2015. október 28., szerda

Kisgyerekes anyukák a munkaerőpiacon

60%-ba mentem vissza dolgozni, a hétből csak három napot dolgozom. Oké, a fizum is arányosan kevesebb, de a kollégáim mégsem számíthatnak rám a hét elején. Amióta Boni bölcsis (6 hete), már négy teljes napon maradtam vele otthon betegszabin, azaz a munkaidőm 22%-án nem dolgoztam - és ez családi összefogás eredménye, hiszen volt, hogy a férjem vagy a mamám vigyázott rá (eddig kb. minden második héten beteg volt).

Most őszintén: egyáltalán nem vagyok olyan hatékony munkaerő, mint a Boni előtti időkben, ezen nincs mit szépíteni. Mégis mindenki azt várja el a munkáltatótól (én is!), hogy vállaljon szolidalitást az anyukákkal, és hogy se a felvétel, se pedig az előmenel során ne diszkriminálja őket.

De akkor hogy van ez? Foglalkoztatnám-e a takarítónőnket akkor is, ha minden 5. héten beteget jelentene? Pontosabban: véletlenszerűen jelentene beteget, mondjuk csütörtök este telefonálna, hogy másnap nem tud jönni. És akkor még az olyan napokról nem is beszélek, amikor lassabban dolgozna, mert csak 3-4 órát aludt az éjjel...

Arra a következtetésre jutottam (bár lehet, hogy ez mindenki számára nyilvánvaló, de én csak most kezdtem el a kérdésen gondolkodni), hogy a vállalatoknak, vagy tágabban: a társadalom egészének kell(ene) gondoskodnia arról, hogy az ilyen munkaerő-kiesés ne legyen gond. Gyors példa megint a saját életemből: szerintem én jogosan várom el azt, hogy mindig legyen elérhető gyerekorvos a közelben, de az, hogy mindig ugyanaz az a doktornő rendeljen, már utópia.  Szóval valahogy úgy kellene lennie, hogy az én kiesett munkaidőmet a főnökség munkaerő-átcsoportosítással pótolja.

(Aztán még egy gondolat: a gyerektelenség sem garancia semmire. Akkor is érheti az embert baj, betegség, ami miatt nem tudja egyenletesen hozni a színvonalat.)

Azt hiszem, az én munkahelyem megközelíti az ideálisat, hiszen van módom betegszabira menni, otthonról dolgozni, részmunkaidőt vállalni, és mindezt úgy, hogy túl nagy lelkiismeret-furdalást sem érzek. Azt a szabályt hoztam magamnak, hogy cserébe viszont legyek különösen rugalmas és a lehetőségeimhez mérten próbáljam más napokon bepótolni a lemaradást. Egy négy fős csoportban dolgozom, szóval jelenthet terhet másokra nézve Boni betegsége - de még egyszer, szerintem a rendszernek kell olyannak lennie, hogy tolerálja a hiányzásokat.

Amúgy meg... próbáltam, de teljességgel lehetetlen egy lábadozó két évessel bárminemű professzionális tevékenységet végezni.


34 megjegyzés:

  1. Én úgy csináltam, amikor lábadozott az egy-két-három-négyévesem, hogy megosztottam a képernyőt, és az egyik felén ment a youtube-on a vízipók (sőt, végső kétségbeesésemben a Bogyó és Babócát is bevállaltam), a másik oldalon meg a saját dolgom. És közben ült a lányom az ölemben.

    Egyébként pedig, igen, ez ilyen helyzet. De szerintem a nők nagy része értékeli, ha a munkahelye toleráns, és ezt próbálja valahogy visszafizetni. Másrészről pedig még réges-rég, az egyik kolléganőmnél rosszindulatú daganatos betegséget diagnosztizáltak. Minden hónapban kemoterápiás kezelésre járt, azon a héten értelemszerűen betegszabin volt. Ketten voltunk arra a munkakörre, soha nem jutott eszembe, hogy többet melózom helyette, pedig azokat a lapzártákat egyedül toltam végig. (Egyébként meggyógyult, azóta is él és virul).

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az én 2,5 évesemet egyáltalán nem érdeklik a képernyőn lévő mesék, csak ha én olvasok, akkor viszont akár 60 oldal is jöhet.:-) Szóval nálunk ez sem működik.

      Törlés
  2. Totál átérzem, ám ez sokaknak nem evidens. Nálam például lelkiismereti kérdés, hogy visszamenjek-e úgy dolgozni, hogy tudom, hogy kistesót szeretnénk, tehát lehet, hogy csak fél évre mennék vissza... Ezért valószínűleg inkább maradok itthon, pedig a munkahelyem Magyarországon csodaszámba mehet tolerancia ügyben...

    VálaszTörlés
  3. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  4. Bv, köszi, ezt a módszert megjegyzem, bár két problémám is van, méghozzá: 1) még jobban érdekli a számítógép (tv, telefon...) maga, mint a rajta esetlegesen futó rajzfilm ÉS 2) magyarul nem találok színvonalas és őt is érdeklő rajzfilmeket a neten - bógyóésbabóca KIZÁRVA :-)))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

      Törlés
    2. Régi mesék? Frakk, Kockásfülű nyúl, PomPom... sorolhatnám... Ezek nem jönnének be Boninak? (Ha igen, tudok segíteni :))

      Törlés
    3. Emoke, Pocikabogi, koszonom a tippeket, tesztelni fogjuk oket! :)

      Törlés
    4. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

      Törlés
    5. Aaaaa, szia Lurci!!! :))

      Törlés
  5. a youtube-on van pompom, régebben volt vízipók, ho-ho-horgász,a gyerekdalok-mondókákat is szerettem (a part alatt, sárga csikó stb), és a mese.tv-n/egyszervolt-hu-n is aranyos dalocskák voltak (sok gryllus pl, aranyos animációval - az kisebbeknek talán jobban bejön, igaz, gyakrabban kelle váltani). Most már évek óta nem jártam arra, de a régiek nem tűntek el talán. (És megértem a viszolygást a Bogyó és Babócától, de az az igazság, hogy én nem voltam elég erős, és megtörtem. Fiatal voltam és jött a határidő...)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A youtube-on van "Gyerekdalok" címen egy csomó ovodás- és népdal, amit még az iskolában tanultunk. Ezekből merítek bőven az unokáimnak, annál is inkább, mert kis rajzfilmek illusztrálják és gyerekek énekelnek! Lucie és Alice imádják és kívülről fújják őket, anélkül, hogy a szöveget szó szerint értenék. Nagyjából elmesélem, miről van szó...

      Törlés
    2. Még most is vannak ezek! De Boni a Vizipókhoz stb. még kicsi, azt próbáltam. Meg izagából azt szereti, ha autók vannak benne, pl. a "trágyarakodás" c. 15 perces mesterművet imádja :)) csak úgy vagyok vele, hogy ha már videó, amiről tudjuk, hogy az ördög találmánya :) akkor szóljon magyarul - ezért francia rajzfilmek sem jöhetnek számításba (egyelőre).

      Bogyó és Bigyó: megértelek! :)) nem tudom meddig tartok ki. Nálunk is volt olyan időszak, amikor BÁRMIT lejátszottam volna neki, csak egyen már két falat akármit. Egy Bartos Erika könyvet (Zakatoló) már meg is rendeltem (de pssssszt), mert a barátnőm esküszik rá, hogy a fiúk IMÁDJÁK.

      Flóra: köszi! :) eddig még nem találtam aranyosat, színvonalasat. Az "A part alatt" van nagyon jól feldolgozva, szuper animációval, azt szoktam neki lejátszani.

      Törlés
    3. Eszembe jutott még, a Gryllus Maszkabál szintén nagyon jó és szeretik, a youtube-on van még a Gryllus félnóták, szintén jók. Rövidek ugyan, de egy-két dolgot el lehet intézni az összefüggő lejátszási listák alatt. :)

      Törlés
  6. Én nem érzem, hogy kevésbé lennék hatékony, mert ezerszer jobban oda teszem magam, mivel nagyon fontos, hogy legyen munkám, nem tudok olyan könnyen ugrálni, mint egy gyerektelen.
    Én éjjel dolgozom, ha betegség adódik, mivel 8-kor már alszanak, éjszaka 4-5 órát is tudok dolgozni, ezzel elég sokat be lehet hozni, illetve ha a kicsi délután alszik, akkor is tudok dolgozni. Meg hétvégén.
    Az én kicsim szept. elseje óta jár bölcsibe és még egy napot sem hiányzott. Szóval ilyen is van.

    VálaszTörlés
  7. Mi ezt a lefektetést mindig elrontjuk (de dolgozunk rajta) és van h fél 10kor még itt kukorékol :) Az én munkámat abszolút nem lehetne csinálni kialvadtlanul, sajnos, nagyon kell koncentrálni.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Minden munkára nagyon kell koncentrálni, de az ember ha MUSZÁJ, nincs más megoldás, akkor képes koncentrálni. Nyilván ezt nem lehet mindig eljátszani, én is utána 1 hét, mire kiheverem, de ha kell, akkor kell és kész. Én már évek óta keveset alszom, és azért még bírom. Napi 6 órát szoktam. (A korai lefekvésért "cserébe" korán is kelnek, ami hétvégén nem annyira kellemes.:-)))

      Törlés
  8. Volt már erről pont pár napja a Cicmorgó blogján egy beszélgetés. Akkor is azt mondtam és most is azt mondom: tény, egy kisgyermekes anyuka messze nem tud olyan hatékony lenni (átlagban) mint egy gyerektelen vagy egy férfi. DE: ha valami csoda folytán kötelező volna MINDEN cégnek és intézménynek a kisgyerekes anyukákat is foglalkoztatni (majdnem) minden munkakörben részmunkaidőben és rugalmas keretek között, akkor meg lehetne oldani.
    Pontosan úgy hogy nem mindig ugyanazzal a gyerekorvossal találkozunk, hogy a takarítócég néha egyik néha másik takarítónőt küldi, az otthon is végezhető munkáknál tényleg megengedem a munkatársnak hogy otthonról végezze (szerintem ebben van a legtöbb cég lemaradva pedig ezt lenne a legkönnyebb megvalósítani), és még az ügyfelekkel foglalkozó munkakörökben is meg lehetne oldani, nekem rengeteg munkaszervezési ötletem lenne csak sajna nem bízott meg még ezzel az állam hogy kidolgozzam.
    Szóval rövidre zárva, szerintem a nők is egymást szívatják azzal, hogy ki tud mártírabb lenni (én csak 3 órát alszom hogy dolgozhassak is, én inkább homokot eszem hogy ne kelljen a gyerek mellől elmennem dolgozni) ahelyett hogy valahogy megoldanánk.
    Nyilván amíg szinte minden államot és vállalatot férfiak vagy férfias nők irányítanak ez nem fog menni.
    Tudom hogy ez most baromi feministán hangzik, de amióta gyerekem van baromi feminista lettem.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nekem tpl. férfi a kisfőnököm, és ő nagyon családbarátan gondolkozik, és mindig igyekszik olyan megoldásokat találni, hogy jó legyen.
      Itt nem csak a kisgyerekesekre kell gondolni, vannak, akik idős szülőket ápolnak, vagy fogyatékos nagyobb gyereket. Minden munkavállaló ember, akinek van magánélete, és nem tudja totálisan leválasztani azt magáról amikor belép dolgozni. Lehet beteg, gyászolhat, bármi.
      Ha jól érzem magam a munkahelyen, nem kell aggódnom, hogy a családdal mi lesz, akkor jobban dolgozom.

      A másik meg az, hogy az apukáknak is igen is ki kellene venni a részét a feladatokból, egy közösségbe járó gyereket az apja pont ugyan úgy el tud látni. Nálunk ez szerencsére megvan, ha kell férjem megy fogadó órára, vagy viszi őket vizsgálatra, vagy marad szabin, ketten együtt jobban meg tudjuk oldani. És ha már apuka is beszáll, akkor ugye a nőt fele akkora mértékben terheli a gyerek minden problémája, plusz nem csak ő lesz a "rossz" munkavállaló, nem éri meg majd diszktriminálni férfi és nő között ilyen mértékben. Szerintem ez lehet a kulcs.
      De tudod hány helyen hallom, hogy hát az én férjem nem maradhat otthon, mert olyan fontos a munkája. A francba, és ha eltöri a lábát? Vagy szabadságra sem megy soha? Nincs senki, aki pótolhatatlan.

      Törlés
  9. Ella, én nem vagyok feminista (tudtommal :)), de egyetértek azzal, amit írsz. És amit Bv is írt feljebb: az ember hálás, ha egyenrangú félként kezelik a mh-én, hiányzásokkal egyben. Én rég voltam ilyen motrivált a munkában, mint most! (igaz, lehet h a 60% és a rávmunka is hozzájárul ehhez...)

    Kicsinap: neeeeem, nem kell minden állásban ugyanannyit koncentrálni! :) Én a saját mh-emen is dolgoztam olyan pozícióban, amikor sokkal több adminisztrációs és rutin tevékenységeket kellett elvégeznem, értekezletekre járnom.

    De azzal egyetértek: hol vannak a férfiak?! A kisgyerekezés rájuk ugyanakkora terhet kell, hogy rójön. Egyébként pont erről kezdtem el egy rajzot készíteni, remélem hétvégén be tudom fejezni, akkor fölteszem!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Azt olvastam, h egy férfinak előny ha gyereke születik karrier szempontjàból: könnyebben lép előre és megértőbbek vele. Na most ez női szemszögből...inkàbb hagyjuk is, mert nagyon dühös leszek.

      Törlés
    2. Igen, a fizetésük 8%-al emelkedik kapásból (mert, hogy nekik kell eltartani a családot), a nőkké, több, mint 30%-al csökken. Ez a durva!

      Törlés
    3. Azért az adminisztrációnál is durván lehet nagyot tévedni, rossz helyre írsz valamit, aztán pár millió (milliárd) forint különbség.:-) Az értekezlettel meg az a baj, hogy azon ott kell lennie fizikailag, nem lehet otthonról csinálni.:-)

      Törlés
  10. A számból vettétek ki a szót: hol vannak az apák? Ennek az egésznek közelről sem kellene szükségszerűnek lennie. Annyira eluralkodott manapság az a (neoliberális) személet, amely a munkavállalót gépnek tekinti és nem embernek, hogy fel sem tűnik, milyen igazságtalan (hanem egyéni túlélési tanácsokat adunk egymásnak). Minden foglalkoztatási viszonyban emberek vannak, de annak minden kockázatát (nemcsak a gyermek "vonhatja el", férfiak is lehetnek betegek, kaphatnak szívinfarktust stb.) a munkavállaló viseli. Ezért nő az önfoglalkoztatók, határozott idejű szerződések aránya pl. Munkavállalói oldalon pedig a gyermekszülés (aminek társadalmi jelentősége is van, bármennyire nem szeretünk erre gondolni) összes költségét a nők fizetik meg. Senkiben nem merül fel, hogy maradhat otthon az apa is betegség esetén, és ha van is pár férfi, aki szeretné és teszi, rengeteg rendszerszintű akadálya van. Ez így nagyon igazságtalan. A részidős munka is sok hátránnyal jár előléptetés, bérhátrány + egyéb szempontból, ez is egy költsége a gyermeknevelésnek, csak annyira ritka, hogy a hátrányai helyett csak sóvárgunk utána.
    Ja, én feminista vagyok.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon egyet értek. A GYED plafon, a táppénz plafon mind ellene dolgozik annak, hogy az apák is otthon maradjanak, ez aztán egy ilyen öngerjesztő folyamatba fordul, hogy a nők egyre kevesebbet keresnek.
      De sokszor a nők maguk is akadályai a változásnak, nem hiszik el, hogy apuka is képes ellátni a gyereket, vagy pont ugyan olyan jól tudja ápolni, mint ők (de hát engem akar, mondják, persze, mert mindig velük vannak). Ha még ebben a funkcióban is helyettesíthetők, akkor ugye mi marad nekik.

      Szerintem amúgy erre is az a megoldás, hogy mindkét fél, az anya és az apa is, részmunkában dolgozik, mondjuk mindketten 80%-ban. Csak ma Magyarországon ez anyagi csőd a legtöbb családnak, az a probléma. Pedig nekem nagyon szimpatikus lenne. Akkor talán néha én is eljuthatnék kikapcsolódni, meg a gyerekek is láthatnák normálisan az apjukat is. (Erről is beszélni kellene, hogy az gond mindenki szemében, hogy anyuka dolgozik és nincs otthon a gyerekkel, de az nem gond, hogy az apák szinte csak hétvégén vannak jelen a gyerek életében?)
      Aztán még ott van az elvárt túlóra is, akkor is, ha igazából nincsen feladat nem mehetsz el, ha mondjuk 16.30-ig tart a munkaidőd, mert kinéznek. Az a jó munkaerő, aki minden nap +1-2 órát ott van. És egy csomó ilyen dolog.

      Egy bizonyos gyereklétszám felett amúgy a férfiakat is érik hátrányok, az én férjemnél ez már látszik.

      Törlés
  11. Egyetértek persze. Nem állítom, hogy egyszerű. De amíg fel sem merül, hogy ez így nincs rendjén, hanem túlélési stratégiákon gondolkodunk egy alapvetően igazságtalan helyzetben, addig biztosan nem fog változni.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Bennem nagyon is felmerül, és mi, mikro szinten, a kis családunkban teszünk is érte, ellene. A rendszerszintű problémák megoldásához kevesek vagyunk, így aztán mégis csak szükségünk van túlélési stratégiákra is.:-)
      Szerintem nagyon sok dolgozó anyában felmerül amúgy, csak sokan nem látják át talán ennyire pontosan, és nulla az önbecsülésük is még hozzá.

      Törlés
  12. Lányok, kicsit vicces ez a csetelgetlés munkaidőben! :))) (persze velem az élén! :))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nekem meg ez a munkám (egy kicsit) :P

      Törlés
    2. Nekem most lepihent a Fonokom a kisagyaba zenes forgot hallgatni.

      Törlés
    3. az enyém meg hozzá akar szólni a vitához:


      lkjcjkhd ksjdnf kalshfr8934ztrholé.lllll jdksbnkjhlkkőpowie99é
      odjkápjoifuhlihdkfnmxnc
      mkcDNNNM NKJFLGIU H HHH

      Törlés
  13. Igen igy van egy ferfinek emeli a státuszát ha családja van egy nőnek meg meg az is csökkenti a lehetiosegeit ha szulokepes korban van.

    VálaszTörlés