2015. február 2., hétfő

Egy hosszúra nyúlt hétvége

Nem otthonról írok; pár napja lejöttünk Genfbe Z. rokonaihoz. Annyi minden tennivaló van a költözéssel és a közelgő munkábaállással, hogy elmenekültünk. Érzem én, hogy meglesz ennek a böjtje... De erre most nem szeretnék gondolni...

Z. húgáék gyönyörű kis hegyi faluban laknak, tele több évszázados, de modernre fejújított pajtával, malommal stb. A kertekben nem szekerek, hanem Bmw-k és Mercedesek állnak - Franciaországban ez nem is olyan szokatlan látvány. Az első pár nap szuper volt: késő este érkeztünk meg, mindhárman hullafáradtan. Bonit fürdetés nélkül akartuk ágyba tenni, és amikor letettem a földre, hogy áthúzzam az ágyat, fáradtan és piszkosan odament a kis játékkonyhához és utána egy szavát sem lehetett hallani, annyira belefeledkezett a játszásba. Több napon keresztül pakolta a játékedényeket, nyitogatta a játéksütő ajtaját, forgatta a csapokat. Még a konnektorokat és a veszélyes kanapétetejéről-ugrálós játékokat is elfelejtette. Aztán birtokba vette a ház többi játékait is, ez így igazi pihenés nekünk.


Anne-ék kilátása a teraszról a Mont Blanc-ra. Teljesen hibásan azt képzelem, hogy ha ilyen helyen lakhatnék, nem lennének többé problémáim.

Aztán volt egy olyan nap, hogy 9 felnőtt és 12 gyerek jött vendégségbe. Nem egyszerre - elosztva, de így is nagyon tömény volt. Aznap nagyon sokat havazott, de még ki tudtunk menni sétálni a babakocsival. Szombat estére már annyi hó esett, hogy kérdéses volt, haza tudunk-e indulni vasárnap. Tegnap reggel viszont akkora hótorlaszok voltak a ház körül és olyan fekete jelzést adtak ki  az autópályára, hogy nem kockáztattunk. Z-nek dolgoznia kellett volna ezen a héten, meg amúgy is utálja az olyan helyzeteket, amikor nem a maga ura, ezért ő kicsit frusztrált volt. Én meg örültem: van internet, kaja és jó társaság, hova rohanjunk?

Tegnap délután azért Z. kiásta a kocsit a hó alól, elment az autópályáig, hátha este el tudunk indulni (?!?!?!), de nagyon jegesek voltak az utak. És jó is, hogy maradtunk: este Z. unokaöccsének olyan migrénje lett, hogy állítólag üvöltött, hányt és nem látott jól. Z. vitte el Anne-t a fiához, mert Anne nem mert kocsiba ülni ilyen időjárási körülmények között.

Ma délelőtt még mindig minden tiszta hó volt, az utóbbi időkben nem is láttam ennyit egyszerre. Z. megint kiásta a kocsit, lement vele a boltba (4 km) és majdnem nem tudott visszajönni. Úgyhogy még ma is maradunk. Hurrá! A nagy tétlenségben (nincs csizmánk) egész nap eszünk, alszunk és Mad Men-t nézünk.




Ma reggel

4 megjegyzés:

  1. Húú ez hatalmas hó. Bevallom kicsit irigyellek, nekem mióta hazajöttem Magyarországra hiányzik ám az igazi tél és hó ami Kanadában volt.
    Ami a kilátást illeti...Calgaryban mi a 18-ikon laktunk, faltól falig és plafontól padlóig (padlószőnyegig) ablakokkal mert ott az a divat és nem mondhatnám hogy semmi gondunk nem volt, de tény hogy sokat számít ha van egy szép kilátás.(Igaz mi építkezésre láttunk ki mert az egész város egy kolosszális építkezés).

    VálaszTörlés
  2. Itt csak én örülök a hónak azt hiszem :) mindenki más csak a pofákat vágja. Én még havat lapátolni is szeretek :))

    Pont erről beszélgettünk mi is, h milyen fontos a kilátás. Egyszer én is laktam olyan lakásban, ahonnan egy mezőre és kis házakra láttam rá, minden évszakban fényképeztem, pedig nem volt a mont blanc-hoz hasonló látvány. Utána egy évig hiányzott ez az élmény, miután egy utcai lakást vettem ki bxl-ben. Pontosan emlékszem az érzésre, hogy hazamentem és valami hiányzott.

    VálaszTörlés
  3. Ez annnnnyira jó, hogy ott lehet ragadni buntetlenul!

    Szep!!!

    VálaszTörlés