2015. május 10., vasárnap

Sorozataim

Micsoda életek, micsoda sorsok vannak körülöttem! Két olyan történet jár az eszemben napok óta, amelyekhez képest a Mad Men legelrugaszkodottabb epizódja is az Élet csupán gyenge másolata. Mindkét történetben egy velem egy idős lány a főszereplő.

Egy távoli ismerős csaj bevállalt és megszült egy gyereket, apa nélkül, de úgy, hogy neki már a szülei sem élnek, és testvére sincs. Egyesek spermadonort emlegetnek, amit simán el tudok képzelni, mert ebben a korban, ha valaki nagyon szeretne kisbabát, már nem bízza a véletlenre - meg különben is, ki merne védekezés nélkül egy idegennel lefeküdni? Én nem. Mindenesetre egyszerre bámulom és sajnálom a lányt (akinek persze semmi szüksége sincs az én sajnálatomra). Bámulom, hogy meg merte lépni, tudván, hogy hány és hány burkolt vagy egyenes kérdésre kell majd válaszolnia, hiszen mindenki azt szeretné tudni: hol és ki az apa? De tudom, milyen az, amikor az ember kisbabára vágyik és örülök, hogy ilyen bátor volt, és hogy sikerült neki. Ugyanakkor meg ha az elmúlt másfél évemre gondolok, az jut eszembe, hogy mennyire nehéz lehet ezt megélni teljesen egyedül.

A másik lány közeli barátnőm, több mint 10 éve él a férjével jó színvonalon, érdekes munkával, gyönyörű gyerekekkel, a világot beutazva. A lány teljesen véletlenül és váratlanul őrülten beleszeretett egy elvált pasiba. Most szenvednek: egyikőjük sem szeretne szeretői viszonyt, a válás azonban teljesen elképzelhetetlen a lány számára, egyrészt a gyerekek miatt sem, másrészt pedig a férjét is szereti még (harmadrészt pedig nem merné felvállalni a világ előtt az elvált nő szerepét). Mondogatja nekem, hogy milyen hülyén van kitalálva az élet: miután az ember fiatalon megállapodott (házasság, gyerekek stb), többé már nem lehet szerelmes. Sajnos tökre egyet kell, hogy értsek. A férjével viszont olyan jó a kapcsolatuk, hogy néha arra gondol, meg kellene beszélnie vele ezt az egészet, olyan jó tanácsokat szokott neki adni.

Döbbenet, nem?

13 megjegyzés:

  1. tényleg döbbenetes történetek keringenek körülöttünk! és mindig meglepődöm, hogy noha nagyon egyediek - ugyanakkor olyan mjndennaposak - szinte mindenkinek van saját (de a családban tuti, hogy több is)

    VálaszTörlés
  2. Az első történet lehet, hogy magától értetődően fog működni apa nélkül is, hiszen ebbe csöppent bele az anya és a gyerek is, bár egy pszi biztos forgatná a szemeit ettől a feltevéstől. Igazából, ha belegondolok, később, amikor a gyerek már iskolás lesz, biztos lesznek kínos szituációk, amikor az osztálytársak faggatják, hogy hol az apa. De ha az anya már most kitalálna egy jó forgatókönyvet, akkor talán megúszhatják.

    Második történet esetén én semmiképpen nem beszélném meg a férjjel, tudván, hogy a szerelem múlandó, nincs mese. A férj lelke is olyan, mint az üvegpohár, ha eltörik, többet összeragasztani nem lehet. Eredetire biztosan nem. Lehet, hogy nem etikus viselkedés, de ha ennyire fontosak a gyerekek és a férjét is szereti, akkor szerintem (szerintem!) vesszen a szerelem. Főleg tisztelettel a gyerekekre.

    VálaszTörlés
  3. A gyereknek simán lehet h ez lesz a normális, és azt is könnyen el tudom képzelni, hogy boldog és kiegyensúlyozott felnőtt lesz belőle (szerteni biztos fogja az anyja! :)), sztem a nőnek lesz nagyon nehéz. Gondolj bele, nincs egy közeli rokona, akinek megmutathatné a gyerekről készült videókat :(( És egyébként meg azt nem értem csak, miért titkolózik ennyire az apa kilétét illetően. Ezért gondol mindenki a spermadonorra. Mert ha csak annyit mondana, hogy "nem élek együtt az apával", szerintem nem agyalna tovább senki, és még hazudnia sem kellene.

    Második: én még azt is el tudom képzelni, hogy jól kijönnek ebből a szituból, csak múljon már el a lila köd a lány fejéből :) mert annyira emberi, amit érez a lány, ennyi év házasság után... ki nem vágyna egy kis intenzív romantikára? De én is azt tanácsolom neki, amit te mondasz: felejtse el gyorsan a pasit (csak hát ezt tanácsolni könnyebb...). Nem ezt mondanám akkor, ha a csaj még soha nem érzett volna ilyet. De mivel a férjébe is ugyanilyen szerelmes volt, ezért ez iylen ismétlés-jelleget kölcsönöz az egésznek. És igen, ez a túlfűtöttség úgyis múlandó... sajnos.... :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Második: mindenképpen őszintének kell lenni vele, különben a fejedre koppint, hogy miért nem szóltál? :)

      Első: az is lehet, hogy a gyerek apja vállalhatatlan nagy titok, például egy fontos ember. (Indul a fantáziálgatás... :) )

      Törlés
    2. Huuuuu tenyleg!! Mint Rachida Dati. (Emlekszel a tortenetre?) aztam ot ev mulva majd benyultja a tartasdij iranti kerelmet, lesz dns vizsgalat meg minden kutyafule es errol fog CIKKEZNI (de jo szo!) a sajto!!

      Törlés
    3. Nem. :( De megnéztem, ki az és rájöttem, hogy mégis. Más névre emlékeztem.

      Törlés
  4. Hat én két olyan nőt is ismerek akiknek futó kalandbol lett gyerekük es az egyikük nyiltan vállalta hogy o egyedul volt mindig a gyerekkel a masik titkolozott. En mindkettőt megertem es fel is nézek rajuk.
    Az én esetem a petesejtdonorral se lesz mindennapi es mivel azt tanácsolta a pszichologus hogy a gyereknek mar kiskorában el kell mondani szerintem sokan tudni fogják. Micsoda tekinteteket fogok én kapni ovonoktol stb.

    VálaszTörlés
  5. Én egy futó kalandból születtem, és a mai napig nem ismerem az apám személyesen. Viszont van három féltestvérem, akikkel öt éve megtaláltuk, és azóta sem eresztjük egymást :)

    VálaszTörlés
  6. Fella, legalabb rogton megtudod h ki az idiota, nem kell felesleges koroket futnod! :)

    Ii: huha!!

    VálaszTörlés
  7. Szia,

    Szerintem a legtobb elet sorozatba illo am! Pl a tied sem semmi am.... :) Evekig tavkapcsolat (plusz elozmenyek, korulmenyek :), majd kuzdes Boniert (kulon elve!), majd szuletes elott osszekoltozes, stb., stb. Es mindez a "nyilvanos" resze :))).... es meg lehetne sorolni a peldakat itt a blogosok kozt (is) :))

    NS

    VálaszTörlés
  8. Igen, ez is igaz!!

    (Sajnos nalunk minden nem nyilvanos reszlet kicsinyes es kispolgari szarragas... Semmi izgi...)

    VálaszTörlés
  9. Manapság már a klasszikus, házasságban élő, három gyerekes anyuka ismerősömtől is lépten-nyomon megkérdezik: "És mind a 3 egy apától...??" :O Manapság már az a döbbenet, ha nincs semmi "story", patchwork, válás, stb. Nálunk pl az óvónők csak az elején kérdezték meg, hogy anyuka, apuka együtt él (sose kérdezték meg a házasságot!), és hogy apuka vér szerinti-e (ha nem, akkor részt vesz a nevelésében, van-e apa-gyerek kapcsolatuk, tehát pl apukának szólíthatják-e, ha ő megy a gyerekért, meg "terhelt"-e a gyerek pl valamilyen családi krízissel, mire számítsanak...)

    VálaszTörlés
  10. Igen, 50 éve biztos fel sem merültek ezek a kérdések, ma már viszont tök jogosak. Végülis nekik is képben kell lenniük.

    (Azt, hogy a házasságot nem kérdezik meg külön, tökre megértem, én sem tenném)

    VálaszTörlés