2015. szeptember 23., szerda

Szívettépő bejegyzés

Ha nem hinnék abban, hogy egy majdnem-két-éves gyereknek jót tesz 2,5 nap bölcsi, akkor mostanában igen rossz helyzetben lennék. És néha valóban meginog a hitem, ilyenkor rémes kérdések gyötörnek. De arra szoktam gondolni, hogy csak nagyon nehéz szervezések árán tudnánk továbbra is megoldani a felváltva felügyelést. Meg arra, hogy ha tényleg utálni fogja, akkor még mindig elgondolkodhatunk a hogyantovábbról.

Egyébként nem is az a legrosszabb, amikor úgy hagyom ott, hogy még sír. Sőt, ez nem is olyan nehéz, mivel előfordul ez velünk is: sír, ha az apja karjában hagyom, mert engem akar, és sír, ha az apja az én karomba teszi, mert az apját akarja - van ilyen, főleg mostanában, amikor mindent akar, meg annak az ellenkezőjét is, mindezt egyszerre, meg felváltva. A folyosón el szoktam bújni és és meg szoktam várni, amíg elhallgat. Néha be is kukkantok a terembe (kockáztatva ezzel a zökkenőmentes beszoktatást) és látom, hogy érdeklődve figyeli a dadus nénit.

A rossz az, ami ma volt: a lépcsőn fölfelé magyarázom neki, hogy most itt hagyom, játszani fog a többiekkel, majd ebédelni és aludni. És ő pedig halkan sírdogál, az elefántját markolászva, és ismételgeti: Szia, Mama! Szia, Mama! mint aki jól megtanulta a leckét és tudja, hogy mit kell majd az ajtóban mondania. És még rosszabb: sír, amikor megyek érte. Az első nap csak állt a falnál, és már csak szipogni tudott, a második nap a szőnyegen feküdt, úgy sírt. És az is rossz, hogy noha hiába mondtam a gondozóknak, hogy adjanak neki egy kisautót, attól megnyugszik, nem volt nála semmi, egyedül sírt. Egyébként az első két nap annyira drámai volt (nekem), hogy én magánbölcsik után néztem (szinte nincs), Z. pedig már azon gondolkodott, hogy miképpen tudna ebben a 2,5 napban továbbra is vigyázni Bonira.

Aztán lenyugodtunk, a harmadik napon már szépen játszott, részt vett a foglalkozásokon. Már majdnem fellélegeztünk, amikor azon az éjszakán belázasodott és megbetegedett. Így négy óra bölcsi (mert az még csak a beszoktatás volt) három betegen töltött napot eredményezett, amiben két nehéz éjszaka is belefoglaltatott, szóval izé. Három nap múlva meggyógyult, megkönnyebbültünk, tegnaptól újra jár.

Ma csendespihenő után hívtak a bölcsiből: Boni újra belázasodott, ha tudunk*, menjünk érte.

* Ööö, fogalmam sincs hogy csinálják ezt teljes munkaidejű szülők, több gyerekkel. LB szerint ez az első három év LEGNEHEZEBB része.

27 megjegyzés:

  1. Szerintem is ez a legnehezebb időszak. Úgy, de úgy sírtam az ovi folyosóján, mikor Belamit először hagytam ott. A gyerek bent játszott, engem meg kint vigasztaltak a daduskák. :-)
    Sok erőt nektek, meg kitartást, minden rendben lesz. Az egyetemen már nem sírnak utánunk. ;-)

    VálaszTörlés
  2. Édes szívem, mennyire cuki, rémes lehetett. Nekem ez jövő ősszel lesz, nem tudom, hogy fogjuk bírni a kisfiammal.

    VálaszTörlés
  3. Most nem leszek népszerű, de egy gyereknek legalább három éves koráig az anyjával a helye otthon. Azért sír, mert nem érzi ott jól magát.
    Mondom ezt úgy, hogy Bonival egyidős kisfiamat beírattam egy családi napközibe, napi kettő órára hogy addig főzök takarítok, aztán ha tetszik neki három órát is maradhat naponta, kilenctől délig. Hát nem tetszett neki, másfél hetet járt. Sírt, amikor otthagytam, sírt amikor mentem érte. Azt mondta a férjem ekkor, hogy elég, ha nem akar nem megy többet.
    A másfél hét arra volt jó, hogy kis matrica lett belőle, ha eltűnök a látó mezejéből, sírva rohan utánam, fél, hogy "elhagyom".
    A többi kisgyerek, akik vele egykorúak voltak, még nagyobb hisztit rendeztek, hogy nem akarnak ott maradni, pedig ez egy nagyon ió hírű, régóta működő napközi.
    Azt mondják, egy ekkora gyerek még nem beszokik, hanem beletörődik.
    Egyszerűen még nem érett arra, hogy távol legyen az édesanyjától.
    Tudom, hogy külföldön más a rendszer, meg gyereke válogatja, meg vannak szuper gondozó nénik, de akkor is.

    VálaszTörlés
  4. Lulu, ii: koszi :))

    Egy kolléganőm meselte, hogy beult egy kavezoba, miutan beadta a kisfiat a bolcsibe (egyidos Bonival) es a kavezo tulajdonosa vigasztalta, annyira sirt :))) en még azon is nevettem, hogy én is pont egy kavezoban vartam ki az elso orat, ugrasra készen.

    Lovely79: huuuu, de gondoltam, h valaki ezt ide fogja kommentelni :))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem az volt a szándékom, hogy most jól megmondjam, nagyon sajnálom, amin keresztül kell most így mennetek. Neked is és neki is. Ahogy írtad, ha nagyon nem válik be a bölcsi, még mindig kereshettek más megoldást. Kívánom, hogy Boni szeresse meg a közösségi életet!

      Törlés
  5. Oh sajnalom :(. Az is kar, h a gondozok nem fogadtak meg, amit mondtal nekik :S... Hat a betegseges idoszak allitolag nagyon gaz az elejen (olyan sztorikat hallottam, hogy kb 4 honapbol 2-t nem jart a gyerek a betegsegek miatt), de igy hamarabb tul lesztek rajta, es kesobb konnyebb lesz (allitolag :))

    NS

    VálaszTörlés
  6. A gyerekeim a hét hónapnyi bölcsiből (napi hàrom óra volt kb) négy hónapot sok ronda betegséggel otthon töltöttek. Cserébe az oviban mostanàban màr alig betegek.

    VálaszTörlés
  7. De hogy oldjak meg a szulok?? Mamám is ezt meseli egyebkent, csak hat abban az idoben (jooooooo regen :)) meg siman otthon maradhatott 6 hetet betegszabin.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hàt, nekem nem volt munkàm akkor. Amúgy most nàlunk Marci marad otthon. Ha ő nem rugalmasan dolgozna, meghalnànk. Egyszer külföldön volt mikor betegek lettek, engem meg nem engedtek otthon maradni - a bébiszitter nagyon sok pénzzel tàvozott.

      Törlés
  8. Ja, azt elfelejtettem mondani, hogy en meg ugy tunik, ilyen "koszivu" vagyok, de egyaltalan nem sirtam.... komolyan mar furan erzem magam emiatt; a bolcsis nenik is figyelmeztettek jo elore, h nehogy a gyerekek elott, hanem kinn, miutan elbucsuztunk - de egyaltalan nem ereztem kesztetest a sirasra.... en inkabb izgultam, h mi lesz.... (en is kavezoban ultem :)))

    NS

    VálaszTörlés
  9. En is csak MAJDNEM sirtam, de nem. (A kávézoban kávéztam :)) szerintem ez azzal allhat osszefuggesben, hogy en tenyleg ugy gondolom, jo buli lesz ez neki, szeretni fogja. (Csak ezek a hulye virusok ne lennének)

    VálaszTörlés
  10. Nehezen oldják meg, viszik haza a munkát és éjjel megcsinálják, aztán meg beküldik, és appellálnak vastagon a kollégák jóindulatára és segítőkészségére (a megjegyzéseket pedig elengedik a fülük mellett).

    VálaszTörlés
  11. Én rugalmas munkaidőben voltam/vagyok, így éjszaka, hétvégén pótoltam, és volt bébiszitter is, aki jött pár órára, ami kész anyagi ráfizetés, viszont megmaradt a munkám.
    A többedik gyerekek már csecsemőként benyelik a tesóktól az ilyen bölcsis-ovis betegségeket, így immunizálódnak. Ez persze csecsemőként nagyon szar, de később jól jön.
    Az én fiam szept. 1-jétn kezdte a bölcsit és (lekopogom) és azóta is jár folyamatosan.

    VálaszTörlés
  12. nálunk bölcsi nem volt, egyszerre lettek ovisok (V. 3 múlt, Á. meg nem volt még 5), az első évben nagyon sokat voltak betegek. Amíg nagyon, addig otthonról dolgoztam, amikor már csak orruk folyt, köhögtek, de már láz meg rosszullét nélkül, akkor bébiszitter - kb a fél fizetésem ráment (de megérte, mert még mindig imádják a gyerekek, olyasmi, mintha a nővérük lenne)

    VálaszTörlés
  13. Nalunk a babysitter kizart, Z. meg a mamámra sem bízza ra a gyereket. En is kicsit félek (voltam babysitter...)

    Ejszakai munka, kollegak joindulata... Igen, en is erre gondoltam. Esetleg szabadsagot kivenni (6 nap jár asszem beteg gyerek utan)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nálunk anyukám kolléganőjének a lánya volt. Nagyon bevált. De volt friss nyugdíjas bölcsis gondozó nénink is.
      Én itthon voltam akkor is, amikor a szitter itt volt velük, szóval elég nehéz lett volna "rosszul viselkednie".

      Én inkább attól félek én dőlök majd ki. Már most érzem az irtózatos fáradtságot, anno amikor 3 gyerek után visszamentem, akkor 3 hónap után két oldali tüdőgyulladást kaptam, pedig sosem szoktam beteg lenni.

      Törlés
    2. Nem gonoszkodasra vagy hasonlora gondolok (bar nagyon fel tudja az embert idegesiteni egy hisztizo keteves, tény) hanem hanyagságra (rosszul bezárt ablak, aluloltoztetett gyerek stb). De nem rossz az otlet, amit irsz, távmunka+ babysitter)

      Törlés
    3. Ez is időspórolás, mert nem kell a te utazásod idejére is fizetni a szittert. Amit fizetsz, az tisztán munkára fordítható.
      Az én munkám projekt alapú, és sokszor kötbéres, így muszáj volt időre elkészülni, és nem volt más, aki helyettem csinálta volna, más megoldás nem volt. Táppénzen egyetlen napot sem voltam. Jó, mondjuk nagyon soakt dolgoztam éjszaka, ezt most már nem szeretném. De a három nagyobb már nagy, ők tavaly egész tanévben összesen 2 napot hiányoztak hárman.

      Törlés
    4. Az elején hozzánk is úgy járt a bébiszitter (aki az alattunk lakó lány volt, nem az ismeretlenből jött), hogy amíg ő a gyerekekkel a szobában volt, én 3 csukott ajtónyira mosogattam a konyhában, vagy iszonyú izgalmak közt leszaladtam a boltba - 20 percre - vagy elmentünk sétálni, mert eleinte két gyerekkel egyedül nem nagyon tudtam... aztán egyre több időre is el tudtam jönni :)

      Törlés
  14. A matrica üzemmód elmúlik, meg nálunk elmúlt a többi dolog is (éjszakai felsírások, átmeneti gondok a szobatisztaságban).

    VálaszTörlés
  15. amikor a lányom bölcsődés volt, én is távmunkában toltam, de akkor is szükség volt a kollégák kompromisszumkészségére (fel nem vett telefonok, éjszaka megválaszolt emailek stb). Bébiszitter nem volt.
    És biztos van abban igazság, hogy amikor először közösségbe kerül egy gyerek, akkor sokat robban le. Anyukám nem volt ovis, de állítása szerint az első évben rengeteget hiányzott a suliból, mert ő akkor találkozott azokkal a kórokozókkal, amelyek a többieknek már korábbról ismertek voltak.

    Most már nagyobbak, de így is előfordul, hogy ugrani kell, mert a hatéves összehányta pl. az óvoda udvarát - és a tízévest sem hagynám betegen otthon.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. a mindjárt 14 évest sem szívesen hagynám betegen itthon - de 12 év felett már nem jár rájuk nap, szóval, én elvileg már egyikkel sem maradhatnék. még szerencse, hogy A. home office-ban nyomja

      Törlés
    2. Eszembe jutott erről, hoyg egyszer, már nagygimis voltam otthon voltam betegen egyedül. Nagyon felment a lázam. Éreztem, hoyg gáz van, de cselekedni képtelen voltam, emlékszem, ahogy az agyamra valami köd szerű akármi ráborult, feküdtem, és képtelen voltam felülni is. Ez mindig eszembe jut, amikor arra biztatják a szülőket, hogy hagyják a beteg gyereket otthon egyedül. Szerencsére apukám korán haza érkezett, a lázam 40 fok felett volt már.

      Törlés
    3. :(
      mint ahogy van úgy, hogy az ember egy beteg felnőttet sem szívesen hagy magára - volt bokatörésem, fekvőgipsszel, egyedül pisilni is alig tudtam kimenni, nemhogy zuhanyozni, kaját melegíteni, stb - de erre nem jár ápolási szabadság senkinek

      Törlés
  16. Az elso ket ovis evben felvaltva voktak betegek a gyerekek es mi, szulok. Nekem hat tuszos mandulagyulladasom volt abban az idoszakban. Ferjem marad tapoenzen veluk vagy mennek a nagyszulokhoz. Neha bebiszitter. Nagyon sok lemondassal es penzzel jar mindez.

    VálaszTörlés
  17. Nálunk:

    az enyémek az első két évben marha sokat voltak betegek, de mondhatom, hogy ez hasznukra vált, mert jól megerősödtek, és már tavaly, sőt előtte sem voltak betegesek. Tavaly összesen 3-4 kis megfázás volt két gyerekre elosztva, az nem rossz arány szerintem.

    A sírás meg tök normális az elején. Úgy 2-3 évig is akár. :D De aztán amikor már dörzsöltek, akkor amint kifordul a mama a sarkon, már kutya bajuk.

    VálaszTörlés