Míg a régi zeneiskolába jártam, eszembe sem jutott, hogy a szolfézst meg a gitárt máshogy is lehetne tanítani. Pedig milyen logikus, hiszen a nyelveket sem tanítják egyféleképpen, sok módszer, könyv, hozzáállás stb. létezik. És a zene is egyfajta nyelv, végülis.
Szeptemberben beiratkoztam a helyi zeneiskolába, és ott tapasztaltam meg először, hogy bassszus teljesen máshogy is lehet zenét tanulni/tanítani. Nem tudom, melyik a jobb, nekem mindkét módszer tetszik (talán a mostani zenesuli keményebb), de tény, hogy teljesen más.
Itt állandóan énekelni kell. Amott csak kórusban énekeltünk néha-néha, szolfézson. A mostani gitártanárom meg simán dalra fakad bármikor, sőt, engem is énekeltet, azt feltételezvén, hogy bármit ki tudok énekelni (nem!). Emellett pedig az az elve, hogy egy adott darab megtanulásához először csak a mély hangokat kell lejátszani (azt, amelyeket a hüvelykujjal kell pengetni), azokat memorizáni, és utána jönnek a magasak. Újdonság volt az is, hogy akkordokat is játszunk.
Szolfézsról egyszer hiányoztam 3 egymás követő héten, erre felhívtak: hol vagyok. A tanárnő elmondta, hogy itt nincs olyan, hogy valaki ennyit hiányzik, ő nem tud engem felzárkóztatni, mert itt kéremszépen az órai munkában mindenki részt vesz. A régi tanárnőm mindig azt kérdezte, hogy kinek lenne esetleg kedve eltapsolni ezt meg ezt a ritmust, itt meg felszólítanak: Tamko, énekelje el a következő hangsort! (az első rémület után felocsúdtam, azóta bármikor éneklek nekik. Szerencsére Bonival sokat kell gyakorolni!)
Egyébként ez a szolfézs egyszerűen lenyűgöző. Hogy lehet, hogy az ilyen elvont, láthatatlan dolgok, mint a hangok leírására létrehoztak egy olyan rendszert, amely képes visszaadni egy szimfonikus zenekar bármelyik hangszeréből kicsiholt akármilyen hangot? Vagy akár csak egy elkornyikált bocibocitarkát? Egy olyan rendszert, amelyet évszázadokon át ugyanúgy használ mindenki. Kodály-módszer ide vagy oda, én most szembesülök a szolfézs szépségeivel – igaz, én eddig soha, sehol nem találkoztam a diatonikus hangnemekkel és azzal, hogy ezek annyira logikusak, mintha matekról lenne szó.
Én sosem tanultam zenét - és igazából néhány évvel ezelőttig nem is gondoltam, hogy az jó érzés is lehet akár (mármin TANULNI a zenét - hogy művelni jó lehet, azt gondoltam magamtól is) A szolfézst például a legbrutálisabb kínzások közt tartom számon magamban (mint pld. spanyolcsizma, felnégyelés, karóba húzás) - mert valahogy mindig úgy adták elő azok, akik jártak
VálaszTörlésEgyetértek. A szolfézs miatt hagytam abba a zongoràzàst.
TörlésGitározni nagyon jó, imádom! Nem jártam zeneiskolába de megtanultam a kottát és minden egyebet. Az iskolai énekórák rémségesek voltak, szerencsére nem vette el a kedvem. És igen, énekelni is kell!
VálaszTörlésLehet h később én is spanyolcsizmához fogom hasonlítani a szolfézst, ki tudja? Most inkább Kolombusznak érzem magam, aki felfedezi Amerikát - hogy középkori hasonlatnál maradjuk :)
VálaszTörlésIskolai énekórák = rémálom, nálam is. Hogy ronthatták el ennyire??
Próbálom a gyereknek is tanítani a magyar énekórák anyagát, népdalokat, stb., de befogja a fülét és elszalad
Törlésnagyon klassz, hogy ilyen dolgokra tudsz időt szakítani! Mióta a gyerekek megszülettek, én csak tavaly kezdtem korcsolyazni heti rendszerességgel, csoportban, és nagyon élvezem (talán szezon végére meglesz a hokifék is.)
VálaszTörlésHmm kicsit azért túl szigorúnak tűnik ez nekem ha az ember hobbyszinten műveli.
VálaszTörlésNekem sokáig álmom volt hogy megtanulok zongorázni (2 évig tanultam de utána nem engedtek a szüleim). De mostmár lehet hogy majd a lányom. Már ha lesz kedve...
Bv, csak napi 10-15 percet gitározok ám! A lényeg a rendszeresség. De az igaz, hogy heti 2 este viszont nagyon sok (szolfézs+gitár).
VálaszTörlésÉs igen, a szolfézs nagyon elvont, a felét sem fogom fölhasználni ennek a sok tudománynak a kis pengetéseim során. Kicsit olyan tényleg, mintha egyenleteket oldanánk meg ahhoz, hogy a picon fejben összeadjuk az alma meg a répa árát :)
Én a csellózást hagytam abba a szolfézsranemjárás miatt, utáltam is, meg pont akkor volt a Nils Holgersson a tv-ben, és mindig lemaradtam róla. Most meg, hogy elkezdtem kórusban énekelni, nagyon zavar, hogy a felét nem értem annak, amit a karvezető mond, és tervezem is, hogy legalább egy szolfézskönyvet beszerzek.
VálaszTörlésMolly, 2ie: egyébként értem én, hogy a gyerekeknek, akinek kötelező járni, és akik számára ez az egész rendszer túl elvont és érthetetlen, kínszenvedés a szolfézs. Bár egy nagy része azért csak magolás, legalábbis nálunk (felismerni a hangjegyeket a kottán). És mutogatni itt nem kell! :)
VálaszTörlésMondjuk kottàt olvasni legalàbb megtanultam, szàz évig énekeltem kórusban később (hú, az milyen jó kis hobbi lenne most)
TörlésAngliaban nincs szolfezs. Lehet persze zeneelmeletet tanulni, ha vkinek arra van igenye, meg a hangszertanulas melle jar is valamennyi, de a kotelezo mutogatos, enekelos, onmagaert szolmizalos szolfezs, az nincs. Legalabbis a fiam Chopin preludot meg Bach toccatat jatszik zongoran (meg kb mindenfele mast is) Kodaly nelkul abszolute. Meg a nevet sem nagyon ismerik. Bartoket igen, Kodalyhoz kb Zeneakademia kell errefele.
VálaszTörlésIgen, és ott a dó-ré-mít sem ismerik, ugye? Itt meg a C, D, E, F stb. az ismeretlen. Otthon asszem van mindkettő.
VálaszTörlés