2015. január 13., kedd

Új év, új ter.... öööö.. problémák

Idén visszamegyek dolgozni. Nem onnan, ahonnan eljöttem, hanem a régi mh-emre. Költözünk. Idén leszek 40. Csomó változás, rengeteg új dolog, sok új döntés, jaj. Próbálok pozitívan állni mindehhez: megoldom, megoldjuk, kis problémák ezek, másoknak ezerszer több van (éhezés, Afrika stb.), sőt, nem is problémákról beszélünk, hanem inkább kihívásokról. Megújulásról. Hálásan gondolok a munkahelyemre, amiért lehetővé tette, hogy másfél évet maradjak otthon Bonival, az itt szokásos három hónap helyett. Sőt: hálásan gondolok arra, hogy egyáltalán van munkahelyem. 

De esténként megrohannak a kételyek. Úristen, hogy fogom én Bonit otthagyni egy bölcsiben? HOGYAN?? De egyáltalán: kapunk-e helyet? És hogyan fog megtanulni magyarul? Mennyit fogom látni? Találunk-e lakást? Hogy bírom majd a bejárást? Meg fogok-e szokni egy új várost? És Z.? És a munka, te jó ég, tudok egyáltalán még fordítani? Hogyan fogom megosztani a gondolataimat Boni, a hobbijaim és a munka között? Mire lesz időm, mikor fogok tudni gitározni? És milyen gyakran fogunk Párizsba jönni? És Budapestre utazni? Lesz-e szociális életem? Lesz-e második gyerekünk?

Biztos ki fogunk majd tudni alakítani egy egyensúlyt, lesz segítségem, minden megoldható, átértékelhető, nem drámákról beszélünk. Csak úgy megszoktam ezt a ritmust, olyan... egyszerű így az élet.


30 megjegyzés:

  1. Van, aki ilyen gondolatok hatására változtat pályát :) csak nem mind rajzolnak így

    VálaszTörlés
  2. Hmm igen. 35 éves koromig voltak ezek a gondolataim és akkor rájöttem hogy nem lehet megoldani, vagyis meg lehet mert "mindenki megoldja valahogy" de nincs optimális megoldás.
    Egyetértek az hogy VAN munkahelyed már egy csoda. Nem tudom mennyire lesz " igazi 8 órás" vagy inkább a szokásos 10-11 csak 8-nak hívjuk mert úgy PC?
    Tuti hogy nem felejtettél el fordítani.:))
    Viszont új városba is kell költöznötök?

    VálaszTörlés
  3. Hat en sem tudom, ez is aggaszt. Az elejen biztos kell tuloraznom, amig beletanulok (uj programokat vezettek be azota). Es igen, el is kell koltoznunk!

    VálaszTörlés
  4. Na ez így első olvasatra elég sűrű valóban, de csak szépen, sorban. Gyerek a bölcsiben leginkább neked lesz először nehéz, ő hamar megszokja. Remélhetőleg. Munkahely van, egy gonddal kevesebb. Lakás mindig van üres, igaz időbe telik megtalálni. Vagy éppen hogy nem. Fordítani fogsz tudni. Lesz-e 2. gyerek? Na ez már más téma. Szóval inkább sűrű mint megoldhatatlan, mindenesetre nem irigyellek. Én éppen most szabadultam meg a vég nélküli ügyintézésektől és töltöm persze betegen a pihenő időszakot.

    VálaszTörlés
  5. Igen, jól összefoglaltad :)) neked meg jobbulást!

    VálaszTörlés
  6. Talalnod kell egy magyar nannyt/bebiszittert a magyar nyelv feljesztesehez:)

    VálaszTörlés
  7. Jajjj, ne is mond!!! Én ugye azt terveztem eredetileg, hogy fél éves baba mellől majd visszamegyek dolgozni négy órában - ehhez képest még most is kiráz a hideg, ha arra gondolok, hogy idegenre kellene bíznom, szóval másfél éves koráig biztos itthon maradok (vagyis itthonról dolgozom napi pár órát, ahogy eddig is).
    Így aztán még pár hónapig nem vagyok hajlandó azzal foglalkozni, hogy hogy fog kinézni egy napom jövő ilyenkor. Illetve hátha bejön a remélt tesó-projekt, és akkor nem is kell ezen agyalni… :)

    Ti beszéltetek már másodikról, és úgy nem biztos, vagy azért nem tudod, mert hátha nem jön majd össze? (Utóbbitól én is félek...)

    VálaszTörlés
  8. Mariann: igen, jó ötlet. Csak még azt nem tudom elképzelni, h egyáltalán a saját anyámra rá merjem bízni...

    Est: sajna Z. hallani sem akar második babáról... és az elsőhöz is 10 év kellett, h rábeszéljem, szóval nagy csodának kell történnie.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Megpróbálva nem belemászni a magánéletedbe de igen nagy szerelem és önfeláldozás volt részedről hogy 10 évig kitartottál. Ugye ha rövidebb idő alatt sikerül az első baba, talán a másodikra is könnyebben ráállna. Az én fiatalságom azzal ment el hogy mindig olyanba botlottam bele aki nem akart gyereket. Persze elváltak voltak, már saját gyerekkel. 38 évesen úgy döntöttem hogy a legközelebbi férfinak 2 hónapot adok hogy eldöntse, akar-e gyereket. Ha nem akkor pá. Megismerkedésünk után 1 hónap múlva terhes voltam. És nem véletlenül. Ráadásul már többgyerekestől, akiről aztán pláne nem feltételeztem hogy valóban akar. Mi is akartunk másodikat de én elbizonytalanodtam, anyagi, utazási, kor és egyéb dolgok miatt aztán kifutottunk az időből. Nem panasz, jó ez így. Bocs ha túl belementem a témába.

      Törlés
    2. Turchi: fogalmam sincs, hogyan és miért bírtam ki 10 évig. Így utólag elképesztőnek tűnik, valószínűleg a szerelem, igen. Egyszer otthagytam a 10 év alatt, pont emiatt, de 4 hónapig bírtuk. Aztán 10 év után életemben először elmentem egy pszichológushoz, és ahogy ott kimondtam: 10 éve élek valakival és a gyerekvállalás tíz éve tabu, leesett: nem vagyok normális!! (valszeg tényleg nem voltam... pont ma gondoltam arra, hogy az élet egy hosszú önmegismerési folyamat) Szóval utána ultimátumot adtam neki. Ma meg olyanokat mond Boninak, hogy: hogyn bírtam nélküled létezni, és hogy anyira örülök, h megszülettél...

      Na, de nem akarok belemenni, az ez ő élete (is), de ezeket már mind leírtam itt a blogban.

      Az egy hónapos teherbeesés miatt nagyon irigyellek :)) és iszonyú málista vagy!

      Törlés
    3. Ó igen, az ember lánya képes ennyire nem őrült lenni. És időnként visszafelé olyan egyértelmű minden, csak amikor benne vagyunk nem látunk tisztán.

      Nálunk is későn jött a lányunk, mi már mindketten 40 fölött voltunk. Volt kialakult életünk, munkával, hivatással, hobbival, barátokkal, kulturális élettel. Ami most alapvetően megváltozott. J legnagyobb érve a második gyerek ellen az, hogy nem lenne ideje rá annyi ideje, amennyit szeretne és nem lenne saját magára sem. És ezzel nem tudok vitatkozni, mert ez sajnos így van. Nagymamák nincsenek kéznél és a lányunk nagyon igényli a figyelmet.

      A munkába visszatéréssel pedig én is így jártam, mint Est. Szülni gyakorlatilag a munkahelyről mentem és 6 hónap után szándékoztam itthonról dolgozni. Hálás vagyok a sorsnak, hogy mindenféle merge-ök miatt most mindenki a saját székét őrzi és senkinek nem jutok eszébe. Azt nem tudom, hogy meddig fog ez tartani, de nagyon szeretnék még itthon maradni egy darabig, mert nagyon rövid ideig lesz ilyen picike. Már a munkahelyen sem érdekel, majd lesz valami. Még az is lehet, hogy valami jobb jön.

      Törlés
    4. Szóval megszenvedted azt a 10 évet, gondoltam. Nekem a leghosszabb ilyen hogy valaki nem akart gyereket és én mégis maradtam, 4 év volt. Aztán egyre rövidültek az időszakok, és igen, én is megjártam az orvost ebben a témában, bár azt nem tudom hogy ő segített vagy magamtól jutottam el a döntésig, vagy mindkettő. Sajnos az elvált ember más kategória, főleg ha már van gyereke. Az én férjem is rajong a fiáért, hát persze, minden vonása, arckifejezése tökéletes mása az apjának. Az 1 hónap úgy jön ki hogy 2 hónapot adtam neki gondolkodni és 1 hónap múlva szólt hogy döntött, jöhet a gyerek, rá kb. 3 napra meg teherbe estem a későbbi UH alapján DD. Mázlista, igen. Főleg hogy az előzetes orvosi jóslatok alapján a teherbeesési valószínűségem minimálisnak ítéltetett. Hát a kihordási szakasz az valóban súrolta a zéró esélyt de aztán minden jó lett. Én már túlkoros vagyok, de még mindig gondolok arra hogy ha lett volna testvér, de azt hiszem, így utólag a mi életmódunk mellett ez így jó ahogy van.
      Azt írtad hogy "málista" DDD

      Törlés
  9. Merylla, és nálatok miért jött későn a baba? Igaz, h kevesebb idő és pénz jut két gyerekre mint egyre, a férjem is ezt mondja, ugyanakkor sztem megéri, a gyerek szempontjából is. Én nem tudok ellenérvet mondani a gyerekvállalásra. Elton John-t is megértem, aki 60+ évesen lett apuka, már nem tudom, örökbefogadott-e a pasijával, vagy petesejtdonorral és béranyával lett-e gyerekük...

    Málista :)) 10 év alatt nem volt egyetlen olyan pasi, akitől gyereket szerettem volna, és Z-től akartam! (Meg ráadásul azt hittem, h van időm.) Erre megszületett Boni, és tisztára az én hasonmásom :))

    Mindig írod ezt a túlkorosságot, érdekes, én ezt soha nem érzem, pedig én is majdnem 38 voltam, amikor szültem. És simán bevállalnák mégegyet , a korom nem akadályozna benne.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Tamko: Azért írok túlkorosságot mert te 40 leszel én meg 53 :-( Kis különbség nem? A fiam 12 éves.

      Törlés
    2. ja értem :) lehet h én is idősnek fogom magam érezni 53 évesen, nem tudom. De 40 évesen is idősnek érezted magad egy kisbabával?

      Törlés
    3. Tamko: Nem, nem. Az volt a fénykorom!

      Törlés
  10. Elton Johnék fiai béranyától születtek, mesterséges megtermékenyítéssel. Hogy pontosan kitől származik az az egy hímivarsejt, azt nem lehet tudni, mindkettőjük esélyes rá.
    Nálunk azért jött ilyen későn a lányunk, mert mindkettőnknek van/volt olyan betegsége, ami miatt nem lehetett. Kb. ezzel teltek el a termékenység szempontjából értékes éveink, úgy 28-36 között. Meggyógyultunk, jól vagyunk, de a párom betegségét követni kell és van rá esély, hogy örökölte is a lányunk. Ennek még utána kellene járni, de vérvétel és MRI kellene hozzá, amihez el kell altatni, és ennek nem szeretném kitenni.
    Én egyébként nem érzem magam idősnek 40 éves anyukaként, sőt a 30-as éveimben messze nem éreztem magam ilyen jól, mint most. Hogy 10 év múlva hogy fogom érezni magam a 15-20 évvel fiatalabb anyukák között, na azt nem tudom. Egy gondot látok, 40 évesen első gyerekes szülőként nem lehet túl sokat vacillálni, hogy mikor jöjjön a második.

    VálaszTörlés
  11. Ja, értem, sajnalom.
    Az én kornyezetemben alig szultek 30 alatt, szoval max 5-8 evvel lesznek fiatalabbak az anyukatarsak. De meg ez sem biztos lesz igy, mert sokan az utolso gyereket 40 korul szulik.
    Az en gondom kesoi anyukakent: a fotokon nem szeretem magam visszanezni! :)

    VálaszTörlés
  12. Az ilyen helyzetek megremisztenek az embert, ez normalis. Tedd az egyik labad a masik utan es akkor jo lesz. Bolcs vagyok? :)

    VálaszTörlés
  13. Igen :)) de koszi, minden egyutterzes es tanacs szamit!

    VálaszTörlés
  14. Nekem más a véleményem az "idős anyuka" korban. Én mindig azt mondom hogy 40 évnél nagyobb korkülönbség kockázatos. Hacsak nem öröklünk olyan géneket hogy tuti 80 éves korunkban is pörögni fogunk, vagy nincs olyan anyagi helyzetünk mint Elton John-nak.
    Én a leendő 41-emmel már meg is haladtam a saját kitűzött maximumomat, és látva hogy a szüleim és a Férjem szülei 60 fölött hogy kezdtek el rohamosan leépülni már azon agyalok hogy mennyire önálló, magát eltartani képes gyereket kell majd nevelnem mert mire befejezi az egyetemet én már fél lábbal a sírban leszek.

    VálaszTörlés
  15. Huha! Hat ez nagyon pesszimista allaspont! :(

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Lehet hogy pesszimista de egyben realista is az én családomat és a kilátásainkat nézve. Persze nem tudhatunk előre semmit de én is számolgatok. Örültem volna ha hamarabb szülök, de így sikerült, viszont nem volt szándékos. A 40-45 éves kor nőknél még elmegy, de ha a férfi idősebb, általában igen, ott már van mit számolni. Természetesen a férjemnek más a véleménye, mint tudod, ő is hasonló korú kb. mint a tiéd.

      Törlés
    2. 10 éve elszakítottam a térdszalagom síelés közben, azóta 2 csúszás után bedagad, szóval nincs síelés. Viszont imádom a téli napsütést, mozgást, kimelegedést, aki síel, tudja miről beszélek,ezért megtanultam sífutni. Az elmúlt 10 évben lett technikám, gyakorlatom, de a 70-80 éves osztrák nyugdíjasok még mindig otthagynak a pályán. Persze lehet az ember beteg, de nem szükségszerű, hogy 60+ évesen fizikailag és szellemileg leépüljön az ember. Pont a héten olvastam, hogy a legidősebb nyelvvizsgázó 80 felett volt és fogadásból tanult meg magyarul.
      Szóval én úgy tervezem, hogy 80 fölött még sífutni fogok télen, tavasztól őszig futni a szigeten, bridzselni járok majd, lebegek a vízen a Lukácsban a többi öreglány között, hetente elolvasok egy könyvet. Csak egészségesek legyünk mindhárman!

      Törlés
    3. Merylla: Persze hogy nem szükségszerű hogy az ember 60 után legatyásodjon, csak hát az a fránya statisztika. A sípályán az egészségesek vannak ott, a betegek meg otthon, vagy rosszabb helyen.

      Törlés
    4. Nem ismerem a statisztikákat, de én is azt látom magam körül, amit Merylla leírt. És hamár a statisztikáknál tartunk: úgy képzelem - de persze közbejöhet nem várt baleset, betegség - hogy mindent megteszek a hosszú életért, nem dohányzom, nem iszom, egészséges ételeket eszem, mozgok, nem túl stresszes az életem se (persze várjuk ki azt a költözést...), tartalmasan töltöm el a szabadisőmet... szóval az esélyesebbek közé tartozom, nem?

      Merylla, én is ott leszek a Lukácsban, bár a bridzset nem ígérem! :) (nem lehet inkább malom??)

      Törlés
  16. Én sem tudom statisztikákat csak tippeltem DD, de ugye mindenki a saját családjából és magából tud kiindulni, a mások életébe csak kívülről látunk. Az én szüleim 50 éves korukig teljesen rendben voltak. Aztán jöttek a problémák, egyik a másik után. Szerencsére akkor már felnőttek voltunk. Sajnos magamon is észreveszem hogy kevesebbet bírok, a férjem memóriájáról már inkább nem is beszélnék és a gyerek még csak 12 éves. Szóval igaz, optimistának kell lenni, meg egy picit realistának. Én is futok, úszok, énekelek, gitározok, nem érzem 50 fölött magam de alatta sem DD

    VálaszTörlés
  17. Azt nem tudom, hogy 50 évesen hogy fogom magam érezni, de most 42. évesen sokkal jobban vagyok, mint 10 évvel ezelőtt voltam. Nekem a kardió mozgás visszaadta az életerőmet, a terhesség előtt -10 fokig télen is futottam, mert olyan oxigéntolulásom volt tőle, hogy fizikailag, szellemileg teljesen rendbe rakott. Ezért, mint egy megszállott mantrázom mindenkinek, elnézést.

    Tamko, persze jöhet a malom is :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Merylla: Nem mantra ez, kell a biztatás :-) 42 év az fiatal. Én még akkor akartam 2. gyereket. 50 fölött már kell egy kis genetika, önfegyelem, helyes életmód, stresszmentes élet, na ez utóbbival van bajom.

      Törlés