2016. január 14., csütörtök

Példák pofátlanságra

Helló! Kérhetnék tőled egy kis apróságot?

- állt az e-mailben, amelyet egy olyan kolléganőm küldött, akit szinte alig ismerek. Egyszer együtt utaztunk haza repülővel, akkor a tranzitban beszélgettünk, de ennek már 10 éve volt. Azóta egyszer kávéztam vele (és többekkel), akkor iPhone és iPad volt a téma. Szóval, mondhatom, hogy szinte idegenről van szó, csak annyit tudok róla, hogy tök jól ért az iDolgokhoz. És mivel sem megszólítást, sem aláírást nem írt az üzenetébe, az volt az első gondolatom: tényleg nekem jött ez az e-mail? (Egyébként simán előfordulhat, hogy be volt bc-ve száz másik balek ember is).

A tárgysorba beírta: kérés-kérdés-szívesség, hangsúlyozva ezzel, hogy noha tényleg semmiségről lenne szó („kis”, „apróság”), de azt biztos szívesen megteszem neki hiszen olyan udvariasan nyomatékosan kéri! Arra gondoltam, hogy biztos segítségre van szüksége franciául, vagy meg szeretné tudni, hogy milyen éttermet ajánlanék neki Brüsszelben, ilyesmi, úgyhogy visszaírtam, hogy persze. Azt kell tudni a történethez, hogy én a munkahelyemtől 60 km-re, a határ túl oldalán lakom, ahol sok minden sokkal olcsóbb. Nos, kiderült, hogy ez a lány én címemre szeretne rendelni magának nemtudommiket a Sephorától. Mert hogy, mint írta, én úgyis mindig itthon vagyok (+szmájliözön).

Jó alaposan elképedtem, először is azért, mert tőlem aztán nem tudja, hogy hol lakom, de azt meg már végképp nem kell, hogy tudja: mit csinálok egész nap. Mert hogy nem a postást várom, az tuti. Illetve de, néha várom, ha én rendelek magamnak valamit, de már az is elég bonyolult, mert gyakran járunk mostanában Bonival dokihoz, meg hosszan alszik délután, akkor nem szeretem, ha csöngetnek. Szóval ha véletlenül nem tudnám átvenni a csomagot, akkor semmi kedvem nem lenne a postán sorban állni egy idegen csaj parfüjéért, csak mert itt nálunk fél áron adják. Ahhoz meg már tényleg nem vagyunk jó viszonyban (pontosabban: semmilyen viszonban nem vagyunk), hogy bevonatkozzak a csomaggal a mh-emre, amikor azt is kétszer meggondolom, hogy egy almát betegyek-e a táskámba!

Én úgy általában tök könnyen mondok nemet bárkinek. Ellentétben LB-vel, aki szintén határ menti ingázó (más városok között), és akinek az a véleménye, hogy nem az ő feladata civilizált emberi magatartásra tanítani embertársait. Így ő bizony kollégái nagy csoportjának hoz-visz dolgokat. Előfordult, hogy húzós bőrönddel ment dolgozni, hogy el tudja vinni a címére rendelt fogyókúrás porokat. Megtörtént, hogy fél órát állt sorba a postán, nem neki szánt csomagért.

Vicces a történetben, hogy pár hónapja tök sok problémám akadt az iPhone-ommal, és én ezekben a dolgokban tök béna vagyok, úgyhogy arra gondoltam, megkérdezem ezt a lányt (aki most ezt a szívességet kérte tőlem). Aztán elvetettem az ötletet, gondolván, hogy de hát alig ismerem - tök nagy pofátlanság lenne ezzel letámadni!

(Érthetetlen az, hogy ennek a csajnak a legjobb barátnője egy csupaszív ember(nek tűnik), a pasija pedig egy kivételesen szimpi fazon(nak látszik). Hová tették ezek a szemüket?!)

19 megjegyzés:

  1. Ú sok ilyen van. És valóban pofátlanság, eszembe sem jutna, de én is találkoztam már hasonlóval.
    Viszont olyannal is (Kanadában) aki magától tett szívességeket. Például mentünk kozmetikushoz és váltott nekem utalványokat hogy én is csak 80 dollárt fizessek 100 helyett. És sosem engedte magát meghívni kávéra mindig ő fizetett és sokszor trükkösen. Annyira szarul éreztem magam, bár vittem neki itthonról marcipánt ezt-azt de mégis.
    Szóval akarom mondani mindkét irányból nagyon furcsa ez a szívesség kérés-adás nem közeli ismerősök között.

    VálaszTörlés
  2. lehet, hogy neki egészen más emlékei vannak kettőtök kapcsolatáról, nem? talán úgy emlékszik, hogy egy jó barátnője vagy, akivel mindig milyen jót dumáltok (én már keveredtem ilyesmibe - aztán végül is összebarátkoztunk tényleg - de eleinte tök fura volt, hogy mit nyomul a csaj)

    VálaszTörlés
  3. Nekem nem tűnik annyira fura kérésnek...most akkor hülye vagyok? (Bàr ez a "mindig otthon vagy" elég bicskanyitogató)

    VálaszTörlés
  4. Haaaat... Figyi, ez a csaj 40-50 eurot akart ugy sporolni, hogy en majd beallok a sorba a csomagjaert es elviszem neki mh-re (vonat, gyalog, tomott busz). Ugy, hogy szinte alig ismerem. Ugy, hogy odavakkant nekem valamit e-mailben. Es ugy, hogy nem szorul ra arra a penzre, nem magyar fizukrol beszelunk (nem akarok a penztarcajaba kutakodni, de egy egyedul elo 40-es csajrol van szo). Szoval ez a keres nekem tobb, mint fura...!

    Ella, az ellentetjere nekem is szamos peldam van! Szerencsere. Persze most egy sem jut eszembe. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jó, hàt a sorbanàllás, cipekedés részre nem gondoltam, igen, úgy màr fura.

      Törlés
    2. nem értem, az miért nem merül föl kompromisszumként (benne!), hogy ő odamegy érte legalább valameddig kocsival - leginkább hozzátok, de minimum a munkahelyedre vivő pályaudvarra...

      Törlés
    3. De nem jó! Én sorban állni sem szeretnék idegen (unszimpi) csajok 50 eurójáéert! A fene azt az önző fajtámat... :)

      Törlés
    4. értelek én... csak azért udvariasságból (a látszat kedvéért) felajánlhatta volna.

      Törlés
  5. legyél hű önmagadhoz-mondj szépen nem-et

    VálaszTörlés
  6. Én tuti elhajtanám (vmi ürüggyel hogy ne legyen sértődés)!

    VálaszTörlés
  7. Ha eljön érte, a postára meg szépen elmegy meghatalmazással, akkor végül is miért ne :D ingáztam én is, egy ideig laptoppal!!! soha többé, soha semmiképpen senki kedvéért, maximum egy doboz gyufát. de azt is szájhúzogatva :D a csomagküldő szolgálatok ugyanebből szép profitot csinálnak, nekik van eszük, nem annak, aki puszira hurcolja más csomagját :D

    VálaszTörlés
  8. Anna, akkor mi értjük egymást :)) sajna asszem ezt a cipekedésfaktort azok nem értik, akik még nem próbálták. Én is laptoppal ingázom, grrrrrr... már táskát is úgy veszek magamnak, hogy minél kisebb legyen a súlya.

    VálaszTörlés
  9. Pontosan! :) És hogy bírja is ki a terhelést. Hány szép táskám ment szét idő előtt, cipzárnál, szétkoptak alul, hátul, szétnyúltak... ami bírja, az meg nem olyan fazon, amibe még belefér pluszban, ami kell... mondjuk az ebéd, vagy hazafelé a tej-kenyér :)
    egyszer társaságban kifakadtam ezen éppen, és az egyik fiú - nagyon aranyosan - megkérdezte, miért nem teszem bele az ebédet egy szép papírszatyorba, és viszem el úgy külön. szegény nem értette, mi a bajom azzal, hogy ezt az egészet még megfejeljem egy plusz csomag menedzselésével :D
    esernyőt is csak a h&m-ben veszek, azok könnyű kis alumínium vackok. cserébe szélben mondjuk nem is érdemes elővenni :D de legalább alig van súlya.
    könyvet sem könnyű így az útra választani! :D kicsi is legyen, meg jó is, ráadásul mivel rövid, gyakrabban kell pótolni, és kizárólag papírkötés jöhet szóba :D nem egyszerű logisztikát igényel ám ez :)

    VálaszTörlés
  10. Én pont most vettem egy laptop-hátizsákot (650 gramm!) nagy reményeket fektetek belé. Elvileg minden belefér és kézitáskát így nem is kellene vinnem - bár ezt még át kell gondolnom. Kaját soha nem rakok be, vizet sem, mondom: én az almát is meggondolom kétszer. A hazafelé tejkenyér is felejtős, egyszerűen nem bírnám el. Ami a könyvet illeti: Kindle! Így viheti az ember a Párhuzamos történetek mind a három kötetét (és 100 másik könyvet) egyszerre :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. jól hangzik a laptop-hátizsák :) és biztos egészségesebb is, mint az oldaltáska... gondolkodtam rajta, volt is korábban, csak nekem nem lett volna praktikus, a sok átszállásnál nem szerettem, hogy mindig hátra fel, hátra le ha kell belőle valami, vagy le szeretnék ülni, vagy nem férek el vele a tömegben, meg nem tudom kontrollálni, ki nyúl még bele :D télen még ok, hogy kabátzsebbe készítem a pénzt vagy bérletet, ami kell, de nyáron a semmi kis ruhával nem tudtam hová rakni. Ja, és télen mindez folyamatosan csúszik le a kabátról, a hajam beszorul a pánt alá, a buszok felfűtve de rendesen, azonnali csatakosra izzadás... :D
      a Kindle rajta van a kívánságlistámon!
      amit még utáltam külön, az az átmeneti idő, amikor reggel kell a kis kabát-kardigán, délután meg gyulladtam megfelé, vihettem még külön azt is. vagy a fordítottja, reggel még kánikula, délután felhőszakadás. volt pár ilyen itt tavaly.
      Ó, én még Tescozást is bevállaltam egy ideig, hazafelé útba esett, de hamar belázadtam, nem is csak a cipelés miatt, hanem hogy akkor kb. 1 órával későbbi busszal tudtam csak hazamenni. 42 fok, Köki, csomagok. Állandó dugó a gyorsforgalmin, mondjuk a felüljáró tetején kb negyedóra vesztegelés, tűző nap, ócska sárga volánbusz. Diszkréten izzadó tömeg. Sírógörcs kerülgetne, ha lenne hozzá oxigénem :) Ezt már így, azt hiszem, nem vállalnám újra, csak végső elkeseredés esetén :).
      amúgy, már cipekedés nélkül, jobban élveztem. megvan az az oldala is, hogy nyugalomban lehet olvasgatni, kicsit pihenni, elmélkedni, én hazafelé intéztem általában a kevésbé tömött buszon a telefonjaimat, meg a nem szélsőséges időjárásban felfogtam kirándulásnak, úgy sem volt éppen rossz. Agglomerációból agglomerációba :D

      Törlés
    2. Jaj én megjártam a laptop-hátizsákkal. Én repülem sokat még régebbi munkahelyemen és hát ugye a reptéri bolyongás, taxira, vonatra várakozás. Én a hátizsák súlya alatt úgy görnyedtem, rosszabb volt mint a válltáska.
      De lehet típus kérdése.

      Törlés
    3. Hú, Anna, ez tényleg szörnyen hangzik így!

      Hátizsákkal pont ugyanez a bajom: bele merem-e majd tenni a Kindle-t és a telefont, pénztárcát úgy, hogy a hátamon van? A buszon a tömegben? ezért ezt még meggondolom..

      Ella, hát nem tudom, nekem az oldaltáska a mumus! De végülis nem tudom, mi a jobb: gerincferdülés vagy görnyedés?! Pestis vagy kolera?!

      Törlés
    4. nagyon jó hátizsákok vannak! jópofa, eldugott zsebekkel, én többnyire azt hordok és egyetlen egyszer emeltek ki vmi hátizsákomból: gimis koromban a hátizsák oldalzsebéből a bontott doboz cigit - annyival is kevesebbet szívtam el :D

      Törlés
    5. Nem tudlak elkepzelni, h cigizel :))

      Törlés