2015. április 11., szombat

Ingázás

Eddig minden jó, a város szuper, a lakás tetszik, a régi-új kollégáim szimpik, a munka OK, még a nap is sütött négy egész napon keresztül. Ami szívás: az ingázás. De nagyon az! És most nem csak a fáradságról és az álmosságról beszélek, hanem arról a tudatról is, hogy ennyi időt elpocsékolok az életemből. Ráadásul bizonyos tényezőket egyáltalán nem vettem figyelembe, amikor ingázásra adtam a fejem.


Így indulok útnak reggelente. Fél hétkor kelek, ami a múlt hetek hat órai keléseihez képest egészen kellemes. Reggeli, kávé, cicamosdás, öltözködés, smink, puszi Boninak, majd elgyalogolok a pályaudvarig. Azt nem kalkuláltam bele a számításaimba, hogy nem mindegy, mennyi cucc van az ember táskájában. Most már azt is meggondolom, hogy egy almát betegyek-e! Az út 11-12 perc, várakozok kb. öt percet. A második meglepetés, amire nem gondoltam: az iszonyatos embertömeg és -áradat. Nem csak nekem jutott eszembe ez a zseniális ötlet, úgy látom, a fél város is ingázik, és mindenki ugyanoda. Feltuszakolom magam a vonatra: szerencsére mindig van hely, ez az ilyen messziről ingázók privilégiuma. Fél óra múlva már egy tűt sem lehet leejteni. Aztán a következő sajnálatos dolog: ebben az időben a vonat több helyen is megáll, így a menetidő nem 45, hanem 50 vagy akár 55 perc! A leszállás talán a legrosszabb az egészben: alig lehet menni az emberektől - itt újabb értékes perceket veszítek. Kimegyek a pályaudvar elé (többszáz utastársammal), ahol felszállok a buszra (többszáz utastársammal). Ülőhelyről álmodni sem lehet. Újabb 15-20 perc utazás, majd...


... teljesen elgyötörten beérek a munkahelyemre. (Van, aki meg is kérdezi, hogy mi van, rosszul aludtam?) Az igaz, hogy a kávé-smink reggeli rutint kezdhetném is előről. Ha lenne időm, haha.

Visszafelé sokkal stresszesebb és hosszabb az út: busszal kell menni a pályaudvarig, belekalkulálva - vagy sem - a dugókat. Sajnos a hazaút emiatt rémesen hosszú: 1 óra 50 perc. Bizonyos manőverrel sikerült letornásznom az időt 1 óra 40 percre: átszállok a buszról egy másikra, amely nem a necces utcákon megy keresztül. A barátnőmnek sikerül 1 óra 30 percet futnia: de azt hiszem, nekem nem érni meg a loholás és a stresszelés.

Most van talán életemben először olyan, hogy ha a nálam kedvezőtlenebb helyzetben lévőkre gondolok, kicsit jobban érzem magam. Lehetnék pl. bányász, vagy dolgozhatnék három műszakban. Néha a magyar orvosokra gondolok. Vagy arra, hogy milyen jó, hogy egyáltalán van munkám. Amúgy pedig amíg tűz- és életveszélyes élpületben dolgozunk, be sem kell majd járnom.

Mindennek van valami jó oldala, ugye.

11 megjegyzés:

  1. Nem, nem, nem... én ebbe nem is vagyok hajlandó belegondolni. Ez valami rettenetes. Az emberek, a tömeg, a tülekedés. Kell a csudának ez. Próbálok nem is gondolni rá.

    VálaszTörlés
  2. jaaaaaaj, ez tényleg iszonyat hosszú idő! napi 4 óra utazás? jaj.... a tömegben való leamortizálódást ismerem, az rövidebb idő alatt is végbemegy (nem ijesztegetésképp, de télen neccesebb még ennél is - télikabátban mindenki másfélszer annyi helyet foglal)

    azért az jó, hogy legalább le tudsz ülni - aludni még egy kicsit? és igen, én sem viszek magammal mindig kaját, mert leszakad a karom/vállam, mire beérek.

    épület :O én azt hittem, ilyenben csak itthon kell dolgozni :(

    VálaszTörlés
  3. Még olvasva is húzós. :-(

    VálaszTörlés
  4. 3 óra 15 perc összesen, jobb napokon 13... Aludni szten fogok tudni, de képzeld, egyelôre nem voltam álmos!! :)

    Talan el kellene kezdenem egy uj diplomat, h legyen ertelme ennek a rengeteg holtidonek.

    Az epulet gaz, igen. Most asszem mindenki a maga felelossegere tartozkodik bent!

    VálaszTörlés
  5. Carpooling nincs feletek? Csak otletelek, mert az is elkepzelheto, hogy az meg sokkal rosszabb. De ha van par kollegad, akik feletek laknak, talan az is megoldas lehet a vonat helyett.

    VálaszTörlés
  6. Néha a magyar orvosokra gondolok. Ez mondjuk vicces. :) Látod, mindig van lejjebb.

    De amúgy nem érné meg egy autó?

    VálaszTörlés
  7. Aaa, nem jo az auto. Az igaz h 66 km, de a dugok miatt (indulasnal - erkezesnel) sokkal farasztobb es kiszamithatatlanabb lenne az ut. Akkor inkabb olvasok a vonaton!

    VálaszTörlés
  8. Pf, hát őszintén sajnállak, ez borzalmas. Persze rosszabb lenne bányában, és még rosszabb lenne, ha tüdőbajos bányász lennél… De ez akkor is durva nah. :/

    VálaszTörlés
  9. Nagyon durva. Én autóval töltöttem kb. 2,5 órát (tehát ettől kevesebbet) ingázással mikor még dolgoztam itt Bp-n, ami jobb mert tudsz mindent vinni, viszont nem tudsz közben semmit csinálni csak anyázni a környező autósokat és válaszolgatni az emailekre a pirosnál (szintén anyázva hogy nem volna egyszerűbb személyesen). És úgy is rohadt fárasztó. Amíg tudsz olvasni vagy tanulni az még nem teljesen kiesett idő, de ez nagyon gáz...

    VálaszTörlés
  10. Itthon van, aki ingáztatja a gyerekét az oviba, iskolába, nekem az a furcsa. Megértem, hogy a jobb iskola miatt, de abban a tömegben edzeni a gyerket, hát...

    VálaszTörlés
  11. Ella, erre nem is gondoltam h kocsival milyen frankon tudja szallitani az ember a cuccait! Egyebkent nyaron, iskolai szunetben, amikor nem lesznek dugok (??) majd kiprobalom a kocsit is.

    Bezzeg, egyetertek! Micsoda dilemmak.

    VálaszTörlés