Alapesetben persze én is szeretnék kertet, fákkal, lugassal, hintaággyal, virágokkal – zöldségek vagy gyümölcsök termesztésére nem lenne energiám, de szép színes virágokat mindenhova ültetnék, reggelente madárcsicsergésre ébrednénk, esténként kiülnénk a teraszra vacsorázni. Mindez persze számomra is vonzó, de ehhez túl sok olyan dolgot kellene feladnom, ami viszont a madárcsicsergésnél is fontosabb.
Elsősorban: a várost. Szeretem, ha a boltok, közintézmények, iskolák, tömegközlekedési eszközök, mozik egy karnyújtásnyira vannak a lakóhelyemtől. Másodsorban: a gyaloglást. Mert a kertes házakban a leginkább az a legnyomasztóbb, hogy még kenyérért is kocsival kell menni. Boni születése után másfél évig éltünk egy ilyen házban. Jó volt akkor, mert a kicsi babával könnyen ki tudtam menni sétálni bármikor, nem kellett lépcsőzni, jó volt a levegő, akár a kertben is hagyhattam aludni; de számomra végérvényesen bebizonyosodott, hogy én alapvetően városi ember vagyok.
Lehet, hogy van az urbánus létnek és a kertes házaknak egy olyan közös halmaza, ahol a kecskére és a káposztára is lehetőség van, nem tudom. Nekünk mindig is a külvárosi ház és a belvárosi lakás között kellett választanunk, a fent említett előnyökkel és hátrányokkal (plusz hátrány a kert számára Európának ebben a felében: a rossz idő).
Már rég akartam írni a helyről, ahol élünk. Amikor kivettük a lakást, nem gondoltuk volna, hogy ilyen szuper lesz: a lakást és a kerületet is imádjuk. Teljesen véletlenül sikerült egy központi helyen, ugyanakkor csendes utcában lakást találnunk, ahonnan könnyen elérhetők a (kis)város nyújtotta lehetőségek: Északra tőlünk 15 perc sétányira terül el a belváros. Hetente általában egyszer megyünk be, vásárolni, ügyeket intézni, illetve Bonit megkörhintáztatjuk (majd teszek fel képeket, gyönyörű a körhinta). Kelet felé, pontosan 12 perc sétával érhető el a pályaudvar, ahonnan bejárok a munkahelyemre. Nyugatra van az autópálya, kocsival 5 perc, baromi praktikus, mert elég sokat utazunk, nem utolsósorban az Ikea is könnyen elérhető így. Erre van egyébként a Moselle folyó is, a folyóparton át is el lehet jutni kis kerülővel a bevárosba.
Tíz percre tőlünk, déli irányban helyezkedik el az a nevezetesség, ahova gyakran naponta kétszer is eljárunk: a botanikus kert. Nem nagy, 4 hektár (ha mond ez valamit valakinek), de van benne két játszótér is, Bonival szinte ott töltöttük a nyarat. Itt simán kivehetem a babakocsiból, kedvére rohangálhat, botozhat, kavicsozhat, homokozhat, lépcsőzhet (itt tanult meg lépcsőt mászni), haverkodhat más gyerekekkel. A kertet körbefutja egy pár férőhelyes, két picike vagonból álló tündéri kis gyerekvasút, egy pasi féloldalt ülve vezeti délutánonként körbe-körbe, a gyerekek - és egyes szülők - nagy örömére.
Szóval ebben a városban élünk. Kicsike ugyan (rendszeresen összefutunk a mormon hittérítőkkel a belvárosban, a gyerekorvossal a piacon, vagy a szomszédokkal a parkban), de egyre jobban szeretjük.
A botanikus kert, gyönyörű melegházzal, gyönyörű kisfiúval (hihi)
A melegház belülről
Pályaudvar, mormon hittérítőkkel
Szerintem Boni csak a mi kedvünkért ül fel rá
egek, mekkora már! (nem a házak vagy a város), hanem Boni! és gyönyörű kisfiú tényleg - és a város is tetszik :)
VálaszTörlés(és úgy látszik, mi nagyon szuper helyen lakunk (persze én már-már illetlenül szerelmes vagyok ebbe a helybe)), mert minden van (na jó, kirakat kevesebb - de az mostanában Magyarországon kevesebb van, mint pld az én gyerekkoromban)
Az nagyon jo, ha szerettek ott elni, ahol eltek. Metz gyonyoru, sok eve jartam ott, de visszavagyom. Es egy ugras Elzasz, ami sztem a foldi paradicsom maga.
VálaszTörlésHát mi városban élünk kertes házban, és gyalog lehet kenyérérét menni.:-) És sokkal nagyobb csönd és nyugalom van, mint a faluban, ahol a szüleim élnek. Szóval egyáltalán nem biztos, hogy fel kell adni mindent.
VálaszTörlésVolt egy kolléganőm, akik a belvárosban éltek, sosem értettem mit lehet abban szeretni, zaj, kosz, egymás szájában az emberek, de ők imádták, tény, hogy jó kis lakásuk volt. Aztán lett két gyerekük és kiköltöztek ők is egy kertes házba a város külső részébe, csodálkoztam is.:-) Aztán találkoztunk és mondta, hogy már egyáltalán nem érti miért szeretett a belvárosban élni.:-))))
Nekem is teljesen elmúlt a vàrosi patkànysàgom a gyerekek születésével.
TörlésNekem mondjuk sosem volt.:-)
TörlésDe azért annak óriási előnye van, hogy nyugodtan kiengedhetem a gyerekeket a kertbe, és közben főzöm. A legnagyobb lassan 11 éves, rá tudom bízni a kicsit 30-40 percre, amíg befejezem a főzést, a konyhából pont az udvarra látok. Az emberek kedvesek, köszönnek mindenkinek, ismerem a szomszédokat, mi több, beszélgetni is szoktunk.:-) Figyelnek a gyerekekre, öntözik a kertet, amikor nyaralunk, meg enni adnak a macská(k)nak.
én bp közepén nőttem fel, imádtam, oda mindig haza lehetett menni éjjel is, bármilyen buliból, oda mindig felugrott vki - szupoer volt - de kisgyerekekkel ez jobb (tisztább, békésebb, csendes, ésatöbbi) - csak azt sajnálom nagyon, hogy gyesen még nem itt voltam velük, azt imádtam volna :) így is szuper, bár így be kell járni dolgozni plusz suliba - de simán megéri
VálaszTörlésMartine, épp a környéketeken nézegetem a hàzakat:)
VálaszTörlésés ugye, szép hely? ma este is sétáltunk egy órát, totál relax - megyünk, dumálunk, nézelődünk, illatos minden
TörlésTamko! mi ennyit sosem sétáltunk, futottunk, bringáztunk, rollereztünk, mint itt - OK, a nagybevásárláshoz kocsi kell tényleg, de azért a napi tej-kenyér (kolbász-krumpli) elintézhető
sőt, a nagy is (nincs itt mindenkinek kocsija) - csak mi kényelmesek vagyunk
TörlésMi is heti egyszer vásárolunk, kenyeret, kiflit, kalácsot is tartok lefagyasztva a mélyhűtőben, szóval nem kell máskor boltba menni, de ha akarnék, akkor mehetnék, mert van több is, viszonylag nagy bolt is, közel.
TörlésÉs igen, itt nyugodtan biciklizhetnek a gyerekek, zsákutca. Tök sok ismerős van, akik nagyvárosban nem is tudták biciklizni tanítani a gyerekeket, mert nem volt hol.
Igen, en is mindenhonnan - csalad, baratok, kollegak - ugyanezt hallom, hogy a csaladi haz a vagyak netovabbja. Gondoltam, megertem majd Boni utan - de nem! :)
VálaszTörlésNekem mondjuk gyerek nélkül is az volt, mert akkora fellélegzés, hogy végre akkor mosok, amikor akarok, nem hallom, hogy éjjel valaki fürdik, pisil, vagy horkol, másról ne is beszéljünk. Nem kell senkivel vitázni, ha a kerítést szeretnénk megcsináltatni, nem kell eltűrni, hogy a szomszédban 10 albérlő lakik, hogy dohányoznak alattad és az egész bejön a te lakásodba.
TörlésPersze ezek hatványozottan jelentkeznek, ha gyerekek is vannak, akik pl. hétvégén is felkelnek 5 és 6 között, ellenben este 8-kor már alszanak (aludnának). Időnként éjszaka hánynak, vagy hűtőfürdőzni kell, esetleg ordítanak is. Szeretnek futkozni a lakásban, meg ilyenek. Annyi, de annyi problémánk volt ezekből, hogy még az is megérte, hogy az 5 éves, általunk "elkészített" lakásból egy 30 éves házba költöztünk. Első dolgom volt vasárnap reggel 6.30-kor mosást elindítani.:-)
Jaj én nagyon szeretnék családi házban élni. És egy kisvárosban ahol sokminden gyalog elérhető. És 15 percre van a munkahely, és 8 óra a munkaidő, és jó a levegő, és biztonságos, meg nyugodt, meg jó az időjárás, meg ... soroljam?
VálaszTörlésHát valóban nagyon cuki az a kisfiú a "képeslapon".
Tamko! nekem más ilyen barátaim is vannak (mármint aki NEM akar kertesbe költözni, imádja a lakását és jól van ott, ahol van) :)
VálaszTörlésén mindig vágytam kertesre - csak azt nem hittem, hogy megoldható a faluban élni, de legyen azonnal elérhető a város megoldás is - és most úgy érzem, hogy megoldható és nekem épp tökéletes.
de: ha lenne annyi zsebpénzem, hogy megvehessem a gyerekkori lakásunkat (város legforgalmasabb közepeinek egyike, főúton), gondolkodás nélkül megvenném és néha ott aludnék :)
Ooo, ha lehetne barmennyi penzbol es idobol gazdalkodni, akkor nekunk a hetvegi haz - vagyhamar: kastély! - lenne az idealis megoldas :))
VálaszTörlésBoni: koszonom, igen, olyan nagy mar es annyira elkepesztoen cuki!
Metz <3 ott vettuk a menyasszonyi ruham es a gyuruket...de sokat is jartunk oda kirandulni :)
VálaszTörlésA második kép aakár a vácrátóti botanikus kert üvegházában is készülhetett volna.
VálaszTörlésSzuper képek! Pláne a rajz!
Kösziiiii! (megint eltűntél, már aggódtam. De ezek szerint csak az évkezdés szippantott be)
TörlésKépzeld, ott még soha nem voltam!