremben?

Szóval asszem én nemmel szavaznék. Aztán lehet, hogy jövő szerdán egy harapásnyommal jön haza Boni, én pedig habzó szájjal mennék tüntetni az utcára, hogy webkamerát mindenhova!, nem tudom.

13 megjegyzés:

  1. Én csak azért nem kérnék webkamerát mert akkor állandóan azt figyelném.

    VálaszTörlés
  2. :-DD erre nem is gondoltam! Jogos a problemafelvetes.

    VálaszTörlés
  3. Szerintem vannak fontosabb dolgok, mint a háromévesek személyiségi jogai - felelősek vagyunk azért, ami velük történik, így azért is aminek/akinek kitesszük őket. Én nem hiszek az idegenekbe vetett bizalomban, csalódtam már pozitívan is, igen, de az emberek minimum tíz százaléka fura, ennél sokkal többen számomra értelmezhetetlen dolgokat tesznek, és az én világomtól fényévekre vezet a gondolokodásmódjuk. Abba már beletörődök lassan, hogy a nevelési elveimet jó eséllyel senki sem fogja osztani (intézményre gondolok), de egyszerűen rettegek a gondolattól, hogy a legféltettebb kincsemet olyanra bízzam, akiről semmit nem tudok - az egy dolog, hogy nem veszi rögtön ölbe, ha sír, de mi van, ha direkt perverz élvezetet okoz neki az, ha az elkényeztetett kis szemétládák bőgéssel akarnak érvényt szerezni vágyaiknak...? Ismertem ilyen tanerőt, ismerek ilyen embert; nem egyet.

    Romániában magánbölcsikben és -ovikban alap a kamera és a live figyelhetőség. Még így is ilyeneket vesz fel néha (csak az nézze meg, akinek NAGYON erős a lelke):
    http://www.printesaurbana.ro/2016/03/agresorii-din-gradinite-tolerati-de-parinti.html
    Beteg világ ez... :(

    VálaszTörlés
  4. Én nem-mel szavaznék. Mert csak konfliktust szülne a dolog, hogy miért így, miért úgy viselkedett az óvónő/dadus a gyerekkel, stbstb, és az senkinek sem jó. Meg hát a többi érv is, amit te is felsoroltál.

    VálaszTörlés
  5. Juj, ezek a videok... En egyebkent ilyen durva esetektol nem tartok, mindig tobb gondozono van ott, a tobbi csopoertbol is atjohetnek, a szulok szuroprobaszeruen megjelenhetnek (persze nem tesszuk), meg gyakornokok is vannak rendszeresen. Es pont emiatt nem is gondolkodtunk maganbölcsiben, ott kevesebb a kontroll (itt Fro-ban nagyon jok az allami dolgok, pl korhazak is).

    Amit irsz Esti, hogy idegenekre bizni az ember legfeltettebb kincset, azt en is igy gondolom, es DOBBENTEN olvasok olyan hirdeteseket (naponta) h jogsival rendelkezo baby-sittert keresunk... Mi nem mernenk egy hirdetesben talalt akarkire rabizni Bonit, raadasul ki tudja, hogyan vezet az illeto?!

    VálaszTörlés
  6. Még a dublini bölcsiben szereltek fel kamerákat (egy nagyon csúnya botrány miatt) és ha volt valami kérdéses ügy (pl harapásnyom), akkor az adott helyzetet vissza lehetett nézni az igazgatói irodában a szülőknek és a bölcsisnéniknek. De állandó élő kapcsolat nem volt, ami engem már csak azért sem vonzana, mert egy bölcsinek se anyagi se fizikai kapacitása nincs, hogy mindig maximálisan levédje ezeket a kamerákat és én mindig paráznék, hogy vajon milyen idegenek törik fel a rendszert és nézegetik a bölcsiseket.
    A másik meg, hogy nekem túlságosan big brotheres egy 24 órás kamera egy alapvetően bizalomra épülő kapcsolatban. A bölcsi egy nagyrészt fekete doboz eleinte, ahova betesszük a gyereket, de a bölcsis néniket is meg lehet ismerni. Nem a facebook/linkedin profilok kikeresésére gondolok, hanem pl minden nap lehet velük beszélgetni 5-10 percet a gyerekről (és ne adj isten róluk is), megismerni a napjukat, a rutinjukat. Az egyik leggyakrabban visszatérő megjegyzés és kérés a részükről mikor 1-1 szmk-s ülésre készülünk és körbekérdezek kinek mi a búja/bánata, hogy a szülők nem kommunikálnak velük. Egyátalán. Pedig a sikeres kapcsolat a 2 oldalú kommunikáción múlna, hogy a család és az intézmény ne egymás ellenében, hanem együtt tudjon működni.
    A másik eszköz pedig a régi jól bevállt (valljuk be, kevésbé etikus megoldás) a megfigyelés: ha az udvaron vannak mikor megyek értük, akkor megállok valahol, ahol nem lát senki és pár percig figyelem őket: ki mit csinál, hogy viszonyulnak egymáshoz és a gyerekekhez. Vagy még a régi bölcsiben a csoportszoba egyik ablaka az udvarra nyílt, na az alatt elég sokat időztem eleinte. A csoportszoba ajtaján van egy ablak, ott is szoktam néha pár percet leskelődni, de mostmár inkább csak szeretem a gyerekeimet figyelni mikor nem látnak.

    VálaszTörlés
  7. Anyukám és a nővérem is gondozónő és gyerekként sokat járta be anyuhoz a bölcsibe. Mindig nagyin nagyon szerette a gyerekeket, ezért valahogy nekem mindig jó hely volt a bölcsi, még akkor is ha üvöltve hagytam ott a gyerekemet ( a saját nagymamájánál, akihez ugyanúgy be kellett szoktatni mint egy idegenhez). Összességében négy gyerekem volt bölcsis egy egy évig és nem csalódtunk sosem. A bölcsi muszáj dolog, mert kell a pénz, de az egyetlen rossz oldala nálunk mindig az volt csak, hogy folyton betegek voltak a gyerekek. A gondozónőkkel sosem volt bajunk és a rendszerrel sem:) A mi bölcsijeink mindig jók voltak és a gyerekek feldarabolva kapták az ennivalót, amit természetesen nem ott készítettek el nekik a csoportszobában:)

    VálaszTörlés
  8. És én is azt gondlom, hogy egy kamera ami nem ad élőközvetítést de van ha kell, nem olyan rossz dolog:) És épp úgy adhat támaszt gyereknek és a gondozónéninek is a baj esetén!

    VálaszTörlés
  9. Na jo, FM altal emlitett megoldas nekem is tetszik, asszem ezzel egyutt tudnek elni. Es ti volt, hogy megneztetek a felveteleket? En a késes sztorit szivesen megnézetném a tobbi szulovel, bar tudom, h vannak, akiket ez nem zavarna (hihetetlen). Egyebkent azzal magyarazzak, h igy tobb vitamin marad bennuk, es hogy a gyerekek igy latjak: hogyan kerul az étel (felkockazott alma) a tanyerjukba (az almából :)).

    Megfigyelni, leselkedni en is szoktam egy picit :))

    Amugy (a késektol eltekintve) en is szeretem a bolcsit, Bonikam is szeret oda jarni. Eleinte sirt, azt normalis dolognak tartottam, ugyhogy nem aggodtam, aztan par hete megint volt par sírós nap, az viszont aggasztott, nem tudtam, miert van. (Elmult) A nagymamas beszoktatas erdekes :))) amugy meg nem gondolom, h az intezmenyeknek ugyanolyan nevelési elvvel kell rendelkezniuk, mint a szuloknek, sot: en azt szeretnem, h masmilyen tipusu nevelőket is megismerjen ott a gyerek. Akik adott esetben kijavitjak vagy ellensulyozzak a mi hibainkat :))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mi nem kertuk sohasem. Az egyik ok, hogy nem sokkal azelott szereltek fel, hogy eljottunk masreszt meg mindig elmondtak ha valami tortent (ezert is jo az az 5 perc beszelgetes a nap vegen). Volt mikor egy lila pup volt Bodza homlokan, akkor elmondtak, hogy megbillent a belso csuszda tetejen es a falnak esett.
      Raadasul par hetig Mark volt a "harapos gyerek" a csoportban, akkor sokat beszeltunk az ovonokkel is, hogy mit csinaljunk, nyugtattak hogy ne aggodjak, csak minden alkalommal ugyanugy, ugyanazzal a mozdulattal es szoval reagaljak/tiltsak mint ok. El is mult a korszak es utana nem sokkal egy masik kisfiu lett a harapos, de az ovonok egyszer sem mondtak, hogy ki az (mas kerdes, hogy mindenki tudta), csak azt, hogy Markot sajnos megharapta egy gyerek. Ezeken nem akadok ki, tudom en, hogy hetekig gyogyulo monoklit adhat a teso egy mikroszkoppal vagy siman lehorzsolodik a szaja mikor 2 meterre tolem leugrik valahonnan es nem tudom elkapni. Ez a gyereklettel jar.

      Törlés
  10. nekünk van ismerősünk, angol ovit vezet Budapesten, náluk van kamera, él közvetítéssel. Azt mondta, őket (ónéniket) nem zavarja, a szülőknek megnyugvás - mondjuk tény, hogy inkább a nyugat-európai/amerikai expatok járatják oda a gyerekeiket, és ők valószínűleg ehhez vannak szokva. De mesélte, hogy egyszer egy anyukát le kellett tiltani a live streamről, mert folyton beltelefonált, hogy miért ezt vagy azt csinál a gyerek, stb. :-o

    VálaszTörlés
  11. Az én jelenlegi egyik legnagyobb félelmem, hogy azt hogyan lehet megakadályozni, hogy valaki idegen kézen fogja majd a kisfiamat és elvigye az oviból... (még csak másfél éves, itthon van velem). Azért merült fel bennem ez a kérdés, mert pár hete, több alkalommal nekem kellett elhoznom az unokaöcsémet az oviból - Bp., önkormányzati ovi - és amit ott láttam, azon eléggé meglepődtem. Bementem, köszöntem, mondtam hogy kiért jöttem, stb. - csak egy bólintás volt az óvónő részéről a reakció. Ráadásul ott az előtérben ott a rengeteg szülő, kavarodás, gyerekek rohangálnak össze-vissza, az óvónők meg odabenn beszélgetnek egymással. Olyan érzésem volt, hogy simán kézen foghatnám bármelyik gyereket - és persze ha nem tiltakozna - kisétálhatnék vele. Jó, hogy van lenn a bejáratnál egy kamera, de ha mégis megtörténik egy ilyen eset, nem sokra mennek egy rossz minőségű felvétellel. Tudom, nem lehet minden eshetőséget kivédeni, de én ennél azért kicsit szigorúbb ellenőrzésre gondoltam. R.

    VálaszTörlés
  12. Megertelek. Ennek a rendszernek ( csak oyan ember johet erte, akinek erre engedelye van) kifogastalanul kellene mukodnie. Nem tudod olyan oviba beiratni, ahol erre nagyon figyelnek? Nalunk szerencsere ez OK, egyszer a ferjemtol is elkertek a szemelyijét, egyszer pedig, akkor epp mind a ketten ott voltunk, lattuk, hogy egy apukatol kerik ugyanezt. Tokre meglepett minket, hogy az apuka fel volt haborodva!! Mintha nem az o meg a gyerek erdeke lenne!

    orsolya :- DDD

    VálaszTörlés