2015. november 15., vasárnap

Érzések

Nem fogom elfelejteni, azt a pillanatot, amikor megtudtam. Péntek este két adag süti megsütése után leültem és bekapcsolódott a rádió. Mindig bekapcsolódik 23:30-kor, nem tudjuk hol kell ezt a funkciót kiiktatni. Fogalmam sincs, mit mondtak, mert neteztem közben, de két mondat elég volt ahhoz, hogy a hangsúlyból kiérezzem: valami történt. Gyorsan rámentem egy hírportálra. 18 halottról írtak Párizs közepén - rengetegnek tűnt akkor ez a szám.

Félek, mert nem vagyok egy hős típus. Ilyen szempontból elérték, amit akartak és nem vagyok büszke rá. Nem magamat féltem elsősorban. Jövő hónapban megyek egy koncertre Brüsszelbe, a hónap végén repülőre szállok a párizsi reptéren – egyik utat sem fogom lemondani, de azt hiszem, nem leszek nyugodt. Ellenben kizárt, hogy Bonival mégeszer bemenjünk Párizsba amíg kicsi, és idén nem fogjuk karácsonyi vásárba vinni. De basszus, meddig lehet így élni?

Örülök, hogy elköltöztünk. Z. szerint hülyeség, mert bárhol bármikor történhet terrorcselekmény, a szomszéd kávézóban is. Én úgy gondolom, esélyeket kell latolgatni: egy főváros rizikósabb. Örültem annak is, hogy szombaton átjöttek a kollégáim-barátaim szülinapi bulira és nem maradtunk egyedül a gondolatainkkal. De milyen jellemző: amikor az egyik ünnepelt (és családja) nem jelent meg sem egy, sem kettő, sem három óra múlva és nem lehetett őket elérni telefonon sem, többek fejében is átfutott egy kellemetlen gondolat: mi van, ha...? (De nem. Eltévesztették a napot!)

Nincs lelkiismeret-furdalásom, noha pár FB-bejegyzés erre szeretne ösztönözni, amiatt, hogy a világ más pontján történő szörnyűségek (Kongó, Burma, Libanon stb.) nem ráznak meg ennyire. Teljesen érthető: ha az ember úgy érzi, ez vele is megtörténhetett volna, másképpen reagál. Ez nem von le semmit más katasztrófák súlyosságából vagy abból a kötelességünkből, hogy a világ távolabbi részén élőkkel is szolidalitást érezzünk, esetleg segítsünk nekik.

Meg vagyok döbbenve, bár miért is? Hát mert minden egyes alkalommal megdöbbenek, amikor azt hallom, hogy valaki rasszista, idegengyűlölő gondolatait érzi péntek éjszaka óta igazolva és szándékosan tesz egyenlőségjelet a terroristák és a békés muzulmán lakosság, illetve a terroristák és a szír (afgán stb.) menekültek közé. Nem, én sem tudom a választ és a megoldást, fogalmam sincs, hogy elbír-e Európa egy ekkora menekültáradatot, tudom, hogy más kultúra és más nép, de hiszek az integrációban, a toleranciában, az egymás mellett élésben, és azt látom, hogy egyszerűen nincs is más választásunk.

Emlékszem, egyszer a cigánygyűlöletről beszégettem valakivel. Elmondtam, hogy rendszeresen hallok értelmes (magyar) embereket cigányozni. Ő erre azt válaszolta: én ilyennel szóba sem állnék. Akkor arra gondoltam, hogy ha én nem állnék szóba cigánygyűlölő megnyilatkozást szalonképesen el-elejtő illetőkkel, akkor dobhatnám ki a fél baráti körömet. Sajnos. Most arra hajlok, hogy... én inkább kidobom. Nem tudok ennyi gyűlölködést magam körül elviselni többé.

6 megjegyzés:

  1. Megértelek. Belőlem is kijött a blogomon egy kissé indulatos bejegyzés, de nem tudtam visszatartani, sőt, feltettem a F-B-ra is. Lehet, hogy nekem is belekerül majd néhány barátságba, de nem lehet mindig hallgatni!

    VálaszTörlés
  2. :( <3
    Azt mond meg, hogy a decemberi regional valasztasoknak milyen hordereje van? Az ott megvalasztott ember 6 eves mandatumot kap, de mit csinal es hol? Es vajon jo merofoka lesz a '17-es elnokvalasztasnak? Annyira komplex ez az egesz. A franciak szerintem sok mindent elrontottak az elmult 50 evben :( Hollande nagyon puhapocs. Az elmult par evben meg kellett volna lepnie olyan dogokat, amik nagyon nepszerutlenek lettek volna a nep koreben, de talan hasznosak lettek volna. Gondolok itt arra, hogy annyira vedik a kis maganszferahoz valo jogukat, inkabb nem is mondom mit csinalnak csak ne hallgassak le oket, ne nezegessek a feszbukjukat, igy a titkosrendorsegnek nem sok eszkoze volt... na mindegy ez hosszu tema.

    Orult hosszu cikk, harom adagban olvastam el, de nagyon erdekes szerintem.
    http://www.newyorker.com/magazine/2015/08/31/the-other-france?mbid=social_facebook
    Olellek!

    VálaszTörlés
  3. azt hiszem, elég szerencsés vagyok (vagy eleve nagyon barátságtalan másokhoz), mert kevés ismerősömtől kellett ilyen okokból és módon megszabadulnom - de igen, attól még értem

    VálaszTörlés
  4. Köszönöm, hogy te ezt leírtad így, onnan.
    Borzalom:(

    VálaszTörlés
  5. én is szégyellem magam néhány barátom megnyilvánulásai miatt, de csak annyit tudok tenni, hogy beszélgetek velük. patthelyzet, mert az egyik legjobb barátom is néha tök radikális tud lenni, úgy elszomorít, de "szakítani" ezért nem fogunk.

    VálaszTörlés
  6. Csigusz, en nem tudom konkretan mit csinalnak a conseil régional-ban... De ugy gondolom, az FN szereplese a decemberi valasztasokon fokmeroje lesz valamennyire a 2017-es valasztasnak.

    Ja, az en ferjem is teljesen odavolt, amikor par eve arrol volt szo, h a londoni utcakon mindenhol lesznek kamerak. Igen, nagyon tudatos republikanus itt mindenki :)) a cikket elkezdtem, koszi, tenyleg hoooooooooosszu. :))

    Martine, valamit nagyon jol csinalsz akkor! Nekem inkabb a 60, mint az 50% ciganyozik otthon... Violet, lehet h igazad van, mert embersegrol nem akkor teszunk tanubizonysagot, amikor posztolunk egy cikket a FB-n, hanem joval konkretabb helyzetekben. Es ilyen valasztas elott szerencsere nem allunk, eddig csak a szaja jar mindenkinek (nekem is). Remelem ertheto vagyok :) de bizonyos butasag- es gyulolet-szint folott nem tudok mar vegighallgatni senkit.

    VálaszTörlés