2015. augusztus 26., szerda

Hiány


Nincs sok kapcsolatunk mostanában, én kicsit meguntam keresni, nyomulni meg nem akarok. E-mailjeimre, Boni-fotókra van, hogy válaszol, de általában nem. Néha nagy felbuzdulásában ajánlkozik, hogy segít, mondja, hogy találkozzunk, szervezkedik, hogy jön látogatóba – de legtöbbször nem lesz semmi az egészből: a fontos jogi ügyem kimegy a fejéből, nem segít. Jönni nem jön, pedig úgy alakítottuk a nyarunkat, hogy itt lesz két hétig. Találkozni meg találkoztuk ugyan, de sértődés és összeveszés lett a vége – gondolom mindenki a másikat hibáztatja, én mindenesetre őt. 

Nem értem, mi történik, voltak idők, hogy nagyon jóban voltunk, sokat cseteltünk, még hatátokon átívelve Honfoglalóztunk is. Állítólag sokat dolgozik, felújít, éli a szinglik bonyolult és fárasztó életét, ami fényévekre van az enyémtől: én 10-kor fekszem, hogy reggelre haptákban tudjak állni, és van ugyan más témám a kaki színén meg a homlokrakodók markolóján kívül, de a kakiszín meg a markoló mégiscsak fontos aspektusa az életemnek, hát ez van. 

Nem tudom, ennek a nagy hallgatásnak mi az oka: nagyon boldog, és nem ér rá(m), vagy nagyon boldogtalan, és a homokba dugja a fejét? Időm és energiám nekem sincs kibogozni a szálakat, ráadásul a talaj ingoványos, előítéletből, régi féltékenységből és új sértődésekből áll. 

Viszont tudom, vagy legalábbis: remélem, hogy nem mindig lesz ez így. Visszajönnek még majd azok az idők, amikor – ha nem is teljesen úgy, mint barátnők, mert úgy soha nem, de – tudtunk beszélgetni. Mert így most olyan, mintha egyáltalán nem lenne húgom. 

5 megjegyzés:

  1. Nekem is hiányzik a tesóm. :( De én is hiszem, hogy egyszer még visszajönnek azok az idők, melyekről te írsz.

    VálaszTörlés
  2. Hát, ez a tesókérdés olyan bonyolult :( én mindig nagyon-nagyon szerettem volna lánytesót, mert úgy gondoltam, azzal könnyebb lehet... nagyon (?) szeretjük egymást a tesómmal (azt hiszem), de közös pont a szüleinket leszámítva nincs sok bennünk, annyira nem hasonlítunk, hogy volt több iwiwes ismerősünk, akik mindkettőnket évek óta ismertek és még csak fel sem tételezték, hogy közünk lehet egymáshoz (nincs is sok... időnként persze jókat dumálunk, többnyire elég felszínes ügyekről, a gyerekeinket néha találkoztatjuk) - de sztem mi sosem kerültünk volna kapcsolatba egymással barátként, még haverként sem nagyon - ez olyan szomorú, nem? pedig bizonyára jófej, van egy csomó barátja, van felesége (de ő sem az a lány, akivel barátnőnk lennénk - pedig kedves, semmi baj nincs vele, sőt még az egyik végzettségünk is ugyanaz - mégsincs semmi közünk egymáshoz... kölcsönösen kedvesek vagyunk persze, de az még sosem fordult elő, hogy bármi fontosat épp vele akartam volna megosztani - tesómmal persze már igen, néha még egyet is értünk fontos kérdésekben... többnyire nem) - remélem, az én gyerekeimnek több közük lesz egymáshoz felnőttként is

    VálaszTörlés
  3. Egyetértünk, a tesókérdés bonyolult! Ami szerintem abból fakad (legalábbis nálunk), hogy a felnőtt kapcsolatunk nem indult (ugye) tiszta lappal. De ez a kapcsolat szépsége is ugyanakkor: a sok közös gyerekkori emlék, a félszavak. Én is ismertem olyaan testvérpárt, akikban alig van közös pont, de ez szerintem a ritkább, mindig csodálkozom. Ami még nagyon fura: testvérek, akik évekik (évtizedekig!) nem beszélnek egymással.

    Fiú-lány testvérpárra jó példa Z és a húga: még ma is naponta beszélnek egymással telefonon!

    VálaszTörlés
  4. Mi négyen vagyunk tesók. Vegyes a felhozatal, bár sajnos bátyám nincs. A két fiatalabbal nagyon jó a kapcsolatunk, ha nem is napi de heti szinten beszélünk. Az idősebbel pedig olyan hullámzó. Vele előfordult, hogy fél évig nem beszéltünk. Külföldön él, más szokásokat vett fel, más kulturát követ. És szeret beleszólni az életünkbe. Ráadásul ha jön, mindennek úgy kell lennie, ahogy ő akarja -nem. Nincs -

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. nekem ez a fél-évig-nem-beszélünk-a-testvéremmel nagyon fura, sőt: elképzelhetelen volt idáig, max. hetente azért kerestük egymást. És most meg már simán el tudom képzelni, hogy úgy alakuljon, hogy fél évig nem beszélünk. Sajnos! Eleve fél év manapság már gyorsabban telik el, mint tíz éve :)) és igen, a földrajzi távolság is nagyon megnehezíti a helyzetet.

      (képzeld, tök véletlenül vettem észre ezt a kommentedet!)

      Törlés