2016. január 26., kedd

Bizalom, túlféltés és nevelés

Mi és Boni az egyik betegségből a másikba esve (középfül-gyulladás, nátha, torokgyulladás, hasmenés, reuma: kinek mi) végülis azt a tanácsot kaptuk a gyerekorvostól, hogy ha tehetjük, egy ideig ne vigyük Bonit bölcsibe. Nagyon rémisztő egy ilyen tanács az orvos szájából, aki eddig mindig azt mondta erre a sok betegségre, hogy ez teljesen normális állapot, most kezdett közösségbe járni, erősödik az immunrendszere. Mindenesetre oda szeretnék egyszerűen csak kilyukadni, hogy a sorozatos megbetegedés az oka, hogy a mamámat elhívtuk két hétre segíteni, mert ezek után ki meri bölcsibe vinni a gyereket?

A második napján sikerült úgy összevesznünk, mint az elmúlt 10 évben soha, és én annyira mérges voltam rá, hogy egy teljes napig nem szóltam hozzá, pedig ez nem az én stílusom. Most már megenyhültem, és ismét élvezem, hogy itt van. Boni imádja, nekünk pedig csomó gondot levesz a vállunkról. Tudok normálisan reggelizni, ruhákat hajtogatni, kezet mosni, amikor valahonnan jövünk haza, ügyintézni és gardróbot kipakolni, sőt, miután megvacsoráztatom és megfürdetem az úrfit, és visszamegyünk a konyhába, az csillog-villog a tisztaságtól, noha normális esetben még csak akkor állok neki összepakolni.

Az történt egyébként, hogy nyomatékosan megkértük a mamámat valamire. Mindjárt elmondom, hogy mi volt az, de egyébként teljesen mindegy, valami, amit mi veszélyesnek ítéltünk meg, ő meg valószínűleg azt gondolta, hogy megint túldramatizáljuk. De megígérte. Én meg elhittem, hogy ha megígérte, akkor nem is teszi meg. És de! Este látom, hogy pont azt teszi, amire pedig nagyon kértük, hogy ne tegye. Hogy bízzak meg benne ezek után? Újból elmondtam, hogy mi az ábra, és figyelmeztettem rá, hogy most épp a saját szavát szegte meg, ami az én világértelmezésemben főbenjáró bűn, pont. De százszor is súlyosabb, amikor a gyerekemről van szó.

És mit látok következő reggel? Megint ugyanazt csinálja, mintha mi sem történt volna, mintha nem ígérte volna meg kétszer is, hogy nem fogja megtenni! Döbbenet, komolyan. Ugyanakkor van pozitív olvasata is a történetnek: előfordul ugyanis, hogy attól tartok (főleg szülés előtt féltem ettől), hogy majd én is azokat a hibábat követem el a nevelés során, mint a szüleim. Azt hiszem, megnyugodhatok, én nem nagyon tudok elképzelni olyan helyzetet, hogy ne tartsam meg az adott szavam, hiába találnék (úgymond!) enyhítő körülményeket.

Hogy miről is volt szó? Megkértük, hogy ne a konyhai erkélyre álljon ki bagózni, válasszon egy másik erkélyt. Ezt az erkélyajtót Boni már ki tudja nyitni, és rémálmaimban már látom, hogy kimegy és fölmászik az erkély rácsára.... Franciaországban évente kb. 100 gyerek hal meg úgy, hogy véletlenül kiesik az ablakon, és KIZÁRT, hogy a gyerekem egy legyen közülük. Ezért a konyhai erkélyajtón mindig le van húzva a redőny, mert azt még nem tudja fölhúzni. Ha valaki fölhúzza (akár mi, akár vendégek) előfordulhat, hogy elfelejti visszahúzni, és innentől kezdve kész a baj.

Én nem is akartam az erkélyajtó-problémát megvitatni a mamámmal, sőt, senki mással sem akarom megvitatni: mi a férjemmel egyetértünk, miért is lenne ez az ügy vita tárgya? Lehet velünk egyet nem érteni, gondolhatja bárki úgy, hogy túldramatizáljuk a helyzetet és a széltől is óvni akarjuk Bonit, de ez, hogy úgy mondjam, mindenkinek, még a mamámnak is, a magánügye.

A mamám egyébként azzal érvel, hogy most már nem fogja elfelejteni visszahúzni a redőnyt. Én meg személy szerint ettől az érveléstől vagyok rosszul. Mindenkivel előfordul, hogy hibázik. Repülők zuhannak le azért, mert nem egy, nem kettő, nem három, hanem egyszerre NÉGY ember hibázik és/vagy alkatrész romlik el egy időben. Oké, kevés az esélye, de amikor bekövetkezik, az tragédia.

40 megjegyzés:

  1. Ez mást is felidegesítene.
    Miért nem tesztek fel egy zárat, kampót, akármit jó magasra, amit egy gyerek nem tud kinyitni? És akkor nem kéne lehúzni a redőnyt sem.

    VálaszTörlés
  2. Szerintem teljesen jogos kérés volt. Az ördög nem alszik. A kisfiammal múltkor baba tornán voltunk. Tíz másodpercig amíg nem néztem rá, felmászott egy székre ami egy ablak alatt volt. Mire odanéztem már a szellőzés céljára kinyitott első emeleti ablak párkányán volt félig. Rohantam leszedni és ablakot becsukni. Nagyon nagyon nagyon oda kell figyelni. Ez nem túlféltés!

    VálaszTörlés
  3. jaj, egyetértek, én is rettenetesen kiakadtam volna :((( (és igen, anyósomra ilyen bizalomvesztések miatt nem hagytuk nagyon sokáig a gyerekeket - mert ő mindig úgy képzelte, hogy majd ő gyorsan, néhány óra alatt korrigálja a mi "nevelési hibáinkat" - értsd: egyébként átgondoltan, okkal bevezetett szokásainkat)

    én is tennék magasra kallantyút (ha lehetséges) és kinyithatatlanra bezárnám (pont mint ti, csak a fényt nem akarnám kizárni)

    remélem, már meggyógyultatok, ha nem, akkor gyógyuljatok - ezek az idei betegségek nagyon-nagyon tartósak :(((

    VálaszTörlés
  4. Ezen én is kiakadtam volna, még úgy is, hogy nálunk az erkélyajtón gyerekzár van jó magasan, így ha kinyitja is az ajtót valahogy, nem fér ki rajta. De ha valaki elfelejti beakasztani?!

    VálaszTörlés
  5. En ennel kisebb dologra is kiakadok, ha egyszer megbeszeltuk, legyen ugy. Nem szoktunk olyat megbeszelni, amirol tudom, hogy teljesen lehetetlen. (Pl. anyosomat nem kerem meg, hogy ne adjon sutit a gyereknek :-) )

    VálaszTörlés
  6. Erdekes hogy ezt irjatok! De megnyugtato :) ket emberrel beszeltem a tortentekrol, a hugommal es egy baratnommel. A hugomnak nem reszleteztem a problemat csak az elvi részét, és o szerinte egy igeretet meg lehet szegni, bizonyos kereteken belul. (Pedig pont o az, akiben megbíznék)

    A baratnom szerint pedig tuldimenzionaljuk a problemat, o egyszerulen megbeszelte a gyerekeivel h az ablak tilos, es meg a keteves is megertette. Szamomra ez abszolut a tul laza kategoria, o pedig engem nagyon parásnak tart.

    Egyebkent az ugynokseg, ahonnan bereljuk a lakast, nem jarult hozza h barmit is befúrjunk az ablakkeretbe... Es 10 ablakunk van, nemsokara fol fogja erni oket! Gondolkodunk a megoldasom, z. neha koltozkodest emleget.

    Martine, egyebkent en sem biznam a szuleimre Bonit, szoval nem toluk fog magyarul megtanulni a gyerek nyaranta...(ahogy mindenki javasolja) tovabb megyek: szamomra erthetetlen, hogyan lehet BARKIRE is rabizni egy gyereket, amikor ki tudja, hogy mit csinal az illeto, amint a szulok hatat forditanak. Pedig mennyi peldat latok magam korul! En magam is babysitteltem evekig egyetem alatt.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. anyukámra pld lehet és lehetett bízni őket, mert abszolút tiszteletben tartotta a kéréseinket - és nem arról van szó, hogy pontos napirendet írtunk elő neki, de pld. amikor mi még nem adtunk tejet/tojást, mézet, bogyós gyümölcsöt, bármit, akkor nem akart stikában csakazértis azt adni.

      nekem (többek közt) ablakparám is van (épp a sztori miatt, amire emlékszel) - úgyhogy mi a születésük előtt szereltettünk rácsot a gyerekszoba + még egy szoba ablakára (de mivel a miénk volt, így nem kellett senki engedélye hozzá) - pedig egyébként az én gyerekeim is tök megbízhatóak voltak (azt hiszem, egyébként a gyerekek többsége nem ilyen és nem tudom, mitől függ, sztem nem csak nevelés), ha azt mondtam, a csíkig szabad menni, maximum a csíkig mentek, olyan sosem fordult elő, hogy nekem mondjuk a metróban kergetőznöm kellett volna velük, mert elszaladtak mellőlem (mint ahogy épp ma láttam a vonatállomáson - a frász kitört, 3 gyerek háromfelé, peron szélén billegtek - és az anyjuk nem bírt velük, kitépték magukat, vihogva szaladtak a sínek felé - komolyan leizzadtam, hogy beesik valamelyik) - szóval, az enyémek tényleg extra módon szófogadóak voltak ilyesmikben, de rács nélkül én sem mertem volna soha szellőztetni - jaj :(

      Törlés
    2. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

      Törlés
    3. Zsu, ezt nem én szedtem le, nem tudom, mi történt!

      Törlés
  7. Lovely: nagyon durva, amit irsz. Egy babatornán nyitott ablak! Ha ott baleset tortenik, akkor megnezhetik magukat a szervezok...

    Egyebkent emlekszem Martine egyik poszjara a temaban, a hatamon felall a szor, ha ragondolok.

    VálaszTörlés
  8. Szerintem teljesen igazad van! Nem az ígéret meg a megszegése a lényeg, hanem hogy teljesen semmibe vette, amit - akármilyen okból - kértél tőle. ez nagyon fura nekem amúgy, hogy miért kell csak azért is azt csinálni, amit kértél, hogy ne tegyen, holott van választás? Még ha mondjuk azt mondod neki, hogy le kell mennie az utcára rágyújtani, de sumákban azért inkább kimegy az erkélyre, és ezzel bukik le... de még az sem védhető igazán.
    én ezen -borzasztóan- akadtam volna ki, valószínűleg az őrjöngésig.
    véletlenül sem szeretném kritizálni, de ez a neveletlenség csúcsa és mások teljes semmibe vétele. itt nem elvi nevelési bohózatról van szó, mint a süti :) azok klasszikus játszmák, és mindenki el tud vele boldogulni. valószínűleg sokan úgy nőttünk fel, hogy a nagyi azért tömött egy kis extra csokival meg ezzel-azzal, aztán kutya bajunk végül is - remélem :).

    VálaszTörlés
  9. Fú, nekem is ablakparàm van, olyan fura, hogy van aki egy ilyenre csak legyint. Mondjuk én kislànykoromban làttam kiesni egy csecsemőt az ablakon a szomszéd hàzban, az elég nagy hatàssal volt ràm, pedig csak egy kis csomagnak làtszott. Rémes:(((( szóval inkàbb aggódjàtok túl, én azt mondom.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Miiiiiiii????!!!!! TE JÓ ÉG!!

      Törlés
    2. Igen, sajnos, voltam vagy tíz éves szerintem. Nagyon szörnyű, nem akartalak sokkolni vele, bocs. Mondjuk az az igazsàg, hogy szerencsére (vagy én nem is tudom milyen szó a megfelelö), olyan volt, mintha egy pulóver esne ki:((, ettől persze még nagyon sokkoló.

      Törlés
    3. Sokkoló, igen... Az is csoda, hogy te túlélted nagyobb traumák nélkül. (?!)

      Törlés
    4. Igazàból csak homàlyosan emlékszem és nem gondolok rà sose, most az ablakról jutott eszembe - biztos jól lesüllyesztettem az emléket, hogy ne legyen nagyon rossz.

      Törlés
    5. De a lényeg: paràzzatok az ablaktól és legyetek extra óvatosak!

      Törlés
  10. Szia, bocsi, hogy ismeretlenül beledumálok, de totál igazad van.
    Nem arról van most szó, megevett-e egy csokit ebéd előtt.
    Nagyon durva, amit Molly írt, szörnyű olvasni is, milliószor igaz: jobb félni, mint megijedni.
    Hú, kiráz a hideg

    VálaszTörlés
  11. csatlakozom az előttem szólókhoz:
    ha téged ez nyugtat meg, akkor alap, hogy aki vigyáz Bonira, tiszteletben tartja a kérésed, attól függetlenül, hogy ő mit gondol erről a dologról.
    az adott szó meg adott szó, nálam ugyanilyen hangsúlyos!
    nincs olyan gyerekzár, amit magasra lehetne tenni, hogy Boni ne érje el, de nem kell hozzá fúrni/ragasztani? (már nem vagyok képben, régen kellett nekünk ilyesmi)

    VálaszTörlés
  12. Szia,

    Hat szerintem itt ket dologrol van szo. Egy az, h "ulfeltitek" a gyereket :) (ebben lehet vmi :)) es a masik az, h nem azt csinalta, amit kertetek. Lehet mas velemenye, de attol meg azt kellene csinalnia, amit kertek, foleg, h ez ilyen biztonsagi "eloiras" (ugy ertem itt tenyleg nem suti csata van :)).

    (Nalunk anyukam meg tulzasba viszi a "szabalykovetest" neha.... ;))

    Mondjuk, lehet, h azert hamarabb megbocsathattal volna, bar igy biztos erzi a dolog sulyossagat...

    Nezd, ezt talaltam, persze nem tudom, mennyire jo, de jol hangzik (nalunk is aktualis a tema, bar nalunk csak a kertbe mennenek ki):
    http://www.amazon.fr/dp/B007ABL0L0/ref=asc_df_B007ABL0L031581136/?tag=googshopfr-21&creative=22722&creativeASIN=B007ABL0L0&linkCode=df0&hvdev=c&hvnetw=g&hvqmt=

    Szep napot!

    NS

    VálaszTörlés
  13. A Magyar Gyermekmento Alapitvany tart ingyenes eloadasokat a tipikus kisgyerekes balesetekrol. A Bethesdaban havonta szokott lenni. Mi elkuldtuk oda anyost, azota valamelyest javult a helyzet. De meg kb 200x el kell mondanom, hogy nem fozunk a gaztuzhely elso langsoran, mert az en cselcsap lanyom siman magara tud mar onnan barmit rantani. Szoval a helyzet nalunk kb ugyanaz. En is csak a sajat Anyamban bizok meg.

    VálaszTörlés
  14. Nézzetek körül olyan boltokban ahol bababiztonsági cuccokat lehet kapni, vannak ragasztható dolgok is, ha már fúrni nem lehet. Nekünk "svédáruházas" van, még mi is megküzdöttünk vele ha ki akartunk nyitni valamit.

    VálaszTörlés
  15. Jaj, a mamám ugyanezt csinálja a gáztűzhellyel, hiába mondom, hogy veszélyes odarakni, azzal érvel, hogy "de ő vigyáz". A gáztűzhely a másik nagy parám. Még a hátsó részről is le lehet verni úgy forróvizes lábost, hogy az ott sertepertélő gyerekre ömöljön - én ezért már szinte alig főzök.

    Itt az ikeában nem lehet kapni olyat, ami beválna - a ragasztós lejön, tapadókorongos meg nincs (lehet h az is lejön?). NS, ezt megnézem, köszi. Nem teljesen világos, hogyan működik. Mi olyat keresünk, hogy azért ki lehessen szellőztetni, tehát hogy ezt a biztonsági zárat soha ne kelljen kinyitni - mert ha az ember nyitogatja, akkor fennáll a veszélye, h elfelejti visszazárni ugye. Lehet h rendelek egyet és meglátjuk.

    Egyébként, NS, én még büszke is voltam magamra, hogy milyen hamar megbocsátottam! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nalunk most az van, hogy megfoz, mire a Lany megerkezik. Mert a rohadt eletbe, nem tud vigyazni, egy 2 evesnek olyan reakcio ideje van, amirol anyaink csak almodnak. Nagyon ajanlom mindenkinek ezt a tanfolyamot, mert csomo olyan helyzetet mondanak, amirol nem is gondolnad, hogy veszelyes lehet. Pl az egyik ilyen, a biztonsagi zarak - szerintuk fals biztonsagot adnak. Egy 2-3 eves siman kinyit egy biztonsagi zaras gyogyszeres dobozt vagy mososzeres flakont, amivel egy felnott elvacakol.

      Törlés
    2. Én is nélküle főzök.. a szabadidőmben, magyarán :) hobbimmá vált a főzés...

      Nagyon jó lehet ez a képzés. Nekem pont a mamám mesélte, hogy hallotta a rádióban: rengeteg olyan gyereket visznek be az ügyeletre, akik megfogták vagy a szájukba vették a mosogatógépbe való tablettát. Mi ezeket mind olyan helyen tartjuk (magasan), hogy ne férjen hozzá. Mert tényleg elég egy pillanat, és aztán nincs visszaút...!

      Törlés
    3. Én azt soha nem felejtem el, mikor a 2 éves lányom sírva jött be a szobába, hogy a vegyszeres szekrényre nem tudja VISSZAtenni a gyerekzárat miután kivette a kisseprűt meg a lapátot.
      Nekem az anyósomnak vannak meredek dolgai. Pl biztosított róla, hogy tökéletesen gyerekbiztos a lakása és miután az érkezésünk után mi pakoltuk el a fürdőszobaföldön tárolt vegyszereket (mosószer, sósav, stb) és a konyhaasztal végéből a nyugtatókat (eleve utálom, mert soha nem tudom, hogy akkor is kapkod-e belőlük mikor a gyerekekkel van) valamint az erkélykorláthoz tolt kisasztalt még ő volt felháborodva, hogy mi a dolgai között pakolunk amíg ő dolgozik. Vagy mikor a lányomat a nyakába vette, hátranyúlva csikizte a nyitott ablaktól 10 centire. A hatodikon lakik. Mikor megláttam hirtelen azt sem tudtam, hogy rájuk szóljak-e vagy akkor megijednek és kész a baj.

      Törlés
    4. Húú, és ezek után rá mered bízni a gyerekeidet? Férjed egyetért?

      Boniról is van egy olyan videó, hogy berakja a szekrénybe a lisztet, tésztát, teákat stb., majd ügyesen VISSZAilleszti a gyerekzárat a helyére :)

      Törlés
    5. Ha egyedül van akkor semmiképp, de a nôvére egy álltalanos iskolai tanár. Úgy már igen.

      Sokat gondolkoztam ezen, de pl szerencse is, hogy külföldön élünk, mert ezeket a konfliktusokat évente 2 hétre kell felvenni/elviselni. Otthon sokkal nehezebb lenne ha komolyan fel kellene venni a kesztyût és lerendezni ezeket. Mindamellett, hogy szerintem a nagyszülôk egyik feladata a kényeztetés (pl sütit adni vacsira és megengedni, hogy korhatáros filmet nézzenek késôbb)

      Törlés
    6. kényeztetés = abszolút egyetértek. Szuper emlékeim vannak nekem is a nagymamámról, ahol (majdnem) mindent lehetett, pl. IGAZI edényekkel, hozzávalókkal stb. játszani.

      Törlés
  16. Nagyon népszerű ez a nagyszülős kényeztetés, én nem értek vele egyet. Nekem herótom van attól, hogy a nagyszülőknél simán lehet enni csokit ebéd előtt, nutellát kockacukorral, meg rettenetes filmeket nézni stb. Komolyan, mintha elmenne a szüleink esze, vagy szimplán kitolásból csinálnák. Mert nem gondol bele, hogy hosszú távol a gyereknek sem jó mindez, mert szorulása lesz, elromlanak a fogai, nem egészséges, felriad éjszakánként - az már csak bónusz, hogy ezeket a szülőnek kell kezelnie, a nagyszülő ebből tapintatosan kimarad.
    A másik, amit náluk a nagyszülők képtelenek voltak elfogadni, hogy attól még, mert minket sikeresen felneveltek, nem biztos, hogy az unokájukra nem veszélyesek, pl mert már a korukból fakadóan nem elég gyorsak, nem működnek úgy a reflexeik, és mert nem töltenek folyamatosan sok időt a gyerekekkel, nem feltétlenül tudják felmérni, hogy mire számíthatnak - mint az ablakos sztorinál. Nálunk is volt cifra sztori ilyesmiből, és értem én, hogy nem gondolt bele, de az ember több józan észt várna el egy felnőttől.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Biztos más, mikor a nagyszülőkkel 4x találkoznak évente (/nagyszülő) és nem is túl hosszú időre, mint mikor a mindennapi életük része a nagyi/nagyapa.
      Nekem nagyon jó élmények és emlékek kapcsolódnak a nagyszülős kirándulásokhoz vagy ottalvásokhoz, pont a kényeztetés miatt.
      Persze, lehet szorulásuk és 1-1 nagyis nyaralás után 1 hét míg újra elmúlik a csoki utáni hiszti valamint az, hogy időben ágyba lehessen őket tenni (szóval a szívás mindig a mienk, ráadásul mi vagyunk a rosszak is), de nekem ez megéri azt, hogy megtanulják nem mindenhol kell ugyanúgy viselkedni, más területén mások a szabályok. Nekünk a legkötöttebb az ovi, otthon lazább a rendszer, a nagyiknál meg plane. Mindenhol meg kell tanulni beilleszkedni az adott rendszerbe és nekem az is megéri, hogy egy viszonylag kontrollált környezetben (anyám/apám lakása) élik ki a lázadásukat, a szabadságvágyukat. Ráadásul tényleg mindig élményekkel tele kapom őket vissza.
      Ez persze nem igaz a biztonságra! Az egészen más dolog. Vagy amit utálok mikor aláássák a “tiszteletemet” és olyan dolgokat engednek meg a jelenlétemben, amit 10 perccel azelőtt a fülük hallatára tiltottam meg, pl nem lehet vizes ruhában a kanapéra menni és aztán ők mégis megengedik majd a gyerek előtt kioktatnak, hogy “ez csak víz, majd megszárad”.

      Törlés
    2. nem napi, talán nem is heti szintű a nagyszülő-gyerek találkozó nálunk, szóval rendszer nincs benne. Most már nagyobbak a gyerekek, de emlékszem arra az érzésre, hogy mintha sokszorosan meglakoltunk volna az egy-egy nap kimenőért, utána úgy kellett visszadomesztikálni a gyerekeket. Volt egyébként baleset is, tűzhellyel, ötcentis hólyaggal gyerektenyéren, és persze a jószándékot senki nem vitatja.
      És én is imádtam a nagyszüleimet, ők is engem, enyém volt a kedvenc unoka státusza, és ehhez nem kényeztettek, élték az életüket, amelybe belesimultam. Valahogy felelőtlenebbnek érzem az én gyerekeim nagyszüleit, mintha nem gondolnának hosszú távra, legfeljebb 5 percre előre, vagy hogy megússzák az estét.

      Törlés
  17. Szia! Nem olvastam minden kommentet még végig, lehet, hogy már írta valaki. A gyerekrács nem megoldás?
    https://www.google.hu/url?sa=i&rct=j&q=&esrc=s&source=images&cd=&cad=rja&uact=8&ved=0ahUKEwjohf-Jl8zKAhUGOhQKHZwaBGYQjRwIBw&url=http%3A%2F%2Ftrendotthon.hu%2Fbiztonsagi-gyerekracs.html&psig=AFQjCNFW4XhpXldgmEuDnaZux6f0k1YZ1w&ust=1454059281401941

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Koszi! Sajna ez sem jo, odahúz egy széket, simán kimászik :(

      Törlés
  18. Én még nem vagyok nagymama, de benne vagyok abban a korban, nagy gyerekeim vannak.
    Én most azt gondolom, hogy maximálisan tiszteletben fogom tartani a kéréseket, és úgy fogok mindent csinálni, ahogy azt a szülők kérik/szeretnék.
    Nagyon remélem, hogy ez így is lesz
    :-))

    VálaszTörlés
  19. ...főleg, ha az életükről van szó!

    Most nem bántom Anyukádat ezzel, remélem

    VálaszTörlés
  20. Persze h nem :) én is így gondolom. Ő erre azt mondja, h túlzásba viszem, nincs szó életveszélyről. Áááááá!

    (én is úgy tervezem, h tökéletes nagymama és anyós leszek :))

    VálaszTörlés
  21. Hú, mikor Anyukám először elvitte a fiamat a vidámparkba......
    Jézus, végig az ablakban állva vártam vissza őket.
    Volt vagy 25 éve :-))

    ez csak természetes:
    "(én is úgy tervezem, h tökéletes nagymama és anyós leszek :))"

    VálaszTörlés
  22. Én az apjával is picit félve indítom útnak. Akkor van a legnagyobb biztonságban, amikor itt ül az ölemben! :))

    VálaszTörlés
  23. furcsa,hogy azt mondod. az ikeás gyerekzár nem tapad. nekünk úgy ragad minden felületre, hogy alig bírom levakarni. van más márkájú is a konyhaszekrényeken, azt vadállatként próbálja néha kirángatni a gyerMek, de meg sem moccan.

    VálaszTörlés